Idén is nagy tervekkel vágtam neki a szilveszternek.De tényleg.Tucatnyi gondolatom támadt, mit is lehetne csinálni.Pécsen főtren hörögni a New York Ska Jazz Ensemble koncertjén,Veszprémbe kocsmába menni barátnőkkel és még 100 ismeretlen emberrel,Siófokon a jól megszokott kocsmánkban inni....ez mind tervbe volt véve és még sokkal több, de természetesen nem lett belőle semmi.
A múlt félévben elhatároztam, hogy igenember leszek. Úgy látszik nekem nem jó ilyen fogadalmakat tenni, mert az tutira hátrafelé sül el, mint a sörétes puska.
Jó dolog ez az igenemberkedés, mármint ha nincsenek korlátozó tényezők. Mert hiába akartam, mindig közbejött valami. Hiába akarsz igenember lenni, ha a többiek mindig egy óriási NEM-et ordítanak a pofádba. Persze csak képletesen.
A tervek meg-nem-valósulása ellenére nagyon kis pöpec szilveszterem volt. Itthon voltam, átjött a legjobb barátnőm és a pasija, valamint felkocogott hozzánk a tetőtérbe Juliám is. Persze ő tette az agyát, letámadta Ádám kezét, hogy elorozza a pizzáról a kukoricát. Tudvalevőleg Julia kukorica-imádó, amint megérzi a szagát teljesen bevadul.(itt jegyezném meg, hogy nyáron egy cső kukin mindig ketten osztoztunk.Igen, Juli képes lerágni a kukoricacsőről a kukoricát, bár legtöbbször inkáb levágtam neki a szemeket, hogy ne szenvedjen vele annyit:D)
Aztán a pattogatott kukoricánál sem tiltakozott,mert azt is imádja. Mi közben ittunk és dumáltunk és elég kellemes volt a hangulat. Én akartam még Retróba is menni táncolni, de mivel kint lakunk a város szélén a francba, így nem nagyon vette rá magát a két vendégem, hogy szemerkélő esőben és ködben becaplassunk....
No mindegy éjfél előtt nekiálltunk tévét szerelni, hogy adást csikarjunk a készülékbe, amit végül Dorcámnak sikerlüt megoldania, de közben rossz csatornán felejtette ott a készléket...egészen "privát" élmény volt:)))) (ezek után a PS nem az angol rövidítést jelenti majd a beszélgetéseknél:D)
Annyira sikerült rájönnöm, hogyha nem tudod letáncolni vagy lemozogni a piát, akkor inkább ne igyál sokat. Még jó, hogy volt a hűtőben egy doboz kaukázusi kefír.
Állakat felkaparni, igen, az kurva jó nem csak másnaposságra, de akkor is amikor nem akarsz színeset ásítani.Mert semlegesít. Így, amióta azt a taktikát követem, hogy mikor hazajövök iszok egy kis kefírt, meg amikor felkelek akkor is, azóta nem vagyok másnapos és azóta a taccsot sem dobtam ki, pedig lett volna rá alkalom. Szóval raktározzatok otthon kefírt.
Ital tekintetben az Ádám által hozott ágyaspálesz tette be a kaput, szerintem ha lehetséges lett volna gőzölt volna a fülem, mint Frankeinstein szörnyének a nyaka. Az mindenesetre biztos, hogy én úgy éreztem felgyulladok. Egy kis Martini Rosso-t töltöttem rá(lehet, hogy a "kis" jelző nem a megfelelő szó),amit már nem biztos, hogy kellett volna az Unicum,a pezsgő és a Martini után.....na mindegy.
Szóval, száz szónak is egy vége, hármasban is lehet jól szilveszterezni,csak kell hozzá három jófej ember, egy vagonnyi pia és nasi,PS,és persze egy macska:D
A múlt félévben elhatároztam, hogy igenember leszek. Úgy látszik nekem nem jó ilyen fogadalmakat tenni, mert az tutira hátrafelé sül el, mint a sörétes puska.
Jó dolog ez az igenemberkedés, mármint ha nincsenek korlátozó tényezők. Mert hiába akartam, mindig közbejött valami. Hiába akarsz igenember lenni, ha a többiek mindig egy óriási NEM-et ordítanak a pofádba. Persze csak képletesen.
A tervek meg-nem-valósulása ellenére nagyon kis pöpec szilveszterem volt. Itthon voltam, átjött a legjobb barátnőm és a pasija, valamint felkocogott hozzánk a tetőtérbe Juliám is. Persze ő tette az agyát, letámadta Ádám kezét, hogy elorozza a pizzáról a kukoricát. Tudvalevőleg Julia kukorica-imádó, amint megérzi a szagát teljesen bevadul.(itt jegyezném meg, hogy nyáron egy cső kukin mindig ketten osztoztunk.Igen, Juli képes lerágni a kukoricacsőről a kukoricát, bár legtöbbször inkáb levágtam neki a szemeket, hogy ne szenvedjen vele annyit:D)
Aztán a pattogatott kukoricánál sem tiltakozott,mert azt is imádja. Mi közben ittunk és dumáltunk és elég kellemes volt a hangulat. Én akartam még Retróba is menni táncolni, de mivel kint lakunk a város szélén a francba, így nem nagyon vette rá magát a két vendégem, hogy szemerkélő esőben és ködben becaplassunk....
No mindegy éjfél előtt nekiálltunk tévét szerelni, hogy adást csikarjunk a készülékbe, amit végül Dorcámnak sikerlüt megoldania, de közben rossz csatornán felejtette ott a készléket...egészen "privát" élmény volt:)))) (ezek után a PS nem az angol rövidítést jelenti majd a beszélgetéseknél:D)
Annyira sikerült rájönnöm, hogyha nem tudod letáncolni vagy lemozogni a piát, akkor inkább ne igyál sokat. Még jó, hogy volt a hűtőben egy doboz kaukázusi kefír.
Állakat felkaparni, igen, az kurva jó nem csak másnaposságra, de akkor is amikor nem akarsz színeset ásítani.Mert semlegesít. Így, amióta azt a taktikát követem, hogy mikor hazajövök iszok egy kis kefírt, meg amikor felkelek akkor is, azóta nem vagyok másnapos és azóta a taccsot sem dobtam ki, pedig lett volna rá alkalom. Szóval raktározzatok otthon kefírt.
Ital tekintetben az Ádám által hozott ágyaspálesz tette be a kaput, szerintem ha lehetséges lett volna gőzölt volna a fülem, mint Frankeinstein szörnyének a nyaka. Az mindenesetre biztos, hogy én úgy éreztem felgyulladok. Egy kis Martini Rosso-t töltöttem rá(lehet, hogy a "kis" jelző nem a megfelelő szó),amit már nem biztos, hogy kellett volna az Unicum,a pezsgő és a Martini után.....na mindegy.
Szóval, száz szónak is egy vége, hármasban is lehet jól szilveszterezni,csak kell hozzá három jófej ember, egy vagonnyi pia és nasi,PS,és persze egy macska:D
Megjegyzések