“Nem az az igazi barát, aki szenvedéseink közepette szánalommal fordul felénk, hanem aki irigység nélkül tudja szemlélni boldogságunkat.” (Gustave Thibon)
“Irigységünk mindig tovább tart, mint azoknak a boldogsága, akiket irigylünk.” (La Rochefoucauld)
Meghatározás: "Az irigység nem más, mint önmarcangoló bosszankodás az embertársaink által elért sikerek, vagy megszerzett javak láttán, annak okán, hogy inkább kívánnánk azokat magunknak."
Már megint nőtársaim lelki világa van a kirakatban. Mégpedig az irigység.Ez egy szörnyű emberi tulajdonság, főleg, ha az a valaki más barátságára féltékeny.És valahogy ebben a "versengésben" mindig én vagyok a szenvedő alany, azaz, akit a harmadik személy ki akar utálni.
Azt már megtanultam, hogy ne akarjak részt venni ebben a "versenyben".Egyrészt mert nincs értelme, másrészt mert harc nélkül is én vagyok a "győztes".
Gondolom mindenki, aki nőböl van, ismeri azt az érzést, amikor valaki,egy harmadik személy egy mély barátságot akar szétrombolni, vagy azért, mert irigy arra a barátságra, vagy azért mert neki nincs olyan lelki társa és azért. Bár a kettő némileg hasonló.
Dóri barátnőmmel már 16 éve ismerjük egymást, és kábé 14 éve vagyunk barátnők. Ez akárhogy is nézzük, hosszú idő. Ez alatt az idő alatt voltak mélypontok és mosolyszünetek(a legtöbb kb 2 hét volt,ez volt a leghosszabb és egy pasi miatt volt).
De 14 éve változatlan számítunk egymásra.Természetesen voltak olyan lányok, nem is egy, aki be akart furakodni ebbe a barátságba. Ez kisiskolás korunkban gyakrabban előfordult, mert a kislányok hajlamosabbak erre. Azt azonban nem gondoltam volna, hogy már érettnek mondható, kis híján 22 éves nők is képesek furkálódni. Azt tudtam, hogy az a bizonyos illető nem szeret engem túlságosan.Én sosem tudtam utálkozni olyan emberekre, akiket alapjában véve bírok,de ők nem szeretnek engem. Nincs értelme, mert ez inkább nekem okoz szar érzést. Nem tudom, lehet én vagyok rosszul összerakva. Azt mindenestre elmondhatom, hogy nagyon rosszul esik, mert nem képes az arcomba mondani.
Történt ugyanis, hogy volt az a bizonyos jól sikerült retrós buli után,amit itt is megírtam,az egész nyáron át tartó utálkozás hirtelen "de szeretjük egymást"-ba csapott át. Aztán most meg megint nem bírjuk egymást.Legalábbis az ő szemszögéből. A szilvesztert ugyanis miatta(tuk)nem töltöttük 6osban, mert "Ő" nem akart közösen szilveszterezni.Most aztán mentünk volna zenészbálba.Konkrétan engem csak a Dóri hívott. Aztán, mint kiderült "Ő" "elfelejtett" nekem jegyet venni. Merthogy a szilvesztert a Dóri velem töltötte, akkor a bál az ugyan hadd legyen már csak az övé.
De most komolyan...vissza az oviba, hogy azon veszekedjünk melyik építőkocka kinek jut? Ha volna egy kis sütnivalója rájöhetne, hogy ezzel csak maga alatt vágja a fát. Két dolog miatt is:
1:Aki így viselkedik,annak sosem lesz ilyen barátsága,mert képtelen felfogni, hogy mi az alapja egy ilyen kapcsolatnak.
2:Ezzel csak elüldözi az adott személyt.Most konkrétan a Dórit.Mert ezt nem csak, ő de szerintem mindnki nagyon utálja.
Ezek után kívánom neki, hogy érezze jól magát szombaton.Nekem nem fáj, hogy kettesben (vagy négyesben) csinálnak programot, mert én nem vagyok rá irigy. Kicsit sem, és nekem nincs szükségem arra, hogy elkezdjem a háta mögött fúrni.Ezt elvégzi saját magának. Szemtől-szemben.
“Irigységünk mindig tovább tart, mint azoknak a boldogsága, akiket irigylünk.” (La Rochefoucauld)
Meghatározás: "Az irigység nem más, mint önmarcangoló bosszankodás az embertársaink által elért sikerek, vagy megszerzett javak láttán, annak okán, hogy inkább kívánnánk azokat magunknak."
Már megint nőtársaim lelki világa van a kirakatban. Mégpedig az irigység.Ez egy szörnyű emberi tulajdonság, főleg, ha az a valaki más barátságára féltékeny.És valahogy ebben a "versengésben" mindig én vagyok a szenvedő alany, azaz, akit a harmadik személy ki akar utálni.
Azt már megtanultam, hogy ne akarjak részt venni ebben a "versenyben".Egyrészt mert nincs értelme, másrészt mert harc nélkül is én vagyok a "győztes".
Gondolom mindenki, aki nőböl van, ismeri azt az érzést, amikor valaki,egy harmadik személy egy mély barátságot akar szétrombolni, vagy azért, mert irigy arra a barátságra, vagy azért mert neki nincs olyan lelki társa és azért. Bár a kettő némileg hasonló.
Dóri barátnőmmel már 16 éve ismerjük egymást, és kábé 14 éve vagyunk barátnők. Ez akárhogy is nézzük, hosszú idő. Ez alatt az idő alatt voltak mélypontok és mosolyszünetek(a legtöbb kb 2 hét volt,ez volt a leghosszabb és egy pasi miatt volt).
De 14 éve változatlan számítunk egymásra.Természetesen voltak olyan lányok, nem is egy, aki be akart furakodni ebbe a barátságba. Ez kisiskolás korunkban gyakrabban előfordult, mert a kislányok hajlamosabbak erre. Azt azonban nem gondoltam volna, hogy már érettnek mondható, kis híján 22 éves nők is képesek furkálódni. Azt tudtam, hogy az a bizonyos illető nem szeret engem túlságosan.Én sosem tudtam utálkozni olyan emberekre, akiket alapjában véve bírok,de ők nem szeretnek engem. Nincs értelme, mert ez inkább nekem okoz szar érzést. Nem tudom, lehet én vagyok rosszul összerakva. Azt mindenestre elmondhatom, hogy nagyon rosszul esik, mert nem képes az arcomba mondani.
Történt ugyanis, hogy volt az a bizonyos jól sikerült retrós buli után,amit itt is megírtam,az egész nyáron át tartó utálkozás hirtelen "de szeretjük egymást"-ba csapott át. Aztán most meg megint nem bírjuk egymást.Legalábbis az ő szemszögéből. A szilvesztert ugyanis miatta(tuk)nem töltöttük 6osban, mert "Ő" nem akart közösen szilveszterezni.Most aztán mentünk volna zenészbálba.Konkrétan engem csak a Dóri hívott. Aztán, mint kiderült "Ő" "elfelejtett" nekem jegyet venni. Merthogy a szilvesztert a Dóri velem töltötte, akkor a bál az ugyan hadd legyen már csak az övé.
De most komolyan...vissza az oviba, hogy azon veszekedjünk melyik építőkocka kinek jut? Ha volna egy kis sütnivalója rájöhetne, hogy ezzel csak maga alatt vágja a fát. Két dolog miatt is:
1:Aki így viselkedik,annak sosem lesz ilyen barátsága,mert képtelen felfogni, hogy mi az alapja egy ilyen kapcsolatnak.
2:Ezzel csak elüldözi az adott személyt.Most konkrétan a Dórit.Mert ezt nem csak, ő de szerintem mindnki nagyon utálja.
Ezek után kívánom neki, hogy érezze jól magát szombaton.Nekem nem fáj, hogy kettesben (vagy négyesben) csinálnak programot, mert én nem vagyok rá irigy. Kicsit sem, és nekem nincs szükségem arra, hogy elkezdjem a háta mögött fúrni.Ezt elvégzi saját magának. Szemtől-szemben.
Megjegyzések