Akik ismernek tudják, hogy nagy macskafan vagyok. Rengeteg cicusom volt már eddigi pályafutásom során. A családban mindenkinek van kedvence, így nekem is.
Bár a kedvenc kifejezés nem a legmegfelelőbb, mert mint minden macskabarát tudja, nem mi választjuk a cicát, hanem ők minket. Azaz nagy kegyesen a bizalmukba fogadnak, ám a legnagyobb titkokat mindig megtartják maguknak.
Juliám már kb. 5 éve boldogít engem, és a legfurább szőrgolyó, akivel valaha is összehozott a sors.
Elég szoros kapcsolatunk van(:D), mivel még kölyökkorában volt egy balesete, én meg hűségesen posztoltam a betegágya mellett. Szóval akkor választottuk ki egymást véglegesen.
Úgy esett az eset, hogy a cicáink imádják bosszantani a szomszéd kutyát. Csak ráülnek a kerti kisház tetejére, és onnan nézik felsőbbrendűen a szomszéd ebet, aki az erőlködéstől dülledő szemekkel és csorgó nyállal ugatja őket. Nos, Juliám úgy gondolta, hogy összeméri erejét a kutyával, de akármilyen raptorszerű is, a kutya legyűrése még neki sem sikerült. Reggel találtam rá a teraszunk mellett, és nem bírt felállni, ezenkívül merő egy kutyanyál volt. Elszoruló torokkal vittem be a macskakosárba, pedig legszívesebben hisztériáztam volna.
Ezután elég megrázó, és fájdalmas 3 hét következett, ami alatt nem bírt felállni. Úgy tűnt megbénult, de én bizakodtam. Szóval 2 hétig etettem, vécére vittem és ápoltam, de a 2. hét végén anyám azt mondta altassuk el. Nem engedtem, hanem könyörögtem a macskának, hogy ne tegye ezt velem, gyógyuljon már meg. És csodák csodájára 2 nap múlva, bicegve, ugrálva ugyan, de lábra állt. A 3. héten már kivittem a hátsó kertbe egy kis egészségügyi sétára, ami láthatóan jót tett neki, mert ezután már egyedül is tudott menni.
Ennek az esetnek a hozománya, hogy Juliám biceg és rettenetesen kacsázik, de azóta nagyon szeretjük egymást.Együtt is alszunk:)
Julia további furcsaságain mindenki el szokott ámulni. Rémesen "beszédes" cica, folyamatosan mondja a magáét, azt hiszem tőlem tanulta:) Ha beszélsz hozzá, ő "válaszol" és aki érti a macskaszlenget, az tudja is mit "mond":)
Továbbá igazi cirkuszi macska, ugyanis két lábon jár(szerintem ez a kutyatámadás hagyatéka). Ha puszit akar a fejére, akkor csak feláll két lábra. Ilyenkor muszáj egy csókot nyomni a feje búbjára, mert ha nem, akkor megsértődik.
A sértődésről jut eszembe: múltkor meg mertem említeni neki, hogy felszedett pár kilót, és most kissé henger-alakú lett. Erre kaptam egy lesújtó pillantást, majd felcsapta a farkát és levonult a hasamról(épp ott táborozott). Szóval tanulság ebből, a macskanők is érzékenyek, ha a súlyukkal piszkáljuk őket:)
Macskákról, és macskalélektanról egyelőre ennyi, valószínűleg még úgyis lesz bejegyzésem ebben a témában:)
Megjegyzések