A fenti plakát elég szolid ahhoz képest, hogy a festmény valójában kinéz a filmben. Mivel nem bírom idegileg a thrillereket, így természetesen most éjjel néztem meg. Ez vagyok én na. Most aztán nem bírok aludni, pedig ez nem is volt annyira sokkoló számomra, mint a Szitakötő.
A film Oscar Wilde megfilmesített műve, mivel nem olvastam még, nem tudok hozzászólni, ahhoz, hogy mennyire könyvhű, de holnap szerintem úgyis kiveszem a könyvtárból.
A film története szerint egy ártatlan ifjú, Dorian Gray (Ben Barnes) felkerül Londonba, mivel megörökölte a nagybátyja házát és vagyonát. Dorian rögtön összeismerkedik egy tehetséges festőművésszel, Basil-el, aki bevezeti a társasági életbe, így ismeri meg Dorian Lord Harry Wotton-t(Colin Firth, nagyon szeressük). Basil elkezdi megfesteni Dorian képét, ami igen csak élethűre sikerül.
Harry be akarja vezetni a fiút az érzékek és a korlátlan élvezetek birodalmába...így elviszi egy klubba, ahol megpillantja Sybil-t akibe beleszeret és el is jegyzi.Lord Henry tovább csábítja az érzékek birodalmába és azt sulykolja belé, hogy amíg fiatal és gyönyörű, addig kell mindent megélnie. A festményen ezalatt különös változások mennek végbe, míg Dorian nem változik. Dorian rájön, hogy amikor kijelentette, hogy eladná a lelkét az örök fiatalságért, bizony meg is tette. Helyette az arcképe öregszik és mutatja mindazokat a lelki torzulásokat, amiket közben elszenved. Sybil öngyilkos lesz, ezután Dorian egyre jobban belefullad a nők, az ópium és egyéb bűnök posványába.
Mikor Basil rájön, hogy mi játszódik le Doriannal, az megöli,feldarabolja, és a folyóba dobja.A temetés után Dorian elhatározza, hogy elutazik. Évek, évtizedek telnek el, mikor Dorian visszatér: ugyan úgy, mint ahogy elment. Romlatlanul, gyönyörűen. Harrynek eközben lánya született, akinek hatására Dorian kezdi belátni, hogy az élvezetek birodalmában nem lehet boldog. Szembesül a saját rothadt lelkével és ez megijeszti.
Harry félti a lányát és nyomozásba kezd: rájön, hogy mi lehet Dorian örök fiatalságának a titka, és elszánja magát....
A poént nem lövöm le, hátha valaki még kíváncsi rá.Nekem annak ellenére, hogy mint már említettem, nem bírom lelkileg a thrillereket, tetszett, nagyon is. Viszont amikor a festmény hörgött, kukacolódott, meg minden egyebet csinált, azt nagyon nem díjaztam. Úgyszintén nem, amikor Sybil bátyját elütötte a metró és az összes bele kint volt a placcon. Brűűű....
Érdekes volt, hogy Basil hogy testesíti meg a jót, míg Henry a gonoszat. A film után elgondolkodtam, hogy Henry valószínűleg irigy volt Dorian fiatalságára és csupán azért akart neki rosszat. Sajnos elég sok befolyásolható ember van, akinek aztán hiába mondod az igét, mindig a rossz irányba indul el.
Ami nagyon brutál volt, az az, amikor Basil meg Dorian...hmmm...belemelegedtek a dologba, ha értitek mire célzok. Mondjuk sejtettem, hogy Basil kicsit homokos, Dorian meg szimplán a fűvel fával kategória.
A film látványvilága egyébként csodálatos, bár néha voltak benne megmagyarázhatatlan képi ugrások. Nagyon tetszettek a fények és a ruhák, valamint a kor utcáinak dekadens világa.
Ajánlom mindenkinek, mert elgondolkodtató. Erősen elgondolkodtató és közben mégis szórakoztat és borzongat.
Megjegyzések