Kegyetlen a sors, de komolyan. Tavaly minden csütörtökön a 14:45ös móri busszal jöttem haza. És minden csütörtökön jött egy srác is, aki Tamásiban szokott leszállni. Egy idő után már kerestem a szememmel a sorban állásnál, pedig nem is jött be. Aztán tavaly mellém ült. Egyszer.Kétszer.Harmadszor már foglaltam neki a helyet, és vigyorogva mondtam, hogy persze szabad. A menetrend mindig ugyan az volt. Kb. a szerpentinig ültünk, mint a jógyerekek, majd füles be, gitártépés mind2 oldalról.. Közben majd' megőrültem. Be kéne tiltani az elérhetetlen hapiknál azt, hogy jó illatuk legyen.
Ez tavaly kb. ilyen időtájt volt. Utána úgy alakult, hogy hol szerdán jöttem, hol kocsival....úgyhogy már nem is mentünk többet együtt. Ebben az évben Bandi jóvoltából nagyon ritkán mentem busszal, ha igen, akkor is a későbbivel.
Múlt héten szombaton aztán a nyelvvizsgán felfedeztem, hogy mellettem egy szintén Tamásiban leszálló srác ül, és eszembe jutott a már feledésbe merült utazópartnerem.De szombat révén esély nem volt arra, hogy összefussunk a buszon.
Tegnap is a későbbi paripával jöttem volna, de aztán a szobatársnőm hívott, hogy menjünk az előbbivel. Oké, menjünk. Ki jött a sorban kedves szobatársnőm mögött? Gondolom kitalálható. Teljesen letaglózódtam, mert kikupálódott még jobban a srác, egész megemberesedett...egyszóval szívdöglesztő volt. Eljött mellettem, és az illatától a gyomrom a bokámba zuhant. Pedig nem is a parfümjét éreztem.....ez lenne a kémia? Na mindegy is, ez a szitu tipikusan a kívülről nyalogatni a lekváros üveget esete....borzasztó. Kínzás.
Ez tavaly kb. ilyen időtájt volt. Utána úgy alakult, hogy hol szerdán jöttem, hol kocsival....úgyhogy már nem is mentünk többet együtt. Ebben az évben Bandi jóvoltából nagyon ritkán mentem busszal, ha igen, akkor is a későbbivel.
Múlt héten szombaton aztán a nyelvvizsgán felfedeztem, hogy mellettem egy szintén Tamásiban leszálló srác ül, és eszembe jutott a már feledésbe merült utazópartnerem.De szombat révén esély nem volt arra, hogy összefussunk a buszon.
Tegnap is a későbbi paripával jöttem volna, de aztán a szobatársnőm hívott, hogy menjünk az előbbivel. Oké, menjünk. Ki jött a sorban kedves szobatársnőm mögött? Gondolom kitalálható. Teljesen letaglózódtam, mert kikupálódott még jobban a srác, egész megemberesedett...egyszóval szívdöglesztő volt. Eljött mellettem, és az illatától a gyomrom a bokámba zuhant. Pedig nem is a parfümjét éreztem.....ez lenne a kémia? Na mindegy is, ez a szitu tipikusan a kívülről nyalogatni a lekváros üveget esete....borzasztó. Kínzás.
Megjegyzések