Már régóta meg akartam nézni ezt a filmet. Múlt héten édes unalmamban gondoltam is rá, de aztán az unalomhoz lustaság is társult, így elmaradt. Viszont tegnap észrevettem az Univban, hogy az Urániában épp játsszák. Állandó mozistársam, Kriszti is velem tartott.
Az Urániában az a jó, hogy kifejezetten művészfilmeket jó benne nézni. Vagy legalábbis olyanokat, amelyeknek a hangulata olyan, mint a Chéri-é.
Sok negatív kritika érte, szerintem jogtalanul. Mert a Veszedelmes viszonyok rendezője készítette a filmet, és megint Michelle Pfeiffer-rel a főszerepben, aki egy kiöregedett kurtizánt alakít,Lea-t, aki élvezi az összekufircolt jólétet-egyedül. Azonban ez felborul, amikor egy kevésbé kedvelt pályatársnője, Madame Peloux megkéri, hogy vegye gondjaiba kicsi fiát, Chéri-t, aki 19 évesen már kiélt és olyan kiégett, mint egy szál gyufa.
El is utaznak kettesben vidékre, hogy Chéri távol maradjon a nőktől,piától,kokótól és az ópiumtól. A kis kiruccanásból végül 6 év lett, Lea és Chéri teljesen egymásba gabalyodtak. Chéri Lea eltartottja lett, és a 6 év alatt megtanította a testi szerelem minden csínjára. De az okítás túl jól sikerült, és a testi szerelemből végül valódi szerelem lett, közben Chéri ugyan az a felelőtlen kisfiú maradt Lea mellett, mint amilyen 19 éves korában volt.
Az idill azonban megszakad, mert Chéri méregkeverő anyja, érdekből egy jól jövedelmező házasságba kényszeríti bele Chéri-t. A lány anyja szintén kurtizán, a lányt Edmee-nek hívják. Lea látszólag teljes érdektelenségből engedi el Chéri-t, aki teljes naivságában abban a hitben volt, hogy a házassága ellenére Lea mellett maradhat.
Lea azonban a házasság napján rájön, hogy többet is érez Chéri iránt, mint hitte. Ezért elutazik délre, hogy egy búfelejtő játszótársat találjon magának. Talál is, de Chéri-t nem tudja elfelejteni.
Chéri eközben visszatér a nászútjáról, és rádöbben, hogy neki is nagyon hiányzik Lea. Ezért aztán visszatér ahhoz az életmódhoz, amit 19 éves korában otthagyott. Elköltözik otthonról, és szállodában lakik.
Amikor Lea tudomást szerez arról, hogy Chéri megszökött és senki nem tudja hol van, és valószínűleg el fog válni, akkor hazamegy. (nekem erős a gyanúm, hogy Chéri írta azt a levelet, bár ebben nem lehetünk biztosak).
Chéri persze ott van, amikor Lea megérkezik, bár ezt ő nem tudja. Chéri másnap hazamegy kis feleségéhez,elhalmozza ajándékokkal és hancúroznak egy jót. (Itt be kell vallanom nem nagyon értem, hogy ez mért volt,de valószínűleg a férfiak gyermeteg észjárásával van összefüggésben)
Másnap este dúvad módjára beront Leához, és újra egymásra találnak. Mikor Lea reggel bevallja, hogy szereti, Chéri kiakad.(újabb momentum:egyszer nyilvánítsad ki mit érzel, és úgy dobnak el, mint egy koszos zsepit) Lea rájön, hogy Chéri az anyafigurát szerette benne, a jólelkűségét, és amikor ennyi idő után találkoztak Chéri csak az öregasszonyt látja benne.
A vége drámába fordul: Lea összeroppan, Chéri elmegy a háborúba, amit túl is él, azonban később rájön, hogy az egyetlen asszony, akit valaha is tudott és tudott is volna szeretni továbbra is, az Lea volt. Ezért hát fejbe lövi magát a szolgálati fegyverével.
Vélemény:
Az Uránia már megalapozta a film hangulatát,mivel ez amolyan régimódi filmszínház, páholyokkal és vörös bársonyülésekkel. A 20-as évek bája, amit én nagyon imádok tökéletesen átjön a filmen. A ruhák csodálatosak, a házak berendezése gyönyörű szecessziós, a maga tekervényes mintáival, buja kertjeivel....áh egyszerűen imádni való. A filmzene varázslatos, tökéletesen illik a filmhez, és a hangulatra is ráerősít. A könnyed francia báj mindenhonnan sugárzik, amit szintén nagyon szeretek(ha a Strasbourg-i beszámolóból nem jött volna le:D)
A Chéri-t alakító Rupert Friend tökéletesen játssza a selyemfiút.
Amikor Lea közli, hogy a házassága után nem találkozhatnak ÚGY, akkor az arckifejezésén elröhögtem magam. Tökéletesen adta vissza a naiv férfiak kivert-kutya tekintetét. Ezzel a tekintettel szerintem nemcsak én ,de sokan mások is találkozhattak, ha érzésem nem csal, mert például Kriszti barátnőm is tökéletesen értette, hogy min röhögök.
Rupert Friend egyébként a filmben szívdöglesztő, de amikor utána néztem neten, akkor kiderült, hogy a kegyetlen mód utált Keira Knightley pasasa, ami rögtön le is rontotta az ázsióját, aztán megláttam világos, rövid hajjal egy képen. Itt volt az a pont, hogy úgy döntöttem: megőrzöm Chéri-ként az emlékezetemben.
Michelle Pfeiffer egyébként még ötvenen felül is gyönyörű, és örülök, hogy ő, sok más pályatársnőjével ellentétben, büszkén vállalja az öregséget. Bár néha, főleg a film vége felé egész múmiaszerű, de ez gondolom a művészi hatás érdekében.
Sok kritikában olvastam, hogy ezen a filmen tökéletesen lehet szundítani. Innen is látszik, hogy a kritikák írójának többsége férfi. Nem értékelik a mögöttes tartalmat és magát a tiszta szépséget. Ez nem egy sodró lendületű, fordulatokban és intrikákban gazdag film. Senki nem várjon egy második Veszedelmes Viszonyokat.
Ezt a mozit csak magáért a szépségért, és a belőle sugárzó hangulatért kell nézni. Mert szép.Még a drámai befejezés ellenére is.
Megjegyzések