Újabb gyöngyszem:)
Ha sikerül egyszer levideóznom, amikor Júliám ezt csinálja, akkor feltöltöm ide a viszonyítási alapnak. A macska megérkezik, nyávog, dörgölőzik. Az ember próbálja figyelmen kívül hagyni, én főleg azért, mert hiába van tele Júliám tálja, általában valami más nasiért könyörög ilyenkor. A körömélezés a szófán szerintem mindenkinek befigyel, mert a macskák az evolúció során rájöttek már, hogy az emberük erre háklis. De nagyon. Ezért figyelem felkeltésnek mindig megfelel a karmok élezése.
Ha ez nem jön be, ránk másznak és dörgölőznek. Ha lehetséges, akkor fejünk felé mászik, hogy még közelebb legyen a fülnek nevezett testrészhez, és ezáltal növelje meg a hanghatást. Júliám néha már az egész családot az őrületbe kergeti, főleg a nővéremet, mert ő egy igen beszédes macska. Ha tudta embernyelven, vagy én tudnék macskául, akkor olyanok lennénk mint két pletykás vénasszony, mert ebben hasonlítunk egymásra: néha be nem áll a szánk:D De végül embert macskájáról....macskát emberéről...vagy nem így van:D
1:00-nál tessék megnézni a mély sóhajt. Ez is tipikus macskajelenség, vagy inkább macskatulajdonság. Ezt a kis sóhajt akkor szokták hallatni, amikor már belefáradtak az emberük értetlenségébe.
A következő lépés: A macskák által kifejlesztett NÉZÉS,pontosítva szuggerálás itt is megfigyelhető. Amikor az ember észrevételezi, ők ezt biztatásnak veszik,és befoglalják jogos has-fekhelyüket, amit előtte tűpárnává lyuggatnak, nem törődve az ember fájdalmas nyögéseivel. (Mici macskám ebben nagy mester, őt nem szabad észrevenni, mert imád személyeskedni és tíz körömmel ragaszkodni a pulcsihoz:S)
A TV kitakarása a következő lépés. Általában a feneküket dugják az ember felé, hogy minél nagyobb felületet tudjon kitakarni, ám ha valamit nagyon el akar érni, akkor szimplán az ember arcába nyomja a pofiját.
Simon cicája a mobiltelefonhoz nem engedi oda a gazdit, nekem inkább a reggeli kávém megszerzése szokott gondot okozni. Mert a reggeli rutin az, hogy lerakom a kávém a dohányzóasztalra, és lehuppanok a karosszékbe. Julcsikám általában ilyenkor talál meg, a kávémat persze már nem érem el, lerakni meg nem lehet, mert akkor fel van háborodva.
A terpeszkedjünk a kanapén az utolsó dolog,amit megemlítenék. Szintén Mici macskám a nagymester benne, kép majd róla is,ha hazaértem, de most Julcsiról egyet:az ÉN ágyam de ő azt hiszi, hogy az ÖVÉ, és én csak kölcsön kapom tőle minden estére:
Valamint egy kép arról, hogy hogyan szokott befoglalni:
(Ez ugyanis alulnézet, mert a mancsa épp az államat tapogatta)
Megjegyzések