Höh, Noémi remélem látod, hogy nem vicceltem, amikor azt mondtam, megírom szenvedésünk történetét.:D
A sztori úgy kezdődött, hogy kaptunk a nyakunkba egy szaknylevi kurzust. Reggel fél kilenctől fél 3ig. Már ez levakarná az ember képéről a életkedvet, de kiderült, hogy Német Bazsival lesz. Az ember egyébként egy tündéri lélek, csak tanítani nem tud. Tájszólással beszél(erről csináltunk egy kis sajátos "gyűjteményt":Kő ződ kóla ten pógár?), és ez meglátszik az angol nyelv használatánál is. Azt tudtuk, hogy nem lesz leányálom ezt végigülni. De azt nem gondoltuk volna, hogy a szenvedés az enyhe fogalom lesz ahhoz képest, amit átélünk.
A percek csigalassúsággal vánszorogtak. 1919-ből származó konferencia anyagokkal piszmogtunk. (bazz az majdnem 100 év...hol van már az!!!) Én már arra gondoltam sikítok egyet és felugrom az asztalra és ugrálok egyet rajta...Noika meg csendben szenvedett....
Kezdésként próbáltunk olvasgatni. Én a Metal Hammert, Kriszti AVON-t, Noika meg egy Havas Henrik könyvet. Nem ment. Noémi érdeklődéssel figyelte olvasmányomat. Majd elkérte, de meg is bánta, remélem az arckifejezéséből lejön:
Utána előtörtek az általános iskolás emlékek mit is lehet ilyenkor csinálni: ország-városozzunk!!! Le is játszottunk pár kört,de aztán Bazsinak feltűnt a dolog, így abba kellett hagyni. Én végül elkezdtem rajzolgatni, amikor már meguntam a fehér papírt, akkor saját magamat használtam alapanyagnak:
Eközben Bazsi tovább magyarázott, már inkább saját magának, mert már senki nem figyelt:
A vége felé már annyira bepörögtem az unalomtól(rajtam így jön ki:még a szokásosnál is elviselhetetlenebb vagyok) akkor szerintem már a körülöttem ülők megbánták, hogy a közelemben foglaltak helyet. Folyamatosan nyomtam a hülyeségeimet, Noit meg tovább fárasztottam:
A végén sikerült előadnom zárszónak Szájvóker Lajos-féle "támadó barna-vele van egy aranyember" paródiát Noéminek, aki ettől végleg megfeküdt:D
A sztori úgy kezdődött, hogy kaptunk a nyakunkba egy szaknylevi kurzust. Reggel fél kilenctől fél 3ig. Már ez levakarná az ember képéről a életkedvet, de kiderült, hogy Német Bazsival lesz. Az ember egyébként egy tündéri lélek, csak tanítani nem tud. Tájszólással beszél(erről csináltunk egy kis sajátos "gyűjteményt":Kő ződ kóla ten pógár?), és ez meglátszik az angol nyelv használatánál is. Azt tudtuk, hogy nem lesz leányálom ezt végigülni. De azt nem gondoltuk volna, hogy a szenvedés az enyhe fogalom lesz ahhoz képest, amit átélünk.
A percek csigalassúsággal vánszorogtak. 1919-ből származó konferencia anyagokkal piszmogtunk. (bazz az majdnem 100 év...hol van már az!!!) Én már arra gondoltam sikítok egyet és felugrom az asztalra és ugrálok egyet rajta...Noika meg csendben szenvedett....
Kezdésként próbáltunk olvasgatni. Én a Metal Hammert, Kriszti AVON-t, Noika meg egy Havas Henrik könyvet. Nem ment. Noémi érdeklődéssel figyelte olvasmányomat. Majd elkérte, de meg is bánta, remélem az arckifejezéséből lejön:
Utána előtörtek az általános iskolás emlékek mit is lehet ilyenkor csinálni: ország-városozzunk!!! Le is játszottunk pár kört,de aztán Bazsinak feltűnt a dolog, így abba kellett hagyni. Én végül elkezdtem rajzolgatni, amikor már meguntam a fehér papírt, akkor saját magamat használtam alapanyagnak:
Eközben Bazsi tovább magyarázott, már inkább saját magának, mert már senki nem figyelt:
A vége felé már annyira bepörögtem az unalomtól(rajtam így jön ki:még a szokásosnál is elviselhetetlenebb vagyok) akkor szerintem már a körülöttem ülők megbánták, hogy a közelemben foglaltak helyet. Folyamatosan nyomtam a hülyeségeimet, Noit meg tovább fárasztottam:
A végén sikerült előadnom zárszónak Szájvóker Lajos-féle "támadó barna-vele van egy aranyember" paródiát Noéminek, aki ettől végleg megfeküdt:D
Megjegyzések