HIM-Screamworks:Love in Theory and Practice

HIM-Screamworks:Love in Theory and Practice

1. In Venere Veritas
2. Scared To Death
3. Heartkiller
4. Dying Song
5. Disarm Me (With Your Loneliness)
6. Love, The Hardest Way
7. Katherine Wheel
8. In The Arms Of Rain
9. Ode To Solitude
10. Shatter Me With Hope
11. Acoustic Funeral (For Love In Limbo)
12. Like St. Valentine
13. The Foreboding Sense Of Impending Happiness

Nagy izgalommal vártam az új albumot: mikor olvastam az egyik újságban még augusztusban, hogy valószínűleg februárban jön az új album, háromszor körbeugráltam a szobát.
Mielőtt még kijött az első dal az albumról,a hivatalos oldalon rendeztek egy vadászatot. A HEARTKILLER betűit kellett megtalálni különböző oldalakon. Elég sokan, köztük én is, egész nap a gép előtt böngészték a különböző HIM-hez kapcsolható site-okat és közösségi oldalakat. Este 5 körül már meg is volt az összes, kivéve egyet, amit utólag raktak fel, mint kiderült, és az járt jól, aki visszanézett a myspace-re. A nyeremény az album volt meg egy póló, és persze elsőnek hallgathatta meg a számot. Az első fél perces betekintés után rá kellett jönnöm, hogy nem érte meg azt az egy napot. Hangot is adtam a hivatalos oldalon a véleményemnek, ha jól emlékszem elsőként kommenteltem be negatív véleményt. Mindenki csak ajnározta, hogy szeretem a HIMet így, meg Ville-t úgy....na mindegy. A lényeg, hogy a kommentemben leírtam, hogy ez alapján a fél perc után kijelenthetem, hogy ez egy elcseszett popdal, és nagyon remélem, hogy a többi nem ilyen lesz. A fejem persze rögtön leharapásra került, hogy nem is vagyok igazi rajongó. Hát, állíthatom, hogy lassan 22 éves fejjel valószínűleg régebb óta, konkrétan 98-99 óta hallgatom a HIM-et, régebb óta, mint ahogy egy-két "nagy" rajongó a világon van.....

Végül megbarátkoztam a Heartkillerrel....mikor jópár(százszor)meghallgattam, egész elviselhetőnek tűnt...de végül is így van ez a szar popszámokkal is nem? Minnél többször hallgatod meg, annál kevésbé tűnik szörnyűnek.
Aztán az album megjelenése után rögtön le is töltöttem az egészet, a duplalemezes változatot. Nagy vidáman indítottam el a lejátszást...hogy már mióta vártam erre!!!
Az első szám, az In Venere Veritas még tetszett is. Közben nekiálltam netezni, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy lejárt a cd....és nem történt SEMMI. Nem bűvölt el, ami azt illeti oda sem figyeltem rá. Azért is írok csak most róla, mert úgy voltam vele, hogy meghallgatom még párszor, mielőtt véleményt mondok, hátha úgy lesz,mint az első kislemez dalnál. De továbbra sincs semmi. Ki kell jelentenem, hogy a 13 track-es albumról talán ha 4-5-re mondom, hogy jó. A többi egyszerűen csak...UNCSI.

Sajnos azt kell mondanom, hogy a HIM eladta magát a népszerűségért, és egy olyan híg albumot hoztak össze, hogy nem is tudom mit mondjak.Semmi keménység,gótikus-finn metál hangzás. Az egész album át van itatva az szintetizátoros-elektromos püttyögéssel, a szövegek felületesek, erőltetettek és könnyen emészthetőek.
Az ég szerelmére ez már nem az a gótikus metál, amibe annak idején beleszerettem. Ez...nem is tudom...az első gondolatom írja le a legjobban mi is ez: Egy elcseszett popalbum, ami miatt lehet, hogy a mai kis ugráló tinik megszeretik az nagy ámerikában, de hogy a régi rajongókat elveszítik az biztos.

Fehér Tamás az offline.hu-ról is egy véleményen van velem:
"Az amerikai multiplatina lemezes producer, Matt Squire most dolgozott először Valóékkal és a csapat érdekében írom, hogy remélem, utoljára is. Szerintem jó lesz nemsokára felkeresniük a Tim Palmer-Hiili Hiilesmaa párost, akiknek eddigi sikereiket köszönhetik a finn zenészek, mert ha ezen az úton haladnak tovább, akkor az általuk híressé vált Love Metalt felcserélhetik a Love Money Metal jelzőre."

Hogy ne csak negatívat írjak, alapjában véve nem annyira rossz,de annyira jó sem. Főleg a szövegekkel és a folyamatos szintis pitty-püttyel van bajom. Leírom melyikek azok a számok, amikre még azt mondok, hogy oké:
-In Venere Veritas
-Love the Hardest Way
-In the Arms of Rain(elektromos pitty-pütty,ez mutatja legjobban, hogy merre ment el az együttes,de ugrálni jól lehet rá)
-Ode to Solitude(kicsit visszacseng a régi HIM)
-Acoustic Funeral(gyönyörűséges)
-St. Valentine
A dupla lemezes kiadásban az akusztikus változat egy-két helyen megmenti az eredeti számot, mert van aminél visszajön az eredeti HIM hangzás, de itt is van, aminél megint meg kell állapítanom, hogy Ville hangja nem bírja el az akusztikus változatokat...(Lásd Love Metal Archives vol I-II. Az egy még elment,de a másodikat már bűn volt kiadni)