Botticellitől Tizianóig és Degas-tól Picassóig

Szeretjük a MOL-t.Tényleg:) Anno még az ingyé Ákos-koncertjegyek miatt,most meg a soron kívüli, zárás utáni múzeumlátogatás miatt.
Nem mondom, hogy így az "elit" között lehettem,de legalább nem volt tömegnyomi és nem kellett negyed órákat sorba állni,hogy lássak egy-egy képet, mint mondjuk a Van Gogh-on, 3 éve kb.
Azért a "nagyokosakat" így sem tudtuk elkerülni, mindig van egy pár "kultúrember", aki csak azért megy el egy-egy kiállításra, hogy elmondhassa, hogy "bazzeg,én ott voltam".
Az elején mondjuk volt egy kis nyomorgás, mert a biztonságiak mindenképpen azt akarták, hogy a több száz ember mind tárlatvezetéssel menjen. Mellettem egy nő elkezdett pattogni, hogy menjünk már, merthogy ő ugyan nem vár itt, és minek nem megyünk. Erre elmagyaráztuk, hogy mi mennénk, de a biztonságiak nem engednek, ha akar valamit menjen oda. Ő azonban csak osztotta az észt meg kiabált előre, hogy moccanjunk már meg. Erre egy nő beleveszett, hogy hagyja már őket békén,mire én megjegyeztem, hogy feleslegesen veszekszik vele, mert mindig vannak olyanok,akik okosabbnak hiszik magukat. Erre a kaptam egy lesajnáló pillantást a veszekedő picsától, majd mind a 100 kilójával előrefurakodott, hogy akkor ő most megmondja a biztonságisoknak a frankót. A biztonsági emberkék persze egy hasonló pillantással jutalmazták a pattogását, mint amilyet egy fél perccel előtte rámeresztett, és közölték vele, hogy álljon vissza a sorba. Állt is, csak épp már vöröslő fejjel. Hátul megkérdezték tőle többen, hogy na mi van mégse olyan okos? Haha....
Később persze a biztonságisok is rájöttek, hogy ez így lehetetlen és itt állhatunk éjfélig.Mikor ez eljutott a tudatukig, akkor mondták, hogy akik nem ragaszkodnak a vezetéshez, azok mehetnek. Mentünk. Én nemhogy nem ragaszkodtam hozzá,hanem el is akartam kerülni, mert utálom, amikor ott van 10 csodálatos festmény, a tárlatvezető meg kiszúrja az egyiket, arról pofázik egy sort majd a többire rá sem pillantva megy tovább....szörnyű. Mondjuk azt is rühellem, ha megmondják, hogy mit gondoljak 1-1 képről.Szeretem a saját tudásom alapján kielemezni mit látok.
A legelső kép Botticellinek egy korai Madonna képe volt.Ez látszott is, mármint hogy korai. Mögöttem egy 200 kilós borostás hapi rápillantott, majd megveregette az asszonyka vállát, hogy: "Hihi jól van akkor ezt már megnéztük mehetünk is nem? Hihi...." Jól van bazdmeg röhögjél csak a saját taplóságodon, mást úgysem tudsz a csökött agyaddal....Istentelenül fel bírnak idegesíteni az ilyen taplók...mi a francnak járnak ezek múzeumba, merthogy nem kulturálódni az biztos....
Na mindegy, mi a saját kis tempónkban végigjártuk a Botticellitől Tiziánóig részleget, ami két órába telt. Az egyik képnél apám megpróbált valamit magyarázni a reneszánsz perspektíváról,ekkor emlékeztetnem kellett, hogy művtöriből érettségiztem, ötösre, mivelhogy művészettörténésznek készültem, úgyhogy inkább én magyarázok neki,ha lehet. Erre az egyik néni, aki felügyelt, elröhögte magát a markába...hát igen szegény kicsit beégett.
Akkor jött rá, hogy nem csak a szám nagy, amikor elkezdtem elmagyarázni, hogy az egyik Madonna-ábrázolásnál,hogy mért kör alakú a festmény, amit egyébként tondónak hívnak.(egyébként azért, mert a firenzei festészetben a kör alak Isten anyjának a méltóságát hivatott hangsúlyozni). Innentől kezdve inkább nem próbált okosságokat mondani, hanem megtalált egy középkorú nőt, aki szerintem bejött neki, és neki próbált magyarázni, megjegyzem ,hülyeségeket.
Az egyik festmény eredetileg egy kelengyés ládán volt, és egy csatajelenetet ábrázolt. Az alakok kidolgozatlanok voltak, a kelmék viszont fantasztikusan részletesek. A kép Verrocchio-nak és Leonardo-nak van tulajdonítva,ehhez képest mondom:meglepően kidolgozatlan, az arcok szinte rajzolva vannak csak, nem festve. A brokát anyag azonban szinte élt a képen. Ezt apámmal is megosztottam, ő ezt a fejtegetést próbálta előadni a nőnek egy másik képnél, csak azon kár, hogy nem brokát anyag volt, hanem szatén, de gondolom ezt a nő is levágta. Nem javítottam ki,gondoltam nem égetem tovább,mert ez kurva ciki volt így is.
Aztán egy reneszánsz velencei ruhakivágásra azt próbálta nekem beadni, hogy az jellegzetesen görög. Nem álltam le vele veszekedni, hogy az tipikus reneszánsz velencei ruhaujj és nyakkivágás, valamint a fejék sem görög....jaj nem is tudom mit gondolt.
Az első kép, ami igazán tetszett, az Bellini Angyali üdvözlete volt. A kazettás mennyezet kidolgozottsága, a márvány tökéletesen élethű és a kelmék is nagyon szépek, lobognak, "élnek".

Megcsodálhattuk Botticelli Virginia története című képét is, ami engem annyira nem vonzott, persze Botticelli meg minden, de nekem annyira nem tetszett, bár a kép zseniális, meg kell hagyni.

A következő festmény, ami ismerős volt és szeretem is, az Leonardo Da Vinci Hermelines hölgy-e volt, amit páncélüveg őrzött, ilyet még nem is láttam(:D)

("A főigazgató beszámolt arról, hogy a kiállítás "koronáját", Leonardo da Vinci Hermelines hölgyét volt a legnehezebb megszerezni a Krakkói Nemzeti Múzeumhoz tartozó Czartoryski Múzeumból. Diplomáciai és rendőrségi együttműködésre is szükség volt a csaknem 80 milliárd forintra biztosított kép kölcsönzéséhez, az alkotást tizenkét kommandós kísérte Krakkóból Budapestre. A Hermelines hölgyet eddig egyedül az olasz múzeumok kapták kölcsön nyolc éve, azóta sehova sem utaztatták a világ egyik legértékesebb festményét.")
A Hermelines hölgy meglepő volt, mert akár csak a Mona Lisa ez is sokkal kisebb, mint amilyennek az ember elképzeli. Képeken minden olyan nagynak tűnik,nem tudom mért.
Tiziano-tól leginkább talán a Kesztyűs férfi lehet ismert, ami tényleg egy nagyon jó portékép.

Itt jegyezném meg, hogy egy család elment Tiziano festménye mellett, mintha ott sem lenne, majd megállt egy másik, A Kesztyűs férfihoz képest rémesen ronda férfit ábrázoló kép előtt és elkezdték dícsérni a festő zsenialitását. Kinek a pap, kinek a papné.... Tiziano pályatársa és riválisa Tintorettotól is volt kint egy pár mű, az épp akkor odaérkező fontoskodó tárlatvezető megpróbálta beadni nekünk, hogy Tintoretto tehetségesebb volt, mint Tiziano....na de kérem,még ha így is gondolja ilyen szubjektív dolgot akkor sem mondunk egy tárlatvezetésen....mellesleg Tintoretto pont, hogy néha elnagyoltan festett, mert a Saint Marks Procurator portréján a brokát anyagot például csak itt-ott jelképesen karcolgatta bele a festménybe.

Raffaelo-tól is volt festmény: Áldást osztó Krisztus (Pax Vobiscum).

A következő kedvenc az Giorgione-től az Ifjú képmása volt, ami egy elég helyes srácot ábrázol(:D).

Nagyon tetszett még Sodoma Ecce Homo című műve. Azaz nem tetszett,az rossz szó rá. Inkább sokkolóan zseniális.Igen, így jó.

A tárlat végén a manierizmusé volt a főszerep, amit nem nagyon értek, és nem is nagyon szeretek, mert a manierista képek túlzsúfoltak és az alakoknak túl nagy a fejük:S

Mikor a végére értünk, akkor kicsit lepihentünk és felhasználtuk az ingyé étel-italjegyünket, ettünk 1-1 pogit, meg ittunk egy jeges teát, ami már nagyon kellett,és a lábam is majd lerohadt.

De mentünk is tovább a Degas-tól Picasso-ig kiállításra, ami szintén nem bűvölt annyira el, bár igazán nagy nevek voltak a képviselők:Courbet, Corot, Degas, Manet, Monet, Renoir, Gauguin, Van Gogh, Toulouse-Lautrec, Cézanne, Matisse és Picasso. Egyrészt mert nem bírom az absztraktot és a fauvizmust, másrészt meg a nagy nevekhez képest rémisztően rossz festményeket állítottak ott ki. Például az impresszionistáknál Monet-nál egy botrányosan rossz tavirózsás képet, amire nincs jobb szavam, mint a giccs. Az egész rózsaszín és vibráló zöld volt. Na mindegy. Nekem nem tetszett. Manet-től egy férfiportré volt, nekem a kedvencem tőle a Folies-Bergére bárja című festmény,amit sajnos nem állítottak itt ki.

Renoir-t is felfedeztem, már a terem másik feléből, (épp Monet rémségét hagytam hátra)gyorsan oda is mentem gyönyörködni benne.Renoirt nagyon szeretem, az impresszinistáktól a kedvencem, bár azt hiszem őt nem lehet igazán annak mondani. A festmény a barátait ábrázolja reggelizés közben, a kalapos úriember Monet,azt hiszem.

Picassotól három kép volt,

mint már mondtam, én nem szeretem a műveit, ezért aztán amíg a többiek ott tömörültek én Raffaeli Boulevard Saint Michel című képét nézegettem, ami azért érdekes, mert a korabeli ruháktól eltekintve ugyan így néz ki szinte az utca képe:)

Mikor végigértünk még besurrantunk apuval a XX. század művészete terembe,ahol sok szép kép volt, de azon tényleg csak végigmentünk ,mert sajna nem volt több idő. De azért még így is durva időt futottunk, konkrétan 18-tól 21:30-ig bent voltunk.huh.Még most is fáj a talpam:S
Így a végén a teljesség igénye nélkül még beraknám azokat a festményeket, amik még tetszettek:

Euggéne Carriére: Az anya csókja


Maximilian Lenz: Egy világ


Arnold Böcklin: Tavaszi est


Bartolomeo Veneto: Flóra


Maurice Utrillo Rue Du Mont-Cenis, Montmarte (ez azért is tetszik, mert hasonló stílusú festmények vannak az ebédlőnkben és imádom őket(is))


Fernand Khnopff:Patak a Fesset-nál


Ennyi lett volna.Illetve volt még egy, de arról sajna nem sikerült képet találnom:
Jean-Luis Forain Bál a Párizsi Operában.

*******Köszönet a kedves ismeretlennek a képért:******

Aki kihagyta sajnálhatja, mert volt olyan ,ami magángyűjteményben van, valamint a többségért elég sokat kell utazni:(