Dan Brown könyvei jók. Vagy inkább érdekesek.Egyszer. Egy a baj: azok, amelyeknek Robert Langdon a főszereplője mind ugyanarról szólnak. Jelképek, szimbólumok,szabadkőművesség. Ami még nem lenne baj, mert ez nagyon is érdekes, tényleg.
Csakhogy a történet is mindig ugyan az. A szereplők is. Maximum csak más a nevük. A Da Vinci kódban szereplő Silas karaktere egy az egyben ráhúzható Malakhéra. Elvakult fanatikus, aki művelt ugyan, de az elvakultság miatt mindent félreértelmez, így juttatva Langdont mindig egy kis előnyhöz.
Sajnos a történet kiszámítható, egy lépéssel előbbre lehet mindig tudni, hogy mi fog következni, így sajnos nem nagy meglepetés. (spoiler!)
A legnagyobb csalódás az volt, amikor már két fejezettel előrébb rájöttem, hogy Peter Solomon fia valójában Malakh,aki mégsem halt meg X évvel ezelőtt. Az is érezhető volt, hogy Langdon valójában nem fullad meg az üvegkoporsóban.
Az eleje uncsi. Szinte semmi izgalom nincs benne, mert minden kiszámítható. A vége fele kezd izgisebb lenni,de a fent említett okok miatt nem okozott túl nagy meglepetést. Valahol olvastam, hogy az egész könyv elmenne szabadkőműves-propaganda anyagnak. Hát, elmehetne. Bár szerintem a könyv inkább az interneten megtalálható összeesküvés-elméleteket gyúrta egybe. Mondjuk vannak tényleg elég szembeszökő dolgok is, mint mondjuk az egydollároson fellelhető szabadkőműves piramis:
Alapvető probléma az, hogy akinek ez az első Dan Brown könyve, ami Langdonról szól. az értékelni fogja. De én olvastam már a Da Vici kódot és az Angyalok és Démonokat is, és így harmadjára már annyira nem buli. Adott Langdon, aki mindig mindenre rájön, egy gyönyörű tudósnő, aki segíti, egy nagymester, aki bajba került,ne adj isten meg is hal, valamint egy fanatikus,aki üldözi őket a tudásért. Ez a séma mindhárom könyvre igaz.
Azért vannak benne érdekes dolgok is, amin érdemes elgondolkodni, főleg annak, aki már kicsit belekóstolt az ezoterikus világba.
Érdekes a sin cera kifejezés újbóli felbukkanása, ami már szerepelt a Digitális Erőd című könyvében is. Ennek szó szerinti jelentése "viasz nélkül". Erről már a könyv előtt is olvastam, művészettörténet iránt tanúsított érdeklődésemnek köszönhetően. A reneszánsz korban a szobrászok gyakran dolgoztak márvánnyal,ami igencsak drága alapanyag ugye, így amikor elrontották, kényszer szülte megoldásként viaszt folyattak az elrontott részre, amit aztán leszórtak kőporral, így a hiba csaknem észrevétlen maradt. Azokat a szobrokat, melyeket nem rontottak el, azt "sin cera", vagyis viasz nélküli szobornak nevezték. Ez a kifejezés később kapott egy új értelmet, ami így hangzik: őszintén, teljesen, hibátlanul, igazán.
Ebből ered az angoloknak a "sincerely" kifejezése, amivel a leveleket írják alá. Azaz rejtetten azt jelenti, hogy minden,amit leírtak,azt őszintén gondolják.
A Digitális erődben a főhősnő írta alá így mindig az üzeneteit,amiket a szerelmének küldött. Azaz úgy, hogy Szeretlek, sin cera,- őszintén szeretlek. Ez szép gondolat szerintem. A Digitális erődöt egyébként érdemes elolvasni, bár elég sok benne az informatikai kifejezés, amit a laikusok nem nagyon vágnak, de ha utánanézel, akkor egész befogadható. Az egyetlen Dan Brown könyv,ami teljes egészében tetszett, az a Megtévesztés foka. Az valóban izgi volt. Azt ajánlom mindenkinek.
A másik érdekes gondolat az, hogy minden bennünk van születésünktől foga, és amit tanulunk, azt valójában nem "megtanuljuk", hanem "újratanuljuk". Erről már a pszichológiai tanulmányaim során is olvastam valahol, és ezt is nagyon értékes gondolatnak tartom a könyvben. Mert ha feltételezzük, hogy van élet a halál után, márpedig szerintem van, akkor minden tudásnak már birtokában voltunk egyszer, egyszerűen csak elfelejtettük az újraszületésünk során. Így lehetséges szerintem, hogy vannak "zseni" gyerekek, akik már 5 évesen mondjuk zongora virtuózok...ők könnyebben visszaemlékeznek, vagy erősebbek az emlékeik az előző életükből, így aztán játszva reprodukálják azt a tudást,aminek már egyszer a birtokában voltak.
A könyvben több festmény illetve festő is megjelenik, ami művészetrajongó lelkemnek plusz pont. Különösen örültem Dürernek, mert őt én is nagyon szeretem.
A Capitolium mennyezetfreskója:
Constantino Brumidi festette 1865ben.
Albrecht Dürer: Melankólia I.:
Ez a kép azért érdekes, mert a kuporgó alak feletti tábla, az valójában egy bűvös négyzet. Ez nem egy misztikus hablaty,hanem kőkemény matematika: Egy négyzetrács, amelyben a számok összege akárhonnan(sor,oszlop,átló) olvasva mindig ugyanannyi. esetünkben 34. Azonban Dürer itt ennél is tovább ment, mert itt nemcsak a sorok, oszlopok és átlók összege 34,hanem a négy kvadráns, a négy középső négyzetbe és a négy sarokba írt számok összege is. Plusz, ha ez még nem lenne elég, beleépítette az 1514es számot, ami a mű elkészültének a dátuma. Nem semmi:) Nem vagyok egy matekbuzi, sőt, de az ilyenek mindig is érdekeltek, mint ahogy a titkosírás is:) Kedvencem a Caesar-rejtjel, amit már gyakorlok egy ideje, meg van még egy, aminek nem tudom a nevét, de a Might and Magic 6-ban így van elrejtve az obeliszkek titka, szóval ahhoz is kellett egyfajta gógyi(most nem magamat fényezem ám:D)
No ennyi lett volna. A szabadkőművességről már nem írok, mert engem is itt megvádolnak a rend reklámozásával.:S
Megjegyzések