Tréning

(Második sor jobb szél:ez lennék én Noémi által prezentálva[a sál,a szemcsi és a nagy haj befigyel:D])

Erről a szóról a többségnek az jut eszébe, hogy egy esetleg több napig emberekkel van összezárva, és mindenféle idióta feladatokra fecsérlik az idejüket. Ez nagyrészt mondjuk szerintem így is van,mert lassan már végzett andragógusként kijelenthetem, hogy nagyon sok olyan tréner van, akiknek fingjuk nincs mit csinálnak, és könyvből nézik az egészet.
Mikor tantárgyfelvételnél megláttam, hogy erre a félévre nekünk is beterveztek egy tréninget, azt hittem frászt kapok, és egyenként tépkedem ki a hajam. Francnak kell már ide tréning az utolsó félévben. Ráadásul képesek voltak csak vasárnap délután szólni nekünk. Remek. Még jó, hogy kisírtam a Banditól(Siófok-Pécs;Pécs-Siófok sofőrünk:D) hogy várjon meg, mert akkor maradhattam volna hétvégén, ahelyett, hogy a Dórinak ajándékozott piálós társasjátékot teszteltem volna szombaton.
A lényeg a lényeg, amit ki akarok ebből hozni, hogy kellemeset csalódtam. Reggel rohadt álmos voltam, mert tegnap éjjel sem sokat aludtam(ahogy elnézem ma sem fogok). A többiek is hasonlóan érdektelenek voltak, a "csak legyünk túl rajta" fíling lengte körbe a társaságot. Amikor nekiálltunk rájöttem, hogy ez nem is annyira szar. Azzal kellett kezdeni, hogy le kellett rajzolni a mellettünk ülőket. Én Noikát rajzoltam, ami az elején még tényleg Noi volt, a végén már nem nagyon. Úgyhogy tájékoztatásként rajzoltam mellé egy koronát is(önmagát királylánynak jellemzi az iwiw profiljában) valamint odaírtam, hogy ez nem Noémi, de annak indult(kackac általános derültség amikor kiraktuk a táblára) Én a Noémi rajzát elkértem, mert ki fogom rakni itt a koliban. Jellemez. Az egész egy nagy haj:D
Utána csapatokat alkottunk, és valahogy úgy alakult, hogy minden csapatba jutott egy fiú. A cél az volt, hogy kaptunk 1-1 HVG-t és minél magasabb tornyot kellett építeni a papírból. Előtte fel kelltt becsülni, hogy mekkora lesz kb. Mi nyertünk, 1,02 métert jósoltunk, végül 1,39 lett. Nagyon durva verseny volt, de élveztük. Az alapkoncepció az én ötletem volt, hogy kockából kéne kiindulni...utána jött a többi magától, mindenki rakott hozzá valamit.
A következő feladatnál csoportokat csináltunk, és le kellett rajzolnunk egy nagy lapra, hogy mik az andragógus kompetenciái.

(Mi művünk:DAlsó sorban:stressztűrő stickman,rugalmasz sztikmen,ötletes sztikmen,energikus sztikmen,kommunikatív sztikmen:D Felül:utat mutató sztikmen,nyugalmat árasztó Buddha,mobil andragógus,nyitott andragógus; Középen: partneri viszony)

Itt is kiélhetem a kreativitásom. Majd beszélgettünk még egy kicsit,aztán kajaszünet. Fél óra. Jesszus arra volt időm, hogy felrohanjak a koliba bekapjam a maradék palacsintám(kurvára leégette a szám)és visszarohanjak.
Mikor visszaértem, mindenkinek húzni kellett egy kártyát, amin egy megválaszolandó kérdés volt. Én azt húztam, hogy ki a legjobb barátom? No, ez könnyű ,megválaszoltam, hogy kábé 7 éves korom óta a Kulimár Dóri, akire mindig számíthatok. Majd kellett húzni még egyet, és azt feltenni valakinek. Én a szokásos hülyeséget húztam, hogy kivel mennél el egy lakatlan szigetre. A Pistától kérdeztem meg, mert olyat nem akartam, akinek van párja, mert az tuti azt vinné. Pista Angelina Jolie-t vinné. Én azt a kérdést kaptam az Edinától, hogy mikor voltál utoljára felhőtlenül boldog. Fasza kérdés, a válasz az volt, hogy kábé 4 éves koromban, amikor még Koppányban laktam, együtt voltak a szüleim, nem voltak problémáim, hajnalban egrest mentem szedni anyuval, a tyúkokat hecceltem, a szomszéd frissen fejt tejét ittam, és pipacsmezőn rohangásztam, és a testvéreimmel játszottam.
Utána körbe ültünk, a trénerünk, Judit elkezdett egy sztorit, és narancsdobálgatással annak kellett folytatni, akinek épp dobták. Én nagyon elememben voltam, mindenki dőlt a röhögéstől,azokon amiket elejtettem. Meg persze a többiek is kegyetlen dolgokat mondtak hozzá. Sajnos nincs értelme, hogy leírjam, végül milyen sztori jött ki, mert ez csak azoknak poénos, akik ismerik a FEEK-et,Totyát(rettegett gazdtöri tanár, aki órán dohányzik,motyog és jó szokása, hogy 8adszorra engedi csak át a diákokat, akkor is csak azokat, akik bizottság elé viszik[nekem mázlim volt:elsőre átmentem egy kettessel,mert kellemesen elbeszélgettünk az olasz vérvonalról. Mint kiderült ő is negyedrészt olasz, meg ugye én is az vagyok. No és erről dumáltunk vagy öt percig, meg hogy a vér kötelez, majd ránézett a papíromra,és megkérdezte, hogy jó lesz-e a kettes. Még szép!]Na hol is tartottam. Ja igen, szóval akik ismerik Totyát, a "télen-nyáron fehér-vajszínű vászonöltönyt" viselő tanársegédjét, Lendvait.
Végül egy idióta teszttel és egy gubózzuk ki a kezeket játékkal zártunk, de itt már mindenki inkább húzott volna haza.Húztunk is. Majd a holnapi napról is beszámolok, bár az feleennyire nem lesz ilyen kellemes, mert szerepjátékolunk, amit én rühellek, mert értelmetlennek tartom, mert minek is játsszam el azt, amilyen nem is vagyok??No meg utálok ilyen formában szerepelni, mert csapnivaló színész vagyok. Ennyi lett volna a móka mára....

P.S.: Képeket rakok fel a műveinkről, mert bár a tréner külön megkért minket,hogy senkinek ne beszéljünk arról, mi volt a tréningen, én mégis megírtam ide, sőt, még sutyiban le is fényképeztem, mit kreatívkodtunk.