Itt a tavasz...

A tavasz apropóján jutott eszembe egy sztori, ami még tavaly történt meg velem. Ma sétálgattam itt, Pécsen, és a felszippantott bogarak, meg a folyton lendületből nekem jövő pillangók folytán felrémlett előttem az a dolog, ami tavaly kb. ilyenkor esett meg velem.
Az egyetemről tartottam éppen hazafelé egy árnyasabb járdán, és már nem tudom mi miatt, de irtó dühös voltam. Arról a gyilkolászós hangulatról beszélek, amikor biztosra veszi az ember, hogy az aurája is szinte szikrázik. Szóval épp felhúztam magam valamin, de nagyon, sötét gondolatok kergették egymást az agyamban, amikor surrogást hallottam a fejem fölül. Nem igazán figyeltem oda, mert gondoltam, hogy a madarak csapkodnak vagy valami.
Megyek tovább, de alig tettem meg két lépést, amikor mögöttem, a kihalt járdán valami puffant. Na erre már gondolhatjátok, hogy megfordultam, és rámeredtem egy....galambra. Aki megdöglött. Akkor, amikor áthaladtam alatta a gyilkos aurámmal. Néztem az egykori galambot...merev volt és döglött. Utána kábé két napig féltem magamtól, és önvizsgálatot tartottam.
Szóval vigyázzatok, hogy mit gondoltok, mert könnyen válhat belőle valóság.

Megjegyzések

Bloggerina üzenete…
tavasszal a dolgok újra élednek nem meghalnak, ezt jól elintézted xD csak meg ne tudja a CIA vagy valami hasonló, ezektől kitelik hogy rászabadítják a PETA-t :D
Yvanna üzenete…
Ehh...tegnap pont akkor fagyott le a szar böngészőm, amikor már megírtam a választ. Szóval akkor most még1X:

Innen is látszik, hogy rosszul vagyok összerakva....jól el vagyok cseszve,na.

A CIA ha tudna rólam, akkor nem valószínű, hogy a PETA-nak szólna, hanem értem küldenének men in blacket,és elvinnének valami szupertitkos laborba, hogy ott aztán felfejlesszék a mentális képességeimet, hogy utána titkos fegyverként vessenek be a nem kívánt elemek ellen...