Akkor most helyben be is tartanám az ígéretem. Első érdemi bejegyzésként egy koncertbeszámolót adnék be, igaz régebbi, de az egyik legmaradandóbb élményem volt az összes koncert közül, amin valaha voltam. Akkor lássuk a medvét:
Ákos koncibeszámoló-Siófok
Úgy terveztük, hogy egy órával a kezdés előtt érünk oda a helyszínre-a Szabadtéri színpadhoz. Jól bevált módszerként a kedves MOL szponzorált minket…így sikerült eljutni több Budapesti koncertre, az idei turné körúton pedig Fehérvárra és Veszprémbe. Nem mondom mindkettő őrületesen jó buli volt, de ez a siófoki zúzdaállomás mindkettőt felönmúlta.
Kedves barátnőmmel(akinek a keresztapja szerezte nekünk a VIP jegyeket)a nővéremmel, a pasijával, valamint az ő testvérével és barátjával mentem. Sajnos csak négy jegyünk volt, úgyhogy az utolsó két említett kénytelen volt megvenni a 6000 forintos jegyet(megjegyzem,megérte).
Nos, mint már mondtam, egy órával a kezdés előtt kiszálltunk a helyszínre. Barátnémmal kiugrottunk a kapuknál, a többiek elmentek parkolót keresni. A VIP bejárónál várakozva feltűntek a zenekar tagjai: először Szakos Krisztián billentyűs és vele Samu, a basszeros. Kis idő múlva megjelent Bánfalvi Sanyi dobos is. Ákos sajna nem járt arra, de ez van….
Nem mondom, hogy nagy nehezen jutottunk,be,mivel alig egy tucat tisztelet jeggyel rendelkező egyén álldogált a jobb oldali kapunál. A bemelegítő zenei alaphangokat belépésünkkor a Static-X Black and White száma biztosította, amit a P.O.D Youth of the Nation c. száma követte. A folytatás szintén jó kis (metál)számokból állt, nem sokan értékelték, nekem azért sikerült:-D
A fanatikusok persze futva közelítették meg a színpadot, és befúrták magukat az első sorba, nem kis felháborodást okozva azoknak, akik már előttük ott álltak. A kezdés időpontjához közeledve egyre inkább kezdett jelentkezni az a bizonyos heringek-a-dobozban-effektus.
Az elején is jó kis emberszag terjengett már, és mint azt a barátnőm megjegyezte, valaki minden gyanú szerint babot vacsorázott….
A reflektorok felvillantásával húzták az emberek agyát, akik minden egyes ilyen akció után sikítva követelték a kezdést. Aztán a jobb szélen megjelent Zalán, erre mindenki elkezdett tapsolni, amire Zalán elkezdett integetni és pattogni, mint a béka, nem kis derültséget okozva.
Lábamat jól megvetve próbáltam tartani a helyemet, bár másfél óra ácsorgás után kezdett zsibbadni a talpam. Aztán fél kilenckor-amikor is elkezdődött az őrület, az egész lábmegvetősdi semmit nem ért, ugyanis mindenki elkezdett összepréselődni. Az egyik dagadék mögöttem megpróbálta könyöklőnek használni a nyakamat, de egy-két gyomrostól jobb belátásra tért. A keménymag már kezdéskor kellemesen szaglott, orrunkat kidugva próbáltunk valamiféle friss levegőhöz jutni, több-kevesebb sikerrel.(Szerintem ezek nem mosnak pólót két koncert között.)
Csak később a honlapon megjelent képekből láttam, hogy milyen veszett sokan voltunk. Az Ákostól jól megszokott színvonalat kaptuk.Sőt még egy kicsit többet is. Az elején szegény ember alig jutott szóhoz, a közönség a tapssal, sikítással és füttyögéssel kifejezett öröme miatt. Ha jól emlékszem a Gépszabadsággal kezdtünk,de ezt nem mondom biztosra, ugyanis leginkább azon voltam, hogy megmaradjon az összes lábujjam, ha lehet, épségben. Tanulság ebből, legközelebb acélbetétesben kell menni.
A felhozatalból mindenki megtalálhatta a kedvére valót: voltak zúzósabb és líraibb dalok is. Ennek megfelelően ugráltunk vagy érzelemmel telve csápoltunk karjainkkal. Nekem egyik kedvencem volt az Örök Április, ami koncerteken csak nagyon ritkán hangzott el. Az igazi banzáj a Mindenki Táncolnál szabadult el, és miután a keménymag elkezdett előttünk ugrálni és pogózni, megelégelve a dolgot, kézen fogtam barátnémat és beszálltunk a buliba. A jól ismert képek is peregtek a háttérben a kivetítőn: a Lepkegyűjtő alatt Kaszás Attila emlékére fényképek, a Tű a vénán introja alatt az októberi példátlan rendőri intézkedés és brutalitás képei, ami rendszerint minden koncerten füttykoncertet és fújolást vált ki-ez alól a siófoki sem volt kivétel.
Ákos első átöltözése alatt felcsendült a közönség jóvoltából a Vivát Vivát Bacchus a We will rock you dallamára, ami egy rögtönzött dalba fulladt Ákos visszatérésével.
A fiúk nagyon elemükben voltak a színpadon..annyit ökörködtek mint az összes többi buli alatt együttvéve. A második átöltözés után megjelentek a 70-80as évek endékás rockszerkójában, parókával, bőrcuccban("A Schattenreiter (Árnyéklovas) nevű formáció Snaßdorfból érkezett, vezetőjük a detoxból frissen kiengedett, túlsúlyos Joey Terpeszt (ex-Júrop), aki énekel és gitározik. A basszusgitárnál az energikus, örökifjú Ninja Hagen, leánykori nevén Nina Rägenkurt, a.k.a Pumukli. A gitáros Jürgen Köpke (ex-Blaustein), a lovagmetál híres fenegyereke. A billentyűknél egy igazi meglepetés: maga Nane (ex-luftballon, bizony, egy híján 100!) domborít és homorít. A dobokat pedig nem más csépeli halálfejes fejkendőben, mint Alex Bonham (ex-Motorostalálkozó), a híres Led Zep-dobos törvénytelen fiának névrokona.")- minden amit a földi halandó el bír képzelni, azzal a felkiáltással, hogy „ROCKBULIT akartatok-hát megkapjátok” és eljátszották az Utolsó Hangos Dalt isszonyat zúzda verzióban. Nagyon úgy tűnt, hogy fél 11kor befejezik, de a lelkes közönség nem nagyon akart feloszlani, és az 1956-ot követelte, „56!56!56!”-ot skandálva. Végül vagy 10 perces agyhúzás után Ákos egy szál gyertyával visszatért a színpadra, leült a zongorához és elénekelte az 1956-ot, utána az örök kedvenc Ikont. Az utolsó szám a Mondj Igent volt(„Most aztán télleg tessék tombolni, mert ez tényleg az utolsó”), és végül össznépi felvonulás a színpadon. Ákos és Zalán pengetőket, Sanyi pedig dobütőket hajigált. Sikerült két pengetőt elkapnunk, ami ezután családi relikviává növi ki magát, lévén, hogy immár jó 7 éve járunk Ákos koncertekre, de eddig valahogy nem sikerült szerezni.
A jobb szélen persze hangos sikítás tört ki a Zalán-rajongó csajok táborából, akik közül már többen túl voltak a 20-on de a tinikori rajongást nem sikerült legyűrniük.Szakos Krisztián megköszönte a mikrofonba az ovációt, mire Ákos odapenderült melléje, és közölte velünk, hogy csak nyugodtan tomboljunk, a gyerek jól bírja a sikert. Végül mindenkit megtapsoltunk, és a „Szép volt fiúk” skandálás alatt levonultak a színpadról.
Száz szónak is egy a vége:ŐRÜLETESEN JÓ BULI VOLT, amit mi sem bizonyít jobban, mint a hivatalos oldalon megjelent beszámoló, amiből csak a lényeget ragadtam ki: „Óriási buli volt!Köszönjünk minden jelenlevőnek!Ha azt mondjuk, hogy diliház volt Siófokon, egyszeri és tényleg megismételhetetlen, akkor jelentősen alulfogalmaztuk a beszámolót. Nem, nem rögzítettük, nem kerül a DVD-re, DIREKT, hogy aki ilyen borzalmat akar látni, annak el kelljen jönni személyesen.”
És akkor egy érdekes kép adalék a végére:A két összekulcsolt kéz a nővéremhez és a barátjához tartozik...pont őket találták meg:
Megjegyzések