H.P. Lovecraft - A suttogó Cthulhu

Már sok helyen olvastam, milyen jó is Lovecraft, ezért hát fogtam magam és elbattyogtam a könyvtárba egy vékonyabb kötetért. Már korábban is láttam a fantasy polcon, többek között az összegyűjtött műveit 3 kötetben, de most azokra nincs időm szakdoga meg nyelvvizsga mellett.

Szóval kivettem ezt a könyvet, és nem csalódtam. Már az első pár oldal után, amikor még csak a történet hátterének a mesélésénél tartottam már felállt a hátamon a szőr. A könyv 7 novellát tartalmaz, amelyeknek a többsége a Cthulhu-kultuszhoz köthetők, amelyet ő maga talált ki:

"A Lovecraft által kreált mítosz, amely leginkább fémjelzi az író nevét, legtöbb novellájában felbukkan. Műveinek túlnyomó része arra épül, hogy a Földet ősi istenek, a Nagy Öregek uralták eonokkal az ember előtt. Ezek a szörnyistenségek kénytelenek voltak elhagyni a bolygót, csupán egy-két társukat hagyva hátra. Ilyen például Cthulhu, aki az óceánok mélyén alussza végtelen álmát. A mítosz szerint ezek az istenségek vissza akarnak térni és csak a megfelelő pillanatra várnak. Ehhez vagy a csillagok megfelelő együttállása vagy egy dimenziókapu szükséges. A novellák főhősei sokszor ezekkel a helyzetekkel szembesülnek. Vagy ők akadályozzák meg ennek bekövetkeztét vagy tudatlanul majdnem ők idéznek elő katasztrófát. A Nagy Öregek visszatérése a világ és az emberiség egyöntetű pusztulásához vezetne, csupán káoszt hagyva maga után. Köztük meg kell említeni néhány fontosabbat: Cthulhu, Azathoth, Yog-Sothoth, Nyarlathotep, Shoggoth és Shub-Niggurath. Az ősi istenek kultusza nyomokban megtalálható a világban. Utalhatnak rájuk tárgyak, helyek illetve tisztelhetik őket emberek, emberszerű lények. Ilyen Innsmouth népe az Árnyék Innsmouth fölött című novellában." (forrás: http://akg.hu/~koleszara/szkd/cthulhu/lovecraft.php)

A könyvben ezek a novellák vannak:
Suttogás a sötétben
Patkányok a falban
Cthulhu hívása
A sötétség lakója
A névtelen város
A kutya
A gonosz lelkész



Lovecraft azért nagyon jó író, mert bár a múlt század elején, a 2. világháború előtt írta ezeket a történeteket, sok mai horror-sci-fi írót lepipál. Nem rövid távú borzongást nyújt, hanem mélyen beleivódik az ember lelkébe amit olvas.
Teszi ezt annak ellenére, hogy szinte alig ad konkrétumokat a történet, végig csak sejteti, hogy mi is zajlik vagy zajlott valójában. Végig bizonytalanságban tartja az olvasót, van olyan, amit csak úgy jellemez, hogy leírhatatlan szörnyűség, így aztán nem is tudjuk meg mi az. Elég sokszor használja az ocsmány, borzasztó és hasonló szavakat, néha csak támpontot ad ahhoz, hogy el tudd képzelni a leírhatatlant, de így is elég beijeszti az embert. Elég nagy képzelő erő szükséges a novelláihoz, na.
Egy-egy történet után sokszor éreztem szorongást, szóval ezektől a sztoriktól nem fél az ember, hanem pszichikailag rágják bele magukat az ember agyába.

A suttogás a sötétben volt az egyik kedvencem. Az elején megismerhetjük a történet előzményét, hogy Vermont közelében az áradások következtében titokzatos tetemeket kezdtek el a hegyekből lefelé sodorni a megáradt folyók. Ezek elég különös lények voltak, tintahal szerű fejjel, felpüffedt, világos testtel, és denevér szerű szárnyakkal. A történetben főleg a két főszereplő, Wilmarth, a tudós ember, és Henry Akeley, a szintén művelt férfi levelezéséből tudjuk meg a cselekményt.
Akeley egy tanyán lakik a hegyek lábánál, és utána járt ezeknek a különös lényeknek. Sajnos túlságosan is beleásta magát, mert a lények elkezdtek a háza körül ólálkodni.....tovább nem mondom, mert ha valakit érdekel, akkor ennyit tudok elárulni, hogy ne legyen spoiler, azt pedig itt most nagyon nem akarok, mert nem lenne értelme.

A Patkányok a falban egy elég durva kísértethistória, mármint az elején, a végén meg egy családi titok-átok kerül felszínre, amelynek szörnyű következménye van. Rám ez a történet hatott a legjobban, pszichikailag. Elég durva.

A következő történet, a Cthulhu hívása annyira nem tetszett, de a maga nemében páratlan, és ha meg akarjuk érteni a Cthulhu mítoszt,(már amennyire lehet), akkor ez egy nagyon fontos novella.
Arról szól, hogy sok művész, köztük az elbeszélő által ismert szobrász is egy időszakban kezd el fantáziálni holmi gusztustalan, ocsmány és minden geometriának ellent mondó városról (én magamban csak Eltorzult Atlantisznak neveztem el), és esnek lázálomba. Majd egy nap hirtelen megszűnik mindenféle képzelgés, és nem emlékeznek szinte semmire, ami a lázálomban történt velük.
Az elbeszélő tovább kutat, és rálel egy norvég tengerészre, akinek a búcsúleveléből rájön minden titokra, ami a korábbi eseményeket körül lengte.....és szerencsétlenségére túl sok mindent tud meg...szörnyűséges titkokat.

A sötétség lakója volt a másik nagy kedvencem, egyszerűen zseniális történet. Egy művészről szól, aki egy tetőtéri szobában fest, és az ablakából pont rálát az olaszok lakta dombra, melynek tetején egy elhagyatott templom áll. A festő felfedezi, hogy a tornyot még a madarak is elkerülik nagy ívben. Egy nap nem bír magával, és odamegy. Az olaszok figyelmeztetik, hogy a torony elátkozott, gyakran hallani ott csoszogó hangokat. A művész nem foglalkozik a figyelmeztetéssel, és bemegy a toronyba, és itt követi el a végzetes hibát. Nem árulok el nagy titkot, hogy meghal, mert ezt Lovecraft közli az első oldalon. A halál neme nem mindegy. Sajnos sikerül felébresztenie azt, akit nem kellett volna, és szépen meg is hal. Hogy hogyan...olvassatok:)

A névtelen város szintén a Cthulhu mítoszhoz kapcsolódik. Ebben a novellában egy kalandor felfedezi azt a várost a sivatagban, ahol egykor az Öregek laktak, amelyet még az arabok is nagy ívben kerülnek. Ez a kalandor bemerészkedik a romokba, amit mondanom sem kell, hogy rosszul tesz, mert a barangolás közepette olyan dolgokat fedez fel, amelyeket jobb lett volna nem tudnia ahhoz, hogy épelméjű maradjon.

A kutya mondható leginkább horrornak, elég beszaratós. Arról szól, hogy két agyzakkant ürge unalmukban sírokat rabolnak, és a házukban ezeknek a túráknak a borzalmas tárgyi emlékeit egy maguknak kialakított múzeumi részben tartják. Egy alkalommal azonban rossz sírt rabolnak ki, és megkezdődnek a borzalmak.....

Az utolsó, A gonosz lelkész érdekes ugyan, de rám annyira nem hatott. Történetről nem igazán tudok beszélni, anélkül, hogy az egészet elmondanám, mivel az egész 6 kemény oldal.

Így a végén ajánlanám mindenkinek, aki szereti a pszichothrillereket,horrort és a sci-fit, mert megéri, nagyon is. A könyv felkeltette az érdeklődésemet a Necronomicon iránt is, amit sokan elátkozott könyvnek hisznek, mondván, hogy aki elolvassa, az olyan borzalmas titkokat tud meg, hogy csak rosszul alakulhat az élete. Én ebben nem hiszek, mivel ezt a könyvet nem az őrült arab, Abdul Alhazred írta, hanem maga Lovecraft.

A Cthulhu mítosz a Cradle of Filth-t is megihlette, meghallgatásra senki olyannak nem ajánlom, aki nem szereti a death metalt.....

(én szóltam)