Strasbourgi (tor)túra vol 3.- A második nap

Mint az előző írásomból kiderült, még kb 2ig bent voltam. De a tegnap legalább nem telt el feleslegesen, mert hasznomat is vették. Helyesebben mondva titkárnősködtem, mert az egyik küldöttségi tag, egy idősebb úriember nem nagyon ért a gépekhez. A nagy feladat az volt, hogy kapott egy levelet, amit tovább akart küldeni, és kicsit át is akarta írni. Szóval le kellett mentenem wordbe, majd begépelni a kért szöveget, pendriveon egy új mappát kellett neki létrehoznom("húúú ez csak ennyi?Két kattintás?Magácska nagyon ügyes:)), és abba elmenteni. Örültem még ennek az egyszerű feladatnak is, mert legalább tényleg hasznomat vették.

Fél egy körül már cefet éhes voltam, mert nem nagyon tudtam reggelizni, ugyanis apu nem keltett fel időben.

Mondtam faternak, hogy kéne valamit kajálni, mert kilyukad a gyomrom. Erre közölte, hogy este követségi vacsi, szóval ma nem eszünk, mert ott zaba lesz. Teljesen frászt kaptam, hogy este nyolcig semmi kaja, mert én a naponta-többször-kicsit elvhez tartom magam. Végül kisírtam tőle, hogy had egyek már legalább egy szendót. Erre a kezembe nyomta a pénztárcáját, hogy vegyek magamnak. Alapból nem lenne baj, ha tudnék franciául, és ismerném ezt az épületet. De a kettőből egyik sem klappol, szóval kicsit elöntötte az agyamat a kaki, és mondtam, hogy legalább mutassa meg merre van a büfé. Ott vettem 5 euróért egy bagettes szendvicset, ami teljes rablás, az összehasonlítás végett mondom, hogy 7 euróért vettünk délután nekem cédét a Virgin Megastore-ban.

Leültem egy asztalhoz, hogy betoljam a kaját. A büfében megjelentek a küldöttségből ketten, de rám sem bagóztak, hanem leültek a tőlem távolabb lévő asztalhoz, ami azért esett szarul, mert még a takarító néni is Bon Apetite-t mondott nekem, ami tök aranyos volt tőle. Ajvé, magyar mentalitás.

Miután innen ellógtunk visszasétáltunk a szállodába. A hazaút most valahogy rövidebbnek tűnt, talán azért mert nem a cipőmbe szivárgó vérre kellett koncentrálnom. Amit nagyon bírok, hogy a járda mentén ki vannak alakítva a kutyáknak vécék. De komolyan. Egy kis elkerített rész, ami fel van szórva homokkal, a kutyák odacsinálnak és a gazdi meg elföldeli. Mondjuk az is igaz, hogy itt minden második embernek van kutyája az utcán. A fasza az, hogy szívesen sétáltatják a kutyákat, nem otthon döglenek a Mónikasó előtt, hanem kimennek,sétálnak,kávézók teraszán olvasgatnak, és kellemesen elbeszélgetnek vadidegen emberekkel. Strasbourg egy kb. Pécs méretű város, mégsincs rohanás, tülekedés, türelmetlenség, a gyalogos átér a zebrán, mert nem akarnak anyázva elütni az autósok. Már csak azért sem, mert rengeteg ember biciklivel közlekszik. Tele van a város cangával, öltönyös bácsik is biciklivel mennek a munkába, nők is kiskosztümben pattannak fel a kétkerekűre. Borzasztóan irigylem az itteni szemléletmódot, Magyarországon sem itt tartanánk, ahol tartunk, ha képesek lennénk ilyen mentalitásra.

Másik ami tetszik, hogy a nők többsége nagybetűs NŐ, mert szoknyát viselnek, elegánsak és jó illatuk van. Vannak csodabogarak, akik úgy néznek ki, mintha a kezükbe kerülő első ruhadarabot ráncigálták volna fel teljesen kaotikus összeállításban, de csak az én magyar szememmel azok, mert itt teljesen normális.

Szóval visszakanyarodva a történethez délután elmentünk a Petit France-ba, ami itt a régi városrész. Az építészeti stílus keveredik a német és a francia elemekkel.

Az egyik téren volt egy múlt századból itt maradt Merry-go-Round,(körhinta), ami még ma is működik. Ugyanitt volt egy könyvvásár, amit értelmetlennek tartottam körbeszaglászni, mert minden franciául volt, de apa teljesen rákattant a repülős könyvekre. Egy valami nagyon tetszett, hogy 1800-1900as évekből való eredeti újságokat is lehetett kapni, valamint régi bőrkötéses könyveket is, csak ezekkel is az volt a probléma, hogy franciául voltak. A Lafayette-be nem mentünk be, viszont a Virgin megastoreba berángattam aput(mondjuk annyira nem kellett noszogatni, amikor meglátta a Beatles és Pink Floyd leárazásokat:D). Én elmásztam a rock/alter/metál részlegre, ahonnan le is kaptam két HIM cd-t a Love Metalt meg a Razorblade Romance-ot, és apu orra alá dugtam, hogy ezeket szeretném. Megkaptam, ugyhogy most boldog vagyok.

Ezek után végigjártuk a régi városrészt, ami mesés látvány volt az őszi fényekben. Képek szintén később, szerintem nyálcsorgató képeim lettek:)
A csatornaparton beültünk egy kávézóba, én ittam egy kapucsínót, mert kegyetlenül fájt a fejem. Gondoltam, hogy időjárás változás lesz, hát volt is, ma cefet hideg van, és szerintem az eső is fog esni. Apa már kora délután sörözött, de nem volt annyira finom,mint amit hétfő este toltunk. Az iszogatás után még körbejártunk párszor, hogy tudjak képeket csinálni.



A katedrálist is megnéztük belülről(a Strasbourgi Notre Dame névre hallgat).

Most éppen felújítás alatt van, de azért így is nagyon szép volt, apu próbált magyarázni a gótikus meg a román keveredéséről az épületben, de emlékeztettem, hogy művészettörténetből érettségiztem, ezen kívül egyetemen is két félévet hallgattam művtöriből, szóval nem tud sok újdonságot mondani. A katedrális után visszamentünk a szállóba, mert 8kor ugye volt ez a nagyköveti vacsi, amin majd halálra untam magam.

A protokoll teljes betartás anélkül kajált mindenki. Én megpróbáltam odafigyelni arra, amit tanultam etikettből, hogy csak kicsit rakok a tányérra, még kisebb falatokat a villámra,de amikor körülnéztem, mindenki őrülten pakolta tele a tányért, és szinte az állkapcsukat kiakasztva nyomták be a szájukba a kaját. Volt lazac, szalonnába csavart sütőtök, kagyló, rákos-kagylós-rizses valami, szűzpecsenye rokfortos körtével, sajttál, camembert-es puliszka, kétféle saláta, valami vadpörköltszerűség krumpligombóccal, meg valamilyen rakott káposzta. Nagyon finom volt a szalonnás sütőtök, meg ettem rokfortos körtét, sajtokat, salátát, sőt még a kagylós valamit is megkóstoltam, pedig a tenger gyümölcseitől háborog a gyomrom.

Desszert mákos süti volt, a mákot nagyon utálom, viszont a teteje finom volt. Közben rengeteg bort ittam, de kellett is, hogy ne álljak fel sikítva és a hajamat tépve. Ahogy kedves képviselők egyre többet ittak, egyre hangosabbak lettek. Ment az erőltetett poénkodás. Amin viszont meglepődtem, hogy csipkelődve ugyan, de a baloldali és a jobboldali politikus ugyan úgy elvan egymással, mintha nem is kiabálnának egymásra kígyót-békát a médiában. A baloldal a saját pártját is szidja, mint a bokrot. Vacsi után összeültek, hogy megvizsgáljanak egy, a szlovák nyelvtörvénnyel kapcsolatban aláírandó papír szövegét. Csak a címen 1 órát vitatkoztak, hogy hogyan kéne megfogalmazni. Egyébként utána meg 4 ember dolgozott, a többiek ittak és poénkodtak.
Fél 12 tájban már fáradt voltam és nyűgös az egész estés hallgatástól, úgyhogy kimentem a teraszra, ahol 3-4 ember dumált, de pár perc múlva a többiek behúztak( nem tudom mi van az aurámban,de ezek szerint ezt váltom ki az emberekből),csak a Marci, a sajtós maradt kint.(tudjátok, akit meglátogatott a szökevény ananász darabkám) Tök jól eldumáltunk, végre szólt valaki hozzám az este folyamán, és nem nézett teljesen levegőnek. Kb fél órát beszélgettünk, aztán végre elindultunk vissza. ("Ohh, az már jó jel, ha a Judit veszi a táskáját!!")
A kellemesen becsípett képviselők még "könyvtárat" tartottak. Ami nem más, mint a többieknek fenntartott reggelizőben tovább boroznak, és dumálnak. Én nem akartam mást, csak egy zuhanyt és egy puha ágyat, de nem volt szerencsém, mert amikor megszámolták a feltartott kezeket, hogy ki marad, Eörsi Mátyás uram az én kacsómat is felrántotta.
Szóval maradtam, képviselő urak már az én káromra kezdtek poénkodni, elég sikamlós megfogalmazásban, amikor még a józan Sárdi Péter kimentett, hogy menjünk el a bélpoklos népnek pitáért a közeli török étterembe. Vele is jól eldumáltam, de pitát nem tudtunk vinni, mert persze már minden zárva volt hajnali egykor. Utána még maradtam egy fél órát, de aztán elnézést kértem, és felhúztam aludni. Még ücsörögtem egy kicsit a teraszon zenét hallgatva, de mivel ma az első járattal mentünk,le akartam feküdni, mert nagyon hulla lettem volna.
Mára ennyi voltam, most befejezem ,mert meglógunk apuval. Bocs a helyesírási hibákért most nem volt időm átnézni, mert vérre menő harcokat folytatok a gépért:)
Csóközön!