Az egyetem az az intézmény, ahova addig jó járni, míg nincs vizsgaidőszak. Az sem hátrány, ha nem olyan lyukas a memóriád a feladatok fejbentartása szempontjából, mint egy ementáli. Ha ilyen, akkor olyan, mint az enyém. Na ezt jól megmondtam.
Szóval addig tök buli:lógás a haverokkal,nagy dumapartik a Teatárban (ahol a régi puffos-félhomályos-földön ülős-keleti zenés fíling jobb volt, mint a mostani zöld-fehér-ultramodern dizájn, de hát istenem...), kolis pipás folyosós beszélgetések és nagy bulik a Sörházban.
Aztán a vizsgaidőszakban jön az idegeskedés, a nyugtató teák,a kávék és az energiaitalok (le)döntögetése. A minap például rájöttem, hogy jó lett volna már múlt héten nekiállni a curriculumfejesztés tételeknek, mert a tételsor és a leadott anyag köszönőviszonyban sincsnek egymással. Most azokat a napokat tölthetem az anyag összevadászásával, amiket a tanulásra szántam. Ja és akkor nem említettem, hogy előtte van egy másik vizsgám is, amire még ennyit sem készültem.
Ma délelőtt volt a mélypont, a feketenap. Ugyanis Kriszti csoporttársnőmmel msn-en beszélgetve kiderült, hogy a távoktatás beadnadónak tegnap volt a határideje.
Húú az jóóóó....még neki sem álltam, konkrétan azt sem tudom mi a francokat kéne beleírnom, de megcsinálom. Hálistennek kedves Noémi barátnőm átküldte az övét, hogy legalább legyen valami fogalmam a dolgokról.
Az is segített, hogy a tanár jófej és rögtönzött könyörgésemre megengedte, hogy később küldjem el. Még ilyen tanárokat....
Szóval, remélhetőleg jövő héten letudom a rémálmot, és befejeződik ez a vizsgaidőszak mert már elegem van.
Ez azért érdekes, mert most negyedannyi vizsgám volt mint előző félévben(konkrétan 14 volt asszem). Akkor a végén úgy éreztem magam, mint egy darab szar, és két hétig csak aludtam. Most, amikor nincs olyan nehéz dolgom, 3 vizsga után érzem úgy magam, mint az a bizonyos darab. Ez összefüggésben lehet azzal, hogy az eltöltött félévek számával egyenes arányban csökken a motivációm. A legjobb tanárok, akiktől valamit tanulhattam is volna az év elején felmondtak. Se Farkas Éva...se Cserné...és még sorolhatnám. Farkas Éva helyett van most az, aki a curriculumfejlesztést tartja, de nem igazán azt adja le, amit kéne. Konkrétan 2 órán át rágta a finanszírozást, ami aztán a tételsorban bent sincs. Valamint a Regionális Munkagyi Központ fejlesztését nyammogtuk egy órán keresztül....annak mi a franc köze van a curriculumhoz??? Na jó befejezem a nyavajgást, gondolom ez senkit nem érdekel.
Szóval addig tök buli:lógás a haverokkal,nagy dumapartik a Teatárban (ahol a régi puffos-félhomályos-földön ülős-keleti zenés fíling jobb volt, mint a mostani zöld-fehér-ultramodern dizájn, de hát istenem...), kolis pipás folyosós beszélgetések és nagy bulik a Sörházban.
Aztán a vizsgaidőszakban jön az idegeskedés, a nyugtató teák,a kávék és az energiaitalok (le)döntögetése. A minap például rájöttem, hogy jó lett volna már múlt héten nekiállni a curriculumfejesztés tételeknek, mert a tételsor és a leadott anyag köszönőviszonyban sincsnek egymással. Most azokat a napokat tölthetem az anyag összevadászásával, amiket a tanulásra szántam. Ja és akkor nem említettem, hogy előtte van egy másik vizsgám is, amire még ennyit sem készültem.
Ma délelőtt volt a mélypont, a feketenap. Ugyanis Kriszti csoporttársnőmmel msn-en beszélgetve kiderült, hogy a távoktatás beadnadónak tegnap volt a határideje.
Húú az jóóóó....még neki sem álltam, konkrétan azt sem tudom mi a francokat kéne beleírnom, de megcsinálom. Hálistennek kedves Noémi barátnőm átküldte az övét, hogy legalább legyen valami fogalmam a dolgokról.
Az is segített, hogy a tanár jófej és rögtönzött könyörgésemre megengedte, hogy később küldjem el. Még ilyen tanárokat....
Szóval, remélhetőleg jövő héten letudom a rémálmot, és befejeződik ez a vizsgaidőszak mert már elegem van.
Ez azért érdekes, mert most negyedannyi vizsgám volt mint előző félévben(konkrétan 14 volt asszem). Akkor a végén úgy éreztem magam, mint egy darab szar, és két hétig csak aludtam. Most, amikor nincs olyan nehéz dolgom, 3 vizsga után érzem úgy magam, mint az a bizonyos darab. Ez összefüggésben lehet azzal, hogy az eltöltött félévek számával egyenes arányban csökken a motivációm. A legjobb tanárok, akiktől valamit tanulhattam is volna az év elején felmondtak. Se Farkas Éva...se Cserné...és még sorolhatnám. Farkas Éva helyett van most az, aki a curriculumfejlesztést tartja, de nem igazán azt adja le, amit kéne. Konkrétan 2 órán át rágta a finanszírozást, ami aztán a tételsorban bent sincs. Valamint a Regionális Munkagyi Központ fejlesztését nyammogtuk egy órán keresztül....annak mi a franc köze van a curriculumhoz??? Na jó befejezem a nyavajgást, gondolom ez senkit nem érdekel.
Megjegyzések