A banda harmadik korongja. Azt kell mondanom, hogy a banda csökkenő tendenciát mutat, na nem minőség, hanem keménység tekintetében. Az első lemez még igazán zúzós volt. Ha azt nézzük, hogy hova jutott az együttes egy Capricorn meg egy Edge of the Earth óta...de nem akarok hasonlítgatni. Első hallgatásra kicsit furának tűnt az egész, még talán másodjára is, de ahogy értelmeztem a szövegeket és hozzájuk passzítottam a hangzást, úgy már el is tudtam fogadni. Ha lassan is, de el. A kedvenc akkor is a második lemez, a The Beautiful Lie marad, de ez is a nyomában lépked. Mondjuk.
No de az új album. Számos dologgal próbálkoztak, hogy különleges legyen.
Elsőként meg lehet említeni, hogy 2000-féle borítóval jelent meg. Ez úgy történhetett, hogy megkérték a rajongókat, küldjenek magukról képet, és az első 2000 beküldő mosolyoghat az album borítójáról. Ez mondjuk tök jó,mert így a nagyon fanatikusok közelebb érezhetik magukat az együtteshez. Amúgy meg vicces lehet,hogy aki felkerült az egyik borítóra az milyen hajtóvadászatot indíthat a saját fotója után:D
A másik érdekesség, hogy több számban is hallható a rajongók kórusa. A banda ugyanis összehozta a The Summit névre hallgató találkozót, amikor is a rajongók belepillanthattak az előkészületekbe, és természetesen részt is vettek annak a pár számnak a rögzítésében.
A hangzás egy kicsit egysíkú, a sok kórussal meg minden, de hamar elkapja a karkitárós hangulata az embert. Vagy nem, de akkor nem ezt a lemezt kell berakni a lejátszóba. Rengeteg a kórusos aláéneklős rész, ami engem először kiidegelt, de miután megszoktam még tetszett is. Az egyetlen kifejezetten lassúnak mondható szám az Alibi, ami egyébként nagyon tetszik, kicsit szokatlan Jaredéktől. Szövegileg a Vox Populi felhívás a keringőre, akarom mondani a harcra, minden echelonnak az első számú üzenet a lemezről, főleg ha ismerjük a háttérsztorit, mégpedig hogy az együttes tagjai nagy környezetvédők, a lemez több száma is arról szól, hogy tehetünk valamit, készüljünk a változásra, fogjunk össze.
A harmadik dolog, hogy a This is war című szám fent van a Dragon Age:Origins soundtracjén. Ami egy nagyon fasza számítógépes játék, örülnék, ha elvinné a mostani videokártya,de sajna ez nem így van:(
A negyedik érdekesség, amit a végére hagytam számomra nem túl pozitív dolog az albumon. Tudniillik a Huricane című számot a The Killers énekesével és Kanye Westtel vették fel. A Killers énekese szintetizátoron pötyög, azzal nincs bajom, főleg mert fingom nincs ki...na de Kanye West??? Kanye West egy nulla, és ráadásul ezen az albumon semmi helye. Amikor meghallgattam hirtelen azt hittem ugrott egyet a lejátszó vagy valami, mert annyira nem illett abba a számba, hogy jaj....alapvetően nagyon szeretem ezt a számot, de én ki bírnám belőle hagyni azt a rappes betétet.
Összességében tetszik az album, a kedvenceim: Kings and Queens, amiből az album első klippje készült,amit maga Leto rendezett,This is war, a címadó dal,A Night of a Hunter,a Closer to the Edge, ami egy erőteljes gyorsabb szám, a dalszövege is nagyon tetszik, és a Stranger in a Strange Land aminek fantasztikus hangzásvilága van, ez a kedvenc számom a korongról:D
Megjegyzések