"Ferme les yeux et le monde devient celui que tu veux"

Knockin' On Heavens Door

2012-02-16T15:28:00.002+01:00

Ha meghal valakid, az emberek mintha tojáson járnának körülötted. Senki nem tudja mit mondjon, vagy hogyan viselkedjen, inkább nem viselkednek sehogy. Lesütik a szemüket, nem nézned rád. Végül is a fájdalom csak a tiéd. Azok, akik szükségét érzik, hogy mégiscsak mondjanak valamit, azt is lesütött szemmel teszik. A legrosszabbak az elpufogtatott semmitmondó frázisok, ennél még az is jobb, amikor úgy tesznek, mintha nem történt volna semmi. Akik a legközelebb állnak hozzád veled sírnak, mert átérzik a fájdalmad, de jobb attól sem lesz.
A kórházból hazafelé Guns'N Rosestól a Knockin' On Heavens Door szólt. Ez abban a pillanatban iszonyú morbid volt, mégis könnyek közt nevettem rajta. Hiába, én meg a beteg humorom.

Sánta kutya

2012-02-10T15:31:00.002+01:00

Azt már megszoktam, hogy a legtöbben átvernek és semmibe vesznek. Nem tudom miért teszik, de valahogy mindenki úgy érzi, hogy belém lehet rúgni még egyet, úgysem érzi. Most már tényleg nem érdekel. De amikor már az egyik olyan személy teszi ezt, aki a legközelebb áll hozzám...nos, az még mindig nagyon tud bántani. Csak azt nem értem miért kell mindent a hátam mögött csinálni. Nem értem miért nem lehet azt mondani, hogy bocsi bazdmeg nem érek rá, vagy most nem veled akarok ezt meg ezt csinálni. Azt jobban megérteném, mint a nagybetűs HAZUGSÁGOT. Én soha nem hazudok neki, akkor ő miért teszi? Úgyis minden kiderül, és ilyenkor még szarabbul érzem magam, mintha az igazságot mondaná. Ne hazudjatok a barátaitoknak, mert ennél rosszabb érzés nincs is.

A macskák büdös kis ribancok

2012-02-08T23:29:00.005+01:00

Csak egy kis bizonyíték arra, hogy a macskáknak mennyire jó a memóriája, amikor arról van szó, hogy melyik gazdi hogy viselte gondját.
Csufi cicánk még május környékén dobbantott tőlünk, és nem tudtuk, hogy mikor veszett el. Csak azt, hogy már napok óta nem jött haza. Nyár közeledtével ez nem furcsa, van, amikor a macskák kint is alszanak, ha elég meleg van. Én személy szerint azt hittem, hogy elütötte egy autó vagy valami, mert amilyen kis szélütött, kinéztem belőle.
Aztán két napja egy fekete macska sétált be az ajtón, anyu azt hitte, hogy Kislófasz, aki szintén ilyen vörös-fekete mintás. Nekem gyanús lett, hogy nagyobb és hogy a mellkasán van egy nagyobb vöröses folt. Mikor belenéztem a pofájába, láttam, hogy ott van a jellegzetes folt a nóziján. Mondom te anyu, ez a Csufi. Nem hitte el, de mikor Csufi meg Kislófasz egymás mellé került, bebizonyosodott a sejtésem. Csufi majd 9 hónap elteltével hazajött. Valószínű, hogy valami vénasszonynál üdült, mert rohadt kövér és hintőpor szaga is van, valamint felettébb kedvessé vált az elmúlt hónapokban (nem volt kifejezetten az). Gondolom a jó nagy hóban nem talált haza, a mi szagmintánk meg megvolt, hát hazabokázott.
Szóval tanulság ebből: ha eltűnik a macska nem feltétlen került kerekek alá, van, hogy néha másfelé kurválkodik.
Ugyan így jártunk Szörnyikével, aki szintén kb 6 hónap elteltével galoppozott haza, bár ő csontsoványan és beszarian. Plusz volt még anno egy cicánk, Zoricka, aki még faluról jött velünk ide, no, ő meg volt, hogy 2 évig nem jött haza. Nem tudtuk hol van, de egyszer csak besétált az ajtón. Szegénykém végelgyengülésben halt meg 16 évesen, ami macskáknál már igazi múmia-kornak számít.
A lényeg a lényeg, hogy nem kell a bundásokat félteni. Ha nem találjuk meg az út szélén valahol, akkor valószínű, hogy továbbállt és bekurválkodta magát máshová. Ha meg szarban van, akkor úgyis hazatalál.

Igen. Már megint.

2012-02-03T00:30:00.001+01:00

Rengeteg az életemben a mi lett volna, HA momentum. Ezt leginkább azért utálom, mert arra emlékeztet, hogy mennyi mindent elmulasztottam. Ha akkor felveszem a telefont, ha akkor nem rakom le. Ha akkor nem viselkedem úgy, mint egy hárpia. Ha nem találkoztam volna xy-nal. Ezen kívül hiányoznak a főiskolai évek. Ott is annyi mindent mulasztottam el, hogy fáj belegondolni. Hiányzik jó pár ember, akivel sok időt töltöttem, és hiányoznak olyanok is, akikkel jóval többet kellett volna. A főiskola alatt váltam azzá, aki ma vagyok, de hiányoznak az akkori barátok és azok is, akik csak lehettek volna a barátaim.
Tegnap egy kád forró vízben ülve azon méláztam, hogy a konkrét személy, akinek az apropóján ez az egész eszembe jutott mennyire kedves volt számomra és mégis távol tartottam magamtól. Sokan mondták, hogy valószínűleg nagyon kedvel, és néha még én is láttam rajta, és mégsem lettünk közelebbi barátok. Nem értem miért. Aztán sok minden közbejött, és eljutottunk arra a pontra, hogy egy nyáron úgy ment el mellettem 2-3X is, mintha vadidegenek lennénk. Nem tudom, hogy én rontottam-e el, vagy csak ő változott meg, de azóta minden nyáron így sétálunk el egymás mellett. Valószínűleg mindkettő. Mert az emberek változnak, hiába mondja a többség, hogy nem.
Hogy őszinte legyek hiányoznak a főiskolás barátok, e hiányoznak azok a csapatok is, akikkel minden vasárnap Pécs felé robogtunk. Mindegyik. A jó hangulat, a disznó viccek, a rengeteg nevetés. Ha visszamehetnék, mindent másképp csinálnék. Valószínű, hogy akkor most több barát lenne mellettem.

Szandika főzni próbál - Csirke chow mein

2012-02-02T17:11:00.005+01:00

Most ázsiai hetek vannak a Lidlben, ennek alkalmából beszereztem egy kis chow mein tésztát és mogyoró olajat. Még nem tudtam mi lesz belőle, csak azt, hogy meg akarom csinálni. Végül azt hiszem egy tök egyedi receptet hoztam össze, amolyan "rakjuk bele ami otthon van" dolgot. Tök egyszerű, negyed óra alatt megvan.

Hozzávalók (kb 2-3 személyre, kapacitástól függően):
- 2 db csirkemell.
- 3-4 gerezd fokhagyma
- 3-4 szál újhagyma
- fél kaliforniai paprika
- szójaszósz
- mogyoróolaj
- kis darab gyömbér
- gomba (a legjobb a csokros laskagomba, inteni finom vele)

Elkészítés:
Először is a csirkét kisebb darabokra vágtam, megszórtam egy kis vegetával és beforgattam némi szójaszószba. A fokhagymát és az újhagymát feldaraboltam a paprikával egyetemben. A laskagombánál a nagyobbakat csíkokra vágtam, a kisebbeket hagytam egyben.
Egy serpenyőben olajat kell melegíteni, én kevertem a napraforgót és a mogyoróolajat. A fokhagymát és a húst egyszerre rakjuk bele az olajba, majd amikor már a csikre átsült kívülről, hozzáadjuk a többi hozzávalót is, valamint ráreszelünk egy kis gyömbért is. Darabolva is lehet, de én nem szeretek a kajámban egész gyömbérekkel találkozni. Közben felrakjuk a tésztának a vizet, és amikor felforrt, 3-4 perc alatt megfőzzük a chow mein tésztát. Nem szabad hagyni, hogy teljesen megpuhuljon, az andante előtti állapotot kell elkapni. Ezalatt nagyjából a serpenyőben (wokban) is elkészült minden. A tésztát alaposan leszűrjük, és hozzáöntjük a többi hozzávalóhoz, és még kicsit össze kell főzni, kicsit megpirítani a tésztát.
Tányérra rakni, szájba beküldeni :) ha stílusosak akarunk lenni, pálcával esszük. Én az ilyeneket azzal szoktam, már kiskoromtól kezdve szórakozom a pálcák használatával, köszönhetően koreai ismerőseinknek, akik egy csomó ilyennel elláttak minket.
Így vagy úgy, jó étvágyat annak, aki kedvet kapott hozzá!

Blood+

2012-01-17T21:06:00.006+01:00

A történet főszereplője Saya, egy 16 éves diáklány, átlagos, boldog életet él. George, az apja örökbe fogadta, valamint az öcssét Riku-t, és a bátyját, Kai-t is.
Egy nap azonban meghall egy utcai muzsikust, aki gordonkán játszik. Különös emlékek rohanják meg, amik fogalma sincsen honnan jönnek. Sayanak ugyanis nincsen semmi emléke nincs egy évvel azelőttről, és senki nem tudja hogyan került George-hoz, az exkatonához.
Saya akkor találkozik újra a zenésszel, amikor egy este vissza kell szaladnia az iskolába a holmijáért, és tanúja lesz annak, hogy egy szörny vígan falatozza a tornatanárát. Haji harcra biztatja, azonban Sayának fogalma sincsen, hogy mit vár tőle a rejtélyes idegen. Végül Haji, a zenész egy csókkal némi vért juttat Saya szervezetébe, melynek következtében Saya megvilágosodik, és megragadja Haji csellójából előkerült katanáját, s saját vérét felhasználva végez a szörnyeteggel.

Kiderül, hogy Saya vére képes egyedül megölni az elfajzott lényeket, melyeknek nagyon ötletesen az "Elfajzott" nevet adták ( eredetileg Chiropteran, ami denevér, repülő őshüllő) . Saya-nak szépen lassan térnek vissza az emlékei, de van, amit az apjának kell elmondania. Kiderül, hogy George a Vörös Pajzs nevű szervezet tagja, amelynek célja az elfajzottak, és egyben királynőjük, Diva kiirtása. Az is kiderül, hogy Hagi Saya védelmezője, Chevalier-e. Így hát Saya-nak nincs más választása, mint csatlakozni a szervezethez, hogy megölje Diva-t, ezzel szüntetve meg az elfajzottak további szaporodását. Így hát megindul a hajsza Diva után...

A történet 50 részből áll, de végig nagyon izgalmas, egy unalmas részt sem tudnék mondani. Nem egy tipikus a jó legyőzi a rosszat sztori, mert elhullik pár olyan szereplő, akik a szívünkhöz nőttek, valamint feszeget olyan kérdéseket is, hogy tényleg gonosz-e az, amit/akit annak hiszünk.

Sok olyan momentum van benne, amit csak sejteni lehet, emiatt sokszor kérdeztem azt, hogy "akkor most mivan?". Például Haji és Saya múltjáról először csak a 22. részben van szó, egészen addig nem tudjuk meg, hogyan is ismerték meg egymást.

Már régen meg akartam nézni, mert adták az Animexen is, de olyan későn volt, hogy nem maradtam fent. Most örülök, hogy megnéztem, mert tényleg nagyon izgalmas történet, nem egyszer pityeredik el az ember rajta, és persze vér is van benne bőven, már aki vevő az ilyesmire.

A zenéket most nem tudnám kiemelni, egyáltalán nem fogott meg egyik opening vagy ending sem, van, amelyik kifejezetten idegesített. Diva éneke azonban varázslatos, habár egy idő után már kicsit unalmas volt már a végén, habár tényleg gyönyörű. Az utolsó részben csúcsosodik ki, amikor zene is van alá szerezve, nem csak az ének van önmagában.

Tényleg érdemes megnézni, nagyon jó anime. Van benne minden: romantika, kis horror, izgalmas akció :)

Shiki - Corpse Demon

2012-01-17T17:54:00.007+01:00

Sotoba, a világtól elzárt kis falu az örökzöld momi fenyőkkel borított hegyek között fekszik. Unalmas település, ahol nem történik soha semmi. A falu határában álló európai stílusú kastélyba beköltözik a különc Kirishiki család, ezzel egy időben különös betegség kezdi tizedelni a falu lakóit. Sorban hunynak el az emberek ugyan azzal a tünetekkel, habár látszólag más-más betegségben. A helyi klinika orvosa, Ozaki Toshio és barátja, a helyi sintó pap, Muzaki Seishin együtt kezdenek el nyomozni a rejtélyes halálesetek után. Azonban van még valaki, akinek feltűnnek a különös események: Yuuki Natsuno, egy, a nagyvárosból a faluba költözött fiú, aki gyűlöli az álmos kis falut, és annak minden lakóját. Az emberek sorban halnak, a rejtély azonban szép lassan felszínre kerül, és megkezdődik a rémálom...

Az anime kicsit vontatott lehet annak, aki pörgős eseménysort várna ehhez a horrorhoz. Az igazság az, hogy maga a történet csak a végén kezd felpörögni (22 részes, kb a 15-től kezd pörgősebbé válni). Az elején leginkább a szereplők, karakterek és a kapcsolatok bemutatása történik, ami ahhoz szükséges, hogy megértsük a végén, hogy ki mit és miért tesz. A történet rengeteg karakterrel dolgozik, és nagyon oda kell figyelni,hogy ne vesszünk el a karakterek között. Rögtön az elején Shimizu Merumit ismerjük meg, akiről azt lehetne hinni, hogy ő lesz a főszereplő, de erről szó sincs. Csupán az ő karaktere mutatja be legjobban, hogy mennyire unalmas is Sotoba. Megumi egyfolytában divatos ruhákban illegeti magát, ami miatt a falubeliek bogarasnak és feltűnősködőnek titulálják, és nyíltan kinevetik. Továbbá betegesen szerelmes Natsuno-ba, aminek még Metsumi halála után is következményei vannak....

Nem mutatom be a karaktereket, mert maga az anime ettől érdekes, akit érdekel, nézze meg. Elég borongós hangulatú anime, azonban csodálatos képi világa van, nagyon szép grafikával. A zenéket pedig nagyon eltalálták, ezek még tovább erősítik a melankolikus hangulatot. Külön öröm számomra, hogy az 1. openinget a Buck-Tick jegyzi a Kuchizuke című számmal, ami szerintem telitalálat.
Számomra érdekes volt maga a történet üzenete. Nem mondom el a végét, de annyit kijelenthetek, hogy a tanulsága az, hogy a bűnösök néha csak látszólag bűnösök, nem minden fekete és fehér, az üldözőkből gyakran lesznek üldözöttek. Sotoba végromlását végül maguk az ott lakók okozzák, a Kirishiki család csak a löketet adta.

Ajánlom mindenkinek aki szereti az olyan jellegű horrort, ami nem tocsog a vérben, hanem az idegborzoló hangulat adja borzongást.

Szőlős és olívabogyós sajtgolyók

2012-01-08T14:30:00.006+01:00

Újabb gasztro bejegyzés következik, ha ez a címből nem derült volna ki. A nővérem szülinapjára készült ez a finomság:

Hozzávalók:

- nagyszemű, magtalan szőlő
- paprikával töltött olívabogyó
- 300 g natúr krémsajt
- 100-150 g túró
- 50 g őrölt pisztácia
- 40 g őrölt földimogyoró
- 1 csomag habfixáló
- só, bors

Elkészítés:

A krémsajtot meg kell fűszerezni sóval borssal. A krémsajtnál ajánlottabb a kicsit sűrűbb, kevésbé ragadós fajtát venni. Nekem úgy sikerült venni, hogy az egyik doboz kicsit ragadósabb volt, a másik meg egy szárazabb fajta, így nagyjából jó állaga lett.
Ezután hozzá kell adni a túrót és a habfixálót, és úgy össze kell keverni, hogy a túrót kicsit szétnyomkodjuk a villával előtte.
Ezután a sajtos masszából vizes (!!!!) kézzel diónyi golyókat kell gyúrni, a közepébe pedig 1 szem szőlőt vagy olívabogyót kell tenni. A vizes kéz azért fontos, mert különben a massza frankón odaragad a kezedre, amikor meg akarod formálni a golyókat. A szőlőt én most hanyagoltam, mert istentelen drága mindenhol.
A pisztácia eredetileg a szőlős golyók borítása, de nekem bejött az olívabogyóson is. Földimogyoró helyett pedig darált diót használtam, mert elég volt a zacskónyi pisztáciát felaprítani, mert lehetetlenség volt őrölt állapotban beszerezni. Szóval a végén az őrleménybe kell hengergetni a golyókat, majd berakni a mélyhűtőbe. Ez fontos, mert csak ott köt meg normálisan a habfixáló. Eredetileg egy fél órára raktam be, de az nem volt elég, szóval bent voltak nagyjából egy óráig, és utána váltak szép vágható állapotúvá.
Isteni íze volt, a nővérem partijára készült, amit a kedvenc kis pubunkban tartottunk, és fél órán belül elfogyott a fél tálcányi félbevágott golyó. Szóval nagy sikere volt, vendégvárónak tökéletes!

Karácsonyi csokicsodák

2012-01-06T21:39:00.008+01:00

Lássuk akkor az idei nagy találmányomat, mégpedig a házi készítésű csokit. Mocskos,macerás,megerőltető egy meló, de megéri. Az első dolog, amit készítettem a marcipánnal töltött datolya volt, csokiba mártva. A következő a fűszeres vörösborban áztatott szilva volt, nem meglepő módon csokiba mártva, és végül (dobpergést kérek) óriás csokibonbon gesztenyemousse-al töltve. Leírva is nyálcsorgató, hát még az ize….

Akkor lássuk külön-külön recepteket, amik mondjuk nem az én agyszüleményeim, de ezt gondosan eltitkoltam az ajándékozásnál :) Sajnos csak az óriás bonbonról találtam meg a képeket, lehet, hogy a többiről kitöröltem :( Ezért ezzel kezdek, a többinél pedig meg tudjátok lesni az eredeti receptnél a képeket.

Nos a gesztenyemouse-os csoda:

Hozzávalók:

20 dkg étcsokoládé (én 65 és 82 %-osat használtam összekeverve, elfogadható áron ezt az Aldiban lehet beszerezni)

25 dkg gesztenyemassza

25 dkg mascarpone sajt

Az eredeti recept szerint kellene vaj is, amit a csokival kellett volna összekeverni, de én ezt kihagytam, mert utálom amikor a csoki össze van pancsolva valamivel. Viszont találtam ugyan olyan formát, mint amit TücsökBogárnál láttam :) A Lidlben csak egy ezres volt.

Az étcsokoládét vízgőz fölött felolvasztjuk. Utánaolvastam a neten, hogy nagyjából 45 fokra kell hevíteni az adag felét, míg meg nem olvad, aztán hozzáadni a másik felét is. Ezt elvileg temperálásnak hívják (csak hogy felvágjak a szakkifejezésekkel), így fényes marad a csoki.
Egy 6 darabos szilikon muffinformát vékonyan kikenünk vele. Fél órára hűvös helyre tesszük. Amikor a csoki megkötött, én átkentem még egy réteggel a forma oldalát, hogy össze ne törjön a burok, amikor kivettük a formából. A gesztenyemasszát összekeverjük a mascarpone sajttal és beletöltjük a formába. A tetejére lezárásnak ismét csoki, én kicsit elméreteztem és sok lett, de ezt mindenki kísérletezze ki maga.
Az íze olyan isteni finom, hogy még anyu, aki nem egy csokiimádó is megnyalta utána az ujját :) A gesztenyemassza isteni egymagában is, de a csokival...nyámi. És persze látványnak sem utolsó.
Az eredeti link alatt találtok arról is képet, milyen belülről, mert nálam nem maradt annyi ideig látható formában, hogy le is tudjam fotózni :)

A második a marcipánnal töltött datolya csokiköntösben:

Hozzávalók:
30 szem aszalt datolya (kimagozva),
15 dkg marcipánmassza,
5 dkg valamilyen mag ( mogyoró, pisztácia, kesu dió őrölve),
1 kupica narancslikőr (én narancslikőr helyett barna rumot tolattam...ha már lúd, legyen kövér :P))
15-20 dkg étcsokoládé,
1 dkg vaj.

A datolyát kimagozzuk, ami elég mocskos meló, meg sziszifuszi is, mert vigyázni kell, hogy ne szakadjon ketté a dati. A marcipánt összegyúrjuk a likőrrel és a maggal, és a datolyamag helyére nyomkodjuk a marcipánmasszát(itt elég bőkezűen mértem a marcipánt, mert azt jobban szeretem, mint a datolyát) . A csokoládét felolvasztjuk és ebbe mártogatjuk a datolyát, majd a tetejét megszórjuk pisztáciával, vagy szeletelt mandulával. Legközelebb viszont a datolya héját egy kis forró víz segítségével le fogom szedni, mert a meleg csoki miatt kicsit elvált a datolyától, ami nem nagyon szép látvány. A Bonbon mánia oldaláról csórtam a fenti képet, hogy itt is lehessen azért látni, hogy miről is van szó :)

A harmadik recept pedig a vörösborba áztatott szilva bonbon:

Hozzávalók:

1 csg aszalt szilva,
1 csg vaníliás cukor,
kevés őrölt fahéj,
szegfűszeg,
félédes vörösbor,
kandírozott narancs és citromhéj,

a bevonáshoz: 15 dkg jó minőségű étcsokoládé (65 %-os)

Az aszalt szilvát beáztatjuk annyi vörösborba, amennyi ellepi. A vörösborba teszünk vaníliás cukrot, kandírozott narancs és citromhéjat, szegfűszeget, őrölt fahéjat, amit utána fel lehet használni jó kis forralt borban. Másnap (esetemben harmadnap) leszűrjük és jól lecsepegtetjük a szilvákat. A csokoládé felét vízgőz felett felmelegítjük 40-42 fokra,a majd hozzátesszük a maradék csokoládét és addig keverjük, amíg mind elolvad. Ebbe mártjuk bele a szilvákat. Rácsra téve hagyjuk megdermedni, a tetejét meg lehet szórni pisztácia darabkákkal vagy kókuszreszelékkel, habár én ezt a lépést kihagytam, mert a két napi ázás miatt a szilva önmagában is isteni volt. A képet szintén a Bonbon mánia oldaláról csórtam, remélem nem baj.

Karácsony, miegymás

2012-01-06T21:33:00.003+01:00

Konnichiwa! Jó régen nem jelentkeztem, amire csak a mérhetetlen lustaságom lehet mentség, ugyanis időm az sajnos továbbra is több van a kelleténél.
A karácsony szép volt, jó volt, elég volt. Ünnepi hangulatom maximum anyukámmal való közös főzőcskézés közben volt, ugyanis mindenki ment a maga útján egészen 23-ig. A nővérem bepasizott, az öcsém Pécsen vizsgázott, a nagyim kórházba került, anyu meg dolgozott, csak én ültem itthon és bámultam a falat. Mostanában ez a kedvenc időtöltésem, hogy elmenjen a nap. Továbbiakban nekiálltam autodidakta módon japánul tanulni, ha már továbbra sincs más dolgom. Most várok egy állítólag jó kis nyelvkönyvre, amiben minden benne van, amivel normálisan meg bírom érteni a nyelvtant.
Említésre méltó az idei karácsonyi süti-csoki produktumom, amit a tűzhely nyitogatása közepette is próbáltam dokumentálni, ebből csinálok egy külön bejegyzést is. Az ajándékokat igen körültekintően választottam ki, az egyik, amit nagyon eltaláltam, a nővérem ajándéka volt, egy tibeti hangtál, amit az ebayről rendeltem meg, a másik, amit Léda baba kapott, egy hercegnős sminkkészlet. Szegényem alig merte kinyitni, mert azt hitte csak játék, meg is kérdezte, hogy ez igazi, felnőttes smink? Aranybogaram :D Aztán mikor kisminkeltem vele (heh :D) félpercenként nyitogatta a neszesszert és tapogatta a benne lévő dolgokat….
Én is kaptam pár igen eltalált dolgot, de aminek a legjobban örültem, a füles szőrös sapim, amit még a Grindstore honlapján néztem ki, és anyukámtól meg is kaptam (a profilképemen már abban vagyok ;) ). Nagyon szeretem, mert a mancsos részébe csak beledugom a kezem, ha fázik, és nem is kell kesztyű. A másik, hogy a macskafülekkel kb mindenki megbámul, ami tökéletesen kielégíti mélyen eltemetett exhibicionista énemet.
A karácsonyról egyelőre ennyit, a szilveszter is a szokásos: Dóri barátnőm a meg a barátja átjöttek, beszélgettünk, koccintottunk, egyszerre 7 tűzijátékot néztünk a tetőtéri körablakból, majd elköszöntünk és egykor már ágyban is voltam. Hát ez van. Nagyon szeretek a barátnőmmel beszélgetni meg minden, de idén elviseltem volna valami „igyuklemagunkatésélvezzükagondalanságot” bulit. Jövőre muszáj lesz valamit kitalálnom…mármint ha nem robban fel a Föld vagy támadnak meg minket 20-án az UFO-k vagy ilyesmi. Dóri mondjuk arra vár, hogy majd én bepasizok, és akkor majd közösen megyünk a pasim baráti társaságába. Höh…szerintem arra várhatunk, tekintve, hogy én olyan Jane Austen regénybe illő módon maradok vénlány, de mindegy.
No, ennyi volt a móka mára.

Változás

2011-12-11T01:58:00.002+01:00

Mint talán észrevettétek, a blog új külsőt kapott. Ez kényszerváltoztatás volt, mivel az előző grafikája valami miatt szétesett. Legalábbis nálam igen, nem tudom másoknál jelentkezett-e a probléma. Viszont talán ideje volt már. Kicsit más lettem én is, kevésbé habókos talán, és ez valamivel komolyabb külsőt ad a blognak. Remélem nektek is tetszik :)

The Priest - A pap

2011-12-11T01:45:00.004+01:00

A történet szerint a kezdetektől dúl a háború emberek és vámpírok között. Az egyház megteremtette a maga kis elit seregét a vámpírok ellen: a papokat. Amikor azonban hosszú és véres harc után a vámpírokat rezervátumokba csukták, a papokra nem volt többet szükség. Kirekesztettek lettek egy olyan városban, amit ők védtek meg. A vársot viszont továbbra is az egyház irányítja teljesen agymosó módon. A pap visszavonultan él, ám egy vámpírhorda elrabolja az unokahúgát (Lily Collins), ő pedig fityiszt mutatva a szenteskedő egyházi tanácsnak megszegi esküjét, és elindul megmenteni a lányt. A mentőhadjáratra elkíséri a vőlegénye, Hicks sheriff is (Cam Gigandet). Eközben az egyházi tanács a pap után küldi a megmaradt papi különítményt is, hogy vadásszák le társukat. A papnő azonban (Maggie Q) úgy dönt, hogy ő inkább segít paptársa egyszemélyes magánhadjáratában. Visszatérnek oda, ahol minden elkezdődött, a Sola Mira kaptárba, ami a legnagyobb az összes közül. Szépen lassan kiderítik, hogy ez nem egy közönséges vámpírhorda, hanem konkrét céljuk van: a Város. Elindulnak hát megakadályozni, hogy a vámpírsereg eljusson oda.

Nem tudnám meghatározni, hogy mi az ami hiányzik a filmből, habár kétség kívül valami hiányzik. A képi világa nekem nagyon bejön, tetszik ez a kicsit steampunk stílusú díszlet, ahogy keveredik a westernfilmek hangulatával. Paul Bettanny meg számomra szinte minden filmet élvezhetővé tesz. Pont.

Ami nem tetszett, hogy erőltették ezt az egyház témát. Habár érdekes elképzelés, hogy mi lett volna, ha a kereszténység még ennél is nagyobb tért hódít, és tényleg ők uralnának mindent, de engem mindig kínosan érint a téma, mert megvan a magam nem túl pozitív véleménye a keresztény egyházról.

A másik, amit nem értek ez a rajzfilmes snitt az elején, amiben elmesélik a vámpírháborúk történetét. Nekem valahogy nem illett oda.

A történet sem az igazi. Nincs benne igazán semmilyen fordulat, alapsztori, hogy elmegyünk megmenteni a lányt, a csavar annyi, hogy kiderül, hogy a csaj a szexi papunk lánya. A snassz történet megvalósítása viszont igazán tetszik. Igen alacsony a rettegés-küszöböm, szóval már egy kicsit durvább thrilleren is tudok félni úgy igazán. Itt volt pár alkalom, amikor konkrétan belelapultam a párnámba, meg egy olyan is, amikor visítottam egy jót (anyu biztos örült ennek hajnali egykor, de mindegy).

Azt hiszem, úgy tudnám megfogalmazni, hogy ez egy olyan akciófilm, aminek ha egy kicsit jobban kidolgozzák a sztoriját és nem csak a villanó késekre meg a csihi-puhira fektették volna a hangsúlyt, akkor kihozhattak volna belőle valami még izgalmasabbat, aminek a folytatására talán még kíváncsi is lett volna közérdemű. Így csupán egy nyiszabálós akció, aminek vámpíros körítése van. A rendező minden honnan nyúlt egy kicsit, de semmi sem eredeti. Minden valamire emlékeztet, szinte érezni a koppintás bűzét.

A színészekkel nem volt bajom. Kivéve a seriffel. Cam Gigandet-et bűn volt ebbe a filmbe belerakni. Nekem inkább zavaró volt, olyan, mint egy szúnyog, ami csak egyfolytában zümmög, de nem lehet lecsapni. Feleslegesen hősködik és keménykedik, ráadásul rohadtul nem csinál semmit. Az Alkonyatban fasza volt. Itt inkább kínos.

Maggie Q igazán helyes volt a búbánatos papnő szerepében, de igazán nem volt semmi extra a játékában.Szép volt, szomorú volt, kemény volt, amikor kellett. Ennyi.

Nézze meg, az, aki hozzám hasonlóan imádja Paul Bettannyt. Nekem ez az ember nem tud rossz filmet adni. De csakis ezért minősítem nézhetőnek.

The Secret Circle

2011-12-05T20:39:00.007+01:00

A Mozimánia magazinban olvastam először a sorozatról (érdemes megvenni az olyan filmmániásoknak, mint én: egy évre előfizetve kicsivel több, mint 4000 forint, és minden hónapban van benne egy 80X56-os gigaposzter, plusz nem írnak olyan égbekiáltó baromságokat, mint amiket a Cinemában vagy a Vox-ban szoktak dupla ennyi pénzért).

Bevallom, először Thomas Dekker miatt kaptam fel a fejemet a cikkre. Imádom a srácot. Már elég régóta felfigyeltem rá, de az egyik Dr. House részben valami fantasztikusat alakított, és azóta nem bírok lekattanni róla. Aztán beleolvastam a leírásba, és gondoltam miért ne, próbáljuk ki. Igazából már minden misztikus sorozathoz kicsit tartózkodóan állok hozzá, mert az Alkonyat utáni őrület nagyon sok szar könyvért és sorozatért felelős.

A Secret Circle azonban azt kell mondjam, nagyon el lett találva…eddig legalábbis. A történet szerint Cassie Blake (Brit Robertson) édesanyja halála után Chance Harborba költözik nagymamájához, ahol rögtön belecsöppen az események sűrűjébe. Habár soha nem járt a városban, úgy tűnik, mintha mindenki tudná, hogy ki ő. Pár nap után Diana Meade (Shelley Henning), aki a legbarátságosabb vele az új iskolában, elhívja egy elhagyatott házhoz, ahol rajtuk kívül még négyen várakoznak: Adam Conant (Thomas Dekker), Faye Chamberlaine (Phoebe Tonkin), Melissa Glaser (Jessica Parker Kennedy) és Nick Armstrong (Luis Hunter). Ők elmondják, hogy ők öten egy kovent (circle) alkotnak, és hogy ő a hatodik, aki teljessé teszi a kört. Azaz ők egytől egyig boszorkányok, és a családjaik is nemzedékek óta azok. Cassie szépen lassan rájön, hogy édesanyja nem véletlenül menekült el annak idején a városból: rejtélyes baleset történt a múltban, ami után a városban boszorkányságról és démonokról pusmogtak. Az is kiderül, hogy közülük ő a legerősebb, ami szintén nem véletlen. Cassie először nem akarja elfogadni, hogy ő az, azonban végül kénytelen beismerni: nem kerülheti el a végzetét.

Persze a szerelmi szál sem maradhat el: Cassie és Adam az első pillanattól kezdve érzik a vonzódást, de mivel Adam Diana-val jár más ősidők óta, így próbálnak távol maradni egymástól. Kicsit olyan, mint Bella és Edward szenvedése, mindig azt várod, hogy mikor esnek végre egymásnak, de ehelyett Adam továbbra is Dianával kavar, Cassie pedig különböző srácokkal próbálkozik, hátha úgy sikerül távol tartania magát Adamtől.

Eddig 9 rész van kész a sorozatból, én ezt egyhuzamban néztem meg, annyira izgalmas volt. Külön öröm, hogy eljutottam már arra a szintre, hogy angolul tudtam nézni, és szinte mindent értettem. Január 5-én jön a következő rész, amit körömrágva várok.

A sikerhez valószínűleg hozzájárul az, hogy a szereplők egytől egyik nagyon mutatósak, és a díszletek is tökéletesen vannak megtervezve. Néhol nekem már túl tökéletes, hogy őszinte legyek, azonban ez mind hozzájárul a misztikus, kicsit nyomott hangulatú összképhez. Szerintem az összes színész nagyon jól játszik; amikor például Melissát megszállja egy démon, igazán be voltam tőle gazolva. Tiszta Ördögűző fíling volt. A Cassie-t alakító színésznőnél nem mindig jöttek le az érzelmek, de alapvetően nincs vele semmi bajom. Faye, az örök bajkeverő a kedvencem, már csak Phoebe Tonkin miatt is. Még régebben előszeretettel néztem a H2O-Egy vízcsepp elég nevezetű hableányos sorozatot (NEM röhögni, szeretem a hableányokat :D) és abban is ő volt az egyik kedvencem. Nickről nem túl sokat tudunk meg, az 5. részig van csak képben. Melissáról sem tudunk meg túl sokat, de érzésem szerint a továbbiakban nagyobb szerepe is lesz. Diana pedig nagyon úgy tűnik, hogy át fog állni a sötét oldalra… Adam meg….hát….huuhhh :D Külön öröm számomra, hogy JR Bourne is felbukkan, mint ügyeletes boszivadász főgonosz (miért kap mindig ilyen szerepeket....). Annak idején még a Csillagkapuban szerettem belé, ő játszotta a tok'ra Martuf-ot, akibe Sam kicsit belehabarodott. Tiszta eyecandy ez a sorozat :D

Lényeg a lényeg, hogy aki szereti az ilyen hangulatú sorozatokat, azoknak nagyon ajánlom. Nincs benne fröcsögő vér, sok erőszak, ennek ellenére végig nagyon izgi, és nem egyszer borsózott a hátam a félelemtől. Bár hozzá kell tennem, hogy nekem elég alacsony a borzongás-küszöböm.
A végére még talán annyit, hogy a zenéje is nagyon jó. Remekül válogatták össze, tökéletesen illik a jelenetkehez, be is fogom szerezni, amint tudom :)

Szandika főzni próbál round 8: Hasselback burgonya

2011-11-15T14:33:00.006+01:00

Úgy gondoltam kicsit belekóstolok a gasztronómia olyan formájába is, ami nem süti. Eddig többségében édességeket sütöttem ilyen-olyan alkalomra, de most úgy gondoltam hozzájárulok valamivel a vasárnapi ebéd színvonalához is :D

A hasselback burgonya receptjét sajnos már nem emlékszem hol is láttam, bár állandó forrásom Tücsökbogár, de nála sem sikerült visszakeresnem e remekművet(blogjának a linkje megtalálható az oldalsávban).

Nem mondanám, hogy gyors recept, de némi csuklógörcs és fájdalom árán könnyen kivitelezhető. Nagyon látványos, jól mutat a tányéron, és a legfontosabb: mennyeien finom is.

Akkor lássuk:

Hozzávalók:

Nálunk személyenként 3 burgonyát számoltam, mert öcsémnél és nővéremnél soha nem lehet tudni. Egyik pillanatban még tele van a tányérjuk a következőben meg már pakolják az új adagot az előző helyére. Ezzel csak azt akarom sugalmazni, ha valami finom, akkor nem kell attól félni, hogy maradék is marad az ebéd után…mert a két gyíkgyomrú fél perc alatt eltünteti.

Tehát ha 3-4 burgonyát veszünk, akkor ehhez 1 evőkanál vaj (én 12 krumplit hámoztam meg, és mivel nem újkrumpli volt, hogy héjában süssem, így a 12 darabra simán elfogyott a 200 grammos vaj).

2 evőkanál olívaolaj (12 db-ra ez kb 8ra módosult), 1-2 gerezd fokhagyma (opcionális, de én ráraktam…még hozzá 6 gerezdet…egyáltalán nem túlzás, nem is érződik annyira), kakukkfű, ami szintén opcionális, én rozmaringot aprítottam helyette, mert friss kakukkfüvet sehol nem sikerült találni, habár az egész várost bejártuk érte. A szárítottat nem ajánlom, kifejezetten frissel igazán finom. A burgonyára só, bors.

Az elkészítés folyamata a következő: a burgonyákat megpucolni, ha újburink van, akkor ez nem szükséges. Ezután talpat vágok rá. A kis vékony szeletek, amik ezzel keletkeznek nálam szintén a tepsibe kerültek, mert isteni finom ropogós burgonyaszirom lett belőle. Ezután a tetejét vékonyan, kb 3-4 mm vastagon bevagdosni majdnem a talpáig, de csak annyira, hogy a szeletek még egyben maradjanak.

Ezután a vajat meg kell olvasztani egy kis edénybe, hozzákeverni az olajat és a zúzott fokhagymát a kakukkfűvel/rozmaringgal együtt. Ezután a krumplikat tepsibe fektetjük, sózzuk, borsozzuk és megöntözzük ezzel a vajas keverékkel.

A sütőt elő kell melegíteni, majd kb 180 fokon megsütni. Az eredeti recept 200 fokot írt, de úgy már az első 5 percben nekiállt pirulni rajta a fokhagyma meg a rozmaring, így én lejjebb vettem, hogy ne égjen meg teljesen rajta a cucc. A krumplicskák nagyságától függően bő 1 órát kell számolni, tehát idejében neki kell állni a folyamatnak. Közben a tepsi alján összegyűlt vajjal nagyjából 5-10 percenként érdemes locsolgatni, hogy ne száradjon ki a teteje, és zamatosabb legyen belül. Kicsit sziszifuszinak tűnik, de nagyon megéri.

Én az utolsó 10-15 percben a 200 grammos vajnak a maradékából még kis szeleteket raktam a krumpli tetejére, mert töménytelen mennyiséget szívott fel. De mindenki látni fogja, hogy mennyire igényli a burgonya a vajat, aki arra vetemedik, hogy nekiálljon megsütni a krumplicskákat.

Mellé én még csináltam fokhagymás tejfölt is. A tejfölt meg kell sózni kicsit és belereszelni 1 gerezd fokhagymát, és voilá. A kettő együtt verhetetlen. Olyan sikere volt, hogy 2 darab maradt belőle, azt is lenyúlta az öcsém, hogy elviszi magával Pécsre és megeszi. Pluszban lemásoltatta velem a receptet, hogy a csajait odalent ezzel bűvölje el….szóval csajok, srácok sütésre fel!

Közösségi háló

2011-11-07T16:49:00.002+01:00

Elég régóta vagyok tagja a facebook nevezetű közösségi oldalnak. Anno még akkor regisztráltam, amikor még minden angolul volt, nem létezett magyarosítás. Ez még a nagy iwiwes átvándorlás előtt volt, amikor még a myspace is menőnek számított és nem szellemvárosnak.

No, mármost. Sokféle állatfajta van a facebookon, megpróbáltam összeszedni, hogy eddigi tapasztalataim alapján melyek ezek:

Családtagok/tanárok/munkatársak

Akiket visszaigazolsz, mert muszáj. És akikkel pont nem akarod megosztani, ami kikívánkozik. Csoportba velük, letiltani őket. Pont.

A szemlélődő szellem

Felregisztrált ugyan, de túl sok aktivitása nincs. Szökőévente megereszt egy youtube-os linket, esetleg keringő spam-üzenetet. A többség el is felejti, hogy egyáltalán fent van az oldalon, azonban ő mindig tudja, hogy mit írtunk ki tegnap az üzenőfalunkra.

Az idegesítő mindentmegosztó

A szemlélődő szellem ellentéte. MINDIG MINDENHEZ hozzászól, ahhoz is, amit más üzenőfalára írtunk ki, rohadtul nem neki címezve. Ahhoz is, amit csak költői kérdésnek szántunk. MINDENT like-ol. Ha kiraksz egy képet egy rakás szarkupacról még azt is kedveli. Mindent kiír, ami történik vele. Nyilvánosan nyafog minden szaron, pedig a többség nem kíváncsi rá. Tudod mikor fingik, mos fogat, megy el sétálni, fekszik le, mikor szakít, mikor nem jön össze a kívánt csajjal/pasival. Sajnáltatja magát napokon keresztül, ha valami rossz történik vele. Ha boldog, telebombázza az üzenőfalat húúú de happy vagyok youtube-dalokkal. Órákat tölt azon pasi megkeresésével, akit a 6-os buszon látott és be is jelöli. De bejelöli ismerősnek az öcsédet, húgodat, MINDENKIT.

A szerencsevadász

Meglovagolva az új nyereményjáték hullámot, mindenre felregisztrál játszani. Ha olyan játék van, ahol a legtöbbet megosztó játékos nyer, akkor percenként osztja meg a linket, amivel eléri, hogy tele legyen az üzenőfalad megnyerhető éves pelenkakészlettel//karburátorral/karton csokival/gyurmaékszerrel/ruhatárral stb…. Na és persze ezzel azt is eléri, hogy az első ilyen alkalom után szépen le is tiltsad.

A fangirl/fanboy

Bármilyen műsort végigkommentel, amiben az imádottja szerepel, általában olyan melléktoldalékokkal, mint a „láááááááááv” vagy „áááááááá” vagy júúúúújdeszeri”, plusz húszmillió szívecske. Tudod, hogy ki nyert és ki nem nyert a tehetségkutatóban/díjátadón, akkor is, ha nem akarod. Minden második bejegyzése az imádott képe vagy annak valamilyen cukcsi elszólása.

Az ismeretlen potyázó

Bejelöl, mert van egy közös kedvenc együttesetek. Vagy mert a közös kedvenc egyik posztját te is likeoltad. Vagy mert tetszik a profilképed. Vagy mert szeretné, hogy jól elfenekeld egyszál bőrtangában(komoly, volt ilyen, nem is egy….nem tudom, hogy miért, talán domina-fejem van, vagy mi?). Vagy mert mindketten játszotok a Cityville-el és ugyan már segítsetek egymásnak. Ezeket az ember vagy visszajelöli, vagy nem.

A kommunikatív „sztár”

Idézőjelben a sztár, mert van olyan, aki csak egy rétegnek az, mégis ebbe a kategóriába sorolható. Akiknek örülünk, hogy vannak. Mert így kicsit közelebbinek érezzük őket. Mert feldobja a napunkat, ha a világ másik felén a kedvenc énekesünk kedveli a hozzászólásunkat. (vagy csak én vagyok így vele?) Aki kikéri a véleményünket és el is olvassa, mert reagál is rá. Igaz nem sok van ilyen, de őket nagyon szeretjük ezért az apró figyelmességért.

Osztálytársak/csoporttársak

Akikkel leginkább azért tartod a kapcsolatot, hogy tudjad, hogy holnap te tartod a prezentációt, vagy hogy elmarad a gazdtöri, mert a tanár végzetes lustaságban szenved.

Tényleges ismerősök

Akikkel TÉNYLEG jóban vagy és tényleg érdekel, hogy mi történik velük. Próbáltam egyszer összeszámolni, hogy a több száz ismerősből kb hány százalék az ilyen. Nem ment. Mondjuk eleve nem kell visszajelölni az olyat, akinek teszel a fejére.

Egyelőre ennyi....remélem mindenki ráismert egy-két csoportra. Ha nem, akkor csak az én ismerőseim ilyen mutánsok.

Kínszámlálás

2011-11-07T12:56:00.002+01:00

Második és egyben utolsó népszámlálásos bejegyzésem. Akárki akármit mond, a sikertörténetek meg minden ellenére ez egy koszlott szar meló. Gondolok én itt arra, hogy egy csaj szerelembe esett az ajtót félmeztelenül kinyitó pasassal stb….

Érdekes eseteim nekem is voltak, mint például amikor egy pasas konkrétan elküldött a picsába, majd az asszonya két hét múlva hívott, hogy mégiscsak kitöltötték, menjek érte.Többségében azonban öreg nénik nyomorúságos élettörténeteit hallgattam átlag másfél órán keresztül. Általában ez volt az az időintervallum, amíg elmesélték Ádámtól és Évától a lányuk/fiúk diplomaosztójáig/esküvőjéig/haláláig bezárt időszakot. Volt 1-2 néni, akit szívesen hallgattam meg kedvesen elbeszélgettünk, de a többség az csak a nyakamba zúdította a nyomorát én meg hallgattam, mint a luki nyúl a fűben. Mert most hogyan állj fel és szakítsd félbe úgy azt az idős embert, aki éppen téged ki nézett magának arra, hogy meséljen…. és közben ne is legyél bunkó.

Persze voltak vicces esetek, mint például az a srác, akit 3 hétig nem sikerül otthon találnom, az értesítőkre pedig nem reagált, aztán az utolsó pillanatban sikerül elkapnom. A haverok pont jöttek kifelé, a srác meg félpucér volt (én nem estem szerelembe vele XD) aztán mikor meglátott beugrott az ajtófélfa mögé, hogy csak a feje látszott ki, és szegényen látszott, hogy rohadt kínban van. De hát így jár az, aki nem nyit ajtót, akkor, amikor még lehet. Szóval kaján vigyorral a képemen egyeztettem vele időpontot, a haverok nagy vigyorgása közepette. Hehe. Közben az egyik kihasználta a kínálkozó alkalmat és kitöltette velem a saját papírjait, közben jól elpoénkodtunk meg flörtöltünk, aztán a végén megkérdezte mivel tartozik. Azt hiszem a várt válasz az lett volna, hogy egy itallal mondjuk, este 8kor itt meg itt. De azt mondtam, hogy semmivel, mert volt egy gyereke, én azt meg még nem akarok.

Vagy volt egy olyan sztori, amikor megkértem anyámat, hogy várjon meg a közelben, mert egy tök para nőhöz mentem. Telefonfülkéből hívogatott, hogy mikor megyek a papírért, aztán mikor odamentem az adott időpontra, nem nyitott ajtót. Aztán másnap hívott, hogy kiabált kifelé, hogy várjam meg. Na most ott álltam a lépcsőház bejárata előtt 5 percig, rátenyerelve a csengőre, de nem jött ki akkor most WTF? Mondtam neki, hogy 2 réteg téglafalon, egy biztonsági ajtón plusz a lépcsőház ajtaján keresztül nem hiszem, hogy bárki is hallaná a kiabálást. -.- Na mindegy, odamentem délután, erre kikiabált a kisablakán, hogy jöjjek vissza fél óra múlva….na mondom bazdmeeeeg….hangosan viszont csak annyit mondtam, hogy megbeszélt időpontra jöttem, fél óra múlva máshol kell lennem. Jó, akkor 10 perc. Ezalatt az idő alatt írtam anyámnak, hogy szerintem a nő most rejti el a hullát a fagyasztóban, és ha negyed óra múlva nem vagyok a kocsinál, akkor hívja a zsarukat, mert akkor már engem darabol fel. Huh, mindegy tök para volt, mikor kihozta a borítékot (a lépcsőházba sem engedett be) bezárta maga után az ajtót, majd mikor visszaküldtem a személyi lapjáért is, arra a fél percre is bezárta maga mögött az ajtót. Na most ez mi? Ennyire szociopata nem lehet valaki…..szóval szerintem tuti hullát rejtegetett.

Jó nagy megkönnyebbülés volt leadni múlt héten a pakkot, mert folyamatos undoritiszem volt már az emberektől…plusz egyáltalán nem fizet annyit, hogy megérje. Tipikusan soha többet semmikor meló volt. Örülök, hogy vége.

Stephen King - A mobil

2011-10-07T12:40:00.005+02:00

"Clay Riddell grafikus Bostonba utazik, hogy tárgyaljon az általa tervezett képregény ügyében. A kiadóba menet a parkban beáll a fagylaltos kocsi előtt kígyózó sorba, mert a melegben bizony jólesne egy hűsítő nyalánkság. Az előtte állók némelyikének megcsörren a mobiltelefonja, s mikor beleszólnak, leírhatatlan dolgok történnek. A telefonálók megvadulnak, egymásnak esnek vagy önmaguk ellen fordulnak, s pillanatok alatt őrjöngő-vérengző emberek töltik meg az utcákat. Claynek - micsoda szerencse! - nincs mobilja, s hamar rájön, hogy az őrületet csakis a telefon által közvetített impulzus okozhatja. Néhány hozzá hasonló, mobilmentes emberrel elindul, hogy olyan területet keressenek, ahol nincs telefonos lefedettség és hajtja az aggodalom is, vajon mi történhetett otthon a feleségével és a kisfiával, akik mindketten mobilhasználók? A káoszban nem könnyű az utazás. A megfertőzött telefonembereket mintha egy ijesztő kollektív tudat irányítaná, a kevés megmaradt "normális" pedig kétségbeesetten küzd, hogy megmentse önmagát s a világból azt, ami még megmenthető. Stephen King, a thriller kimeríthetetlen fantáziájú mestere, mindenből ihletet merít. Ezúttal is lebilincselő történetet mesél el, de biztos, ami biztos, míg a regényt olvassa, kapcsolja ki a mobiltelefonját."

A Ragyogás után másként néztem a kádunkra. Komolyan, amíg olvastam, szinte alig mertem kimenni a fürdőszobába éjjel. Teljesen paranoiás lettem tőle. A mobil nem volt ilyen hatással rám, de éjjelenként azért folyton menekültem miatta álmomban.

A mobil egy apokaliptikus történet arról, hogy mi történne, ha a mobilsávokat úgy tudnák meghackelni, hogy az hatással legyen az emberi agyra. Hogy ne csak 10 %-ot használjunk belőle, hanem az egészet. Hogy milyen lenne, ha az agyunknak lenne egy „reset” gombja, vagy be tudnánk ütni, hogy format C:. Félelmetes lehetőség, bár elég valószínűtlen.

Először nem gondoltam volna, hogy mi sül ki belőle. Igazából a „mobilemberek” célja sem volt teljesen egyértelmű, a vége pedig kicsit befejezetlen volt számomra. Hogy sikerül-e végül megmenteni Clay fiát vagy mi lesz? Mert pont úgy fejeződik be, hogy „ pont pont pont találd ki magadnak”. Az ilyet nem nagyon szeretem.

Maga a könyv egésze izgi, de a Ragyogás sokkal nagyobb hatással volt rám. Mindenesetre maga a felvetés izgalmas, sőt még Clay és társainak vándorlása is, de a vége nekem akkor is hiányos.

Népszámlálás-nyűg a számlálónak nyűg a megszámoltnak

2011-09-29T19:38:00.004+02:00

Igen, én is csinálom. Igen, megbántam. Ha nem kellene ennyire a pénz, hogy eltartsam magam, akkor hagynám a picsába az egészet.

Miután túl vagyok az első körön, azaz a borítékok kihordásán, elmondom az eddigi tapasztalatokat:

Magyarországon, még egy olyan sznob városban is, mint ahol én lakom, sok a megkeseredett proli bunkó. Ma konkrétan elsírtam magam, miután egy bolond vénasszony kiosztott, amiért nem tudtam, hogy melyik az 1-es ajtó (egyre sem volt kiírva, mégis honnan tudnám?), és hogy ha én nem tudom a dolgom, akkor ő sem tudja megmondani, hogy melyik az egyes ajtó. Ezt még elviseltem volna, de a következő panelben is volt egy mádám, aki faszozott velem egy sort. Nem akart beengedni a lépcsőházba, mondván, hogy ott a postaláda. Mondtam neki, hogy az a baj, hogy a postaládán nincs rajta az emelet, ajtó, és mivel ez anonim, nekem csak cím van, név nincs. És öregem, ott veszekedett velem negyed órán keresztül, hogy ha meg anonim, akkor csak dobáljam be, mert akkor végül is tök mindegy. Meg hogy a fele lakásban nem is laknak. Én meg hiába magyaráztam neki, hogy nekem ezzel el kell számolnom, hogy akkor is meg kell próbálnom kézbesíteni. Végül beengedett, de miután kijöttem, elbőgtem magam. Nem fizetnek nekem annyit, hogy elviseljem ezeket az embereket.

Vagy például tegnap ott volt egy pasi, aki tájékoztatott, hogy összecseréltem a borítékokat a másodikon és nem akar „cseszekedni” de ezt „elbaszta” (mármint én) és akkor ezt meg kéne oldani. Arra képes volt öregem, hogy felhívjon, és lebasszon a lábamról, de arra nem, hogy bedobja a szomszédjának, akivel összecseréltem. Nem hiszem el, hogy ezek az emberek nem gondolnak bele abba, hogy én is ember vagyok, én is tévedhetek. Az isten szerelmére, nem vagyok én gép és nem vagyok a pajtásuk sem, hogy így beszéljenek velem!!! No, és akkor még most hívott megint, míg ezt gépelem, hogy ma sem mentem vissza (közel 140 címem van, nem volt időm és idegzetem hozzá visszamenni) és hogy be fog telefonálni a polgármesteri hivatalba, és rám fog hivatkozni, ha nem tudja teljesíteni állampolgári kötelességét. Telefonálj, öreg, ha ennyi pénzed van.

Vagy egy másik, aki engem baszott le azért, mert népszavazást tartanak és hogy az állam erre is „kibassza” a sok pénzt….na és? Én nem tehetek róla, én csak egy bábu vagyok a sakktáblán.

A másik, hogy volt olyan ház, ahol a lakók maguk sem tudták, hogy hányas számú ajtó mögött laknak. Ez most WTF??? Ha ők nem tudják, akkor én honnan tudjam?

Vannak ugyanakkor pozitív tapasztalatok is, „érdekes” módon ezen emberek nagyobb része kertes házak lakói voltak. A panelben meg szinte mindenki bizalmatlan és/vagy bunkó volt. Az internetes kitöltést elég kevesen választották, az idősebbek, akik kertes házban laknak, szinte mindegyik igényelte későbbi segítségemet, míg a panelban még az ajtót sem akarták kinyitni. Ha valami igénytelen csöves lennék, még megérteném ezt a viselkedést, de mindenkire mosolyogtam és udvarias voltam, és a hagyományosan viselt sötét bőr/selyem/fekete-fehér csíkos dolgaim helyett direkt csinosan öltöztem.

Szóval valami gáz van ebben az országban. Sok a megkeseredett, bizalmatlan ember, aki még akkor is paraszt, amikor kedvesen szólnak hozzá. Sok ember arra figyelmeztetett, hogy vigyázzak magamra, mert az utcán meglopták/megkéselték illetve betörtek hozzá. Most akkor felteszem a kérdést, hogy túloznak az idősek, vagy csak én vagyok olyan mázlista, hogy engem egyszer sem próbáltak meg meglopni vagy megkéselni. 14 éves korom óta egyedül jártam haza minden buliból hajnalban, ráadásul ez egy tök sötét környék.

Most úgy vagyok vele, hogy csak legyek túl ezen az egészen. Hogy hagyjanak békén és ne kelljen ilyen emberekkel találkoznom. Hogy miért nem bírnak az emberek kedvesek lenni. Hogy miért baszakodnak velem, mikor csak a munkámat akarom végezni....

Neko

2011-09-26T17:49:00.006+02:00

Meghalt a macskám. Az amelyik tavaly nyár végén besétált, mintha mindig is itt lakott volna. Akivel éjszakánként együtt aludtunk kifliben. Aki futott hozzám, ha csak meglátott. Aki imádta, ha a karomban tartva le-föl sétálgattam vele. Szinte kitalálta a gondolataimat. Ha a fűben fekve a csillagokat néztem, odaült mellém és ő is nézte.
Anyu négy napja tudta de nem mondta meg. Hagyta, hogy minden nap várjam a kertkapuban hátha hazajön. Miután tegnap végigbőgtem az éjszakát, ma megmondta, hogy nem fog hazajönni mert elütötte a vonat. Soha többet nem fogok így kötődni egyik másik állathoz sem. Most üres vagyok belül. Elment a szerelmem.

angol dalszöveg

Pillangós Cupcake - avagy a több órás szenvedés az olvasztott csokival

2011-09-17T13:11:00.008+02:00

Barátnőm szülinapjára csináltam meg a pillangós cupcake-t, és teljesen odavolt érte :) A képek minőségéért bocsesz, de csak mobillal volt időm most fotózni.

Hát akkor nézzük a receptet, amelyért köszönet Tücsökbogárnak:

Hozzávalók :

A cupcake-hez :

10 dkg vaj
12,5 dkg cukor
1 tk vanília kivonat
1 citrom reszelt héja
2 db tojás
20 dkg liszt
1 tk sütőpor
1 dl tej
csipet só

A krémhez :

20 dkg vaj
20 dkg porcukor
ételfesték ( Ízlés szerint )

A pillangókhoz :

10 dkg csokoládé
1 db tojásfehérje
22,5 dkg porcukor
1 tk citromlé
ételfesték
24 db csoki pasztilla
Nagyon apró dekor gyöngy

Elkészítés :

A vajat a cukorral habosra keverem. Hozzáadom a tojásokat , a vaníliát , sót és a citromhéjat. Amikor , már sima és egynemű a sütőporos lisztet a tejjel felváltogatva apránként hozzákeverem.12 db cupcakes papírral bélelt formában 200 fokon 20-25 perc alatt megsütöm. Hagyni kell kihűlni.

A pillangóhoz a tojásfehérjét a citromlével és a porcukorral simára keverem. Négy részre osztom és színezem. A csokoládét vízgőz fölött felolvasztom és miután leveszem a tűzről akkor is felette tartom. Melegen tartja és nem kell folyamatosan olvasztgatnom. Zacskóba teszem és nagyon vékony nyílást vágok rajta olló segítségével. A zacskóba nem érdemes sok csokit tenni egyszerre , mert egy idő után megdermed.
A szárnyakhoz sablont rajzolok, 12 db négyzetet vágok ki sütőpapírból ( akkorát amire ráfér 1-1 pár szárny ) . A sablont a sütőpapírocska alá teszem és a csokival megrajzolom a kontúrokat.
( én nem vágtam ki a sütőpapírból négyzeteket, nem hinném, hogy túl kell bonyolítani. Felrajzoltam a papír hátuljára, és egy tálcán megrajzolgattam a kontúrokat)
Hagyom száradni két órát , még jobb , ha egész éjszakát. Érdemes 1-1 tartalékot készíteni.

A krémhez a vajat és a porcukrot simára keverem . Négy részre osztom és színezem Csillagcsőrrel ellátott habzsák segítségével fagyi szerűen a cupcake tetejére nyomom. 2-2 csokipasztillát teszek rá , ez fogja tartani a szárnyakat , majd a krémbe nyomom a szárnyakat.

Én előző este csináltam meg a szárnyakat, amelyek felett két órát görnyedtem, és még így sem lettek a legszebbek. Egész éjszaka száradtak és egész jól le is tudtam szedegetni őket a sütőpapírról. Én nem szórtam bele gyöngyöket, nekem az már kicsit sok volt látványilag. A cupcake maga tényleg isteni, omlós, enyhén vaníliás-citromos, habár ez a vajkrém a tetején szörnyen édes volt, legközelebb valami főzött krémet készítek inkább hozzá. A szárnyak is elég ehetőek, de legközelebb tuti, hogy tortabevonóval fogom megrajzolni őket.

Végül az észrevételek:

1. A krémek mennyisége ehhez a cupcake recepthez SOK. RENGETEG. Vagy a cupcake mennyiségeit kell megkétszerezni, vagy a krémek mennyiségeit megfelezni. Ezt a vajkrémnél már meg is tettem, miután észrevételeztem, hogy a cukormáznak több mint a fele megmaradt, pedig én nem is 12, hanem 16 szárnyat csináltam.

2. A csokit-a-zacskóból dolog csak akkor működik, ha valakinek azbesztből van a keze, ellenkező esetben szép pirosak lesznek az ujjvégeink, mire kinyomjuk a pillangószárnyakat. És ez bizony fáj :/

3. Az ipari ételszínező fog mint a franc. A bőrt, a konyhapultot, az edényt…mindent. Ellenben szebb színe van, mint a bolti szaroknak. Még most is szép babakék színű pettyek trónolnak a karomon. A konyhapulton meg rózsaszínek. Igaz az ujjvégeim is egy napig szép kékek voltak.

4. A tejcsoki NEM jó erre a műveletre. Direkt magas kakótartalmút vettem, de szerintem az a tejcsoki csak köszönt a kakaóbabnak, mikor a teherautó elvitte az ültetvény mellett…ugyanis az istennek nem akart megolvadni, csak némi olaj hozzáadásával, amitől persze szörnyű íze lett a csokinak. Aztán mikor a kész sütire rá akartam rakni díszítésként, szobahőmérsékleten 2 perc alatt pacává olvadt.

5. Nekem nem volt csőrös zsákom, mivel anyám tavaly kihajította. Így maradt a zacskós megoldás. Nem olyan szép, de hát ez van.

6. Tipp: a szárnyakat a krémbe csak pár óra száradás után érdemes berakni…ugyanis amíg ez a vajkrém némiképp friss, a szárnyak simán lelapulnak. De ha a vajkrém már kicsit keményebb (másnap) simán megmarad benne.

Rajzoljunk mangát! - Luka Crosszeria

2011-09-11T00:16:00.008+02:00

Még mindig Uraboku, nem fogytam ki :) Erre csak annyit mondok háttérinfónak, hogy a bőr textúráját nehéz utánozni (főleg mikor a kedvenc cerkámból már épp csak annyi van, amit még pont meg tudok fogni :/), tökéletesen szimmetrikus kereszt rajzolásához pedig egyszerűen nem volt türelmem. De egy kibukott opastnak megteszi ;)

Nikki Sixx - Heroin-naplók

2011-09-04T02:13:00.005+02:00

A Heroin-naplók Nikki Sixx életének egy évéről, az egyik legbetegebb időszakról, a ’86-os évről szól. A könyv kivitelezése kivételesen igényes, a lapok vastag, fényes papírból vannak, amit személy szerint én nagyon szeretek a tapintása és az illata miatt is.
A könyv maga Nikki naplóbejegyzéseiből áll össze és a bejegyzésekhez kapcsolódóan megszólalnak életének akkor szereplői is, mint például nagyapja, egykori szeretői, barátai stb.. valamint igazi napló módjára vannak benne fotók, gondolatfoszlányok és dalszövegtöredékek. Nekem ez a megoldás különösen tetszik, mert tényleg rendes napló-formája van.
A naplóbejegyzések hűen tükrözik Nikki lelkiállapotát az egyes bejegyzésekben, tudni lehet mikor volt bedrogozva és mikor nem, még akkor is, amikor azt külön nem írta le. Számomra megdöbbentő volt, hogy annak ellenére, hogy tisztában volt vele, hogy a drogok megölik, továbbra is folytatta. Többször is leírta, hogy érzi, hogy haldoklik a teste, és már csak azt várja, mikor viszi el egy szívroham vagy valami.

A napló 86 karácsonyával indul, amikor Nikki teljesen egyedül van, üldögél a karácsonyfa alatt (ami több mint fél évig ott is rohad utána) és azon elmélkedik hova tűntek a barátai, és hogy jó lesz ez a napló arra, hogy emlékezzen, mit is csinált előző nap. Ezért aztán mindenhová magával is viszi, stúdióba, turnéra stb... Jobb híján a naplójának mondja el mit érez, legalább a papírlapok nem pofáznak neki vissza. (Amúgy egyetértek: a napló az ember legjobb barátja. Nem ad kéretlen tanácsokat)

Érdekes volt összehasonlítani az Ozzy könyvében olvasottakkal. Őt a drogok agresszívvé tették és kihozták belőle a romboló hajlamot, Nikki viszont mindig azt élte meg a kokain mámor alatt, hogy üldözik. Emiatt rendszeresen lehúzta a drogtartalékait a budin, és amíg ki nem tisztult, egy szál pöcsben kucorgott az ágya mögött a puskáját markolva és arra várva, hogy mikor törnek rá a kommandósok/zöld emberek/mexikóiak… Ezért szokott rá később a hernyóra is, mert az meg lenyugtatta és eltűntek a mexikói banditák az ablaka alól.

Ilyenkor örülök, hogy sosem éreztem késztetést a drogok kipróbálására. Én azt hiszem leginkább azért, mert rettegek a függőségtől. Nem csak a drogok miatti függőségtől, hanem úgy általában a függőségektől. Szar lehet. Na de vissza a könyvhöz.

A turnék alatt próbált tisztán maradni, egy ideig sikerült is neki, de aztán persze az újabb és újabb kísértések miatt visszaesett. Néha még a saját bevallása szerint a naplójának is hazudott arról, hogy be volt-e lőve vagy sem. A beszámolók alapján az akkori Sixx (Sikki) egy igazi seggfej volt, aki szállodai ajtókat gyújtott fel és egyfolytában szívatta a road és a banda tagjait. Ez azért furcsa számomra, mert én követem Nikkit facebookon és twitteren is, és én nem ezt az embert „ismertem” meg ezek alapján. Aztán a könyv végére érve kiderült, hogy a drogokról leszokva Nikki megmaradt az a mindent irányítani akaró embernek, de most már inkább gondoskodóbb, mint akaratos. Ezt a bandatagok is „elmondták” a végén. Plusz azt hiszem a Mötley Crüe eleve nem maradhatott volna életben, ha még mindig az a szar alak lenne.

Az emberi kapcsolatoknál is fontosabb volt neki a drog, a csajokat eszköznek tekintette ("csajok=gond") és nem igazán érdekelte, hogy éppen kit visz ágyba. A többiek elmondása alapján mindig azt, akit nem kellett volna: bányarémeket, piócákat és mások feleségét…

„Suzette-ről Bruce Dickinson jutott eszembe, mert Dickinson utált, amiért megdugtam a feleségét. Szeretném felhozni mentségemre, hogy a) fogalmam sem volt, hogy a felesége, b) nem az én hibám volt, hogy Angliában bemászott a hotelszobám ablakán, megkért, hogy dugjam meg, aztán megköszönte, és újra kimászott.”

Bizonyos szempontból meg is tudom érteni, hogy a csajokat lenézte, néha nekem is herótom van nőtársaimtól, plusz ha azt nézzük, hogy egyes csajok milyenek tudnak lenni, akik az ilyen bandákat követik….

„Minden ribanc egyformán ostoba. Csoda, hogy a cipőjüket be tudják kötni, annyira hülyék. Néha azt hiszem vennem kéne egy guminőt. Azonos intelligenciaszint, műanyag és levegővel teli…. Az a baj, hogy valószínűleg beleszeretnék.”

Ozzy könyvén szarrá röhögtem magam a stílusa miatt, hiába írt le szomorú dolgokat, de Nikki könyvében tapintani lehet azt a sötétséget, amibe lesüllyedt. Tommyval együtt rengeteg baromságot csináltak, ami rohadt vicces leírva, de akinek ezeket át kellett élnie….hát valószínűleg gyűlöli őket a mai napig.

Van egy Ozzyval közös sztori a könyvben, ami példa arra, hogy leírva vicces (lehet, hogy csak az én beteg humoromnak), élőben viszont nem biztos, hogy az volt az azt elszenvedőknek:

„Nikki: Mikor a Mötley 1984-ben Ozzyval turnézott, volt egy koncertünk New Orleansban a karnevál idején. Ozzy Osbourne plusz Möltey Crüe New Orleansban karneválkor = rossz kombináció! A menedzserünk nagyon ideges volt, csakúgy, mint Sharon Osbourne. Ozzy elment Vince-el, és mindenféle bajba keveredtek. Tommy és én elvittük Ozzy gitárosát, Jake E. Lee-t a Dungeon Clubba. Mint mindig, volt nálam egy kés, és volt a klubban egy lány egy olyan topban, amiből gyakorlatilag minden kilátszott, de még pont eleget takart ahhoz, hogy kiakasszon. Szóval elővettem a késem és megragadtam a topot és levágtam. A csöcsei kibuggyantak és így szóltam: „Indul a buli!” Hirtelen megjelent előttem egy árnyék – a klub biztonsági őre. A lány az ő barátnője volt. Aztán a biztonságiak megfogtak engem, Tommyt és Jake-et, kidobtak minket az utcára és szöges baseball ütőkkel ütni kezdtek, mi meg elszaladtunk. Mikor évekkel később megjelentünk a Dungeonnál, azt mondták ki vagyunk tiltva. Mondtam, hogy az már régen volt, mire ők azt mondták: „De nem nekünk!” ”

Egy másik sztori, ami szerintem nagyon durva: (szegény Japánok….)

„1987 December 15. Szabadnap

….

11:45 Hotel

Nos, szarul vagyok. Nem a tegnap éjjel történtektől, hanem a fejem fáj halálosan. Szóval lássuk, össze tudom-e rakni a tegnap éjszakát. Koncerteztünk, aztán felszálltunk a lövedékvonatra, hogy visszajöjjünk Tokióba, és Tommyval nagy ivászatba kezdtünk. Piát locsoltunk Emire (háttérénekes, Mick csaja volt), és balhéztunk, a többire nem igazán emlékszem Azt hiszem, hozzávágtam egy üveg Jack Daniel’s-es üveget pár japóhoz, vagy valami. Rémlik, hogy egy cellában vagyok, és ott van Doc és Mr. Udo. Szerintem telefonálok párat, hogy meglássam, ki haragszik, és ki találja viccesnek.

Tommy Lee: Haver, a lövedékvonaton kibaszott balhés, részeg amerikai rockbandaként viselkedtünk. Kibaszott szörnyszülöttek voltunk. J.D.-t locsoltunk Emire, aztán Nikki úgy gondolta, valaki csúnyán néz rá, szóval felkapta a jackes üveget és áthajította a vagon túlsó végébe. A falhoz csapódott, az üveg meg a whisky beterített egy kurva japán üzletembert, aki baszottul kiborult. Aztán megérkeztünk az állomásra, az meg tele volt rendőrökkel. A japán fickó rámutatott Nikkire, és bevitték. Azt hiszem, még a cellában is kokózott. A zoknijában volt elrejtve.

……

Vince Neil: Nikki és Tommy kezelhetetlenek voltak a lövedékvonaton, és ez számomra nagyon kínos volt. Egyszerűen szörnyen viselkedtek a japánokkal, és azt üvöltötték a hatvanéves üzletembereknek, akik nem is ismerték a Mötley Crüe-t: „ Basszátok me- elvesztettétek a háborút!”; csak hazafelé tartottak a munkából. Ezek a kibaszott pszichopaták pedig kiabáltak és J.D.-s üvegekkel dobálták őket, mikor valószínűleg még angolul sem értettek. Ez teljességgel elfogadhatatlan volt. Mikor Nikkit letartóztatták, azt mondtam Mick-nek: „A faszba velük, ne keveredjünk bele.” Szartam rá, hogy Nikkit letartóztatják és bent tartják. Úgy voltam vele, hogy tudod mit, te ástad meg a saját sírodat.

Doc McGhee: Mikor Tokióba értünk, vagy száz rendőr várt arra, hogy letartóztassák Nikkit. Tommy verekedni akart velük, és azt kiabálta, hogy tartóztassák le őt is. Én a rendőrfőnökhöz mentem, és azt mondtam: „Nézze, én vagyok a menedzser. Nem tudnánk ezt megbeszélni?”. Erre azt mondta: „Maga lenni menedzser? Letartóztat!” Szóval Nikkit és engem is bevittek. Ott ültünk a cellában, és ha kiszabadíthattam volna a kezeim a bilincsből, szarrá vertem volna. Nikki annyira máshol járt, hogy csak azt mondogatta: „Haver, megmutassam nekik a tetkóimat?” ….

Nikki: Emlékszem, Fred Saunders (biztonságis) mesélte, hogy mikor előzetesben voltam Tokióban, megkérdeztem a rendőrkapitányt: „ Ha a golyóim az álladon volnának, hol lenne a faszom?” A rendőrkapitány megkérdezte, hogy mit mondtam, és a tolmács azt mondta, bocsánatot kértem, és elmondtam, nem akartam tiszteletlen lenni. Azt hiszem ilyen volt a Mötley Crüe. Valaki mindig kihúzott minket a bajból. „

Szóval a napló hűen tükrözi a banda akkori életmódját, és Nikki merülését a drogok világába egészen addig, míg már másodjára állt meg a szíve túladagolás miatt. Akkor a mentősök majdnem lemondtak róla, de Slash akkori csaja kikönyörögte, hogy még próbálkozzanak, plusz ő tartotta addig életben, míg a mentősök ki nem értek. Végül Nikki leszokott egy időre a drogokról, de utána még elég sokszor vissza is szokott rájuk. A befejezésben azt mondta, hogy végül csakis a gyerekei miatt állt le a cuccról, mert nem akarta, hogy ők is apa nélkül nőjenek fel, akár csak ő maga. Cserébe a zeneírás lett a szenvedélye, de azt hiszem végül is az is csak egy függőség, csak más típusú. A könyvhöz készült egyébként az azonos című album is, ami tökéletesen illik hangulatilag a naplóhoz. Plusz James Michael hangját én nagyon bírom.

Azt sajnálom, hogy Nikki új könyvét, a This is gonna hurt-öt úgy néz ki nem adják ki itthon a szar eladási mutatók miatt. Lehet megrendelem majd angolul.

Sixx:A.M. - SKIN

2011-08-17T23:44:00.002+02:00

Sziget 2011.08.13. - Overflow, Hadouken!, Kate Nash, Kaiser Chiefs, 30 Seconds to Mars

2011-08-14T14:32:00.017+02:00

(tipikus keresd a hibát kép, főleg, hogy Jareden kesztyű volt a koncerten )

Reggel már jól indult a napom, amikor a hangosbemondó közölte a pályaudvaron, hogy a Venezia előreláthatóan 40 percet késik. A 40ből végül 65 lett, így délután egy óra körül értünk ki Timivel a Szigetre. Lepakoltuk a cuccomat meg feltöltöttük a metapayt és elindultunk körülnézni. Kicsit belehallgattunk a Lostpropeth hangpróbájába, mivel a rendes koncert az egy időben lett volna a Marssal. Aztán még nézelődtünk a bazársoron, utána odamentünk a nagyszínpadhoz, ahol összetalálkoztunk pár kedves és kevésbé kedves ismerőssel is. Végül a bal oldalra mentünk, mert én nem akartam az érkező oldali darálóban lenni. Így sem úsztuk meg teljesen, mert volt pár nagyon barom suttyó paraszt, akik kitalálták, hogy kivernek minket az első két sorból, mert az nekik jár. De erről később.

Leültünk, hogy megvárjuk a fél óra múlva esedékes első fellépőt, az Overflow-t, aztán mikor gyűlt a nép, felálltunk, még pont volt két hely a második sorban, úgyhogy oda beálltunk. Az Overflow horváth indie-rock-punk banda, nem tudnám behatárolni, de iszonyat jól tolták. Látszott, hogy összeszokott banda és szeretik egymást. Ez a szeretet néha az énekes és a gitáros közt közelebbről is megnyilvánult, erre megint csak azt tudom mondani, hogy ’O j'ai chaud tout d'un coup moi!’ :P Az énekesnek (Goran Živković Žika) olyan kék szeme volt, hogy jaj…a gitáros ( Nikica Jovanovic) pedig kiköpött Billie Joe, eskü. Még a szemöldökét is úgy rángatja. Biztos túl sokat járt Green Day koncerten XD Nagyon jó hangulatot csináltak, nagyon összehangoltan mozogtak a színpadon. Beléjük szerettem, komolyan.

Overflow után jött a Hadouken! Amibe egyszer belehallgattam és megállapítottam, hogy jó-jó, de tényleg csak ilyen fesztiválokon. Be nem raknám a lejátszóba úgy alapból. A másik probléma ott volt, hogy az énekes körbepogózásra biztatta a jónépet, amit csak úgy sikerült megúsznunk, hogy egy angol kb 190 magas gentleman beállt nekünk háttal és sziklaként védelmezett minket. Ezúton is üzenem neki, hogy imádlak öreg, párszor megmentetted a seggünket XD Hadoukent! így annyira nem élveztem, habár azért táncoltam rendesen.

Hadouken után következett Kate Nash, akinek az első albumát én annak idején ronggyá hallgattam, de sajnos arról csak kb 3 számot játszott, pedig azon sokkal jobb számok voltak, mint a mostanin. Na mindegy, nagyon aranyos az énekesnő, végig mosolygott és annak ellenére, hogy nem voltunk valami hú de aktívak Marsra várva, kedvesen buzdított minket. Csomószor összemosolyogtam vele, mert baloldalt az első sorokból kb egyedüliként énekeltem vele kívülről az egyes dalokat, szóval ez még egy külön élmény volt. :D Sokat mászkált le-föl a színpadon kisebb edzést tartva a technikusoknak, akik lélekszakadva loholtak utána a mikrofonkábelt igazgatva, ami a lerakott üdítős poharától kezdve a szintetizátort takaró túlméretezett karácsonyi égősoron keresztül kb mindenbe beleakadt és vitte magával a fél belerendezést. Az egyik srácnál akkor szakadt el láthatóan végleg a cérna, amikor a mikit pörgetve Kate izomból a földhöz kúrta azt…szóval Timivel megállapítottuk, hogy ők voltak a nap hősei XD Közben észrevette, hogy egy srác egy szívecske kíséretében felírta a mellkasára, hogy Marry Me! :D Ezt többször is megemlítette, meg hogy ő lesz a leendő férje :) A vége felé bodysurffel kijött középről, az in-kalos biztonságiak tök durván el akarták vezetni, de Kate mondogatta, hogy no no, végül az egyik crew tudta meggyőzni, hogy engedjék fel a színpadra. A srác tök lelkes volt, össze-vissza ugrált és meg akarta ölelni Kate-t aki nem erre nevezett be, ezért leültette a lépcsőre és a The Fundatitonst neki énekelte el. A srác egyszer lefeküdt, az MTV-Live kamerása meg végig így vette őket :D Mindenkit tökre feldobott ez a kis közjáték, felrázta a közönséget, szóval vastapsot kapott a produkció :D Végül a szám után Kate hagyta magát megölelni-megpuszilni, ezek után már elégedetten ment le a gyerek a színpadról :D

Kate Nash után jött a Kaiser Chiefs, amit én a legkevésbé élveztem. Igazából mindenki mondogatta, hogy hűű meg hááá de jók, de bennem annyira mély nyomott nem hagyott. Olyan tipikus brit banda, jobbat nem tudok mondani. Egy két szám tetszett, de dallamot már nem tudnék felidézni. Bár lehet amiatt is, mert ekkor kerültek mögénk a kulturálatlan pöcsök, akik elénk akartak jönni. A srác bevetődött mellettem és megfogta a kordont. Mondtam neki, hogy lesz szíves elmenni. Visszapofázott, hogy neki egy kis 12 éves ne pattogjon. Nem akartam mondani hogy bazdmeg 23 vagyok, hanem elkezdtük a csajokkal lefeszíteni a kezét. A srác meg elkezdett pattogni ha szépen megkérem akkor elveszi a kezét. Mondom bazdmeg légy szíves vedd el a kezed. Elvette, de utána könyöklőnek használt, és közölte, hogy évezzem amíg tudom a koncertet, mert Marsra ő már az első sorban lesz. A pofájába röhögtem. Az angol pasi itt is megvédett minket, tolta hátra a srácokat amíg tudta, beszélgettem is vele 1-2 mondatot. Aztán Mars előtt a kezembe nyomta a tasiját, hogy fogjam meg kicsit, és előhalászott egy fénycsövekkel kirakott triádos pólót, amit én adtam rá, mert annyi helye volt csak, hogy a kezét felemelje.XD

A 30 Seconds to Mars koncertet a VOLTon valahogy jobban élveztem, mert ott nem könyököltek és préseltek palacsintává, mint itt. Kicsit My Chem fíling volt, de itt legalább tudtam fogni a kordont az elején. Aztán mögém került egy ilyen emós hajú srác és könyöklőnek használt. Mondtam neki, hogy nem vagyok bárpult, mire közölte, hogy jólvan, akkor gyere ide, átkarollak, végül is echelonok vagyunk vagy mi fene. Puff neki.

Azért kurva jó volt maga a koncert, látszott rajtuk, hogy élvezik. Bár nem volt igazából újdonság, mivel VOLTon is láttam őket, és a daráló után azt hiszem, nem megyek a bécsi koncertre. Hátul én nem érzem jól magam, de még egy ilyet nem tudom, hogy át akarnék-e élni, mert tahó emberek mindenhol vannak. Akartam menni, talán még most is kicsit, mivel ez rendes stadionos koncert lesz, ahol sokkal több mindent játszanak, de elbizonytalanodtam kicsit. Mindegy, van időm eldönteni még.

Jared annyira aranyos volt, egyszer csak nekiállt eljátszani a Rehab-ból egy kis részletet, majd kijött mellénk a kiugróra és megkért mindenkit, hogy emlékezzen meg kicsit Amy-ről, aki helyett most játszanak, sok mindent nem értettem, mert mögöttem egyfolytában pofáztak az észlény barmok, de lekameráztam kb az egész koncertet, szóval majd visszanézem, és ha sikerül kisilabizálni, akkor leírom. Ez olyan szép gesztus volt szerintem. Utána eljátszotta a Modern Myth-et amit mindenki kitörő örömmel fogadott, nem sokszor játsszák egyébként sem, nálunk meg eddig egyáltalán nem volt. Setlistet nem írok, nagyjából ugyan az, mint VOLTon volt. Koncert után bőgtünk egy sort, ennyi fangirlködést megengedtem magamnak, igaz, VOLTon sokkal jobban sírtam a The Kill meg úgy az egész akusztikus rész alatt, talán mert ott volt levegőm sírni XD

Koncert után még odamentünk a backstage-hez, hátha kijön valaki alapon. Odaálltunk két csaj meg egy srác mellé, és mikor a csajok elhúztak és otthagyták a srácot, nekiálltam vele dumálni. Nagyon rendes-kedves volt, tök jól elbeszélgettünk, azért ritka az ilyen. Elmondta, hogy vasárnap ők is fellépnek az egyik kisebb sátorban, és hogy 5 pass helyett csak 3mat adtak nekik, és a maradékra úgy dobták össze a pénzt. Nekiálltunk szidni ezt a plp (pay for play) rendszert, hogy mekkora faszság már, hogy felléphetsz, ha fizetsz. Közben megláttam Nikica-t és üvöltöttem, hogy Billie Joe, Billie Joe a srác meg azt hitte, hogy tényleg XDD De utána mondtam, hogy nem csak az Overflow gitárosa aki Billie Joe :D Meg legalább egy fél órát még dumáltunk vele, aztán Timiért jött anyuja, ezért kikísértem a hídig, aztán visszamentem a félrészeg nővéremhez a NOL Citybe. Visszafelé megálltam egy rögtönzött kukás-stomp koncerten, amit egy csapat külföldi csapott az egyik konténeren :D NOL Cityben alig találtam meg a nővéremet, már túl volt (jó) pár pohár pián, kész szánalom volt a viselkedése is, jól ott is hagytam és magamban táncikáltam meg ücsörögtem felváltva.

Volt egy olyan zenei blokk, amikor olyan számokat játszottak, hogy haaajjaj, Placebotól az Every you every me-t meg a Bitter End-et plusz Papa Roachtól a Last Resortot meg egy csomó hasonló stílusú számot, én meg itt tök magamra találtam. Amikor a Foo Fighters-től ment a The Pretender, nagyon elengedtem magam és csaptam pár Dave Ghrol-féle hajrázást. Odajött egy holland (ír? Nem értettem XD) srác, hogy „Helo, your smile is so nice”. Tök kis cuki volt, mondta, hogy mosolyogjak sokat, mert nagyon szép vagyok úgy. Áhhh mondom köszi, kedves vagy. Megjegyezte, hogy látja szeretem ezt a zenét ami most megy. Mondom ja, nagyon :D Meg, hogy szeretem a 30STM-et (általam gyártott mithrás póló volt rajtam :D), és hogy ő is nagyon, csak a sikítozó fangörlöket nem. Ezt el is játszotta. Mármint a fangirlöket. XD Mondtam neki, hogy én nem vagyok az, csak szeretem a zenéjüket nagyon. :D Erre megnyugodott.Elmesélte, hogy nagy világjáró, most jött haza Afrikából, és hazafelé megálltak és bejöttek Szigetre. Beszélgettünk az utazásról, meg hogy én merre jártam, meg hol lakom. Mondtam neki, hogy Siófok. Azt nem ismeri. Hát mondom, pedig gyere egyszer el oda, mert nálunk az a nyár fővárosa. Erre rávágta, hogy de hát Budapest a főváros. Mondtam neki, hogy ja, de nyáron Siófok a maga 1-2 milliós tömegével nyáron az. (jó,ez idén valahogy nem igaz, de hát na :D) Meg hogy Közép-Európa legnagyobb tava mellett van, és jó hely :D Szóval építettem egy kis országimázst is :P Még sok mindenről dumáltunk, aztán a haverjai szóltak, hogy menni kéne, én meg a nővéremet kezdtem el rángatni, hogy el kéne érni a fél 4es vonatot hazafelé. Elég trükkös volt, mert rekordsebességgel felmarkoltuk a táskánkat a csomagmegőrzőből, vettem a maradék pénzemen két szelet pizzát magunknak, amit úgy eltüntettünk, mintha egy hete nem ettünk volna. Kifelé megláttuk azt, ami miatt én egy fél órával előbb már el akartam indulni: a kilométeres sort a taxiknál. Hanna mondta legyünk pofátlanok, elsétáltunk a sor mellett, mintha csak hazaindulnánk, aztán mikor megérkeztek a taxik és mozdult a sor, beslisszoltunk a tömeg mellett. A sofőr haláli jó fej volt, meg én sem bírtam magammal. Egyszer mikor piros volt a lámpa, Hanna megjegyezte, hogy basszus ilyen a szerencsénk, van negyed óránk elérni a vonatot és pont piros. Aztán pont mikor már lassított a sofőr átváltott zöldre, én meg közöltem, hogy ez az én jedi erőm volt és intettem egyet. Erre a sofőr felröhögött, és intett egyet ő is, mire én meg rákontráztam, hogy talán jedinek képzeled magad, hogy itt integetsz nekem? (nem Star Wars fanoknak: Wattoo mondta ezt Obi Van Kenobinak az első részben :D) A sofőr itt már tök kész volt, szerintem feldobtuk az estéjét XD

A vonaton csak egy órát tudtam szunyálni, de itthon olyan szinten nyúltam ki, hogy arra sem ébredtem fel, amikor pont a házunk előtt egy négyes karambol volt, síró gyerekkel meg üvöltő vérző fejű emberekkel plusz vijjogó szirénákkal.

Összegzésképpen elmondhatom, hogy méltóképpen megünnepeltük a napra pontosan egy évvel ezelőtti Szigetet és Mars koncertet. :)

Apróságok

2011-08-10T14:59:00.003+02:00

1. Elfelejtettem a blogom szülinapját. Pont július másodikán volt, nem baj, a 30STM koncerttel méltóképp megünnepeltem :) Azért utólag is boldog szülinapot blogocskám!
2. Három nap múlva Sziget, azon is 30 Seconds to Mars. Kordont ismét becélzom, szemből nézve baloldalt megtalál, aki akar :P
3. Dilemma: menjek novemberben Mars koncertre Bécsbe vagy ne? Sok tényező van, egyelőre több a negatív, mint a pozitív.
4. Mindenkit nagyon megkérnék, hogy legyetek oly' szíves gyémántkukacok, és szurkolni nekem, hogy megkapjak egy melót. Sok helyre adtam már be, de olyan, mintha nem is léteznék, vagy nem tudom, de senki még csak vissza sem hív. Gondolom ezen az sem segít, hogy mindenhonnan inkább küldik el az embereket, nem pedig felvesznek. Mindegy, találtam egyet, ahová nem csak a minden mindegy alapon küldtem be a CV-t (a többségnél ez a helyzet), hanem még tetszene is, Örs vezéren is van, ami jó, mert pont ott tudnék lakni egy ideig nagynénéméknél. Szóval ujjak keresztbe, léci :)
5. Csináltunk az echelonokkal egy Search and Destroy lyric videót, Évi összerakta, szerintem nagyon király lett. Az én részem az "I'm to blame" volt, meg utólag bevállaltam egy "Search and Destroy"-t mert aki eredetileg vállalta nem készítette el. Itt tudjátok megkukkantani:

Hulló Angyalok

2011-08-02T16:45:00.002+02:00

" Egész életemet azzal töltöttem, hogy vártam, hogy történjék valami-mondta.-Azután rá kellett jönnöm, hogy semmi nem fog történni. Az is lehet, hogy már megtörtént, de abban a pillanatban pislogtam egyet, és nem vettem észre. Mire észbe kaptam, elmúlt. Nem tudom melyik a rosszabb-elszalasztani ezt a pillanatot, vagy tudni azt, hogy nincs semmi, amit az ember elmulaszthat. "

"- És miért baj az, hogy a lányoknak ideái vannak, Coleman mama?
- Az, hogy ha ideái vannak, nem lesz elégedett az életével.-válaszolta nagymama.-Akárcsak te. Mindig azt mondtam a fiamnak, hogy nem lesz boldog. "Vedd el, ha akarod", mondtam neki, "de az a lány soha nem lesz elégedett". Igazam is volt. Te mindig valami többet akarsz, de az ideáid egyike sem mondja meg, mi is az a valami."

Tracy Chevalier

Rajzoljunk mangát! - Cadenza

2011-08-02T16:22:00.007+02:00

Most szakítottam kicsit a Vampire Knight-tal és most Urabokuban utazom :) Cadenza a kedvenc főgonosz opastom, a vörös hajával meg a gúnyos vigyorával. Ezzel a rajzzal most azt hiszem maximálisan elégedett vagyok, végre :) (szintén katt, ha érdekel nagyobb méretben)

Skizoid rádió

2011-07-26T13:19:00.003+02:00

"A fejedben valahol működik egy rádió
ami csak neked szól, és ki sem kapcsolhatö.
Néha zenét ad és néha emlékeket
s néha a mikrofonhoz ül a lelkiismeret."
Bornai Tibor - Skizoid Rádió

- Egyedül érzed magad?
- Igen. Mélységesen.
- Hol vannak ilyenkor az úgynevezett barátaid?
- Jó kérdés. Én is szeretném tudni.
- Lehet, hogy nincsenek is?
- Örülök, hogy megkérdezted. Egy ideje foglalkoztat ez a kérdés. Azt hiszem 1-2 emberre talán még rá tudom fogni. Bár egyre inkább hiszem azt, hogy inkább klónozni kéne magamat és a Másik Én elviselne. Vagy kinyírnánk egymást.
- Ezért hangoztatod, hogy ha egyáltalán valaha, valamilyen eltorzult jövőben neked gyerekeid lesznek, akkor ikreket akarsz?
- Igen, azt hiszem. Ők hasonlóak lesznek, ha nem tükörképei egymásnak, így sosem lesznek olyan végtelenül magányosak, mint én.
- De hát vannak testvéreid....
- Ó, igen, vannak. De más személyiségek, más habitussal és más gondolkodással. Nem értenek meg engem, soha nem is értettek meg, ezért aztán nem is ismernek.
- Miért fulladsz bele mindig ennyire az önsajnálatba?
- Nem tudom. Egyszerűbb ezt a szar világot, a szar embereket okolni mindenért. Ha magamban állnék neki keresni a hibát, akkor lehet ki sem kelnék többet az ágyból. Ugyanakkor tényleg úgy gondolom, hogy ez egy rohadt világ. Senki nem figyel oda a másikra, és ezért sajnálom magamat is és mindenki mást.
- És miből jutottál ara a következtetésre, hogy senkit nem érdekelsz? Hogy senki nem is kedvel igazából?
- Nézd. Például abból, hogy lassan ismét eljön az a nap, amikor elmondhatom, hogy egy újabb elcseszett évet mondhatok a hátam mögött, ergo megint öregebb lettem egy évvel. És tudom, hogy ez a nap sem lesz más, mint a többi 364. Én általában próbálom az ismerőseimet mindig felköszönteni a napjaikon, akár sms-ben, akár facebookon, vagy személyesen. Akikhez közelebb érzem magam, meglepetéssel is készülök számukra. Nálunk nem szokás nagy ajándékokat adni, viszont próbálok mindig arra törekedni, hogy amit adok, az olyan legyen, aminek biztos örül, amire vágyott, vagy ami illik a személyiségéhez. Az én napjaimról általában a többség viszont megfeledkezik. Mintha nem is léteznék. A saját apám nem köszöntött fel vagy már 2 éve. Se szülinap, se névnap. Tavaly anyám itthon sem volt a szülinapomon. Ami azt illeti senki nem volt otthon. Pár nappal később lettem megköszöntve, kényszerből. Tortát sem kaptam.
- De ha jól emlékszem a legjobb barátnőd átment aznap.
- Igen, mert sírva áthívtam, hogy ne érezzem magam olyan szerencsétlennek.
- És vele mi van most?
- Nem tudom. Nem keres. Mindig én hívom. Mintha csak nekem lenne fontos ez a barátság. Azt hiszem ő felnőtt már, én meg még nem. Szerintem soha nem is fogok. De tudod, van valami véglegesség az ilyenben. Hogy érzed a táguló szakadékot, de nem vagy képes elég gyorsan építeni rá egy kurva hidat. Mindig is barátok voltunk és azok is maradunk reményeim szerint, de lehet, hogy most jött el az ideje annak, hogy az út, amin eddig közösen sétáltunk, ketté váljon és párhuzamosan, egymás mellett ugyan, de külön haladjon tovább.
- Biztos vagy benne?
- Nem. Soha semmi sem biztos. Még a halál sem. Soha senki nem bizonyította, hogy a vég nem valami másnak a kezdete. Persze az is lehet, hogy már megint csak önsajnálok, és ott is szellemeket látok már, ahol pedig nincsenek is.
- Miért pont a szülinapodat hoztad fel témának? Nem félsz, hogy számítónak tűnsz?
- Nem, mert aki kicsit is ismer, tudja rólam, hogy minden vagyok, csak számító nem. Na jó, néha az vagyok. De olyankor az egy terv része, tehát nem számít. Egyébként azért ezt a példát hoztam, mert talán ez mutatja a legjobban, hogy habár sok emberre mondhatom, hogy az ismerősöm, valójában senkit nem érdeklek. Le sem szarnak az emberek. Névnapomon a családomon kívül senki nem köszöntött fel. Hmmm még ők sem. Apám ezt sem tette meg.
- Nem lehet akkor, hogy mégiscsak benned van a hiba, nem a világban?
- Ezt másoktól kéne megkérdezni. Ám nem hinném. Alapvetően kedves és előzékeny vagyok az emberekkel, hacsak nem idegesítőek vagy bunkók. Ők azonban ezt nem viszonozzák, ami azt illeti vannak olyanok, akik cserébe egyik pillanatról a másikra olyanok velem, mintha valami undorító betegségben szenvednék. Mintha csak érdekből lennének velem, vagy nem tudom. Kihasználják amit adhatok, és cserébe még köszönetet sem mondanak. Alapból nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam az emberek, mert megszoktam, hogy külső alapján ítélve mindenki csak gúnyolódik vagy levegőnek néz. Valahol belül persze rosszul esik és foglalkoztat. Ezért is vagyok mindenkivel bizalmatlan. Azt hiszem egy egyetemi barátnőmnél lettem végleg ilyen paranoiás. Akit akkoriban a legjobb barátnőmnek mondhattam a pécsi sleppből, nos, róla kiderült, hogy a szemebe egészen mást mond, mint amit gondol. Egy félrement msn üzenet miatt fény derült arra, hogy egy vesztes senkinek tart. Lehet, hogy igaza van/volt. De attól még nem ilyen gondolatokat várna el az ember a barátnőjétől. Azóta mindig belegondolok: vajon mindenki ilyeneket mond és gondol rólam? Tényleg mindenki idegesítőnek és lúzernak tart?
- Szóval úgy érzed megint a szakadék szélén táncolsz?
- Ha még táncolnék....akkor elmondhatnám, hogy jól szórakozom....de nem, inkább a peremén ülök és lógatom a lábam. Jó érzés, nézni a semmibe. Ilyenkor bele tudok menekülni a saját kis fantáziavilágomba, ahol mindenki kedvel és nem dobnak el mint valami használt rongyot. Ahol másvalaki vagyok, nem én. Csodás hely, egyszer talán megmutatom.
- Nem lehet, hogy túl sokat ittál megint?
- Lehet. De az is lehet, hogy már réges-rég a szakadék fenekén fekszem és nézek felfelé, beletörődve, hogy lent rohadok meg.

Noël Barber - A kairói nő

2011-07-24T00:47:00.003+02:00

"Serena egy gazdag kopt családból származó kairói úrilány, akit Mark, az Egyiptomban állomásozó brit még gyermekkorukban megment a megbecstelenítéstől és a biztos haláltól. Miközben felcseperednek, egymásba szeretnek, de a sors külön útra kényszeríti őket. Hiába keresik máshol a boldogságot, sem a háború, sem az alkalmi fellángolások, sem a királyok haragja nem tudja szétszakítani őket…Noël Barber a romantikus történelmi regények fejedelme. Első magyarul is megjelenő bestsellere fordulatos és lélekemelő történet. Egy, a szerelméért és a szabadságáért az ősi hagyományokkal is szembeszegülő független, fiatal egyiptomi nő sorsát tárja elénk. A családi viszályok és legyőzhetetlen szenvedélyek háttereként az egyiptomi elit fényűzése – a királyi udvar körül lebzselő talpnyalókkal és korrupt diplomatákkal – és a Nílus deltavidékének lakói, a fellahok egzotikus világa tárul elénk. Igazi mestermű, amely a forrongó világban is legyőzhetetlen szerelmet, illetve Kelet és Nyugat kibékíthetetlenségét idézi meg láttató erővel."

Igencsak vastag kötetről van szó, de megéri elolvasni. Igazi nyári olvasmány, habár azt nem mondom, hogy strandon lehet olvasni, mert maga a könyv elmehetne féltéglának is.
Kicsit furcsálltam, hogy a címe alapján a történet mesélője nem Serena, hanem Mark. A történet több évtizedet foglal magába, ahol a két szerelmes hol eltávolodik, hol közelebb kerül egymáshoz. Van benne jó adag tragédia is, ami pozitív, mert nem lesz túlzottan negédes a könyv.
Habár Serena az egyik főszereplő, nem tudunk róla meg túl sok mindent, és engem kicsit ez zavar. Azt mindig tudjuk, hogy mi jár Mark fejében, de engem érdekelt volna az is, hogy mitől olyan tipikusan egyiptomi nő Serena, mert 1-2 kivételtől eltekintve nem igazán úgy viselkedik. Persze gondolom, az író nem túl sok mindent tud a női lélekről, szóval ez nem az ő hibája.
Mindenesetre jó könyv nagyon, a többi művét is el fogom olvasni, mert Noël Barber nagyon érzékletesen tud írni és a hosszúsága ellenére egyszer sem válik unalmassá az elbeszélés.

Elég volt...végleg elég volt

2011-07-11T00:24:00.003+02:00

Én vagyok a hibás. Tudom, hogy én vagyok a hibás. Azért mert nem akarom. Amit nem akarok igazán az sosem következik be. Igaz, ha nagyon akarom, és nem jön össze akkor meg okolom a kegyetlen sorsot. Most viszont tényleg én vagyok. Gyáva vagyok az van.
A legtöbb embert irigylem. Irigylem, mert megelégednek az átlagos élettel. Megházasodnak, az asszonyok gyerekeket szülnek, felnevelik őket jobb esetben közösen. Vesznek házat, autót, elmennek nyaralni. Átlagos. Én meg folyton úgy érzem, hogy várok valamire, ami soha nem jön el. Valamire ami nem átlagos. Amitől úgy érzem érdemes élni. Most is futni hagytam a Férfit. Most is gyáva voltam. Vagy talán mégsem akartam annyira. Jó egyedül is, akkor meg minek vegyek egy olyat a nyakamba, akire oda kell figyelni, akinek nyűgjei vannak és akire időt kell szánni. Francnak kell komolyan, csak a baj van mindegyikkel. Egy idő után függ az ember tőlük, rengetegen erre alapozzák életük boldogságát is. Engem ezentúl NEM érdekel. És most komolyan gondolom. Innentől arra fogom szánni minden időmet és energiámat, hogy megtaláljam azt a pluszt, amitől majd úgy érzem, hogy nem azért születtem a világra, hogy férjhez menjek és bőgőmasinákat szüljek ebbe a szar világba. Üdvözöllek új élet, innentől kezdve nem érdekel SENKI csak magam. Bemutatnám a világnak az új, még önzőbb és cinikusabb Szandrát. Helllloooo mindenki!!!

Rajzoljunk mangát! - Kuran Kaname

2011-07-10T13:49:00.007+02:00

Ismét egy Vampire Knight karakter. Igazából már tök régen nekiálltam, de csak most fejeztem be. Ezzel már elégedettebb vagyok, bár most éppen a ruhával akadt megint gondom....a haj azt hiszem már javult kicsit :) Vittem bele egy kis pirosat is, lehet, hogy a következőt megpróbálom színesben....
(katt a képre a nagyobb méretért)

Shinedown - Breaking Inside

2011-07-09T00:22:00.001+02:00

Mert olyan, mintha nekem írták volna:

I caught a chill and it's still frozen on my skin
I think about why I'm alone by myself no one else to explain
How far do I go no one knows
If the end is so much better why don't we just live forever?

Don't tell me I'm the last one in line
Don't tell me I'm too late this time

I don't wanna live to waste another day
Underneath the shadow of mistakes I've made
'Cuz I feel like I'm breaking inside

I, I, I, I don't wanna fall and say I lost it all
'Cuz maybe there's a part of me that hit the wall
Leaving pieces of me behind
And I feel like I'm breaking inside

Out here nothing's clear
Except the moment I decided to move on and I ignited
Disappear into the fear
You know there ain't no coming back when you're still carrying the past

You can't erase, separate
Cigarette in my hand, hope you all understand
I won't be the last one in line
I finally figured out what's mine

I don't wanna live to waste another day
Underneath the shadow of mistakes I've made
'Cuz I feel like I'm breaking inside

I, I, I, I don't wanna fall and say I lost it all
'Cuz maybe there's a part of me that hit the wall
Leaving pieces of me behind, leaving pieces of me behind
And I feel like I'm breaking inside

I won't be the last one in line
I finally figured out what's mine

I don't wanna live to waste another day
Underneath the shadow of mistakes I've made
'Cuz I feel like I'm breaking inside

I, I, I, I don't wanna fall and say I lost it all
'Cuz maybe there's a part of me that hit the wall
Leaving pieces of me behind, leaving pieces of me behind
And I feel like I'm breaking inside

And I feel like I'm breaking
And I feel like I'm breaking inside

VOLT FESZTIVÁL - 30 Seconds to Mars, Ting Tings, Parov Stelar, Irie Maffia, Belga

2011-07-04T02:14:00.018+02:00

A köztes két napot, 30.át és 1-jét Budapesten töltöttük Biankával, a csütörtök nagy részét átaludtuk, meg dumáltunk, este meg elmentünk még sparba vásárolni valami kaját. Pénteken találkoztunk Timivel, megcsináltuk a fiúknak szánt meglepit, mert úgy volt, hogy Timi bejut a backstage-be végül nem sikerült neki. Azért nem mondom meg mit csináltunk, mert még lehet lesz rá alkalmunk odaadni (inkább valószínű, mint lehet :D)

Utána elementünk még Timi keresztapjához képet nyomtatni nékem, hátha alá tudjuk íratni vagy valami, de ugye érthető okokból ez is elmaradt. Jah, mert a Meet&Greetek elmaradtak délután, mert Jared még Róma után bekerült a kórházba, kicsit elfáradtak már a hangszálai, bár ez hál égnek egyáltalán nem volt érzékelhető VOLTon. Este még beugrottunk a Mammutba egyet Starbucksolni, ittunk fincsi karamellás frappucsínót. Nyám-nyám.

Aztán szombaton összefutottunk Hajnival meg Dettivel a vonatnál, és felszálltunk. Négyen viccelődve gyorsan elment az út, felfelé viszont sikerrel eltévedtünk megint. A sofőr közölte, hogy szálljon le mindenki, VOLTosok is, mint kiderült nem kellett volna. Még egy órás gyaloglás lett volna onnan, de egy idős házaspár azt mondta menjünk velük az erdőn keresztül, hátha hátul a kempingnél beengednek minket. Én hiába pampogtam hátul, hogy nem kéne 20 percet sétálgatni az erdőben, mert a karszalagot úgyis csak egy helyen kapjuk meg. Mindegy, miután lejártuk a lábunk, kiderült, hogy persze hogy nem engednek be, így ajánlatomra visszamentünk a buszhoz. Arra is vártunk 20 percet, így történt, hogy eléggé későn értünk ki ahhoz képest, mint ahogy terveztük. Most sikerrel megtaláltuk a csomagmegőrzőt, bár ne tettük volna, mert így én szépen beraktam a hosszú ujjúmat, ami viszont a Belga után már nagyon kellett volna, mert elkezdett fújni a szél meg esni is, én meg egy szál atlétában voltam. Így aztán egész este fáztam, de megérte, mert elől voltam, a kordon mellett a 2-3. sorban, tökéletes rálátással szinte mindenkire, kivéve Timet, akit az előttem lévő igen megtermett csaj szépen kitakart. Timet amúgy láttuk még a Parov Stelar alatt, a backstage-nél ami igencsak jó volt^^ Csak szegény észrevette, hogy észrevettük és inkább beljebb somfordált.

A Belga után volt ha jól emlékszem Irie Maffia, ami jó-jó, de továbbra sem lesz a kedvencem, a Parov Stelar band viszont kurva jó volt. Nem lehetett megmaradni tánc nélkül. Mellettem egy ilyen két méteres szőke csaj volt, aki egyfolytában sikított ilyen üvegrepesztő tartományban, hogy már a végén befogtam a jobb fülem, mert már tökre csengett tőle. Gábor, a biztonsági őr meg ezt észrevette és rohadt jól elröhögcsélt rajtam. Ő könnyen volt, neki volt füldugója…

Gáborral Annie „haverkodott” össze, némi kis előny reményében, de hát az izomagy eléggé hajthatatlan volt. Koncert közben a két térfelet elválasztó kordonok között odajött a VOLTos fotós is mellénk, akkora teleobjektívvel, mint az egész lábszáram, combostul mindenestül, és kb olyan súllyal, amihez nem kis izomzat kell. Mindenki a csodájára járt a kordonok közelében, amit nem is csodálok, egy kisebb sportautó árába kerül a cucc. (nekemiskell)

A Parov Stelar után a Ting Tings rengeteget késett, majdnem ¾ órát. A csajszi énekes amúgy cuki meg aranyos, de kb két számukat ismertem, és a koncertet elhallgatva nagyon nem is akarok többet jobban megismerni. Futkorászott a kordonok között is, nagyon kis pöttöm nőci, de elég közvetlen, és olvasott fel egy lapról egy magyar szöveget, de nem valami ügyesen, mert hiába beszélt magyarul, kb a felét nem értettem mit akart vele :)). A másik oldalon szintén kialakult a hullámzó embertömeg effektus, annyira örültem, hogy nem oda mentünk vissza.

A 30 seconds to Marsra várva már jól felspannoltuk egymást, meg mondjuk a háttérzenék is jók voltak, pl Linkin Park, MCR, meg Fall Out Boy, a Linkin Parkot csomó mindenki énekelte, annak már durván brutál hangzása volt, amitől úgy gondoltam inkább nem nézek hátra mennyien is tolongnak mögöttünk.

Maga a Mars frenetikus volt. Jareden nyoma sem volt a tavalyi pöffeszkedő arroganciának, az „ittvagyunkmertmuszáj” hangulatnak. A beteg torka ellenére próbált minél többet énekelni, nagyon jó kedve is volt, Tomo is jól érezte magát szerintem, Shanonnál nem tudtam eldönteni, mintha kicsit fingja nem lett volna arról hol van és kiknek játszik. (twitterről ki is derült, hogy ő úgy gondolta, hogy éppen Bécsben vannak -.-) Volt egy kis akusztikus blokk, a The Killnél szépen el is sírtam magam, közösen énekeltük, bár én alapból mindig elsírom magam rajta. Az Alibi és a Hurricane is hasonlóan szép volt akusztikus verzióban, és persze volt a szokásos Escape, A Butifoul Lie, Vox Popouli, Search and Destroy, Attack, This is War, Shannon-féle L490, ennél kiült a kiugróra és ott gitározott meglehetős koncentrálással a képén : ) Hiányolom viszont továbbra is a Stranger n a strange land-et és a Fantasyt a koncertekről, de nagyon. Meg az első albumról sem játszanak soha semmit, pedig nekem az a kedvencem....egy Echelont vagy a The Missont...ha más nem a Capricornt vagy az Edge of the Earth-t. Valamit :(

Viszont Jareden az a szörnyű tehénmintás poncsó volt, amit én személy szerint nagyon rühellek, bár neki még ez is jól áll. Ez alatt még volt a szegecses farmerkabátja meg egy triádos póló. Annyi legalább elmondható, hogy nem volt olyan kibaszott meleg, mint tavaly Szigeten. Apropó Sziget…hmmm… ;)

Jared a kordonokhoz is lejött, ott jött el teljesen mellettem, kicsit tudtam csak megtapizni, mert a biztonságiak jó hogy nem képen vágtak minket….de ott volt tőlem egy karnyújtásnyira….nem mintha most olyan hülye picsa lennék, hogy húúúú meg hááá…de azért mégis….az az ember, aki olyan kifejező dalszövegeket és felemelő zenéket ír plusz rohadt tehetséges színész is, ott van tőled egy ujjnyira háááát….Visszafelé akartam róla képet lőni, de nem ment, mert a biztonsági visszacsapta a kezünket, mint valami dúvad. Nem tudom mit hitt, hogy a géppel akarom megerőszakolni, vagy mi?

Valamelyik számnál volt az is, hogy Jared arra buzdított mindenkit, hogy jöjjön közelebb egymásba kapaszkodva ugráljunk egyszerre, de szerintem ezt nem gondolta át mert a balközép az ismét durván alkotott. Nálunk volt egy csaj az első sorban aki nem ugrált, azt kiszúrta, hogy nem ugrált, odament hozzá és megkérdezte, hogy what the fucking hell are wrong with you, hogy nem ugrálsz. Minket meg felszólított, hogy aki nem ugrál mellettünk fogjuk meg és ugráltassuk csak. Félig le is videóztam, hihetetlen ahogy leállt a lánnyal veszekedni. :)

Az Alibinál meg szintén majdnem eltörött a mécses, nagyon gyönyörűt alkottunk közösen. Jared szólt, hogy vegyük elő az öngyuszit akinek van és csápoljunk azzal. Felnéztem a kivetítőre, és ahogy közösen énekeltük az alibit több ezer öngyújtó fénye hullámzott a feketeségben…annyira szép volt, utána Jared mondta is, hogy ’hát srácok, ez gyönyörű volt’. Én csak mélységesen egyet tudok vele érteni, ennél elbűvölőbbet nem is láttam még koncerten azt hiszem.

Zárásnak a Closer to the Edge és a Kings and Queens volt, konfetti esővel megtoldva, Hajni később mutatta a vonaton, hogy mindegyikre rá volt írva, hogy Provehito In Altum. Nem irigylem, aki a fecniket darabolta XD Plusz készült a mostanában szokásos stage fotó is, rajta vagyok, a fél fejem belelóg a 3.sorban a szélén :))))

A Kings and Queens alatt most is hívott fel Jared emberkéket a stage-re, a többség nem nagyon akart várni a biztonságiakra, kiugrottak a kordonon maguktól is, így Bianka is, de fent volt még az ismerős echelonok közül az Évi és a Detti is. A biztonságiak utána megérték visszatartani a tömeget, hogy ne ugráljon ki boldog boldogtalan, szerencsétlenségükre Jared egyre csak mondogatta, hogy come you and you and you….egy pár embert végül a grabancánál fogva lódítottak ki, mert annak ellenére mászott ki, hogy már nem engedtek fel több emberkét a stage-re. Én nem éreztem ingerenciát arra, hogy kimásszak vagy kiszedessem magam a tömegből, rettegek a színpadtól és a tömegtől. Brrrrr.

Közben Jared kiállt az egyik sráccal a kiugróra, aki angolról fordította magyarra Jarednek, hogy mit mondjon. Tök meglepő volt, amikor cuki, de érthető akcentussal mondta nekünk, hogy „Szeretlek” (ováció) „Van egy meglepetésem” (röhögés és ováció) "Visszaterünk". Tovább angolul folytatta, szerintem feladta a küzdelmet a magyar nyelvvel, "I have a surprise for you. We’ll be back. Don’t tell anyone but we’ll be headlining Sziget Festival later this year!” Majd átadta a mikrofont a srácnak, aki fordított neki, mint kiderült valami magyar emós banda énekese volt, és mondta neki, hogy "tell them", gondolom magyarul, amit a fülébe mondott, hogy " KIBASZOTT JÓK VAGYTOOOk". Hát igen, azok voltunk^^

A bejelentés után pár századmásodpercre megfagyott a levegő, én már nem is tudom kivel néztem össze, és álltunk neki rögtön sikítani is, hogy most WTF, de IGEN!!!! ISMÉT FELLÉP A SZIGETEN 30 SECONDS TO MARS!!! És megint 13, igaz, nem péntek. Amy Winehouse helyett, hálával tartozunk neki a botrányért, ami miatt lemondta az egész turnét. És az a jó az egészben még, hogy most Jared is lelkesnek tűnt. Bár lehet nem volt az, de olyan érzésem van azért, hogy most elég jól érezte magát, sokkal jobban mint tavaly. Igaz, sokkal lelkesebb volt a közönség, nem olyan bamba nézelődők voltak, mint a Szigeten. Remélem a következő is ennyire jó lesz, mert valahogy Szigetre is ki kell köhögnöm majd a jegy árát.

Volt egy olyan is, már nem emlékszem melyik számnál, csak így ugranak be az események, hogy Jared leguggoltatott minket, hogy majd úgy ugorjunk fel. Én spec a lábamat nem éreztem, nem hogy guggoljak és ugorjak, de azért valahogy megcsináltam. Azt hiszem CTTE-nél volt, de nem vagyok benne biztos.

Mikor vége volt nem bírtam elszabadulni a kordontól, mert felpasszíroztak rá teljesen a Kalkbrenner fanok, akik előre nyomultak. Közben észrevettem, hogy Braxton, a billentyűs lejött elénk, és matricákat osztogat az elől levőknek, én meg fogtam magam és ráüvöltöttem, hogy Brax, please gimme one!, ő meg cuki volt és a két utolsóból az egyiket belenyomta a kezembe^^

Szóval ezek miatt voltam úgy, hogy nem bírom eldönteni, hogy melyik volt a nagyobb élmény, az MCR vagy a Mars, mert mindkettő nagyon is megérte a pénzét :)

Hajnival még ott maradtam kicsit Kalkbrenneren, nem akartam egyedül hagyni, mert Biankát nem sikerült elérnünk, hogy hol van. Mivel fáztam, Bianka meg otthagyta a zászlóját, magamra terítettem és úgy táncikáltam, mire az előttünk lévő srácok jól megnéztek, majd rám nyomtak egy „Lájkollak” matricát XD

Hazafelé volt egy kis kavarodás, majdnem lekéstük a 4 órás vonatot, amire végül 2 részletben ugrottunk fel, mert annyira tele volt a vonat, hogy a lábam nem bírtam letenni a földre. Bianka meg Hajni talált ülőhelyet, foglalták nekünk, míg Dettivel átverekedtük magunkat kb 4-5 vagonon. Szó szerint verekedtünk, mert voltak akik nem voltak hajlandóak addig se felkelni a földről, amíg elengednek minket, mondván ha nekik is rossz, nekünk is legyen az, így fogtuk magunkat és a támlákra felállva végigmásztunk a vagonon. A pöcsfejek röhögtek, de elégtétel volt, hogy míg én hazafelé aludtam egy igaz rohadt kényelmetlen, de azért ülésen, ők addig a földön ülve szenvedtek.

Zárszóként elmondhatom, hogy imádatos volt ez a pár nap, igaz sehonnan nem sikerült pengetőt vagy dobverőt vadászni, de anyám szavaival élve nem sikerülhet minden ;) Élményekkel gazdagodtam, pozitívval és negatívval egyaránt, csalódtam kellemeset és kellemetlent is, de azt hiszem nem is én lennék, ha minden összejönne és nem ütne be semmiféle gigszli. A lényeg, hogy a Szigetes bejelentés miatt a posztkoncert depresszió még késik, igaz a vonaton hazafelé a Closer to the Edge-t hallgatva eltörött a mécses kicsit, de azt a fáradság és a másfél óra ülve alvás számlájára írom.

Apropó ki jön ennek tudatában Szigetre 13-án? :DD

(a képek a legfelső stage képet kivéve mind az enyémek, ha felhasználná valaki, szóljon előtte, nem akarom máshol is viszont látni, köszi, puszi)

(Szandi képe, köszi neki érte :D)

VOLT FESZTIVÁL - 29.-e, My Chemical Romance, Asian Dub Fundation, Kiscsillag

2011-07-04T01:51:00.008+02:00

Az első nap reggel fél 6kor kicsit megviselten, de izgatottan keltem fel. Gyors csomagellenőrzés után fel Budapestre, ahol Biankával lepakoltunk Idukánál, mint központi hadibázison.

A VOLT különvonaton úgy volt, hogy összetalálkozunk több Killjoy-al is, végül csak Gerdával sikerült összefutni, aminek én személy szerint örülök, mert aranyos csajszi : )

Sopronba érve sikerült egyszer eltévednünk, nekiindultunk a várfal felé, így nagyjából fél órát elsétálgatva le is tudtuk a városnézést. Végül odaértünk egy 1-es busszal, megkaptuk a Metapay kártyánkat, amivel fizetni tudtunk a fesztivál területén. Mi Biankával arany színűt kaptunk, mert volt piros klubkártyánk, de azt el is vették : (

Bementünk, a nagyszínpad előtt megtaláltuk Bianka barátnőjét, Blankát, akinek a sátrába leraktuk a cuccunk, mert az istennek nem találtuk a csomagmegőrzőt. Itt jegyezném meg, hogy a szervezettség nem jellemző erre a Szigetre. Egy plakát nincs kirakva, hogy merre kell menni, a városban mindenki mást mond, hogy merre és mivel, valamint utolsó nap botrányosan kevés volt a busz is, és a nappali buszvezetők sem voltak a toppon információ tekintetében. A nagyszínpad nagyon gázul volt elhelyezve, egy emelkedő tetején, amitől a küzdőtér közepén kb semmit nem lehetett látni a színpadról. Inkább rakták volna a lejtő aljára, és akkor a nézőtér emelkedett volna, így talán nem lett volna akkora tülekedés. Ja, mert hogy annak ellenére, hogy mi már fél 5 óta ott ültünk a 3. sor környékén, a My Chemical Romance-on már a másik oldalon néztük, a 20. sor környékéről. Mert Kiscsillagon olyan szinten kezdtek el nyomni, hogy az összes levegő kiszorult a tüdőmből. Még akkor sem állították le az őrjöngést, amikor már sorban ájultak ki az emberek a tömegből, és ez így maradt mind a 4 nap.

De ne szaladjunk ennyire előre. Fél 5kor szépen odaültünk, beszélgettünk, mert két romazenekar volt az Asian Dub Fundation előtt, amin már táncoltunk, és nekem rohadtul bejött a zene (is, meg a dobos pasi is :D), de az első kettő szörnyű volt hosszú távon. A lengyelek itt és Mars előtt is pofátlanul befoglalták az első sort, tök bunkók voltak, aztán Annie ma meg mesélte, hogy a magyarok parasztok, tanuljunk meg normálisan angolul és normálisan tombolni koncerten. Szerintem ő meg tanuljon meg kevésbé ellenséges lengyelnek lenni, amúgy meg egy 15 éves pöttyösrudi fejű picsa ne osztogassa nekem az észt. (fehér alapon piros pöttyös kendő volt az egyik fején, egy srác, az Áron nevezte el piros pöttyös rudifejűnek. Szóval bunkók voltatok lengyel mucikák, mi hozzátok képest úri népek vagyunk.

Kiscsaillagon beindult a darálás, hiába könyörögtünk, a beszívott részeg kiscsillagok folyamatosan nyomtak, így kétszer majdnem elájultam, levegőm pedig nem volt egyáltalán. A Biankát kikapták a securitys fiúk elől, mert rosszul lett, én Kiscsillag végéig szenvedtem és hajtogattam magamban, hogy megéri megéri megéri megéri…..de a mantra nem segített, mikor már úgy remegtem, mint egy nyárfalevél fogtam magam és üvöltve elindultam kifelé, hogy engedjetek!! Egy srác aranyos volt, félretolt pár embert és segített kiabálni, hogy engedjenek ki. Pont összefutottam Biankával, akivel átmentünk a másik oldalra, ahol láthatólag kevesebben voltak. Mindenesetre életem leghosszabb koncertje a Kiscsillag volt, többet a nevüket nem akarom hallani. Blanka volt aranyos, próbálta fújogatni nekem a levegőt meg legyezni, meg mindig kérdezte jól vagyok-e. Hát nagyon nem voltam, a lábam a levegőben lógott, néha ráléptem 1-1 lábra, de egyébként annyi helyem nem volt, hogy a földre lépjek, csak úgy lógtam a levegőben összepasszírozva, miután a pánik elhatalmasodott már rajtam, feladtam és akkor mentem hátra Biankával kiegészülve.

Valamennyit láttunk, de azért hatalmas visszalépés volt a 3. sorhoz képest….főleg azért volt szarabb, mert a jobb oldalon láthatólag nem olyanok voltak, akik a Black Parade-on kívül mást is ismertek volna tőlük. A „kis” kellemetlenségek ellenére hatalmas koncert volt, külön öröm, hogy Gerardnak élőben is kurva jó hangja van, végig énekelte a dalokat, plusz jó műsort tud csinálni. A pózok amikbe be bírja magát vágni, az nem semmi, szerintem ezek Frankievel nem csak a színpadon, közönség előtt szoktak játszadozni. :P Továbbá Gee-n valószínűleg nem volt alsógatya, mert a csomag „zavaróan” (hát, mondjuk nem mondanám, hogy kifejezetten zavart… :P) befigyelt még olyan távolságból is, ahonnan mi néztük a koncertet. Ott haltam meg, meg, mikor Frankie kicsit megnyalta a mikrofont, nem sokkal utána meg Gerard lefeküdt a földre és simogatta magát. GIF az ehhez hasonló eseményről ITT.

Ami nagyon el volt cseszerintve még, hogy napközben, mikor főttünk a napon nem locsoltak minket a slaggal, koncert alatt azonban boldog boldogtalant betaláltak a magasnyomású szarjaikkal, amikor már egyébként is remegtem, mert a ruhám tiszta víz volt mások izzadságától, amit rám préseltek. A jobb oldalt állva már rutinosan lebuktunk, mert akkor már a tömeg sem melegített annyira, plusz az objektívemet is telibe kapta párszor a szadista barma, aminek én nagyon nem örültem :/

Volt minden lemezről dal, amit nagyon sajnáltam, hogy nem volt az a Ghost of You, az I Don’t Love You és az újról a S.C.A.R.E.C.R.O.W.. Volt viszont Nanana, Give’Em Hell Kid, Planetary GO! (Erre hatalmasat tomboltam, IMÁDOM!!), Hang’em High, Mama(bömbizés), Only Hope For Me Is You, Wolves, Summertime, I’m Not Okay, Vampire Money, Destroya (másik tomoldaaaa disztrójaaaa), Black Parade, Sing (megsirattam, szívből énekeltem), Teenagers, Vampires Will Never Hurts You, Helena (könnyezés) és miután jó hangosan követeltük, ráadásnak a Cancer (újabb adag könny) és a Bulletproof Heart.

Gerard cukika volt, Mikey viszont végig fapofát vágott, bár amennyi koncertvideót néztem, ő mindig : ) Ray őrülten rázta a sörényét, nem volt semmi látvány : ) Utána úgy voltam vele, hogy életem eddigi legnagyobb koncertélménye volt, most azért vetekszik a szombati Mars koncerttel. A szombati nap leírása után el is mondom, hogy miért : )

A koncert után mentünk a VOLTos buszhoz, ami ugye szintén elég ratyi módon volt megoldva szombaton, amikor kb a fél kemping haza akart vonatozni, velünk együtt. Mindegy, sikerrel elfelejtettem lepecsételtetni az alkalmi kedvezményes vonatjegyemet, ezért szegény Biankát és Gerdát kicsit megfuttattam visszafelé, de már be volt zárva a civil sziget, szóval csak remélni mertem, hogy a kallernek nem tűnik fel, és csodák csodájára nem is. A pályaudvaron még kicsit várnunk kellett, hogy kinyissák a várót, addig a lépcsőn ülve fagyoskodtunk, néztük meg a képeket, amiket lőttünk a fényképezővel és elemeztük ki Gee csomagját (éhes disznó makkal álmodik).

A vonatra felszállva csak a kallert vártuk meg és aludtunk is. Én legalábbis csak két helyen riadtam fel, Komáromban azt hiszem, meg Kelenföldön. Egyébként ki voltam ütve teljesen.

Ennyi lett volna 29.-e, remélem semmit nem hagytam ki, kicsit sűrű volt a nap….

Sopron Calling

2011-06-28T00:16:00.004+02:00

Tegnap hajnalban még nyavalyogni akartam itt, hogy hiába két nap múlva VOLT, leginkább kést akarnék magamba döfni helyette, vagy az induló vonat alá vetni magamat. Azonban rá kellett jönnöm, hogy mégsem ismerem annyira az embereket, mint gondoltam, és ma este teljesen felvillanyozódtam. Vannak még olyan férfiak ebben a világban, akikért érdemes fenntartani magunkban a reményt, hogy nem egy paraszt egytől egyig az összes. Apropó erről lenne egy bejegyzésem, lehet ki is rakom mindjárt a vázlataim közül.

Szóval két nap sincs vissza, és VOLT, szerda hajnalban fel Budapestre, Ott lepakolunk nagy-nagy nénikémnél, Idukánál, akinél pár napot csövezünk (imádlak Iduka, nem tudom mi lenne velünk nélküled♥), onnan pedig vagy VOLT-os különvonattal, vagy egy kedves nőcivel, Andival go Sopron. (Még nem döntöttük el mi legyen. Árban ugyanannyi, időben ugyanannyi, kocsi mellett szól, hogy végig My Chemical Romance fog üvölteni, valamint megismerünk két kedves killjoyt, vonat mellett szól, hogy kapunk meglepit rajta meg piát…hümm nehéz ügy)

Szóval szerdán MCR, hatalmas lesz, már nagyon be vagyunk sózva. Csütörtök hajnalban jövünk haza, pénteken csinálunk valami programot, amiben egy kör Starbucks mindenképpen befigyel (muszáj.zarándoklat.hagyomány.Starbucks.nyámi.). Szombaton a 10:10 vonattal megyünk le Sopronba, a vonaton becsatlakozunk Nórihoz, akit még a múltkori Budapesti összeröffenésünkkor ismertem meg még februárban. Nagyon aranyos csajszi, és találkozott már Ville Valo-val, ami miatt nagyon irigylem :P

Szombaton este 30 Seconds to Mars(♥), remélem Jared meggyógyult már, a római koncert után kórházban kötött ki. Hiába, már két éve folyamatosan turnéznak, a hangját meg nem nagyon pihentette. Remélem azért jobban van már.

Szóval ez lenne dióhéjban a terv, remélem azért tudok írni legalább minden másnap valami kis összefoglalót, de ha nem, akkor vasárnap leírok mindent. Addig is VOLTra fel!!

Game of Thrones - Trónok harca

2011-06-17T02:11:00.008+02:00

Az eddigi kilenc rész után úgy gondolom megírom a véleményemet a sorozatról, bár valószínű lesz még róla bejegyzés.

A Trónok harca egy igazán különleges fantáziavilágot tár elénk, amely tele van ármánykodással, vérrel, árulással,érdekharcokkal meg persze hűséggel, bátorsággal, becsülettel.
A sorozat számomra kicsit kaotikusan indult, ugyanis először fordult elő velem az, hogy nem olvastam a könyvet egy adaptáció előtt. Gondban voltam a nevekkel, azzal, hogy ki kinek a kije, hogy milyen világ is ez, amit elénk tárnak a készítők.
Azt kell mondjam, hogy miután az ember kiigazodik a családok, a nevek és az emberek között, egy igazán pörgős történetet ismerhetünk meg, amelynek minden percét megfeszülve élvezzük végig. Annyira izgalmasak maguk az események, hogy teljesen el lehet merülni a történetben. Ha lehetséges volna, hogy maratonban nézném végig, megtenném, mert szabályos elvonási tünetekkel jár kivárni 1-1 rész folytatását.
A készítők nem féltek attól, hogy premier plánban mutassák a csonkolást, lefejezést, belek kirángatását és egyéb céltalan erőszakos cselekményeket, amiket én mondjuk tudnék hanyagolni, de a Trónok harcához ez is hozzátartozik, mint ahogy az erotikus jelenetek és a meztelenkedés is (ez annyira nincs ellenemre :P). Néhol zavarba is sikerült jönnöm, ami mondjuk alapból nem mondható el rólam, de azt hiszem Jason Momoa (Khal Drogo) kétméteres pucér alakja egy szál faszban némileg magyarázatul tud szolgálni lányos zavaromra.

No de ne szaladjunk ennyire előre, nézzünk némi ízelítőt a történetből:
Westeros Hét Királysága fölött Robert király(Mark Addy) uralkodik, akinek azonban Segítőjét, Jon Arrynt meggyilkolták, így a király régi barátját, az északi Eddard Starkot ( Sean Bean) kéri fel, hogy legyen a jobbkeze. A Hét Királyságban nem honol béke. Minden irányból veszély fenyegeti a Vastrónt, azonban mint mindig, a legnagyobb fenyegetés belülről jön. A tél is közeleg, a Mások ismét jelét adják létezésüknek (mit ne mondjak, meglehetősen véres jelét) (ne kérdezzétek, kik azok a Mások, még én sem jöttem rá pontosan), valamint a Targaryen sarj, Viserys(Harry Lloyd), a Kolduskirály szervezkedik, hogy elfoglalhassa a Vastrónt, amelyet apja, az őrült király meggyilkolása után vesztett el.
A Vastrón megszerzéséért mindenki képes lenne mindenre, egyedül Eddard Stark nem akarja magának a kiváltságot, ő egy végletekig tiszta jellem, aki mindig az igazság nevében akar cselekedni. Azonban a cselszövés mindent átsző, senkiben sem lehet megbízni. Egy biztos: a trónok harcában senki sincs biztonságban.

Nem írok a karakterekről, úgyis mindenki eldönti maga, ki szimpatikus neki, azt viszont el kell mondjam, hogy Daenerys Targaryen (Emilia Clarke) karaktere igencsak megfogott, azt hiszem neki a jövőben sokkal nagyobb szerepe lesz, mint ahogy elsőre gondolnánk. Valamint "kedves" férje Khal Drogo is a kedvencemmé vált, a nyilvánvaló okokon kívül (khmm) rendes jellemfejlődésen ment keresztül Daenerys mellett, és ez igencsak szimpatikussá tette gondolom nem csak az én, hanem a legtöbb női néző számára is :)
Ned Stark karaktere igencsak családcentrikus, imádni való, ahogy a lányait félti, ahogy a fiaival bánik, ugyanakkor megvan benne a kemény katonai jellem és a férfias határozottság.
Vannak olyan ütnivaló karakterek, mint például Sansa Stark (Sophie Turner), vagy Joffrey Baratheon (Jack Gleeson), és vannak olyanok is, akik árnyalt jellemek, nem állnak egyik oldalon, sem, mindig valamilyen érdek szerint cselekednek, ki a királyság, ki a saját érdekében.

Zárásként elismétlem, hogy engem nagyon megfogott a történet, a szereplők, a fordulatos, izgalmas cselekmény, és persze az, hogy sosem tudhatod mi vár rád a következő percben, ezért aztán körömrágva lehet várni a következő epizódot. Nézzétek meg, mindenkinek tudom ajánlani. (kivételek akadnak: nagyon gyerekek, prűdök, félősek, akik rosszat álmodnak attól, ha látniuk kell, hogy huzigálják ki premier plánban egy ember belét stb stb....)

Laurell K. Hamilton - Fogat fogért

2011-06-16T00:37:00.005+02:00

"Anita Blake-nek St. Louis-ból ezúttal az egészen távoli, 2600 kilométerre fekvő Las Vegasba kell repülnie szeretett vámpírjai és vérállatai mellől, hogy eleget tegyen egy meghívásnak. A szívélyes meghívó postán érkezett egy levágott fej képében, feladója a sorozatgyilkos vámpír: Vittorio. Melyik nő tudna ellenállni ilyen ajándéknak, pláne, ha szövetségi rendőrbíró? Anita nem is habozik, bár gyomra eléggé émelyeg a repülőúton, három kollégájával a Bűnös Város táncosait és rendőreit tizedelő vérszívó nyomába ered. Az ő nyomában viszont ott liheg Minden Sötétségek Anyja, valamint Belle Morte, vámpírerejének origója. S akkor még csak a jelentősebb ellenlábasokat említettük. A vértigris klán uralta kaszinóvárosban elszabadul a pokol, főleg miután Anita latba veti szerelmi és szexuális vonzerejét…"

Újabb Anita Blake. Összetettem a két kezemet, mikor végig értem a könyvön. Végtelenül örültem, hogy az Obszidián Pillangó után ez is egy kifejezetten Edwarddal vámpírra vadászós történet lett, mellékelve Anita több tucatra nőtt pasiseregét. Viszont nem tetszett, hogy Edwardot kiléptette a tökéletes hideg bérgyilkos képe mögül. Edward elpuhult, és ez a karakterbeli változás nekem nem tetszik. Családtagként gondol Anitára, már nincs meg az a fenyegetés, ami eddig megvolt kettőjük kapcsolatában. Pozitívum, hogy Hamilton most egészen az 57. fejezetig kibírta, hogy megkufircoltassa Anitát, és ez után is minimálisra szorította az ilyen események leírását. Negatívum, hogy az egész könyv két napot ölel fel, de Anita annyit lelkizik, szájpingpongozik, bizonygat,elmélkedik, hogy kitelik belőle egy majdnem 900 oldalas könyv. De határozottan visszafordult az írónő a jó irányba, abba az irányba, amikor Anita még többet gázolt zombikban, vámpírokban, hullákban, vérben és belekben, mint férfi farkak között.
Szerintem minimálisra lehetne csökkenteni, hogy folyton azt hajtogassa, hogy ő egy alacsony, ámde dögös csaj, akit mindenki gyönyörűnek lát, önmagát persze nem tartja annak, meg azt is, hogy a zsaruknak bizonygassa, hogy ő ennek ellenére tökös csaj, aki bárkit kinyuffannt, ha csak csúnyán néz rá. Ezt már mindenki kívülről fújja, aki olvassa a könyveit, nem kell ezt túlragozni.
Végre a magyar fordítás is visszatalált önmagához, nincsenek benne közönségesen vulgáris szavak, amire semmi szükség nem volt, és idegesítően szlengesített kifejezések, amiket a fordítón kívül valószínűleg senki nem értett.
Egyszóval jól összehozott kis könyv lett, megnyugodtam, hogy az írónő remélhetőleg továbbra is hallgat a kritikákra és kicsit visszafogja ki nem elégített fantáziáját.

Holdfogyatkozás

2011-06-15T23:51:00.006+02:00

Talán sok mindenki hallotta, hogy ma éjszaka teljes holdfogyatkozás volt. Az elejéről sajnos lemaradtam, de miután ismét előtűnt egy kis sarló, felmentem a tetőtérbe, próbáltam pár képet csinálni a gépemmel. Ahhoz képest, hogy nem egy profi fényképező, szerintem egész jól sikerültek. Főleg, hogy állványom sem volt, a hosszú záridő miatt viszont kellett a stabil pont, így a tetőtéri bukóablakot neveztem ki rögtönzött állványnak, be is vált többé-kevésbé, bár az állítgatás nem ment egyszerűen :) Több infó a holdfogyatkozásról ITT.

Uragiri wa Boku no Namae o Shitteiru (Uraboku) - Árulás, tudod a nevem

2011-06-07T14:42:00.006+02:00

"Sakurai Yuki egy kedves és segítőkész középiskolás fiú, akinek kiskorától különös képességei vannak, amiket titokban tart mindenki előtt. Ha például megérint valakit, megérzi az illető érzéseit, vágyait. A fiú a légynek sem tudna ártani, mégis egyre gyakrabban fordul elő vele, hogy a képességei átveszik felette az irányítást, ő pedig tehetetlenül nézi végig a pusztítást, amit öntudatlanul maga után hagy. Ráadásul egyre gyakrabban gyötrik különös álmok, amiknek főszereplője egy titokzatos, jóképű férfi és egy gyönyörű nő. Csakhogy ezekben az álmokban a gyönyörű nő nem más, mint Yuki..." (Bishounen Paradise)

A történet Yuki és Luka szerelme köré épül, mint ahogy azt az betekintő szövegből sejteni lehet. Yuki árvaházban nevelkedett, egy napon viszont különleges képességeivel együtt megjelenik egy férfi, Takashiro, aki a bátyjának mondja magát, vele együtt pedig a titokzatos Luka Crosszeria (az elején még Zess névre hallgat), aki megmenti Yukit a rátámadó duras-októl. Innentől kezdve begyorsulnak az események, Yuki elköltözik az Alkonybirtokra a Giou klánhoz. Kiderül, hogy Yuki nem csak egy furcsa árva, mint ahogy gondolta, hanem nagy feladatokra hivatott, így csatlakozik a Zweilt őrzők népes táborához, és persze Luka-hoz, hogy együtt harcoljanak a félig ember-félig opast Reiga ellen.

Vélemény:
Nekem kicsit lezáratlan volt az egész, sok minden nem volt világos a történet közben. Például, hogy Takashiro és Reiga nekromanta, vagy hogy mik is azok a durasok, hogy jönnek ehhez az opastok és a mid-villain-ek, vagy hogy mi történt Yukival előző életében, hogy ismerkedtek meg Luka-val stb...

Viszont az egészet egyben nézve imádtam. Ahogy kibontakozik a zweilt őrzők egymással való kapcsolata, ahogy Luka vigyáz Yukira még úgy is, hogy....hát igen, hogy Yuki férfi testben született újjá. Imádtam a főgonosz opastokat is, a Jakyell&Hyed páros meg Cadenza volt a kedvencem.
Szerintem nagyon szépen van rajzolva és a karakterek is kidolgozottak. Ami problémám még volt vele, az a vége. Ami nincs. Mert az ember számítana valamiféle feloldásra Yuki és Luka kapcsolatában. Így maradt minden, ahogy volt, megmaradt a feszültség, hogy akkor most lesz-e közöttük valami annak ellenére, hogy Yuki most férfi, vagy nem. Hogy szenvednek-e tovább, vagy...kezelik a helyzetet. Szóval nekem ez hiányzott. Meg hogy végül mi lesz Reigával, meg a többi opasttal. Ennek ellenére nézzétek meg, nagyon jó^^ Az egészet le tudjátok tölteni a Bishounen Paradise-ról :)
Még berakom az openingjét, ez az eddigi legjobb, amit valaha láttam, nekem nagyon tetszik, amit Luka mond, és ahogy mondja:

Honnan tudod...

2011-06-03T12:49:00.007+02:00

....hogy ez egy olyan nap, amikor érdemesebb lett volna fel sem ébredni? Felébredvén tapasztalod, hogy tüzel a homlokod, fáj a fejed és a torkod, valószínű beteg vagy, remek. Leérvén a lépcsőn szembesülsz azzal, hogy anyád valami miatt nem zárta be az ajtót, csak egy széket rakott oda, hogy annak a hangjára majd úgyis felébredsz. Itt nem vette azt figyelembe, hogy a családi legendáriumban benne van az is, hogy te az ablakod alatt működő légkalapács mellett is simán alszol tovább. Újabb fordulat után észrevételezed, hogy minden jel szerint az összes macskád visszatért a macskakőkorba, és elfelejtették az alom funkcióját. A konyhába beérve utolsó mentsvárként ráveted magad a kávéskancsóra, aminek azonban porzik az alja, közben az egyik fostos kismacska nekiáll a pizsamanadrág szárát mászófalnak használni, kajáért könyörögve. Felrakod a kávét, közben összetörsz egy poharat és felborítod a macskák vizestálját. A fejfájás enyhítése végett gyógyszert keresel, ami persze megint nincs a háznál, a reggelire szánt túróstáskába pedig belerágtak a macskák.
Ezek után azt hiszem megyek vissza aludni.

Buck-Tick: Romance

2011-06-02T15:17:00.004+02:00

Alapból nem vagyok egy japán-zene fan, ezt az együttest is véletlenszerűen találtam meg. Az Uraboku-ról kerestem képeket, és az egyik oldalon a Buck-Tick The Nightmare című száma ment, amibe rögtön beleszerettem (annyira, hogy már kívülről vágom a japán dalszöveget XD). Akcióztam egyet youtube-on, hogy vajon a többi számuk is ennyire jó-e, és teljesen beléjük szerettem. Ez a szám pedig egy olyan érzést ad....nem tudom megfogalmazni, de annak ellenére, hogy a hétköznapi magyar ember nem érti mit énekel, azért ki lehet találni, a zene nyelvét mindenki érti :) . Olyan, mintha szorosan ölelne a szerelmem egy hűvös holdfényes éjszakán az árnyas fák alatt. Juuj ez most csöppet nyálas lett, de tényleg ilyen :P Na jó, azt hiszem túl sok anime-t néztem mostanában XD Azóta persze utánaolvastam az angol dalszövegnek, de az érzés akkor is megmaradt :) Imádom!

Félistenek

2011-06-02T13:34:00.004+02:00

Komolyan rosszul vagyok attól, ahogy egyes nők 30 felé közelítve viselkedni tudnak. Ez mondjuk a férfiakra is igaz, de náluk nem igazán tudnék korbeli korlátot mondani, a többségük tinikora óta vérbeli pöcs.
Arra gondolok, ahogy a nők üldözni kezdik a "jó partit", ahogy közelednek a harmadik X-hez. Mert valljuk be, az a férfi, akinek van pl. saját vállalkozása, autója az már annak számít. Ha még kidolgozott teste és sármja is van, akkor nincs is több kérdés, le kell csapni rá. De miért veri erre a típusra minden nő a nyálát? Mintha csak az az ember érne valamit is, aki gazdag és jól néz ki. Undorodom ettől a egzisztencia-hajhászó látásmódtól. Az oké, hogy fontosak az anyagiak és a külső is, kinek nem, ez egy ilyen világ. De a csinos külső nem minden, mint ahogy a pénz sem. Könnyebbé teszi az életet, de miért kell csak ezeket nézni? Rosszul vagyok attól, amikor valaki azt ecseteli, hogy milyen pasit fogott meg magának, egy félistent, aki ráadásul pénzes is....és ott sóhajtozik baszod ezen órákon keresztül, hogy ő hogy megfogta az isten lábát. Sóhajtozzon mindenki magában és örüljön magának csendben. Ez most nem azért mert irigy vagyok, mert nem tudom irigyelni az ilyen felszínes embereket.

Vampire Knight

2011-05-29T00:15:00.011+02:00

Ha már annyit áradoztam a Vampire Knight-ról, gondoltam írok is valami kis ismertető félét.

Maga a sztori egy iskolában játszódik, a Cross Akadémián, ahol a diákok két csoportra vannak osztva: nappali és esti tagozatra. A csavar benne ott van, hogy az esti tagozatosok egytől egyig vámpírok. Ezt csak az igazgató, Cross Kaien és fogadott gyermekei, a két prefektus, Yuki és Zero tudja, a többi diák csupán annyival van tisztában, hogy éjjel veszélyes kint mászkálni és persze azt, hogy az esti tagozatos diákok mind gyönyörűek.
Yukinak ezen kívül különleges kapcsolata van az esti tagozatos diákok vezetőjével, a tisztavérű Kuran Kaname-val. A történet is ott indul, amikor Yukit tíz évvel ezelőtt megtámadta egy E szintű vámpír, és Kaname menti meg a karmai közül. Yukinak azt az éjjelt megelőző időszakról nincsenek emlékei, amit ugyan furcsáll, de csak később kezd el nyomozni.

Az anime és a manga némileg különbözik, a manga ha jól emlékszem tovább viszi az eseményeket. Az anime első évadában fény derül Zero titkaira és Yuki nekiáll hezitálni Kaname és Zero között. A szálak a vége felé kezdenek kibogozódni, ugyanakkor összefonódni. Kiderül, hogy Zero-t kit tette azzá, akivé vált és hogy Kaname több mindent is rejteget....

Yukiról érdemes tudni, hogy enyhén naiv kiscsaj, viszont mélyérzésű és bátor, ha a szerettei veszélyben vannak. Gyakran jön zavarba, főleg Kaname társaságában. Zero-t szinte csak ő képes kezelni, azonban sokáig ő sem tudja, hogy mi játszódik le valójában a fiúban.

Zero tele van düh-vel és nagyon magányos is, ezért sokszor cselekszik meggondolatlanul. Amolyan magányos harcos típus, akinél sosem tudod, hogy éppen mi jár a fejében. Az akadémián a lányok odavannak érte, viszont nem mernek a közelébe merészkedni marcona viselkedése miatt.
Zero-t egyébként a végén nagyon sajnáltam, több okból is. A Guilty befejező részeihez készítsétek oda a zsepit, mert kelleni fog, erre a felirat készítői is figyelmeztetnek. Érdemes megfogadni.

Kaname az első évadban szimpatikus volt, végig védelmezte Yukit, azonban látszott, hogy belül folyamatosan őrlődik és hogy magányos. Aztán a második évadban, a Guiltyben kirajzolódott a valódi karaktere, amikor már nem kellett tovább titkolóznia, mert a játszmák kezdtek kibontakozni. A Guilty-t én körömrágva néztem végig, mert tele van fordulatokkal, és persze minden szál Kaname kezében fut össze. Itt már nem volt annyira szimpatikus a karaktere. Felfedezhetőek benne a korábbi tulajdonságok is, azonban többek között a hideg számítás és a kegyetlenség is megjelenik. Valamint vény derül egy olyan titokra vele kapcsolatban, ami hát...fúj, na.

Cselekményt nem szívesen írnék le, mert aki esetleg meg akarja nézni (márpedig ugye akarjátok :D) annak minden apró morzsa már rontja az élményt. Ajánlom mindenkinek, igazi jó kis vámpírsztori, szerelmi háromszöggel és persze fordulatokkal, amitől leesik az állatok :)
Itt jegyezném meg, hogy nekem a zenéje is nagyon bejött, a végére kaptok egy linket a Guilty endingjével, amit Kanon Wakeshima énekel :)

~~A mangát sajnos már nem tudom, hogy honnan tudjátok letölteni magyarul, mert a manga-hu-ról, ahonnan nekem megvan az az 57 fejezet (ha jól emlékszem annyi volt fent), már nem elérhető,~~ /kicsit utánanéztem, innen le tudtok tölteni 56 fejezetet magyarra fordítva, valamint 56-71-et angolul/ mivel megjelent az első könyv már magyarul is (amúgy röhej, amit japánban fillérekért dobálnak utánad az itt 2000 forint -.-). Viszont az animét a Bishounen Paradise-ról le tudjátok tölteni magyar felirattal :) Jó szórakozást!

Rajzoljunk mangát! - Yuki és Zero

2011-05-28T23:31:00.009+02:00

Pár éve volt egy időszakom, amikor nagy manga fan voltam, több gigányi mangám volt letöltve a gépre. Azóta is nagy kedvenc a Vampire Knight, de nagyon szerettem pl az Akunama Erost (kicsit bugyuta történet, de nekem bejött :P), a Merupurit, Death Note-ot és tulajdonképpen még sorolhatnám elég sokáig. A lényeg, ami miatt most belekezdtem ebbe a bejegyzésbe a legelőször említett manga, a Vampire Knight. Talán páran tudják, hogy az Animax mostanában kezdte el szinkronosan leadni a mangából készült anime sorozatot. Nekem annyira nem jött be szinkronosan, továbbra is inkább felirattal fogom nézni, valahogy megszoktam már a dallamos japánt :D Szóval ennek hatására most végignéztem a VK-t és a Vampire Knight-Guilty-t is megint. Szintén pár éve mentettem le valahonnan egy kis útmutatót a mangarajzolásról. Annak idején telerajzoltam egy egész vázlatfüzetet szemekkel, orrokkal, fejformákkal, hajakkal, arckifejezésekkel, aztán az egyetem miatt ezek szépen abbamaradtak. Viszont most unalmamban megint nekiálltam, egyelőre még képről rajzolok, mert nem vagyok benne biztos, hogy meg tudnám fogni az adott karaktereket magamtól. Szóval tádááám hosszú évek óta az első próbálkozásom a mangarajzolással, pár kép a folyamatról. (az eltérő fényviszonyok miatt bocsika) (katt a képre a nagyobb méretért!) :

Szerintem Yuki jobban sikerült, mint Zero, nála nem sikerült megfogni még kép alapján sem azt a dühödten magányos arckifejezést. Ja, és lábakat továbbra sem tudok rajzolni, plusz a hajakkal is még gondban vagyok. Mindegy, első próbálkozásnak jó volt.

Hülye mondások

2011-05-22T18:56:00.003+02:00

Az igazság elvileg felszabadít, de akkor nekem miért fáj jobban, mint előtte?
Talán mert ismét kiderült, hogy egy senki vagyok mások szemében.

I wanna know what's inside you

2011-05-22T00:26:00.009+02:00

Az egyik legrosszabb, amikor nem tudod mit érzel. Vagy tudod, de nem akarod érezni. Amikor görcsben van a gyomrod és nem tudsz aludni. Amikor tudod hogy idiótán viselkedtél. Amikor tudod, hogy hülye picsás voltál, pedig tudod magadról, hogy nem vagy az, csak néha kibukik. NEM akartam az lenni. Kicsúszott. Sajnálom.
Utálok szenvedni. Nem boldogulok az érzelmeimmel, sokszor azt sem tudom mit akarok, néha a szívem balra húz, amikor az agyamra jobbra vinne. Egyszerűen nem nekem valók az érzelmek. Idegennek érzem őket, aztán amikor mégis beütnek szenvedek, mint a kutya. Ilyenkor ordíthatnékom van. Az is baj, hogy előre van egy forgatókönyvem és ha nem úgy történik, ahogy én akarom, akkor utálatos vagyok. Mert az álomvilágom tökéletes. Gyönyörűen fel van építve, minden élő személynek megvan benne a helye, de ezek az emberek a valóságban nem olyanok, mint az én mesevilágomban. A mesevilágomban minden a helyén van, tudják ki vagyok VALÓJÁBAN és én is tudom, hogy ők mit gondolnak. Ilyenkor jövök rá igazából, hogy miért is van csak egy igazi barátom, aki elvisel. Ő tudja milyen vagyok és nem haragszik érte. Elfogad. De azt is tudom, hogy miért választottam azt, hogy inkább egyedül legyek, mint valaki mellett. Túl bonyolult vagyok, magamon sem igazodom ki, legtöbbször magamat is gyűlölöm,( ahogy mondom: gyűlölöm) akkor más hogy szerethetne? Beleélem magam dolgokba, hogy aztán egy kibaszott nagy pofon józanítson ki, de attól belül még ugyan úgy marad a fájdalom és az üresség. Tulajdonképpen minek hiszem én magam??? Néha el tudom magammal hitetni, hogy vonzó vagyok, hogy jó barát, hogy kedvelnek engem, azonban ez mind közül a legnagyobb hazugság, amit valaha kitaláltam magamnak. KicsiÉn persze tudja, ő mindig figyelmeztet, csak én nem akarok neki hinni. Ha hinnék neki, akkor soha nem mozdulnék ki többet ebből a szobából. Igazából most annyira rühellem magam, hogy ..... áhhh. Még jó, hogy egyvalaki mindig mellettem van, aki kisegít. Aki akkor is beszél helyettem, amikor nekem nincs kedvem. Aki akkor is velem van, ha ő maga nem is akar ott lenni. (nagyon szeretlek téged ezért!)
Ezt a postot így most rohadtul senki nem fogja érteni, mert hosszú idő feszültsége tört ki belőlem megint, az elhanyagoltság, a mellőzöttség, a káosz a fejemben és a szívemben.....MINDEN. Új barátok sem fognak megtalálni, hiába is reménykedem és hitetem el magammal, mert igazán senki nem ismer, mert nem hagyom magam megismerni, mert lehet, hogy akkor sikítva menekülnének el. Mikor húztam fel ezt a pajzsot? Magam sem tudom, pedig ha rájönnék, akkor talán...talán sikerülne kiderítenem miért vagyok ekkora kibaszott tufa. Valójában kedves vagyok, és igen, vicces, ami azt illeti rohadt perverz meg beteg is, mármint ami a humoromat illeti. Nagyon kevesen látják meg az igazi oldalamat, mert keveset beszélek. Nem mindig van kedvem fecsegni, ezért sokat arrogánsnak és beképzeltnek hisznek. De nem vagyok az :( Vagy ami rosszabb, amit említettem is: hogy túl sokat beszélek, kicsúszik amit gondolok, pedig nem kéne. Tudom, hogy nem kéne. Miért van az, hogy egyesekkel rögtön megvan a közös hang, másokkal meg nem? És az, hogy egyeseknek helyből nyomom a baromságaim, másokkal meg szende szűzként viselkedem? Ezt magyarázza már meg valaki! Ez is kémia? Mint mikor megérzed egy pasi illatát és rándul kettőt a hasad? Annyira szeretném tudni mi jár az emberek fejében, hogy mit gondolnak magukban, hogy mit is akarnak vagy nem akarnak. Annyi álmatlan éjszakát spórolnának meg nekem....
Elegem van. Nem kellenek nekem bonyolult dolgok. Nem értem az embereket. Nem értem magamat. Nem értem, hogy mit, miért csinálok. Hogy miért agyalok ennyit. Hogy miért nem hagyom csak megtörténni az eseményeket. Na jó, még több alkoholt ide.

Nyavalygós poszt vége.

Figyeljünk a másikra!

2011-05-19T23:29:00.003+02:00

Azon gondolkodtam, hogy én vagyok ennyire zárkózott, hogy nem ismernek az emberek, vagy ők nem veszik a fáradságot, hogy odafigyeljenek rám és kiismerjenek. Aztán rájöttem, hogy sok minden vagyok, de zárkózott már jó ideje nem. Vegyük például ezt a blogot. Szimplán élménybeszámoló-jellegűnek indult, aztán tulajdonképpen mindenféle agymenésemmel fárasztom a jó népet lassan két éve. Szóval a naplóm nagy részét mindenki látja...igen, csak a nagy részét mert van olyan, amit csak magamnak....köhöm.
Lehet, hogy csak rosszul teszem, hogy magamból indulok ki. Én analizáló vagyok: odafigyelek mindenkire, a legjelentéktelenebb mozdulatot is eltározom és ha legközelebb előkerül akkor már csak a testbeszédéből levágom, hogy mi van. A skatulyákat is próbálom kiiktatni és megfigyelni az embert, mielőtt elkönyvelem magamban ilyennek vagy olyannak. Ezt a fáradságot esetemben senki nem veszi, vagy ennyire kiszámíthatatlan vagyok? Oké, néha nem lehet rajtam kiigazodni, de akkor általában magammal is küzdök, szóval az nem számít. De úgy látszik engem még a saját anyám is berakott egy skatulyába még 16 éves koromban és ott maradtam. A minap ültünk a kocsiban és egy srác rohadtul megbámult. Anyám meg felröhögött, hogy kisbarátom esélyed nincs....én meg nem értettem. Mert a srác helyes volt, cuki, látszott, hogy sportol, mert jó kis feneke volt, az más kérdés, hogy az is látszott rajta, hogy az a karót dugtak a seggébe anyuci kisfia típus (skatulya peh). Megkérdeztem anyutól, hogy miért gondolja ezt. "Hát mert ha nem egy hosszúhajú rocker rosszfiú, vagy egy hosszúhajú izmos vadember, akkor nálad esélye sincs édes lányom"-hangzott a válasz. Viszont ez nem igaz....oké, a hosszú haj tényleg alap, de arról nem tehetek, ez a génjeimben van szerintem vagy ilyesmi. Vagy máshol, de ezt ne firtassuk :P
De már rég nem kell az, hogy rocker rosszfiú legyen. Arról nem tehetek, hogy hosszú haja általában az olyanoknak van, akiknek a zenei ízlése megegyezik az enyémmel. Ez csak egy dolog volt, példaképpen. Az emberek viszont nem figyelnek a másikra. Én hónapokkal korábbra vissza tudok idézni pontos párbeszédeket...a nővérem pl arra sem emlékszik, hogy mit mondott tegnap. Most velem van a baj, vagy az emberek lettek ennyire felületesek?

H.G. Wells - Világok harca

2011-05-18T16:27:00.005+02:00

"Nem sokkal azután, hogy a csillagászok szokatlan fényjelenségeket észlelnek a Marson, különös hullócsillag zuhan egy London melletti mezőre. Hamarosan kiderül, hogy az, amit meteornak véltek, valójában lövedék - és az idegen hengerekben látogatók érkeztek a Földre. A kapcsolatfelvétel azonban borzalmas következményekkel jár. Mi történik, ha egy fejlettebb civilizáció megpróbálja leigázni a Földet? Miközben újabb és újabb hullócsillagok hasítják végig az eget, az emberiség jövője szinte napok alatt végveszélybe kerül. Wells számtalan formában feldolgozott klasszikusa a science-fiction egyik alapműve, izgalmas és elgondolkodtató olvasmány. Helyenként borzongató, mind a mai napig érvényes vízió az idegen kultúrák találkozásáról, kiváló tanulmány a pusztulás szélére sodródott társadalomról."

Kevesen tudják, hogy a könyvet 1897-ben (!!!!) írta Wells, és ennélfogva nagyon kevés köze van a Spielberg szuperprodukciójához. Mai szemmel nézve már egyáltalán nem olyan félelmetes a könyvben leírt harc a két világ között, rá is fogok térni, hogy miért.

A könyvben a földönkívüliek tényleg földönkívüliek. Úgy értem, hogy a mai általános felfogással ellentétben semmi emberi kinézetük nincs, Wells a leírásaival ezt teljesen egyértelművé teszi. Valamint nyoma sincs a Spielberg-filmben látott heroikus küzdelemnek, inkább a reménytelenség lengi át az egész könyvet. Az emberiségnek vége, a lények legyőzhetetlenek és minden ember gondolkodását átszövi a leigázottság érzése. Végig nyomott hangulat uralkodik, ahogy a főszereplő menekülve átszeli a vidéket és csak halottakat lát mindenfelé, esetleg félig megtébolyodott emberi roncsokat. Maga a leírás egy mai embernek azért nem félelmetes, mert a mai haditechnikával azt hiszem nem lenne ennyire reménytelen a helyzet. Ismét hangsúlyoznám, hogy 1897-et írunk, amikor még nincsenek rakéták, páncélozott autók, és a világ mit sem ismert a biológiai hadviselésről. Itt az emberiség még ágyúkkal próbálja felvenni a harcot a tripodok ellen. Azonban megdöbbentő, hogy Wells mit meg nem sejtett. Például a földönkívüliek által használt "hősugár" kísértetiesen emlékeztet a mai lézersugárra, vagy a lények által épített repülőgép a mai repülőgépekre, lopakodókra. Pedig abban a korban még nem igazán lehetett repülőkről beszélni. Azért ez félelmetes.

A mai ember felsőbbrendűségének nyoma sincs a történetben. Wells többször is összehasonlít minket a hangyákkal és más kisebb teremtményekkel. Hogy a földönkívülieknek mi olyanok vagyunk, mint számunkra azok a lények, akiket mi alsóbbrendűnek gondolunk, mint például a nyulak vagy a hangyák. Számukra lényegtelen, hogy élünk-e vagy halunk, mint ahogy minket sem érdekel egy hangyaboly sorsa. Ilyen szempontból mélyen elgondolkodtató a könyv. Érdemes elolvasni, hacsak másért nem, azért, hogy lássuk mekkora a különbség a film és a könyv között.

Darren Shan - A pokol pereme

2011-05-18T16:02:00.003+02:00

"A Városban a Kardinális az úr, Al Jeery pedig személyes testőrségének egyik rendíthetetlen oszlopa. Egy nap titokzatos gyilkosság történik a Város legelőkelőbb szállodájában, és Al legnagyobb meglepetésére a Kardinális rá bízza az ügy felderítését.

A nyomozás során váratlan felfedezést tesz, ami a végsőkig próbára teszi a hűségét. Egy olyan szörnyű rejtély részesévé válik, amihez a holtaknak, a város inka ősapáinak, a teljhatalmú Kardinálisnak és a már-már misztikus hírű bérgyilkosnak, Paucar Waminak is köze van.

Wami egy árnyékba burkolózó, rejtélyes alak, aki akkor öl, amikor csak kedve tartja, láthatóan nem kell tartania semmiféle megtorlástól. Al hamarosan rájön, hogy sokkal több a közös vonása Wamival, mint ahogy azt valaha is képzelte…

A pokol pereme Darren Shan első felnőtteknek szánt sorozatának, a Város-trilógiának a második kötete. Egy utópisztikus thriller és egy vérfagyasztó horror elsőrangú keveréke, olyan hátborzongató olvasmány, amely még az erős idegzetűeket is próbára teszi."

Ismét azt tudom mondani, hogy a könyv letehetetlen. Azonban most először sikerült belelátnom Darren logikájába. Vagy csak túl sok könyvét olvastam már és tudom mire számítsak tőle. A lényeg az, hogy már fejezetekkel előbb tudtam, hogy mi fog ebből kisülni. Az első könyv izgalmasabb volt olyan szempontból, hogy az elsőtől az utolsóig nem lehetett tudni mire számítson az ember, ez egyébként az összes könyvére igaz. A Város-trilógia második kötete azonban egy cseppnyit kiszámítható volt, és akkor most spoiler következik, aki még nem olvasta, az most ne nézze tovább, mert élvezhetetlen lesz:
Már akkor kitaláltam, hogy Paucar Wami Jeery faterja, amikor a Frigóban az apja hullája helyén megtalálta a cetlit, hogy "ebédelni mentem!". Ez annyira jellegzetesen Wami és a Kardinális-féle humort tükrözi, hogy helyből leesett, hogy miért van annyira hangsúlyozva, hogy Jeery sötét bőrű. Kb azt is végig sejtettem, hogy ki volt a gyilkos, de ezt lehet csak azért, mert nő vagyok és ismerem az ilyen Priscilla Perdue típusú cafkákat. Teljesen akkor lettem biztos benne, amikor Al exneje arról beszélt, hogy mennyire meg fog lepődni Jeery, hogy kivel jött össze.....
Viszont érdekes volt más nézőpontból is látni a Kardinális halálát, ezek után már végképp kíváncsi vagyok a harmadik kötetre, hogy ebből mi fog kisülni. Egyáltalán tervebe van véve, hogy a Kardinális halála utáni időszakba is bepillantsunk? Vagy végig ezeket a párhuzamosan futó szálakat bontja ki? Most aztán várhatok a válaszokra őszig :(

P.O.D. koncert :(

2011-05-16T21:45:00.008+02:00

Közérdekű közlemény azoknak, akik velem együtt mentek volna P.O.D. koncertre:
A banda elhalasztotta a májusi-júniusi európai turnéját, így nagy valószínűséggel a budapesti sem lesz megtartva. :((((
A hivatalos közlemény:
"P.O.D. is being forced to postpone their May and June European touring plans due a contractual breach by the organizing tour promoter. More disappointed than their fans, the band will be working with different promoters to return to Europe in the Fall with specific announcements coming soon."

****

Most már biztos, a HammerWorld is megírta. Hát én sírok.
"Elmarad a június 6-ra meghirdetett pesti P.O.D. koncert, ahogy a keresztény nu/rap metal csapat teljes Európa-turnéja is.
Az 1992-ben alakult kaliforniai banda Facebook oldalán a következőket olvasni a turné lemondása kapcsán:
"A P.O.D. arra kényszerült, hogy elhalassza a májusi és júniusi Európa-turnéját a körutat szervező promoter szerződésszegése miatt. A csapat még a rajongóknál is csalódottabb, és más promoterekkel dolgozva egy őszi Európa turnét tervez, amelyről hamarosan részletes tájékoztató érkezik."
A hazai szervező, a Livesound közleménye így hangzik:
"Kedves P.O.D. rajongók! Sajnálattal kell bejelentenünk, hogy a június 6-ra meghirdetett P.O.D. koncert elmarad! A jegyek a váltás helyén a koncert napját követő 30 napig visszaválthatók.""

:P

2011-05-15T21:05:00.004+02:00

"Do I kiss them? In a way I kiss them and make love with them every time I play. Every time I play my drums. Ya know sometimes you have to hit them hard, sometimes you have to hit them soft"
- Shannon Leto

Erre csak simán Caro-t idézném: "O j'ai chaud tout d'un coup moi!" :)

Gang

2011-05-14T12:42:00.006+02:00

Egy Pécsi éjszaka után, konkrétan azt hiszem a felező bulink után megfogadtam, hogy soha többé sherryt. Nővérem tavalyi szülinapja után megfogadtam, hogy soha többé alkoholt, legalábbis töményet semmiképp.

Tegnap sherryt ittam, két üveg Donko-val és két üveg Lambruscoval megfejelve. Az első kettőt négyen pusztítottuk el, az utóbbi kettőt csak ketten. Dóri barátnőmmel bizonygattuk, hogy fasza csajok vagyunk. Végül rám hárult e nemes feladat, azt hiszem sikerült teljesítenem, legalábbis a reggeli lüktetés a fejemben ezt bizonyította.

Soha többé sherryt, soha többé piát....

Ennek ellenére, vagy e miatt, valamint figyelembe véve, hogy egy félig kiürült sörösdobozt dédelgetve tipegtem haza, amibe másnap jó édes anyám botlott bele, nagyon jó kis este volt, jól éreztem magam. Már régen nevettem ennyit, a Géza-Maxim párosból csak dőlt a sok hülyeség, mi meg Dórival már egymásra támaszkodva röhögtünk mindenen. Hiányzott már egy ilyen baráti társaság-féleség, mert Dórimmal mi elvagyunk, mint heringek a dobozban, de nagyon tudott már az hiányozni, hogy srácokkal együtt menni bulizni, inni, új emberekkel ismerkedni. Ebben a két napban éreztem, hogy élek, és ez jó. :)

*****

A mai nap tartogatott még érdekességet a lüktető fejfájáson kívül. Szandra barátnőmmel és nővéremmel elmentünk a Rózsakertbe Mystery Gang koncertre. Kirittyentettük magunkat, Hanna igazi pin-up girlnek maszkírozta magát, Szandra is elég erősen Bettie Page jelleget öltött (a vicc, hogy még hasonlít is rá, eskü :D). Elég hülye helyzet volt, mert mindenki csak ült és senki nem volt hajlandó táncolni, de aztán mi elkezdtük, páran meg folytatták. Meg lettek dicsérve a csajok a színpadról, hogy csinosan felöltöztek :) Koncert után én vigyáztam kicsit a húgomra, nővéremék addig elmentek autogramért. Később én is utánuk mentem, dumáltak a srácokkal, de leginkább Singerrel, a bőgős-basszerossal. Én is kaptam dedikált cuccost, aztán Singer felvetette, hogy menjünk el velük megnézni az egykori T-boy helyét, ugyan megfelel-e fellépő helynek akusztikailag. Nővérem rávágta, hogy jó, persze, mi a Szandrával kicsit lemaradva követtük őket. Szandra odasúgta, hogy úgy érzi magát, mint valami "koszlott groupie". Ezen akkorát röhögtem, mint állat, mert nekem is valami hasonló fogalmazódott meg a fejemben. Felmentünk velük a klubba, de mivel ők komoly munkában voltak, felvettettem, hogy pattanjunk meg, mert szerintem ez tök ciki. Mentünk is, némi sör magunkhoz vétele után leültünk egy padra. Nem sokkal később a srácok is kijöttek, én meg voltam róla szentül győződve, hogy miután így elléptünk, átnéznek rajtunk, de Egri Peti is meg Singer is integetett veszettül, szóval arik voltak. :) Mondták, hogy majd lesznek Party Fészekben még Sound előtt, oda majd mindenképpen elnézünk :)

Most megyek és kialszom magamat, mert tegnap amikor még a szoba is táncolt, nem tudom hogy aludtam el. Azt tudom, hogy elolvastam még két fejezetet a Világok Harcából hajnalban. Felmerül a kérdés, hogy hogyan láttam a betűket. A választ magam sem tudom. Viszont lefekvés előtt az egyik legrosszabb dolog, ha be vagy piálva és az ágy úgy táncol alattad, hogy nincs is földrengés, jómagad pedig felváltva kuncogsz a takaró alatt és bazdmegozol. A másik rossz dolgot nem árulom el. De a kettő kombója nagyon szar.

Őszinte bejegyzés

2011-05-03T23:36:00.003+02:00

Undorítóan őszintén megmondós kedvemben vagyok, ha személyesen is ismersz, nem biztos, hogy olvasni akarod, mert még a végén magadra ismersz. Ha meg nem ismersz, valószínűleg nem érdekel majd. Nekem viszont muszáj kiírnom magamból.
Sokan mondták, hogy olyan vagyok, mint a szél, folyton változik, vagy mint a Nap, ami egyszer kiderül máskor meg beborul. Na jó, senki nem volt ilyen költői, de ez most így jól hangzott.
Szóval lássuk természetemből fakadó személyeink között fellépő "problémák" okait, röviden szólva Galaxis útikalauz hozzám:

1/ Kevés ember véleménye/tanácsa/kioktatása számít nálam, még kevesebb embertől fogadok el segítséget.
2/ Tulajdonképpen ezen a listán két főnek van helye, az esély rákerülni minimális. Esetünkben vagy az anyámnak kell lenned (ez ugye már esélytelen), vagy minimum 10 éve kell ismerjél.
3/ Ábrándjaid azonban ne legyenek, 10 év után sem fogsz teljesen kiismerni, de azt hiszem az illúzió már megvan ilyen hosszú idő után.
4/ A végletek embere vagyok: vagy van kedvem hozzád, vagy nincs. Ha nincs, hagyj békén mert irtó tapló bírok lenni.
5/ Hamar elunom magam. Ha nincs semmi értelmes, akkor szintén hallgass inkább. Emiatt nincs már MSN a gépemen. Mert mindenki rámírt, pedig semmi mondanivalójuk nem volt.
6/ Leginkább az olyan embereknél száll el az agyam, akiknek a társalgási szótára kimerül abban, hogy "szia, hogy vagy?". Úgysem fogom elmondani, mert egy, aki ismer általában tudja, hogy mi van velem, ha meg nem ismersz, nem tartozik rád, kettő, magad sem akarod hallani, hogy vagyok.
7/ Azokat az embereket is mellőzöm, illetve tapló vagyok velük, akik csak a saját kis csip-csup ügyeikkel bírnak megtalálni, hogy a nyakamba zúdítsák a nyomorukat. Nekem is megvan a sajátom és senki nyakába nem zúdítom oda kérleletlenül.
8/ Ugyan ez áll azokra is, akik csak akkor keresnek, ha kell valami tőlem.
9/ Ha valamiben úgy gondolom, hogy nekem van igazam, akkor hidd el, hogy nekem van igazam. Ritka az az eset, amikor mégsem, ilyenkor szégyellem is a pofámat. Azonban jobb, ha az adott pillanatban elismered, mert x idő után a csökönyösen hajtogatott baromságtól elszáll az agyam és két centiről fogom a képedbe üvölteni, hogy egy korlátolt, sötét, tudatlan álokostojás vagy. (vagy valami csúnyábbat) ( Ne kételkedj abban, hogy ettől neked rossz lesz. Már 4 évesen olyan decibellel bírtam üvölteni, hogy az anyám a háztömbnyire lévő vegyesboltban hallotta, hogy otthon gáz van. Szóval fontold meg megéri-e...)
10/ Gyakran káromkodom, igen. Mocskos szám van nő létemre, igen. Főleg akkor, ha sok Anita Blake-t olvasok, vagy ha már nagyon beborult nálam a borjú. Hogy ha a képembe vágod, hogy nő létemre undorítóan mocskos a szám, ez a legkisebb hatással sem lesz rám. Röviden szólva szarok rá.
11/ Nem viselem el, ha a képembe hazudnak, vagy kibeszélnek a hátam mögött. Ha ezt megtetted és rájövök, nincs bocsánat. Ha kommunikálok is veled, mosolygok rád, akkor se legyenek illúzióid: bízni sosem fogok benned többet.
12/ Nem szeretem, ha valaki túlzottan nyomul. Tudjátok, lassú víz partot mos. Ez áll a verbális kommunikációra és a tér-köz távolságra is. Ez alatt azt értem, hogy tartsuk meg az egészséges távolságot beszéd közben. Ne mássz bele az aurámba, gyűlölöm, ha az engedélyem nélkül hozzámérnek, tapiznak és bizalmaskodnak, vagy ha a képemtől két centire érzi magát fitten az adott személy beszéd közben.

Egyelőre ennyi. Ezek azok az esetek, amik miatt mostanában bunkó/távolságtartó voltam veletek, vagy hallgatag voltam. Bocsánatot nem kérek, mert ilyen vagyok. Megszoksz, vagy megszöksz.

Amíg tart(ott)

2011-05-02T23:52:00.003+02:00

Hát gyerekek szép volt a dolog, amíg tartott. Apum azt mondta állja a repülőjegy költséget, de úgy tűnik olyat ígért, amit nem tart be. Hogy nem tudja vagy nem akarja, mindegy, a lényeg egy szempontból ugyan az: valószínűleg ülök itthon a seggemen augusztus 15 és 26 között. Igazából lenne rá esély, hogy menjek, de apa csak a felét fizetné ki, nekem pedig nincs pénzem a másik felére. Konkrétan már az útlevél csináltatásnál majdnem sírva fakadtam, amikor megláttam, hogy 15 ezer forint a gyorsított eljárás díja. Hogy tisztában legyetek, hogy ez nekem mekkora pénz: Az egy havi ösztöndíjam volt egyetemen. Most két havi törlesztőrészlet a diákhitelből. Egy új telefon kezdőlökete a tönkrement helyett. És ez az összeg hussss kirepült az ablakon egy rakás papírfecniért, amit nagy valószínűséggel nem fogok használni soha. Szóval nem, nincs plusz 140 ezer forintom repülőjegyre. És anyunak sincs. Ő ennyit keres egy hónapban. Ennyiből élünk 4en.
Szóval ne örüljetek semminek, míg ott nem vagytok a kapujában. Annál nagyobb lesz a pofára esés.

Hajnali madarak

2011-04-29T05:04:00.003+02:00

Hajnalban vajon azért halljuk úgy a madarakat, mintha egy raj kellős közepén ülnénk, mert ilyenkor élénkebbek, vagy azért, mert nappal az emberek keltette idegen zajok elnyomják őket? Nem tudnám megmondani, hogy nappal is ilyen csodásan énekelnek, vagy kivárják a hajnalhasadást és pirkadati fénynél állnak neki ilyen szépen dalolni.
Csodálatos hajnali 5kor az ablakban ülni és hallgatni a milliónyi kaotikus madárhangot.....összevisszasága ellenére megnyugtató és dallamos.

Hallgassátok hajnalban a madarakat. Szép.

Nagy hírem van!

2011-04-20T23:01:00.007+02:00

Ma este írtam alá egy papírt, miszerint augusztus 15-26-ig Tajpej (opcionálisan Taipei) vendége leszek!!! Nagyjából fél órám volt dönteni és némi mérlegelés és izgulás után azt mondtam, hogy naná!!
A MOFA programján belül lehetőség van kiutazni tök ingyen, egyedül a repjegyet kell állni, lesznek programok, megyünk sok szép és sok unalmas helyre is.
A végén kell tartani angolul egy prezentációt a látottakról, ettől mondjuk kicsit gazolok, de max közlöm, hogy elment a hangom vagy valami XD Vagy beszedek egy Rókázó Rágcsát végső megoldásként :DD Már most megesz az ideg, mert klausztrofóbiám és tériszonyom is van, ergó a repülést nem nekem találták ki....de ez legyen a legnagyobb bajom, mert a prezentálás sem lesz kutya az én előadói képességeimmel. Konkrétan ilyenkor remegek, mint a kocsonya. Érdekes lesz, na.
Sári Péter lánya lesz az egyik társnőm, Sári uram is ott volt Strasbourgban anno, azoknak lehet ismerős a név, akik olvasták az ottani beszámolómat. Apu azt mondta, hogy azért előtte összeeresztenek minket, mármint a két lányt, hogy ne ott ismerkedjünk meg a reptéren.

Tök érdekes volt a regisztrációs lap, mert rajta volt kínai betűkkel is a kitöltendő adatok, meg olyanokra is rákérdeztek, hogy milyenek a kajálási szokásaim. Bejelöltem, hogy nem eszek disznót meg marhát, bár kicsit félek az ottani húskészítményektől, még ha csak a szárnyasok és a halak is maradnak opcióként. Elvileg előtte és utána két napig Bécsben vesztegelünk, bár ez nem biztos, de ezt vettem ki a leírásból. Két oldalas programfüzet van, amit most csak azért nem írok ide, mert apa elvitte a regisztrációs lappal együtt. Később, ha esetleg visszakapom, akkor beírom ide is, hogy hová megyünk. Juj, most viszont nem írok tovább, mert nagyon izgatott vagyok, pedig hónapok vannak addig vissza.

Friendship Bracelets második felvonás

2011-04-18T17:37:00.004+02:00

Mostanában nem sokat foglalkoztam velük, ezért csak 3 új darabról számolhatok be, plusz egy Batman logósról, ami öcsém fiókját gazdagítja :D
Ők lennének azok:

House of Flying Daggers - Repülő Tőrök Klánja

2011-04-16T01:57:00.004+02:00

Még sok évvel ezelőtt láttam, de most megint megnéztem, mert a kezembe akadt a polcról.

Elég nagy baj, hogy itthon nem kapott ez a film nagy figyelmet. Ami azt illeti külföldön sem, annak ellenére, hogy Oscar díjra is volt jelölve.
Tudom, hogy sokszor lehet tőlem olvasni, hogy érdemes megnézni, de ezt tényleg kötelező lenne mindenkinek látni, ha más nem, a csodálatos fényképezés, az operatőri munka, valamint a gyönyörű képi, -és hangzásvilág miatt is. Hozzá tenném, hogy 5.1-es hangrendszerrel az igazi, mert itt még azt is hallani lehet, ahogy a fű meghajlik a színészek talpa alatt, vagy akár az elhajított bambusz suhogását.

"A hajdan virágzó Tang dinasztiára sanyarú idők járnak. Egymást követik a lázadások, miközben a korrupt kormányt teljesen lefoglalják a szabadcsapatok elleni harcok. Mind közül a legjelentősebb a Repülő Tőrök klánja. Két ifjú parancsnok, Jin (Takeshi Kaneshiro) és Leo (Andy Lau) azt a feladatot kapja, hogy ejtsék foglyul a klán ismeretlen vezérét. Jin magányos harcosnak adja ki magát, Szél álnéven, és megmenti a börtönből Meit (Ziyi Zhang), a vak forradalmárlányt, majd elnyerve bizalmát, elkíséri a titkos szervezet főhadiszállására."

Végre a port.hu sem cifrázta túl a leírást és írt bele tök baromságot. Nem is akarnék több információt magáról a történetről közölni. Az egészet átszövi az intrika, az elhallgatás és a hazugság és kezdetben még sejteni sem lehet, hogy ebből a végén nem egy véres csatajelenetből álló végkifejlett lesz, hanem egy szerelmi háromszög drámája.

Yimou Zhang csodálatos filmet alkotott, és persze a főszereplők is tökéleteset alakítanak. Ziyi Zhang igazi finom szépség, az ártatlan arcának végig hinni lehet. Takeshi Kaneshiro pedig igencsak csinos férfi, ha szabad így mondanom. :)

Egyébként az ilyen filmek adják vissza a hitem Hollywood cukormáz világa után. Kicsit unalmas mindig a happy end, a kiszámíthatóság és az, hogy tök hülyének nézik az embert, ezért aztán minden teljesen szájbarágós.

Így a végén elismételném még egyszer, hogy nézzétek meg. A végén tátott szájjal fogtok ülni, azt garantálom.

MCR - Sing It For Japan ♥

2011-04-15T12:59:00.002+02:00

Igazán gyönyörű lett ez a feldolgozás....eleve bőgő masina vagyok, szóval nem újdonság, hogy elsírtam magam :P 3:15-nél pedig magyarul is olvasható, hogy "énekel" :)

P.O.D. koncert lesz (?)

2011-04-15T11:39:00.003+02:00

Komolyan kezd gyanús lenni, hogy minden banda jön idén koncertezni Magyarországra, akiket nagyon akartam látni. Egy azon év egy azon időszakában. Most a P.O.D. a soros, A38, június 8. Ez azért gyanús, mert mindegyiket nagyon akartam. Hallgattam a szobámban a lemezeket, és úgy ugráltam csukott szemmel, mint ha ott lennék élőben a koncerten. A sors, az Univerzum, nevezzük ahogy akarjuk fura dolgokat produkál. A tavalyi év egy merő fos volt. És most itt van ez az év, tele új lehetőségekkel és rengeteg remek koncerttel. Apropó nem akar valaki elkísérni POD-re? Mert egyelőre még senki nem dobta fel kacsóit :((( Remélem még jegy is lesz, nem tudom mit gondoltak a szervezők, hogy majd az A38on elférünk...

Szörcs II.

2011-04-13T01:04:00.003+02:00

Mivel láthatólag hiába is várok arra, hogy a régi gépemen lévő adatokat lementsék, az utóbbi két hónap keresőszavaival gazdálkodom, azért így is van pár gyöngyszem. Természetesen kommentárral ellátva.
No, akkor csapjunk is bele a lecsóba:

- Marilyn Manson nagyapja: nagy perverz volt az öreg
- zöld víziagáma nemi meghatározás: tudod az úgy van, hogy a fiúknak kukijuk van, a lányoknak meg puncijuk.....
- erotikus kolis bulik: A legerotikusabb, amit a kolis hímnemű szinttársaimmal csináltam, az az egy térben való pisilés és fogmosás volt. Bocsi. Meg egyszer hajnalban hazaérve tanúja voltam, hogy a kolbizes az ajtónak döntve khm...böködte a barátnőjét. Ennyi.
- Osbourne denevér véletlen: Az tényleg az volt, de sok más viszont nem :D
- tortue étterem: a tudakozós néni nem én vagyok
- HIM koncert: remélem még lesz olyan.....miután Ville kilábal a depiből
- húgom harisnyája: Eskü nem én vettem el!! Különben sem a kedvenc ruhadarabom.
- mérgem jó barátra szállt: Szar neki. Amúgy üdv a Blake olvasók táborában.
- Estendor Lin: Hát, az már kimarad az életemből, hogy a Wet Lipset élőben is halljam. :/
- Tom de Lille: ezen bejegyzések "ihletője". Konkrétan tőle csórtam az ötletet. :)
- MCR Cobra Kid: nini, egy Mikey Way rajongó
- hogy mit csinálunk az életben az lényegtelen: Tényleg az. Nekem legalábbis tök mindegy, hogy te mit csinálsz.
- orkusz mitológia: bocs, gőzöm nincs róla
- francia pasik hülyék: Csak nem átbaszta az egyik a fejed? Velem tök normálisak voltak. És dögösek :P
- 30 seconds to mars the kill miről szól: Olvasd el gyermekem Stephen King Ragyogás című könyvét és megvilágosodsz. Vagy nézd meg a filmet belőle, de a könyv az jobb.
- hogyan rajzoljunk gótikus betűt: kalligrafikus tollal és sok-sok türelemmel és gyakorlással
- szellemek,vérfarkasok,vámpírok,vérszipolyok: Hohóóó nem lesz ez sok egyszerre? Még a végén rosszat álmodsz.... :P
- sexi családi képek: Nem tudom ti hogy vagytok vele, de mi nem fehérneműben, ne adj isten pucéran szoktunk pózolni a karácsonyfa alatt.....
- egy szóval leesett az alma a fájáról: Biztos elköszönt tőle :)
- szőrös fasz: Hát, ha te azt szereted....ízlés dolga. Csak ügyelj, hogy ne maradjon a fogad között szőr.
- 5 évesen színusz: Őőőöö...biztos.
- holtak álmainkban: félelmetes lehetett
- kísértetes sztorik: Majd a tábortűznél mesélek. Úgy izgibb.
- szerda este sátánista szeánsz: El a kezekkel a macskáimtól!!!
- anyját a fia seggbe bassza sex video: Te fiam, igazán degenerált egy barom lehetsz...a rohadt perverz fajtádat.
- sexképek: Ezek honnan jönnek.....
- férfitípusok Hádész: A halandó pasik már nem elég jók, a jó öreg Hádész kéne? Gót vagy-e? XDD
- might and magic 6: ne is mond, 99 óta nem bírom végigvinni....
- jared leto gyermekkori fénylépei: Tessék ITT vannak a kis cukkeráj Leto tesók :)
- 30 seconds to mars/hurricane/hurricane cenzúra/Hurricane The Film és ezek sok ezer változata: Az egyik legjobb klip, amit életemben láttam. De inkább kisfilm a 13
percével.
- aúsvítzene: Erre inkább nem mondok semmit. -.-
- vízipipa lüktető has: Ember, az már régen rossz, ha a hasad lüktet. Nézd meg nem kicsi Alien-ek akarnak-e kikelni belőled, ne a pipát hibáztasd.
- blog festő egyedül miért szerelem magány tini művész: Magányos festő/blogger művész tini keresi a szerelem és a magány miértjeit.

Ennyi lett volna, persze voltak más, milliószor ismétlődő keresőszavak, de ezeket ragadtam ki. Vegyétek figyelembe, hogy hajnali kettő van....szóval ha nagyon pihent volt ez a bejegyzés, nézzétek el nekem :))

Tideland avagy Alice in Pszicholand

2011-04-09T00:24:00.003+02:00

Tulajdonképpen Jeliza-Rose és nem Alice, de a lényegen nem változtat: két órás rosszullét ez a film. Abszurd, agybeteg és undorító. Van, akinek tetszik, üzenem nekik, hogy beteg állatok vagytok, az öcsémmel az élen.

Spoiler következik, de aki ezt elolvassa garantáltan nem akarja megnézni. Hacsak nem olyan beteg állat mint a fent említettek. Jeliza-Rose (Jodelle Ferland) szülei kábszerfüggők, a kislány készíti el az apjának, Noah-nak a (Jeff Bridges) mindennapi tripjéhez szükséges cuccot, az anyja pedig fájdalomcsillapító és csokifüggő. Mikor az anyuci túladagolja magát és feldobja a talpát, a apja fel akarja gyújtani a hullát, de végül csak befedik több karton cigivel és csokival amit a szobában találnak, majd otthagyják, hogy az apja anyjának a semmi közepén álló házába menjenek. Kiderült, hogy a csoszorja már feldobta a talpát, ezért az apa újabb "utazásra" indul, ami mint később kiderül, az utolsó trip volt. A kislány eközben levágott babafejekkel játszik, beszélget velük, majd egyesével a halálba is küldi őket. Játék közben találkozik Dell-el (Janet McTeer), aki egy félszemű nő, és aki a kislány képzeletében a gonosz boszorka. Rájön, hogy Dellnek van egy féleszű torz öccse, Dickens, aki a vonatot cápának hiszi, akit ki kell nyírni. Jeliza-Rose képzeletében Dickens ezentúl a hős hajóskapitány, aki egyúttal a férje is.
Innentől kezd borzasztó gusztustalan lenni az egész, mert a kislány a napok óta rohadó apját csókolgatja meg az ölében üldögél, akit egyébként már a legyek is beleptek, mert nem jön rá, hogy az öreg kinyiffant. Mikor Dell rájön, hogy a kislány az elhunyt öregasszony házában lakik, elmegy oda, majd míg Jeliza-Rose alszik, fogja és kitömi Noah-t akiben rég elfeledett szerelmére ismer. Innentől kezdve kitömött apucival ebédelnek és kitömött apucit csókolgatják, akinek a bevarrt gyomrában két babafej is végzi, akik álmában beszélnek Jeliza-Rose-hoz.
Tiszta mindfuck idáig is, de ezután még jön a java: kiderül, hogy a féleszű Dickenssel a kedves elhunyt nagymama naphosszat smárolt, amit Dickens szívesen bemutat Jeliza-Rose-on is. Aki, hangsúlyozom egy kislány. Kiderül, hogy Dell a mumifikálódott anyjával alszik, és hogy Dickens az ágya alatt dinamit rudakat dugdoz. Amivel a film végén fel is robbantja a vonatot, alias nagy fehér cápát.

Na, ki akarja még megnézni? Két óra nem fér bele ebbe a pár sorba, de aki tartós hányingert akar magának, annak csak tessék....
Amúgy a trailer tök ártatlan, nem gondolnánk, hogy mi sül ki belőle:

Az utazó - The Tourist

2011-04-06T19:11:00.004+02:00

Az utazó alapjában véve egy jó kis üldözős kémfilm lenne. De sajnos csak lenne. A trailer után kicsit jobbra számítottam. Végig fordulatos, izgalmas meg vicces, de a végét borzalmas módon elcseszték. Nem lövöm le a poént, nem akarok spoilert írni, de tipikus "ne már, hogy ez a vége"típusú lezárása van. Mert a vége nyálas és csöpögős, és minden hasonló szinonimáját e két szónak rá lehet mondani. Nem sok értelme van ilyen befejezéssel. Ami azt illeti az utolsó fél órára már teljesen összekavarodtam.

A történet szerint Frank megismerkedik Elise-el a Velencébe tartó vonaton. Elise azonban nem önzetlenül ült le a férfi mellé, ugyanis követik a szerelme miatt, akit egy elszánt ügynök és egy gengszter is üldöz, az egyik, hogy végre rács mögött tudja, a másik pedig, hogy golyót röpítsen a fejébe.
A vonatról való leszállás pillanatától foga megkezdődik az össze-vissza rohangálás Velencén keresztül, vég nélkül. Jolie hol a hideg-rideg nőt adja, hol a bizonytalan szerelmes nőt. A végén már nem lehet tudni, hogy egy remekül színészkedő kemény csaj, vagy a keményt adó bizonytalan csaj. Szóval nekem a nagy beharangozás ellenére egyáltalán nem jött le a film. Olyan thriller-krimit vártam, aminek a végén leesik az állam. Nem így lett. Egy estére jó volt.

Szandika főzni próbál 7.0 - Mozzarella in Carozza

2011-04-06T18:32:00.004+02:00

Régen volt már gasztro bejegyzés, és tegnap megéheztem délután 3 körül, de semmi kedvem nem volt a hűtőben lapuló cordon bleu féle műízre, így Nigellához fordultam segítségért. Végül megállapodtam a Mozzarella in canozza receptjénél, ami kellően egyszerűnek tűnt és ami a legfontosabb: gyorsnak.

Hozzávalók:
- toastkenyér, Nigella 6 db-ot ír, de én csak 4et készítettem el, mert nagyon masszív a cucc.
- 1 mozzarellagömb, kb. fél centi vastag szeletekre vágva
- 1 pohár zsíros tej
- 3 púpozott evőkanál liszt, bár én sosem méricskélek, szemmértékre kiszórok valamennyit a tányérra
- 1 tojás, sóval, borssal elkeverve
- olívaolaj, nem extraszűz a sütéshez

Na most, itthon nem volt friss toastkenyér, ami kicsit megbonyolította a dolgokat, mert a kicsit szikkadt toast nem úgy operál, mint ahogy kéne. A szélüket le kell vágni, és két szelet közé berakni egy mozzarelladarabkát, és a széleit lenyomkodni, hogy a mozzarella bent is maradjon. És itt kezdődnek a problémák a kicsit szikkadt kenyérrel. Mert a kicsit szikkadt kenyér széleit nem lehet lenyomkodni.
Ezt úgy oldottam meg, hogy a tejbe nyomkodás után nyomkodtam meg a széleit. Ennél a fázisnál viszont gyorsnak kell lenni, mert a tejben gyorsan szétomlik a kenyér. A tej után ezért gyorsan be kell hajítani a cuccot a lisztbe, és jól beleforgatni, majd a liszt után beleforgatni a tojásba.
Az előre felmelegített olajba kell belerakni és aranybarnára sütni mindkét oldalát, közben pedig imádkozni, hogy a sajt nem folyjon ki oldalt. Papírtörlőn le kell kicsit csöpögtetni az olajat, ketté vágni, élvezni a kifolyó mozzarellát és a szánkba tömni. Nyámika :)

10 senkit nem érdeklő tény

2011-03-26T19:31:00.011+01:00

Unatkozom, ezért leírok 10 olyan dolgot, amit csak nagyon kevesen tudnak rólam, és valószínűleg senkit sem érdekel. Mindegy, leírom, ez az én naplóm. :)

1. Tudtommal én vagyok az egyetlen a korosztályomban, sőt, az ismerőseim körében (apámat leszámítva), aki már a hisztéria kitörése előtt olvasta a Gyűrűk Urát, még jóval a film előtt. Az első elolvasott könyveim között volt, emlékszem, hogy még az ujjam hegyével követtem a sorokat. Mindig is vonzott a polcon lévő első kiadásos sorozat, mert misztikus volt a borítója és még Göncz papa is dedikálta nekünk, plusz térkép is volt az elejében, amit már akkor nézegettem, amikor még olvasni sem tudtam.
2. Az újságot hátulról kezdem el olvasni.
3. Nem tudnék kedvenc zenekart, együttest mondani, mert rengeteg van. Minden stílusban megvannak a kedvenceim, és mindegyik kiváló a maga műfajában.
4. Ha megkérdezik, hogy ki a férfiideálom, akkor azt szoktam mondani, hogy az összkép számít. Ez így is van, ha az elérhető férfiakat nézzük. De mivel az ideál valami olyan dolog, ami megfoghatatlan mégis rohadtul vonzó, akkor azt mondanám, hogy a férfiideálom Peter Steele, nyugodjon békében. Magas, széles vállú és hátú, gyönyörű szeme és művészkeze volt. Robusztus és erős, és a tekintetéből vadság árad. És még a haja is hosszú, dús, olyan beletúrni való. Férfiállat, na. :P
5. Az élet egyik legnagyobb rejtélye számomra, hogy a pasik miért harapják a fagyit. Eddig még nem láttam olyan hímneműt, aki nyalta volna, mind harapta. Ha valaki tud értékelhető magyarázatot adni rá, azt várom kommentben.
6. 12 éves koromig Barbie-ztam. Azt hiszem későn érő típus vagyok, ha azt nézzük, hogy a mai 12 évesek miket meg nem játszanak.
7. 11 éves korom óta várom a Roxforti behívólevelem. Lassan 23 éves fejjel is makacsul tartom magam hozzá, hogy a bagoly valahol lezuhant és csak ezért nem kaptam még meg.
8. Általános iskola alsó tagozatán kiváló voltam matekból, 3-4 anyaggal a többiek előtt jártam, majd felső tagozatban olyan sikerrel elvették a kedvemet tőle, hogy gimiben 2esekkel másztam végig. A trigonometria viszont annyira tetszett, hogy abból mindig 5ös voltam. A trigonometria jó.
9. A németet tartom a leundorítóbb nyelvnek a világon, a finnt viccesnek, az angolt magától értetődőnek, a spanyolt a legkifejezőbbnek és a franciát a legfurcsábbnak.
10. Negyedszerre mentem át a forgalmi vizsgán, 4 éve van jogsim, és azt hiszem négyszer vezettem hosszabb távon azóta autót. Szóval ha tudjátok, hogy autóba ülök, meneküljetek, ha kedves az életetek. XD

Levelek Júliának - Letters to Juliet

2011-03-24T02:14:00.004+01:00

A legszebb szerelmes történet amit a P.S. I love you óta láttam. Bár a végét kicsit elbagatelizálták, maga a történet nagyon szép, még bőgtem is rajta, bár én min nem.

Ezt a filmet látva szeretném elhinni, hogy tényleg van igazi, sorsszerű szerelem. Amit az égiek is úgy akarnak, ami véletlennek tűnő események sorozatán keresztül teljesül be. Ilyenkor sajnálom, hogy az az ember vagyok, aki puszta kémiának, ennél fogva illékony dolognak tartja a szerelmet.

Sophie New Yorkban tényfeltáró, vőlegénye pedig egy éttermet készül nyitni. Jegyesek, és még az esküvő előtt el akarnak utazni Veronába egy elő-nászútra.
Fel is kerekednek, de az utazás másként alakul, mint ahogy Sophie elképzelte. Vicktor még ott is csak az üzlettel foglalkozik, ezért Sophie egyedül fedezi fel Veronát. Ellátogat Júlia házához is, amely mára azoknak az összetört szívű hajadonoknak és asszonyoknak a zarándokhelye, akik itt hagyják néhány sorban leírt szerelmi bánatukat és Júliának szóló kérdéseiket. Sophie rájön, hogy veronai asszonyok egy csoportja válaszolgat is a levelekre, ezért jobb dolga nem lévén segít nekik. Véletlenül rábukkan egy 50 évvel azelőtti levélre, amire úgy dönt, hogy válaszol annak ellenére, hogy a lány, aki írta, valószínűleg már nagymama. Nem egész 2 hétre rá megjelenik a szkeptikus unokájával karöltve Claire, az asszony, aki annak idején a levelet írta. Sophie segít neki, hogy megtalálja Lorenzo Bartolini-t, a férfit, akibe 1957 nyarán beleszeretett. Hozzá kell tenni, hogy nem teljesen önzetlenül teszi: meg szeretné írni a történetüket. Az út közben Sophie rádöbben, hogy saját élete mennyire üres volt eddig....

Minden hölgynek ajánlom, és mivel szép, romantikus szerelmes film, ezért pasiknak szokás szerint nem. A csajuk úgyis végigszipogná mellettük/helyettük az egészet.

Tavasz

2011-03-17T00:21:00.010+01:00

Ha már ilyen gyönyörű tavaszi idő volt a hétvégén kaptok tőlem pár képet a kertben nyíló első virágokról:

Cicaposzt

2011-03-16T23:46:00.012+01:00

Régen volt macskás poszt. Mostanában sok képet lőttem kis bundás barátaimról, ezek közül párat megosztok Veletek is :) Íme:

Runaways - A rocker csajok

2011-03-12T18:36:00.006+01:00

Nagyon tetszett a film. Rólam tudni lehet, hogy minden olyan filmet nagyon szeretek, ami a 60-as - 70-es éveket dolgozza fel, főleg ha az a feldolgozás a rockzenéről szól. Így például a Majdnem híres és a Sunset Strip a kedvenceim közé tartozik.

Ez is nagyon belopta magát a szívembe, egy bajom volt csak vele, de az elég nagy: Kristen Stewart. Nem, volt még egy....ja nem, bocs az is Kristen Stewart volt. Oké, hogy most nagyon felkapott az Alkonyat miatt. De emberek, ennek a csajnak nincs mimikája!!! Egy kicsivel több színészi játékot vitt bele most, de ez még mindig nem az igazi. Végig olyan semmilyen arcot vág, mint akit képen töröltek és épp' a meglepetésből ocsúdna. Ráadásul a tartása is szar a csajnak. Én megtiltanám neki, hogy filmekben játsszon, mert Joan Jett vadságát nem sikerült visszaadnia.

Dakota Fanning viszont még mindig nagy favorit. Nagyon jó színésznő a kiscsaj, és itt is tökéletesen eljátssza Cherry Curie-t. Nőként nem gyakran használom ezt a kifejezést egy másik nőre, de irtó szexi a kiscsaj.

A film maga a Runaways nevű női rockbanda rövid, ám viharos történetét mutatja be egy olyan korban, ahol a nőknek még a konyhában vagy az ágyban volt a helye. A történet végig nagyon pörgős, és miután utána néztem a Runaways történetének, viszonylag hitelesen is sikerült visszaadnia a filmnek azt. A ruhák például tökéletes másolatai annak, amit akkoriban viseltek az együttes tagjai.

Száz szónak is egy a vége: remekül megcsinált film, Dakota Fanning és a Kim Fowley-t, a banda producerét alakító Michael Shannon tarol, Kristen Stewart pedig adja a szokásos fadarab formáját.

Lepkegyűjtő

2011-03-11T22:08:00.006+01:00

Azt mondják, hogy az emlékezet mindent megszépít. Ezt általában én is tapasztalom, de például vannak olyan időszakok, amiket inkább keserűvé tesz az idő. Időben visszafelé haladva vegyük például a gimnáziumot. Egy pokol volt az általános iskolához képest, viszont a barátaim vidámmá tették. Azonban azok a barátok, akikről úgy gondoltam, hogy gimnázium után is elválaszthatatlanok leszünk, végül távoli idegenekké váltak. Az a pár kísérlet, ami a társaság összetartására tettem, kudarcba fulladt. Az évek múlásával meg is szűntek. Ma már csak félévente-évente küldünk egymásnak egy semmitmondó levelet és ennyi.

Az általános iskola viszont....a minap visszaolvastam az akkori naplóimat és visszaemlékeztem milyen is volt. Hogy hiányzik. Hogy ha újra visszamehetnék az időben és csak egy választásom lenne, hogy hova megyek, akkor az általános iskola lenne az. Igaz, a tanárok végig szívattak alsóban, de felső évfolyamban töltött 4 év életem legszebb időszaka volt.
Abban az időszakban, amikor a szociális élet nem a facebookot jelentette, hanem azt, hogy a lakótelepi játszótéren lógattuk a lábunkat a haverokkal és csak beszélgettünk. Vagy hogy minden délután sétálni jártunk a Balaton partra. Amikor még csak úgy tudtam a plátói szerelmemről képet szerezni, hogy az iskolai "legjobb rajzosok" tablóról lopattam le a barátnőimmel, vagy egy felső évfolyamos lány adta nekem oda az osztályképüket. Amikor az első csókot még üvegezés közben volt szokás kapni, nem hullarészegen a diszkó közepén. Amikor még menő volt az Asereje című örökbecsű szám koreográfiáját letolni a suli dizsiben.
Hiányzik ez az időszak. Hiányzik a a Hátsó Sor, a Hét Gonosz, a srácok, Gyula, Stefi és Szumi...meg Márk és Aradi is....hiányzik az, akik akkor voltunk. Egy összetartó csapat. Az a sok hülyeség, amit együtt éltünk át. A suli hátsó kertjében, a fűzfák alatt, a meleg avaron való heverészés. A hócsaták. A kirándulások.
És ha azt nézem, hogy ma mi maradt ebből....az a srác, aki először kért fel életemben táncolni, és aki azt hiszem szerelmes is volt belém, már apuka. Egy másik haverom, aki hazakísért, mindig megnevettetett és akivel együtt gurultunk le a havas dombon...nos róla már nem tudok semmit. Az, aki évekig a padtársam volt, gimiben továbbra is osztálytársak voltunk, viszont eltávolodtunk, ma már rendőr. A Hét Gonosz 5 felé szakadt, ma már kedves idegenek vagyunk. Mindenki első szerelme ma Manchesterben él. A fűzfákat, amelyek alatt órákig heverésztünk, az iskola kivágatta. Az első fiút, aki esetlenül megkérdezte, hogy "Szandra, járunk?" (nemet mondtam) már meg sem ismerném.
Így múlik el minden ami jó, és így változik meg a világ pár év alatt. De ha valamelyikőjük is olvassa ezt, üzenem, hogy minden esetleges régi sérelem ellenére hiányoztok. Hiányoznak azok, akik akkor voltunk.

MCR is jön a VOLT-ra!!!

2011-03-11T21:54:00.002+01:00

Ezt csak azért meeerrt.....a My Chemical Romance is jön VOLT-ra!!!! Annyira hihetetlen. Ez a tökéletes fesztivál idén, a Mennyország, a Mekka, a Kánaán nevezzük, ahogy akarjuk :D A Sziget eddigi line-upjait úgy mossa le a színpadról, mint annak a rendje....hogy csak a legjobbakat említsem: 30 Seconds to Mars, My Chemical romance, Ting Tings, Sum 41, Pendulum, DubFX és Moby. Szóval idén a VOLT-on találtok rám....többek között ;)

Az Őrzők Legendája - Legend of the Guardians

2011-03-11T14:27:00.007+01:00

"Zack Snyder nem tud kilépni a bőréből, hiába áll elő látszólag egy gyerekfilmmel, mint ez alkalommal is, egy akciófilm, egy akcióban szintén nem szűkölködő képregényfilm, valamint egy ultrabrutál, élőszereplős-animációs, ókori vérszimfónia után a baglyok között is komoly ritkítást végez. A felnőtt nézőben közben kultikus mozifilmek híres jelenetei ötlenek fel, a gyerekek pedig egyre mélyebbre süllyednek a piros plüssbe…"

Nem is tudom láttam-e már ennél gyönyörűbben kivitelezett animációs filmet. Már az első képkockáknál látható volt, hogy a képi világ és a színek varázslatosak lesznek. Ebben nem is tévedtem.
A történet a tipikus jó-gonosz ellentétén alapul, amit a szín és formavilággal is igyekeztek hangsúlyozni. Kicsit olyan érzésem volt, mintha a tündék-orkok kerültek volna szembe egymással ismét. Az Őrzők a jó, az igazság és az elesettek védelmezői, míg a gonosz "Kiválasztott" tito-k csupán uralkodni akarnak az alantasabbnak tartott bagolyfajon.

Soren, a kis bagoly, aki még csak tanulja a repülést, megszállottja az Őrzők legendájának. Nem is gondolná, hogy hamarosan belecsöppen a legenda közepébe.
Sorent és bátyját elrabolja egy csapat tito, akik elviszik a gonosz baglyok bázisára őket. Sikerül megszöknie, azonban bátyja úgy érzi, hogy itt végre megbecsülik, ezért a gonosz baglyokkal marad.
A sikeres szabadulás és menekülés után elindul megkeresni az Őrzőket, hosszú és viszontagságos út után végül meg is érkeznek barátaival Ga'Hoole szigetére, ahol megkapják az Őrzőknek járó alapképzést. Azonban még az Őrzők között is akad áruló, ezért Sorennek mindenféle tapasztalat nélkül kell szembeszállnia a gonosz tito baglyok vezetőjével....

Szerintem végig lebilincselő és izgalmas, valamint gyönyörű látvány. A sok lassított felvétel, a zene, a szép, telt színek...
Végig hatalmas szemekkel figyeltem az eseményeket, várom nagyon folytatást is :)

(igen, a Kings&Queens megy alatta^^)

Meet & Echelon Film Shooting

2011-02-27T18:35:00.008+01:00

Tegnap nagyon jó napom volt...reggel Borival, anyu kolléganőjével felmentem Budapestre, mert már két hete le volt beszélve egy találkozó az echelonos csajokkal, Biankával és Timivel, akikhez később egy 10 perc erejére csatlakozott Annie, (a mázlistája tetkót ment csináltatni) majd Nóri is, aki Bianka barátnője, amúgy nagyon aranyos jó fej lány, és irigylésre méltó anekdotákkal szórakoztatott minket :)

Engem Bori a Lánchídnál rakott le, az egyetlen helynél, ahonnan még el bírok tájékozódni Budapesten. Azaz inkább jó pár utcával feljebb, ahonnan viszont nem tudtam merre. Felhívtam anyámat, aki a google mapset nem bírta kezelni, az útiránytervező szerint pedig nem volt olyan utca, amit én mondtam. Felhívtam a Timit, aki budapesti, de mire benyomta a maps-et addigra én már elkeveredtem a Batthyány térre, ami a Szigetes ügyködés folytán határozottan ismerős volt metró szempontból. Gyorsan le is vetődtem és elmentem a Délibe Bianka elé és onnan indultunk Westenbe, a Starbucksba.

Karamellás forrócsokit ittam, nyámi. Közben megbeszéltük az ötleteinket VOLT-ra, mivel szeretnénk valahogy Marséknak egyedivé tenni a sok fesztivál között a miénket. A Szigeten amúgy is szarul érezte magát főleg Jared, bár ő az egész magyarországi ittlétet rühellte. Nem lesz egyszerű, mert a biztonsági intézkedések miatt a VOLTosok nem rajongtak a legjobb ötletünkért, és a Hungarian Echelon "vezetősége" már ha lehet ilyenről beszélni, szintén megvalósíthatatlannak tartották, így lefújtuk. Eredetileg egy egyszerű flashmobot akartunk szervezni, mint amilyen EZ volt.
Mindegy, megbeszéltük, hogy a találkozóra mindenki gondolkodik valamin. Biankával egyre gondoltunk, hogy valami fényforrással lehetne hangulatozni, mint pl öngyújtó (gyújtsuk fel egymás mohawkját XD) én pedig fényrudakra gondoltam. Találtam is kurva olcsón a neten 40 centi hosszú két centi vastag rudakat, csak az a gáz nem kapják-e ki azt is a kezünkből a biztonság miatt.....na mindegy, ezt egyelőre pihentetjük, hátha megjön a mennyei ihlet valakinek, hogy hogyan lehet egyszerűen de nagyszerűen látványos dolgot művelni. Akinek van ötlete, azt szívesen meghallgatom :D

A másik téma pedig egy régóta tervezgetett film leforgatása volt. Nem kell nagy dologra gondolni, még nincs is teljesen befejezve a forgatókönyv, de már tudjuk, hogy kurva nagy a fa és kelleténél kicsit kisebb a fejsze, de nem adjuk fel. A lényeg, hogy Budapesten valószínűleg nem tudjuk megcsinálni mert amint elővesszük a kamerát, összegyűlik 20-30 maszkos-sálas ember, valami túlbuzgó hülye tuti megmozdulásnak venné. Ja, és akkor még nem beszéltem a kellékesekről meg a fotósokról (az egyik szerény személyem)....
A lényege annyi, hogy minőségi promófilmet akarunk csinálni (nem, nem pornó, pRomó ;D ) amihez igénybe vesszük filmszakos öcsém tudományát is, amit aztán DVD-re kiírva booklet-tel kiegészülve adnánk oda a bandának, és árasztanánk el vele a youtube-ot :)
Akit esetleg érdekel a dolog, a történet, forgatókönyv, akár statisztaként, akár valamivel hozzájárulva a forgatáshoz, annak itt a facebook-csoportunk.

Mikor meguntuk a bucksot felvetettem, hogy mehetnénk CD-poncébe :) Nem kis hátsó szándékkal :) Elmentünk a mekkámba, ahol végigtúrtam a cédéket, közben Sixx:A.M.-et keresve, ami nem volt :( De mindegy, a srác mondta, hogy megrendeli :)) Azért nem távoztam üres kézzel, mert megvettem a TIW Deluxe-ot, amit órákig csak kívülről nézegettem....tudom-tudom enyhén mániákus vagyok, de ez van. Zeneőrületben szenvedek :)
Timi végigtúrta a pólókat meg mindent, mondta hogy nem lett volna szabad elvinni oda, mert kb a fél boltot felvásárolta volna XD

Visszafelé Timivel beültünk a mekibe estebédelni, szörnyű lehúzás a mozarella rudacskák, de ez van, húst én ott nem eszem :/ Utána visszamentünk a bucksba, ahová Nórit vártuk. Megbeszéltük vele Prágát....ha még nem mondtam volna, nagyon úgy néz ki, hogy VOLT előtt még megyünk a Prague City Festival-ra 23.-án, ahol kik lépnek fel na kiK? Hát Marsék :D A változatosság kedvéért. Persze lesznek mások is az egy napos banzáj alatt, de a két headliner a 30STM és a Blink 182. A jegyet még nem tudjuk hogy szerezzük meg, holnap Nóri hívja a magyar ticketprosokat, hogy adnak-e el ők is jegyet, ha nem, akkor szintén Nóri cseh ismerőse fogja nekünk megtenni, mert a honlapon minden csehül van és nem jutunk tovább azon a ponton, hogy front of the stage XD De aggodalomra semmi ok, megoldjuk!

A sztorijain kicsit elirigykedtem magam, mert találkozott már Ville-vel meg együtt bulizott a The 69 eyes-al szóval evett a sárga irigység -.-

Hazafelé a negyed 8as vonattal jöttünk Biankával, majdnem lekéstem, a metrótól rohantunk a vonatra, senkinek nem kívánom a meredek metró-mozgólépcsőn felfelé futni....a belemet kiköptem. Míg én elrohantam jegyet venni, Bia megnézte, hogy honnan mennek a vonataink, úgy üvöltötte futtában, hogy négyes és hogy másfél percem van. Épp hogy felugrottam a vonatra már indult is, azt hittem meghalok. Kerestem egy szimpatikus kupét, ahol lerogytam egy aranyosnak tűnő csajszi mellé, mint kiderült Rékának hívják és népi táncot oktat ovisoknak meg kisiskolásoknak, emellett még jár a Művészeti Egyetemre tánc szakra. Végigdumáltuk a kétórás utat, nagyon jó fej volt, rögtön megtaláltuk a közös hangot, az érdeklődésünk és az ízlésünk teljesen azonos :)
A kaller meg rám moccant, egy öregedő pasas, aki közölte, hogy mondjam meg az akárkimnek, hogy ilyen szép csomagot nem szabad egyedül hagyni utazgatni, mert egy arra tévedő ellenőr még véletlenül talált tárgyként kezelné és haza találna vinni. Na ja, majd ha lesz kinek, akkor majd mondom neki. A képébe röhögtem, de meg kell hagyni eszméletlen dumája volt XD A Réka kicsit megrezzent mikor felé fordult, mire közölte, hogy nem kell félni nem harap, max olyan helyen, ahol nem látszik -.- Ezek után még kétszer "nézett be" hozzánk, aztán hál égnek leszállt Fehérváron, és jött a kis kedvenc hosszú hajú kalauzom :P

No ennyi volt a móka mára :)

Sixx:A.M. - Lies Of The Beautiful People

2011-02-27T18:33:00.000+01:00

Az a bizonyos alma

2011-02-13T13:44:00.004+01:00

Gondolom mindenki ismeri azt, amikor egy alma gyönyörű szép kívülről. Érett, piros, viaszosan fénylik és az ember legszívesebben rögtön beleharapna, mert azt hiszi, hogy belül is minden rendben van, Hogy ez az alma olyan, aminek látszatja magát, és nincs semmi baja.
Azonban gyakran azok az almák rohadnak belülről, amiknek a külseje kifogástalan. Közben az alma összes sejtje is érzi, hogy valami nincs rendben. Hogy a magház rohad, és előbb-utóbb az ő halálukat is fogja jelenti. Ugyanakkor nem tudnak mit tenni, mert nem tudnak külön válni a magháztól. Kívülről figyelik, ahogy a rohadt felület terjeszkedik, mindent behálóz és közben üvöltenek a tehetetlenségtől. Azonban minden kicsi sejt tudja, hogy ez rossz....hogy nagyon rossz. Mégsem lázadnak fel a magház ellen. Pedig megtehetnék.

30STM & VOLT

2011-02-12T12:28:00.007+01:00

Mint már írtam jönnek Marsék a VOLT-ra. A volt.hu-n a következő szöveggel találkozhatunk, amelyet én némileg kielemeznék. Pár dolog eléggé felbosszantott, főleg az, hogy az ilyen cikkírók arra nem veszik a fáradságot, hogy utána nézzenek annak, amiről hülyeségeket irkálnak. Az egy dolog, hogy tele van helyesírási hibával, amit én most kijavítottam, mert nézni nem bírtam, de olyan blődségeket írnak, hogy látni is fájdalmas. Na akkor vegyük végig a szöveget:

" Thirty Seconds to Mars
A YouTube-on több mint hét millió nézője volt a Closer To The Edge című opus klipjének, és ez a szám napról napra gyorsabban növekszik, mint a Mars-utazás lehetősége. A The Kill-t és az I'll Attack-et is több millióan látták, körülbelül annyian, mint élőben az új kor talán legsikeresebb zenekarát, a Thirty Seconds To Mars-t. "

Nos, ami azt illeti ha azt akarjuk bemutatni mit mennyiszer láttak az emberek, akkor a Kings and Queenst (több, mint 3 millió) és a Hurricane-t( kb 2 millió) is többen látták, mint az I'll Attack-ot, amit egyébként youtube-on a legkevesebbszer láttak, de mindegy. A fennkölt fogalmazást pedig inkább mellőzük szerintem.

Ez a zenekar a bizonyíték arra, hogy a Kívánsággép igenis működik: most már tény, a Thirty Seconds To Mars az idei VOLT egyik leghangosabb sztárja lesz.A Thirty Seconds To Mars családi zenekarként 1998-ban indult Los Angelesben – Jared bátyja, Shannon azóta is a gigászi dobarzenált uralja -, de négy évvel később már egy albumra kínálkozó erőteljes dalgyűjtemény birtokában voltak, a 2005-ös Beautiful Life pedig többszörös platina lemez lett, és elindította a zenekarra azóta is zúduló díjesőt. Tavaly előtt jelent meg a Flood producerelésével felvett This Is War, amelyre 120 dalból válogatták ki a l2 legjobban sikerültet,

*Sóhaj* Jared szavaival élve: "Hazugság! 122 volt!" XD

köztük a „Mars Army“ három újabb indulóját (Kings And Queens, Night Of The Hunter, Closer To The Edge).

No de gyerekek...ne dobálózzunk olyan szavakkal, amihez gőzünk nincs! A Mars Army még véletlenül sem az együttes fedőneve. Ha jól tudom a mars army az echelonok street team csoportja. Tehát akik kimennek az utcára promotálni őket, vagy csak szimplán neten népszerűsítik őket. Ha a kedves cikkíró beírta volna google-ba fél perc alatt megtalálta volna szerintem.

Miközben szenvedélyes viták folynak azzal kapcsolatban, hogy amit játszanak az progresszív rock, hard rock, post grunge vagy emo, a zenekar tovább építi a rock legfiatalabb hívőit is magába szippantó birodalmát.

Nem mindegy a stílus? Most komolyan, nem csak náluk. Úgy általában. Számomra kétféle zene létezik: ami tetszik és ami nem. Viszont emo sosem volt, post grunge-t meg talán az első lemezre még rá lehetne húzni, de a TIW-re már biztos nem....

Az Echelon az interneten pörgő, de mégis alternatív sztráda minden rajongónak lehetőséget nyújt arra, hogy ne csak értesüljön a Mars Armyval kapcsolatos mozgalmi hírekről, hanem részese legyen a világ érzelmi átalakítását megcélzó programnak.

*hajat tép* Az echelon nem egy sztráda se nem internetes, se nem valóságos... az echelon egy közösség, család, ha jobban tetszik és szerintem tágan értelmezve egy gondolkodásmód is.

A romantikus fekete sereg vezetője a szívdöglesztő Jared Leto, aki annak ellenére minden idők egyik legkarizmatikusabb és legrejtélyesebb frontembere, hogy az egész élete a nyilvánosság előtt zajlik.

"Romantikus fekete sereg"....anyám. Akkor tisztázzuk. Nem vagyunk emok. Nem járunk feketében, vagy legalábbis nem ez a fő jellemző. Ez nem a Tokio Hotel, akiknél az összes kiscsaj feketére meszeli a szemét és mangafrizut dob fel magának. Épp ellenkezőleg. Az echelonok nagyon is színesek, mind személyiségükben mind külső megjelenésben. Sőt még életkorilag is. ismerek én echelonokat 14-től 67 évesig. Igen, nem írtam el, 67 :)) Szóval színesek vagyunk minden értelemben. Akárcsak a srácok. Vegyük például azt, hogy a rajongóktól kapott színes karkötőket szinte állandóan viselik. Vagy Jared rózsaszín majd kék színű haját. Vagy a baba-kék körmeit (XD).
A másik: a mondat második fele egy értelmetlen baromság. Ökörségeket én is tudok írni, és még fizetniük kell sem érte.

Leto pályafutásának része néhány laza hollywoodi film-világsiker (Nagy Sándor, a hódító, Pánikszoba), de ennél sokkal fontosabb, hogy játszott a szubkultúra két örök hivatkozási pontjában: a Rekviem egy álomért heroinos hőse karrierje csúcspontja, de a Harcosok klubja sem lenne teljes Angel Face nélkül.

Meg játszott még egy pár másik filmben is, de gondolom a google csak ezeket dobta ki -.-

Leto, a magukat sminkelő férfiak közül kétségkívül a legerőteljesebb pophős mára kiterjesztette hatalmát előbb a világra, majd a galaxison túli területekre is, az idei VOLT Fesztiválon pedig végre találkozhat követőinek eddig csak reménykedő tagjaival."

Már nem szokása sminkelnie magát. Leragadt a kedves szerző 2006/2007-ben, most meg már 2011-et írunk. Pophős....erre inkább már nem mondok semmit. A fennkölt fogalmazást pedig továbbra is mellőzhetnénk.

MARS VOLT. MI??? MARS A VOLTON!!!!!

2011-02-10T15:56:00.004+01:00

Jelenleg agyamat nem tudom, de próbálok összefüggő lenni:

JÖN A 30 SECONDS TO MARS VOLTRA!!!!

Oké, nem Sziget, de Sopron sincs messze....és jönnek megint....annyira HIHETETLEN. A szobát már körbetáncoltam, az echelonokkal meg már azt tervezzük ki kivel mivel megy és hogyan XD Majd még jelentkezem, ha tudok mást is csinálni a visításon és vigyorgáson kívül XD

Empty

2011-02-05T14:24:00.004+01:00

"... én nem vagyok semmi egyéb, csak egy üres héj.
Egy lakatlan ház, amelyet lebontásra ítéltek-
hosszú időn keresztül teljesen üres voltam."

Tegnap elég filozofikusra sikeredett a hajnalba nyúló névnapozás. Hajnali egykor már elég komoly témákról beszélgettünk a csajokkal, amiből egy kis részletet itt is kifejtenék.

Arról volt szó többek között, hogy hogyan tudnak egyesek eljutni arra a pontra, ahol öngyilkosságot kísérelnek meg vagy követnek el. Ez a téma engem is közelről érint több szempontból is. Az egyik barátnőm, nem nevezek nevén most senkit, azt mondta, hogy ő sosem tudna eljutni a szakadék szélére. Nagyon fájt neki pl. amikor az első nagy szerelme elhagyta. Akkor napokig fájt a szíve és csak szavak nélkül sírt. Nagyon sajnáltam akkor, de idővel már jobban lett. Azt mondta, akkor sem gondolt arra, hogy meghalna, mert amíg érez valamit addig tudja, hogy van miért élnie.

Én erre azt válaszoltam, hogy addig jó, amíg érez valamit. Amíg fáj. Mert amikor már nem érzel semmit, csak azt, hogy üres vagy belül és csak fekszel az ágyadban és napokig nem gondolsz semmire...nos, az az állapot, amikor megpróbálod megölni magad. Azt mondta, hogy ő még sosem érezte az ürességet. No, ez az, amire azt mondom, hogy nem is tud átbillenni a szakadék peremén, mert soha nem is volt ott. Én már voltam ott. Nem kellemes. Azaz semmilyen. Ilyenkor nem érzel semmit. Nihil. Olyan, mintha nem is léteznél. Aki nem tudja miről beszélek, annak kívánom, hogy soha ne is értse meg.

Látsz/hallasz/érzel

2011-02-04T01:57:00.006+01:00

Most nem akartam írni, mert már megint hajnali kettő van, de szerencsétlenségemre pont meghallgattam még egyszer a LAM-tól a Sacrifice-t és eszembe jutott az, amiről már rég akartam írni, talán már meg is tettem, nem emlékszem jelenlegi állapotomban.

Vannak illatok, zenék, filmek, amiket egy bizonyos valakihez köt egy ember. Mondjuk egy parfüm illata, amitől a volt barátod/barátnőd jut eszedbe, ha megérzed. Egy zene, amit az első csók elcsattanásánál hallgattatok. Vagy egy film, amit vele néztél meg. Innentől kezdve kiirthatatlan az elmédből, és ha megérzed/meghallod/látod, akkor akaratlanul is Ő jut eszedbe. Ez nem biztos, hogy mindig ugyan az az ember. Ezért aztán lehet fájdalmas, nosztalgikus,dühítő vagy gyűlöletes emlék. Nekem van mindegyikből, konkrétan rosszul vagyok, ha megérzem valakin a Chevignon CHE-t, szomorodok el, ha meghallom Ákostól az Örök Áprilist, vagy verném a fejemet a falba (vagy azét a bizonyosét), ha bármi olyat látok/hallok, ami a Holló című filmhez kapcsolódik.

Ezzel csak azt akarom közölni, hogy vigyázzatok kivel mit néztek/hallgattok meg, mert könnyen lehet, hogy csak azért fogod később gyűlölni, vagy azért fogsz elszomorodni ha látod/hallod, mert hozzá kötöd. Mondjuk lehetsz boldog is tőle/tőlük....bár ilyennel én még nem találkoztam, lehet velem van a baj.

Esetemben:
1. a Holló egy kurva jó film, mégsem nézem meg soha többé,
2. a Chevignonnak jó illata van, mégis pofán vernék mindenkit, aki a CHE-t fújja magára,
3. az Örök Áprilist hallva a mai napig minden alkalommal bőgök. Ennyi.

Closer to the Edge

2011-01-27T11:59:00.004+01:00

Closer to the Edge hét van, amelynek 3. napján azt a feladatot kaptuk, hogy népszerűsítsük a videót. Hogy miért pont most, mikor még nyáron jelent meg a klip nem tudom, mindenesetre én is prezentálom itt, nektek. Ezt a videoklipet látva gondolkodtam el azon, hogy biztos-e, hogy nekem ki kell mennem a Szigetre, mivel az első sorokat Jared apánk jól meg szokta taposni, valamint a halálfélelem befigyel, amikor felszólítja a tömeget, hogy "take 3 steps forward".... ;) A videóban látható a példa is erre, szóval nézzétek és élvezzétek!

Donatien Alphonse Francois de Sade - A szerelem stratégiája

2011-01-27T01:11:00.004+01:00

Igen, helyből kettő Sade márki könyvvel örvendeztetem meg blogom olvasóit. ;)
Ebben a kötetben több rövidebb történet kapott helyet. Azonban míg az előzőn leginkább bosszankodtam Justine vallásossága miatt, addig ezen inkább nevettem. Zseniális humora van a márkinak, finom marú gúnnyal fogalmaz, amit a régebbi korokban szokás pimasz felhanggal ad elő. Remélem érthető mire gondolok, kosztümös filmekben szoktak így beszélni, amikor a fiatalabb az idősebbet vagy a butábbat akarja gúnyolni udvarias megfogalmazásba burkolva.

A lóvá tett elnök egy viszonylag hosszabb novella arról, hogy egy vén, rusnya hivatalnok hogyan szerzett meg magának egy gazdag, fiatal párizsi lányt a vaskalapos apján keresztül. A csavar az benne, hogy a lány nővére és az ő férje ki akarják menekíteni ebből a házasságból, mivel a kapós Téroze kisasszony már nem volt annyira ártatlan, mint ahogy azt az apja, és a hivatalnok, Fontanis úr azt gondolta..
Így aztán az esküvő után komikusabbnál komikusabb helyzetekbe keverik Fontanist, hogy ne tudják elhálni a házasságot, többek közt beküldenek a lány helyett a vaksötétbe egy kövér néger szolgát, majd egy szamarat is, elfűrészelik a padlót, hogy a ház alatt lévő disznóólba potyogjon, elveri 3 dühös "szellem" és még sorolhatnám. Közben egy jó adag társadalomkritikát is megfogalmaz Téroze kisasszony sógora, amelyet mind bele is zúdít Fontanis nyakába. A végén persze már annyira szenved a vén kéjenc a szemétkedésektől és attól, hogy minden bűnét és visszásságát a fejére olvastak, hogy aláírja a házasságát érvénytelenítő papírokat.

Az Aki önmagát szarvazta föl, avagy a váratlan kibékülés egy igazán komikus történet arról, hogy akkoriban hogyan is élték a "házaséletet". Két férfi találkozásáról szól, akik mint a végén kiderült, egymás nejével...hmm töltötték az idejüket, a probléma ott kezdődött, hogy az egyik férfi tudatában volt ennek a ténynek, míg a másik nem. XD

A Legyen óhaja szerint a tévedések vígjátéka. Többet nem mondok, mert 4 oldal az egész, én mindenesetre jót röhögtem rajta. Szegény lány... XDD

A Tisztelendő férj arról szól, hogy az egyébként pap Gabriel hogyan tette lóvá a gyülekezetet és egy szerencsétlen férjet, akinek a gyönyörű asszonykája szemet vetett Gabrielre és Gabriel is őrá...

Az Augustine de Villeblanche, avagy a szerelem stratégiája-ban van minden. Szapphói erotika, nőnek öltözött férfi és férfinak öltözött nő, a végén azonban rájönnek, hogy mindenki mégis inkább maradjon meg az ellenkező nemnél.

Donatien Alphonse Francois de Sade - Justine, avagy az erény meghurcoltatása

2011-01-27T00:11:00.007+01:00

„Egy tökéletesen erényes világban azt tanácsolnám, hogy kövesd az erényt, mert azért járna jutalom, az vezetne csalhatatlanul a boldogsághoz; egy velejéig romlott világban azonban csakis a bűnt javasolhatom. Aki nem egy úton jár a többiekkel, menthetetlenül elpusztul, folyton összeütközésbe kerül a többiekkel, s mivel ő a gyengébb, óhatatlanul ő húzza a rövidebbet."

Egy nagyobb rendrakás közben találtam meg az egyik láda alján ezt a könyvet. Nem a legszebb kiadás, azonban érdekes véletlen, hogy pont aznap találtam meg, amikor kijött a Hurricane klipje. (a klipben franciául vannak a márkitól idézetek :) )
Kicsit félve vettem a kezembe a könyvet, hiszen mindenki hallott már egy-két dolgot Sade márkiról, akinek a nevéből a szadizmus szó is ered és a nevét borzongató homály fedi.

Azonban a könyvet elolvasva azon kívül, hogy burkoltan és kevésbé burkoltan elég durva jeleneteket ír le, semmi olyan nincs, ami manapság botrányosnak ítélnénk. Valószínűleg azért keltett akkora hűhót a korábbi évszázadokban, mert olyanokat írt le, amiről akkoriban senki nem beszélt, de mindenki csinálta. Olyan dolgokat tartottak természetellenesnek, amik ma már elfogadott dolgok, habár nem mindenkinek van gusztusa művelni.
Másik oldalról viszont elég komoly filozófiai eszmefuttatást is tartalmaz, különböző nézeteket, amelyeket Justine útjába tévedő emberek fogalmaznak meg.

A könyv maga a szörnyen erényes és vallásos Justine-ról szól, aki kereskedőlányként kezdte, majd mikor szülei meghaltak árva lett nővérével együtt. Justine nővére, Juliette pont az ellentéte a húgának, így úgy döntenek, hogy külön utakon folytatják életüket. (Julietteől egy másik könyv, a Juliette, avagy a bűn virágzása szól.)
Justine elbeszélése ott kezdődik, hogy elindul, hogy tisztességes munkát találjon magának, azonban folyton akadályokba boltik, aminek fő oka az, hogy nem akar bűnt elkövetni. Így kifosztják, megvádolják gyilkossággal, megkorbácsolják, levágják a lábujjait, bebörtönözik, megszökik, megerőszakolják, az egyik kolostorban szexrabszolgaként tartják fogva, minden másnap orgiákon vett részt, majd ismét kirabolják, meztelenül befogják ökrök helyett kereket hajtani, megint megerőszakolják, majd ismét bebörtönözik és mikor a végén úgy néz ki, hogy az erényessége elnyeri jutalmát, agyoncsapja egy villám. Avagy nesze neked erényesség.

Érdekes, hogy az élet hogyan teszi mindig próbára, és hogyan bukik el mindig ezeken a próbákon Juliette az ostoba ragaszkodásával ahhoz, hogy végig tisztességes maradjon. Az összes útjába kerülő gonosztevő megpróbálja megmagyarázni neki, hogy míg azok, akik mindig jólelkűek és az Úr tanításai szerint élnek csak szenvednek, addig a gazdagoknak és tisztességtelen, gátlástalan ebereknek csodálatos életük van, neki mindig sikerül meggyőznie magát az ellentétéről. Szerintem a világon nincs ilyen buta és beszűkült agyú ember, hogy csak szart kap az élettől de ő akkor is ibolyát szór a kupacra. Képtelenség. Vagy csak én vagyok túl földhöz ragadt.

Érdemes elolvasni, mert komoly társadalmi problémákat feszeget, amik még gyakran a mai korra is érvényesek. Ezt olvasva rájön az ember, hogy miért is töltötte az élete nagy részét börtönben a márki. Egyik uralkodó sem szereti, ha az orra alá dörgölik a szennyesét.

"Példátlan szigorúsággal bántak velem. Nem érték be az e célra rendeltetett testtájakkal, bejárták az egész vidéket, a legrejtettebb zugokat, és miközben hóhérom kéjesen legeltette a szemét a feldúlt halmokon, bősz indulata elől semmi sem menekülhetett. Járt a keze, mint a motolla, csak néha pihent meg egy-egy pillanatra, hogy pusztításainak nyomait mámorosan meg-megtapogassa, majd szemérmetlenül cuppanós csókokkal illesse. Időnként elengedett és kéjelegve nézte, miként próbálok védekezni és elfutni az ütések elől, melyek csak annál sűrűbben záporoztak testemre. Mit mondjak asszonyom, a szerelem oltára sem menekülhetett; akárhogy vonaglottam,a barbár támadás majd mindig célba ért. Vérben úszott a testem..."

2011-01-24T10:47:00.003+01:00

A tökéletes világ NEM létezik. Gondoltam szólok.

Hajnal van megint

2011-01-21T01:39:00.004+01:00

Egy tökéletes világban most minden összejöhetne. Komolyan MINDEN. Ha az összes lehetőség ami most az utamba vetődött, az összes véletlen egybeesés beteljesedne, akkor jelentem, a legtöbb álmom most valóra válhatna. A probléma továbbra is csak az, hogy ez nem teljesen rajtam múlik. A kezdő lépéseket mindig megteszem, de vagy az akadályok nőnek, vagy a lehetőség csinál úgy, mintha ő kéremszépen nem is lett volna soha.

Most már igazán jöhetne valami jó is a tonnányi szar után.

Fuck it

2011-01-15T23:57:00.002+01:00

Someone doesn’t like you? Fuck it. Having a bad day? Fuck it. Didn’t get that job, or that grade or that promotion you wanted? Fuck it. Fighting with your lover? Fuck it. Feel fat today? Fuck it. Losing control of everything and everyone? Fuck it. What matter now, won’t matter soon; the truly important thing is that you are alive, and that you have capacity to do absolutely anything with this beautiful, crazy coincidence of being on this Earth.

Gerard Way

Why?

2011-01-15T22:00:00.002+01:00

"Why is it so hard to find someone who cares about you, but it’s easy enough to find someone who looks down on you"

from the song “Someone Who Cares” by Three Days Grace

Darren Shan - A holtak vonulása

2011-01-13T13:41:00.003+01:00

"A Kardinális a Város szülötte. A Város a Kardinális teremtménye. Egy a lelkük, és sosem alszanak. A Kardinális mindent lát, ami az utcákon vagy a zárt ajtók mögött történik. Ő a mindenható. Capac Raimi a Városba érkezik, hogy szerencsét próbáljon kisstílű gengszter nagybátyja mellett. Hamarosan azonban arra eszmél, hogy már a Város teljhatalmú urának, a Kardinálisnak dolgozik. Az öntelt fiatalember habzsolja új életét, amit csak néhány kellemetlenség zavar meg. Capac életének sorsfordító eseményeinél furcsa módon a semmiből vak szerzetesek bukkannak fel. És miközben a jelenben él, rádöbben, hogy semmire sem emlékszik, ami azelőtt történt vele, hogy a Városba érkezett... Capac egy álmot és az inka neve által számára kijelölt sorsát követve belép a természetfeletti birodalmába. Miközben igyekszik beteljesíteni a küldetését, furcsa és izgalmas kutatásba kezd, hogy a nyomára akadjon eltűnt barátainak és saját, elveszített múltjának. A HOLTAK VONULÁSA a világsikerű Vámpír Könyvek és a Démonvilág szerzőjének első felnőttek számára készült regénye, a Város-trilógia első része. Egy utópisztikus thriller és egy vérfagyasztó horror elsőrangú keveréke, olyan hátborzongató olvasmány, amely még az erős idegzetűeket is próbára teszi."

Darren Shan megint nagyot alkotott. bár a fülszövegben az olvasható, hogy horrror és thriller keveréke, én horrort nem találtam benne. Konkrétan a gyerekeknek szánt démonsorozattól nekem jobban megfagyott az ereimben a vér.

A holtak vonulása a Város-trilógia első kötete. Izgalmas thriller, aminek az alapja egy gengszter sztori. Azonban ha csak ennyi lenne, nem valószínű, hogy ennyire izgatottan olvastam volna végig. Darren a normális világba helyezi bele a képzelet világát, aminek a határai néha összemosódnak, néha nem is tudjuk, hogy mi a valóság.

Először azt hihetjük, hogy ez csak egy gengszter sztori. Tovább olvasva azt hisszük, hogy ez egy fantázia szülte utópisztikus világ...a végén pedig kiderül, hogy mindkettő és egyik sem.
Darren sokat olvasott az inka kultúráról ez tükröződik a könyvben is. Az eredeti, 99-es megjelenéskor még Ayuamarca volt a könyv címe, amit lefordítva kapjuk meg a jelenlegi címet. Ennek a kifejezésnek nagy szerepe van a könyvben is.
Sokat nem akarok elárulni a történetről, mert aki el akarja olvasni, annak nem akarom elrontani a szórakozását. Elég annyi, hogy végig nagyon izgalmas, hátborzongató és mint azt ahogy megszokhattuk semmi sem az, aminek látszik....

Ebben a világban valahogy, valamilyen szinten minden összefügg. Biztosan hallotta már azt a szakállas mondást, hogy ha Ausztráliában egy pillangó megrebbenti a szárnyát, az kihatással van a földgolyó túlsó felén az időjárásra. Túlzás persze, de példának tökéletesen megteszi. Minden összefüggésben áll mindennel. Minden kapcsolódik valami máshoz: néha egyértelműen, de néha homályosan. Egy zsidó csúfot űz egy Adolf nevű gyerekből, és milliók halnak meg haláltáborokban. Leesik egy alma a fáról, és egy ember megfogalmazza a gravitáció törvényeit. Egy koszos utcagyereknek van egy álma, és megszületik a Kardinális."

Menni vagy maradni?

2011-01-12T23:33:00.002+01:00

Hivatalosan is az álláskeresők táborát erősítem. Különféle okok miatt csak most lett meg a nyelvvizsgám írásbeli része, aminek épp ideje volt. A következő utam talán arra a bizonyos piacra vezetett volna, nem a vizsgaközpontba, mivel eszemben nem volt még egy olyan idióta szöveget értelmezni, mint a mandarin és a kanton nyelvjárások a kínai negyedben. Jó, mondjuk kellett nekem ECl-re menni. Most már mindegy, megvan. Mikor megtudtam fél órás hisztériás rohamom volt és utána még órákig csak bőgni tudtam. Azt hiszem a megkönnyebbülés ezt hozta ki belőlem, anyámnak erről az a véleménye, hogy csak a kényelmes semmittevést sirattam. Köszi anyu, tényleg, azt hiszem te valóban nem ismersz engem. Az, hogy tulajdonképpen nem tudtam semerre mozdulni a kurva nyelvvizsga nélkül az bosszantó. Az, hogy emiatt itthon kellett basznom a rezet még bosszantóbb. Szóval nem, nem azt sirattam, hogy az izgága tenni akarásom ellenére nem volt mit tennem.

Találtam egy igazán nekem való állásajánlatot az egyik honlapon, be is adom a jelentkezésem. Olyan, mintha csak rám várt volna. Az a baj mondjuk az ilyenekkel, hogy amikor úgy néz ki, hogy a véletlenek olyan dolgokat sodornak elém, mintha tényleg nekem kínálná tálcát az élet, akkor hirtelen elkapja az univerzum azt a rohadt tálcát az orrom alól. Most ez egy kicsit zavaros, de én tudom mit akarok mondani XD
Szóval jó kis állásnak tűnik, van benne jó adag szervezés, sajnos sok papírmunka, viszont fiatalokkal kéne foglalkozni és köze van a zenéhez :) Igaz, hogy andragógus vagyok, felnőttekkel kéne foglalkoznom, de azt hiszem drága jó anyám tanácsára elvégeztem egy olyan egyetemet, hogy egy percet nem fogok a szakmámban dolgozni. De ki tudja.

Na mindegy, a lényeg, hogy még nem árulom el mi is ez pontosan, majd ha behívnak interjúra akkor talán. Budapesten lenne az állás, ami felveti a problémát. Tudniillik én már húznék innen a rákba, a nővérem rendszeres hisztijeitől és baromságaitól messze, az unalomig ismert városból az unalomig ismert emberektől valami új felé. Ugyanakkor szeretem a várost. Hozzám nőtt, szeretem a légkört és vérbeli balatoni gyerek vagyok. Mindent szeretek: a nyári viharokat, a Balaton lágy hullámait mikor a turisták már eltakarodtak haza, a fülledt bulizós éjszakákat....de ez mind csak nyáron van, télen halott és unalmas minden.

Szóval egyik oldalon ott van az, hogy új emberekkel akarok megismerkedni, dolgozni akarok valami olyan területen, ami érdekel is, a másik oldalon viszont ott van, hogy miből fogom én finanszírozni a kezdeti időket a fővárosban, amikor még ott van a diákhitelem, anyu nem tud segíteni, apám meg már 8 éve szarik a fejemre, mondván, ő már nem tartozik értem felelősséggel, valamint az is, hogy milyen mocskosul fog hiányozni a legjobb barátnőm és a város.

Út a pokolból - Idézetek

2011-01-03T19:46:00.004+01:00

"Hiszek az álmokban. Hiszem, hogy ezen a bolygón minden éjszaka megálmodják azt, ami van, ami volt és ami lehet. Hiszek abban, hogy bármi is történjék álmainkban, az semmiben sem különbözik attól, ami életünk során történik velünk, és semmivel sem lényegtelenebb annál. Hiszem, hogy az álmok állnak a legközelebb ahhoz, ami a jelen korban élő embernek rendelkezésére áll az időutazáshoz. Hiszem, hogy az álmainkban képesek vagyunk ellátogatni a múltunkba, a jelenünkbe, a jövőnkbe. Hiszem, hogy álmomban már láttam életemnek azt a felét, ami a valóságban még nem játszódott le.
Nem hiszek a véletlenben, balesetekben, az egybeesésekben. Hiszek a Káprázat Énben, más szóval: hiszem, hogy a dolgok, amelyeket kimondok, amelyekre gondolok, meg fogják változtatni a körülöttem lévő világot, és olyan eseményekben mutatkoznak majd meg, amelyek véletlenszerűnek tűnnek. Hiszem, hogy az életem annyira fontos, hogy hatást gyakorol mindenki más életére."

"Az emberek nem maguknak vezetnek naplót. Másoknak írják: olyan ez, mint egy titok, amit nem akarnak elmondani, de közben azt szeretnék, hogy mindenki tudomást szerezzen róla. A gondolataink számára egyetlen biztonságos hely létezik: a memóriánk; ezt senki nem veheti el, senki nem olvashatja el, ha véletlenül nem figyelünk oda - legalábbis egyelőre még nem. Kezdem azt hinni, hogyha az internet a kilencvenes évek CB-rádiója, akkor az otthoni komputerünk a lelkünk lakókocsi telepe, olyan eszköz, ami hülyék kezében veszélyessé válhat."

"A világ legtöbb problémáját meg lehetne oldani, ha az emberek kimondanák, őszintén, hogy mi van abban a kibaszott fejükben."

"Senki sem a szerint a szerep szerint élt, amit a nyilvánosság előtt játszani próbáltak. Arra fecsérelték az éveiket, hogy megpróbálták megélni az önmaguk által, önmaguk számára teremtett hazugságokat. Csak egyedül, magányukban lehettek valóban azok a démonok, álszentek és vétkesek, akik tényleg voltak. Rátámadtak mindenkire, aki rajta kapta őket, mert a hazugságnál csak egyetlen dolog rosszabb: a leleplezett hazugság."

"Egyébként a pólók és a zenék nem ölnek embereket. A szegénység viszont igen. Ha valaki a művészetet akarja okolni, miért olvastatják a gyerekekkel a Rómeó és Júliát az iskolában? Itt egy sztori arról, hogy két fiatal hogyan öli meg egymást egy bizonyos, nagyon fontos ok miatt - amiatt, hogy a szüleik nem értik meg őket."

Marilyn Manson - Út a pokolból

2011-01-01T22:33:00.003+01:00

Az első, amit megállapítottam a könyv küllemével kapcsolatban, hogy tetszik a borító, viszont nem igazán értettem, hogy miért kellenek különböző anatómiai rajzok a könyv lapjaira. A másik, hogy nem tudom, hogy az eredetiben is így van-e a tördelés, de frászt kaptam tőle. A teljes oldalas fotókat a mondatot ketté vágva szúrták be, még a több oldalas színes blokkot is, amit át kellett lapoznom, hogy elolvassam a mondatot aztán vissza megnézni a képeket. Elég bosszantó volt. A másik, ami kilőtte nálam a biztosítékot, a fordító degradáló utószava. Pedig ő fordította a könyvet és ha nem volt neki elég az, amit Manson átadott magából, kicsit utána nézhetett volna, hogy mi történt a könyv eredeti megjelenése óta, hiszen a különbség 10 (!!!) év!

A tartalmát tekintve nem hasonlítható semmihez. Az elején megismerhetjük Manson gyermekkorát, azt hogyan jött rá nagyapja degenerált szexuális szokásaira hogy azok aztán egész életében kísértsék rémálmaiban a mocskos pincével egyetemben, ahol nagyapja a "szórakozásának" hódolt. Végigvezet minket a folyamaton, hogy hogyan küzdi fel magát nyámnyila kölyökből sokk-rockerré. A nagyapja félelmet és undort keltő pincéjén kívül meghatározó élményként említhetőek keresztény iskolában elszenvedett megaláztatások, valamint drogokkal és sátánista szertartásokkal való korai megismerkedése is. (el kell mondani, hogy mindig is hülyeségnek tartotta az ilyen szertartásokat,hiszen nem hisz az egész Isten-Sátán keresztény maszlagban)

A könyvben szétszórva eredeti röpiratok, naplórészletek, interjúk, lejegyzetelt hanganyagok találhatók, amolyan morbid kincsesládikó módjára. Ezekből sok minden kiderül, mint például annak az interjúnak a leírt hanganyagából, ahol egy magazin leitatta és bedrogozta Mansont azért, hogy minél többet áruljon el nekik. Vagy hogy Trent Reznor bizonyos értelemben még nála is nagyobb gazfickó.

Igen érdekesek voltak Manson értekezései különböző témákban. Már a Kóla,puska,sültkrumpli megnézése után megállapítottam, hogy ez az ember nem is olyan, mint amit a külvilágnak közvetít. Vagy inkább úgy mondom, hogy mint amit a média közvetít róla. Igen értelmes fickó és pont az intelligenciája miatt képes bizonyos dolgokra, amiktől nekünk már felfordulna a gyomrunk. Olvastam Robin Cook-tól a Mutációt és abban is pont erről volt szó: ha valakinek átlagon felüli az intelligenciája, az egy idő után elkezdi felülírni magában a társadalom által elfogadott normákat és képes a hideg tartózkodásra és hagyni, hogy az események megtörténjenek, csak azért, hogy láthassa, mik lesznek a következmények. Vagy éppen aktívan elősegíti azon események bekövetkeztét. Esetünkben inkább az utóbbi. Erre példaként említhetőek a korai években, a Marilyn Manson and the Spooky Kids turnéja alatt történt gyomorforgató bulik, amik egy átlagembernek biztos több éves rémálomra elegendő anyagot biztosítottak volna.

Megismerhetjük a drogokkal való küzdelmét is, azt hogy igazán sosem szokott rá, de nem is állt le velük. Ez leginkább az Antichrist Superstar készítése alatt okozott problémákat, valamint barátságaiban, leginkább a Trent Reznorral és Twiggyvel való kapcsolatában.

A könyv végén turné-napló részletek vannak, amik hozzájárulnak ahhoz, hogy belelessünk Manson gondolatvilágába.
A kötet végig elég nyomasztó hangulatú, viszont elgondolkodtató és tele van morbid humorral, amit én mondjuk tudok értékelni. :) Kevesebb sztorizás van benne, mint mondjuk Ozzy könyvében, viszont sokkal többet megtudhattunk Manson valódi gondolatairól és arról, hogy tulajdonképpen miért is lett az, aki.

2011

2010-12-31T23:27:00.003+01:00

Most mondhatnám, hogy BUÉK mindenkinek, de inkább úgy fogalmazok, hogy Boldogabb új évet. Egy ideje már nem ünneplek szilveszterkor és ennek megvan a maga oka. Nem részletezném,de a mai nap különösképpen el van baszva úgy, ahogy van. Kedves családom ezt a napot választotta, hogy úgy beletosszák a gépembe az aksi pöckét, hogy az szépen bele is törjön abba, a barátnőm délután volt képes szólni, hogy ne nagyon számítsak semmiféle bulira, akkor, amikor már az utolsó buszt sem értem volna el Pécsre. Ezért aztán egymagamban elpusztítottam egy üveg bort és hallgatom a sok idiótát aki az utcában petárdázik.
Tulajdonképpen minek is ünnepelnék én? Egy elbaszott év végét, vagy egy még elbaszottabb év kezdetét? Soha komolyabban nem gondolkodtam még el azon, hogy minek élek én egyáltalán, mint amikor a kocsiban ülve útban voltam, hogy kerítsek egy használható laptopot.
Szóval igen:

Boldogabb Új Évet Mindenkinek!

(Ezt azért választottam, mert ez járt a fejemben egész nap. Mármint a Goodbye Cruel World, de az nincs fent külön a youtube-on normális minőségben, ennek a végén meg ott van)

Goodbye cruel world,
I'm leaving you today.
Goodbye,
Goodbye,
Goodbye.

Goodbye, all you people,
There's nothing you can say
To make me change my mind.
Goodbye.

Karácsony

2010-12-25T03:21:00.008+01:00

Kellemes karácsonyt még egyszer! :)
Az enyém eddig nagyon hangulatos volt, szentestén most nagyon szűken voltunk, mi négyen ugye, meg eljött a nagyi is Nagyatádról. Idén sokkal jobban vártam azt, hogy mit szólnak az én meglepijeimhez, mert mindenkinek sikerült olyat kifundálnom, hogy biztos voltam benne,hogy odalesznek érte. Öcsimnek megvettem az új Darren Shan trilógiának az első részét, a Holtak vonulását, egész este a borítót simogatta, hogy "na majd vizsgák után....majd ha megvan a szigorlat.." Olyan cuki volt XD. Meg csomóztam neki mellé Batman logós karkötőt poénból :). Nővérkémnek megvettem Öcsivel közösen az Ákos Szindbád Turné 2010 dvd-t, mert igaz, hogy mi voltunk ott Dorcámmal több állomáson is, de Hannácskát mutatják totálplánban az EFOTT-os felvételen, ahogy a buborékfújómmal buborékol. Meg kapott 3 pár Hello Kittys meg 2 pár plüss zoknit is. Esetemben ez nem az ötlettelenség következménye, hanem gúnyos célzás. Ugyanis lopja a zoknijaimat. Van sok pár, jó színesek meg mintásak, mert zoknimániás vagyok. De mostanában nem sikerül őket hordanom, mert már a szárítóról eltűntek. A galád tettes a kedves nővérem volt. Közöltem vele, hogy karácsonyra azt fog kapni csak hagyja már békén a zoknijaimat. A bosszú része a Hello Kitty minta XD De nem voltam annyira gonosz, hogy rózsaszínt vegyek...nem. Megelégedtem az orgona-lilával ;) A féltesómnak, Lédának vettem egy kislánybabát olyan szettben, hogy van hozzá négy kiscica,azokhoz meg fésű meg gomolyag meg minden ilyen lósz*r. Azért kap ilyet, mert neki nincs cicája, apuék nem engedik, nálunk viszont folyton a macskákat nyomorgatja....remélem ez kielégíti valamelyest a macskamániáját. Anyu meg vett neki hozzá egy nagy Barbie-t, ami azért nagy szám, mert majd' 6 évesen nincs még babája. Apu inkább repülőket meg vonatokat ad neki.:S
Anyunak hárman közösen csináltattunk egy fotósorozatot hármunkról, amit szépen be is kereteztünk neki. Aranyszívem elbőgte magát....
No és most,hogy én mit kaptam:
Nővéremtől macskás gyűrűt,szép nagyot és fekete köves csillogósat, megalomániámat kielégítve :) E mellé még két tollas díszcsatot, mert megláttam egy magazinban és azóta sírt a szám széle egy ilyenért. Öcsi Napfogyatkozás dvd-vel lepett meg, amit rögtön meg is néztünk ma este. Vicces, moziba ezt már meg sem néztem, azt hiszem októberben sikerült belekukkantanom először. Vannak olyan filmek, amelyek folytatásának a moziba való megnézését már kötöm valakihez. Az Alkonyat szériát Kriszti barátnőmhöz, de mivel akkoriban éppen államvizsgáztunk így el is maradt a móka :(
Anyukám is nagyon meglepett. Még régebben mutattam neki a bőreger.hu-n egy fülbevalócsodát meg milliónyi tündérkét (akik még nem tudják:súlyos tündér-mániában szenvedek, gyógyíthatatlanul). Kaptam is tőle egyet, azt mondta ez az utolsó, amit életemben kapok, mert fel kéne már nőni. :( Valamint azt is mondta, hogy amiket mutattam, azok neki nagyon feketék, nagyon sötétek és nagyon gótok voltak.....ezért választotta ezt. Nem gond, szerintem így is gyönyörűséges.

A másik, ami valószínűleg hozzám is fog nőni, az az Alchemy Gothic-os gyönyörűség a képen.Amin viszont ledöbbentem, hogy megkaptam tőle Manson Út a pokolból könyvét (ebből is lesz ajánló, mint Ozzyéból:) ). Annyira nincs az ilyen dolgaimmal kibékülve, hogy kész csoda tőle, hogy megvette. Megkérdeztem tőle, hogy belenéztél? Miután megküldött egy hitetlenkedő pillantással, közölte, hogy "isten ments". Szegényemet úgy lehet ilyenekkel sokkolni......Nem baj, anyukám, én így szeretlek :)

Egy szó mint száz, szép volt ez a nap, a karácsonyi vacsi nagyon kellemes volt, sokat nevettünk és beszélgettünk. Holnap jön majd a papi is ebédre, meg majd jön Léduska is este, előre várom mit fog szólni az ajándékokhoz :)

Merry Christmas!

2010-12-24T16:22:00.001+01:00

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

Untitle

2010-12-22T13:58:00.003+01:00

Boldog időszakokban nem lehet jókat írni. Egyszerűen képtelenség. Nincs meg az a belülről mardosó fájdalom, amitől az elgondolkodtató írások születnek. Jelentem mostanában nincs semmi bajom. Azaz vannak apróságok, de mik azok a többihez képest!
Beletörődtem abba, hogy nekem soha nem lesz olyan igazi társam. Ez a beletörődés jó, mert már túlléptem az elcsigázott szakaszon, ez már az a csendes, végleges beletörődés. Az oroszlánok makacsságával és elvárásaival szemlélődöm és nem engedek a huszonegyből. Mivel olyat nem találok, aki megfelelő lenne, nem is kell egyik sem. Ez felvet bizonyos problémákat, de ez már az én bajom ugyebár. De belefáradtam és feladtam. Végleg. Köpök mindenki fejére. Minden gusztustalan hímpéldányra, akik képtelenek udvariasan viselkedni,cinikusak,parasztok és imádnak ultimátumokat adogatni és kiveszett belőlük minden olyan egyéb emberi érték amit én tisztelek. ELÉG VOLT.
Eddig is tökéletesen elvoltam a barátaim és a családom szeretetével. Sőt. A legjobb barátnőm a lelki társam is, olyan, mintha egy egész ketté szakadt fele lennénk. Annyira különbözünk és mégis kiegészítjük egymást és életünkben nem voltunk két hétnél tovább fasírtban. Dórimon kívül ott vannak még az echelon barátaim, akikkel egész napszakokat beszélgetek és viccelődök át. Ez igencsak jó hatással van a kedélyállapotomra is, ami jó. Most úgy érzem, hogy harmóniában vagyok magammal és a világgal. Minden kicsit színesebb és egyszerűbb. Mert azok, akiket szeretek és akik fontosak nekem ott vannak velem minden nap. Aki meg nincs,. az bánhatja. Ennyi.