A délelőtt folyamán nem sokat tartózkodtunk az ETben.
Nagyon büszke voltam, mert amikor egyedül maradtam az irodában, mert a többiek lementek, akkor bekopogott egy ürge,aki angolul közölte, hogy Sárdy urat keresi. Mondtam neki, hogy itt nincs. Erre kérdezte, hogy merre lehet, vagy hogy mikor jön, amire azt válaszoltam, hogy én csak látogató vagyok, de próbálja meg a másik szobában. Tök, jó tudok angolul!!!
11kor leléptünk, amikor üres volt az iroda, csak apa jól beszívta, mert a sofőr pont ott jött el mellettünk. Így jár, aki mutyizik.
Míg hazafelé battyogtunk mondtam apunak, hogy tuti kisüt a nap délutánra. A szállodai átöltözés után igazam is lett, mert amint elindultunk Colmar felé, kivilágosodott az ég és előbújt a napocska. Elsőnek Koenigsbourg-ban álltunk meg, ami a Saint-Hippolyte nevű kis falu után van. A várat 1900 és 1908 között restaurálták, egyébként egy romhalmaz volt. Most így néz ki:
A vár története, mint ahogy maga a vidék története is elég változatos, mivel hol Németországhoz, hol Franciaországhoz tartozott. A németek restaurálták, szóval a vésetek többsége németül van. Maga a vár nagyon magasan van, mint a képen is látszik, még jó, hogy van hozzá autóút, különben azt hiszem csak távolról csodáltam volna meg:)A vár aljában lévő kis büfében ettünk egy-egy szendvicset meg én ittam kávét, meg egy csokis sütit is lenyomtam. Apa sörözött, akkor nem furcsálltam, de most jut eszembe, hogy ő vezetett. Na most már mindegy. Ez a szendvics volt a gyomromban egész nap, ezen kívül csak egy perecet ettem, később mondom miért volt ez. Szóval a várat körbenéztük, nem is tudom hány órát lébecoltunk el. Sajnos szavakkal nem tudom leírni a hangulatát, úgyhogy beszéljenek helyettem a képeim:
Koenigsbourg után el akartunk menni Riquewihr-be, viszont apa csak abban volt biztos, hogy szintén Colmar felé kell menni. Mint egy negyed óra után fel is fedeztük az autópályán az affelé tartó lehajtót. A falucska télen a Francia télapó lakhelye, még most is volt nyitva karácsonyi dolgokat áruló boltocska. Riquewihr amolyan igazi kis festői francia falu, kis sikátorokkal,színesre festett házakkal és régi cégérekkel. Egyébként szőlőtermelő vidék lévén épp akkor volt a szüret, mindenfelé bor,alkohol és cefre szag terjengett. Már csak a cefre szagtól is fejbekódultam. Az egyik mellékutcácskában épp préselték a szőlőt, szóval a folyamatba is belekukkanthattunk kicsit.Volt egy, a mindennapi életet bemutató múzeum, de mondtam apunak, hogy annyira nem vagyok oda azért, hogy a különböző fajtájú szőlőkapákat nézegessem, úgyhogy azt kihagytuk, viszont lefotózkodtunk egy régi utasszállító kocsinál, ez lenne az:
Végigjártuk az egész falut, aztán nekiálltunk keresni egy nyílvános vécét. Találtunk is, viszont 20 centessel működött. Apa elkezdett kotorászni a pénztárcájában, mire odajött egy francia srác és vele egy jakó lány, hogy franciák vagyunk-e.Mondjuk nem, we came from Hungary.A srác egy diszkriminatív "uhhhh" után megkérdezte fel tudjuk-e váltani az 1 eurósát. Szegény csajon nagyon látszott, hogy majd' bepisil, szóval mivel felváltani nem tudtuk, adtunk nekik 20 centet.A srácnak leesett az álla, és megkérdezte, hogy really??? Nem bírta elhinni, hogy ingyé kapott szegény lány egy pisit. Míg én bent voltam, apa eldumált a csávóval, és kiderült, hogy a csaj az ő főnökének a lánya, aki Japánból jött megnézni a környéket, és ő mutatja be neki. Amikor elköszöntünk a srác elmenőben megkínált minket a zacsijából szőlővel, hogy vegyünk nyugodtan, apa evett is belőle egy pár szemet. A srác ránk akart tukmálni egy fürtöt, de mondtuk, hogy Magyarország is szőlőtermelő,nem is akármilyen, szóval van elég nekünk is, de azért köszönjük. Országimázs pár szóban:)
A faluban kóborolva felfedeztem egy tündérkéket árusító boltot, ami ugye a mániám. Apa közölte, ha nem vacsizom, akkor ad 20 eurót, és vehetek egyet magamnak. Én belementem,bár rohadt éhes voltam. Kiválaszottam a tündérkét, a nőci be is csomagolta, ám amikor fizetni akartam a 100euróssal, akkor közölte, hogy túl nagy, nem tud visszaadni. Gondolom azt várta, hogy mellécsapok még egy szobrocskát. Mondtam neki, hogy akkor felváltatom és visszajövök később. Szóltam faternak váltassa már fel nekem, mire közölte, hogy ő ugyan nem, leül egy patkára, és megvárja míg végigjárom a boltokat, hátha valaki hajlandó felváltani. Kértem, hogy ne csinálja már, neki előbb felváltják, mint nekem. Nem, ő leül, járjam végig az üzleteket.Na itt már vörös posztót láttam, és elöntötte az agyamat a kaki, és szép ékes magyarral mondtam neki, hogy "akkor húzzunk innen a büdös picsába".Húztunk. Így esett az eset, hogy a nap fagyos hangulatban ért véget, és még csak nem is vacsiztam. Pár kép Riquewihrről:
Hazafelé kicsit megbékéltünk. A városban rohadtul eltévetünk, szóval ott még fél órát keveregtünk, mire megtaláltuk a szállodát. Ott már gyülekeztek a többiek az este az Orangerieben tartandó fogadásra, amit apa elméletileg lemondott, de aztán mondtam neki, hogy menjen, ha akar. Engem ugyanis nem tudott volna bevinni. Szóval elment, én meg a szállodában maradtam. Hajat mostam, közben néztem a Reál Madrid-Marseille meccset. Szünetben kiültem a teraszra, és zenét hallgattam, meg álmodoztam. Élveztem a kis egyedüllétet, mert az elmúlt pár napban túl sok volt az esemény, és mindig voltak körülöttem.Úgy volt, hogy este megint lesz "könyvtárazás", azért is mostam hajat, de amikor apa megjött 10kor, mondta, hogy nem lesz mert mindenki fáradt. Én szívesen mentem volna, mert a múltkorit nem tudtam annyira élvezni, mert ugye nagyon fáradt voltam. Apa megint kellemesen becsiccsentett, és velem ellentétben kellemesen megvacsorázott. Szóval ő megint bedőlt az ágyba és 5 percen belül elaludt, nekem viszont korgott a gyomrom, és még nem is voltam álmos, szóval még jó sokáig nem aludtam.
A bejegyzést egy nagyon édi képpel zárnám, amit Riquewihrben csináltan egy kissrácról, akinek látszott az arcán, hogy született csínytevő. Ezt kamatoztatta is, mert apa csak a kocsiról akart képet csinálni, ő viszont elintézte, hogy ő is rajta legyen:):):
Megjegyzések