"Semmi sem olyan hétköznapi,
mint a vágy, hogy ne legyünk azok"
William Shakespeare
Ijesztő arra gondolni, hogy már leéltem majdnem 22 évet. Sok minden történt ezalatt velem, sok minden akartam lenni, sok lehetőségem volt, a legtöbbet elmulasztottam. Történt velem jó, rossz, borzalmas, izgalmas, mámoros, megrendítő, boldogságos, magával ragadó, mélybe taszító....de elérni semmit nem értem el.
Azonban még ijesztőbb, ha abba gondolok bele, hogy mennyi minden van még előttem, hány év és hány élmény. Nem biztos, hogy akarom....hogy akarom tudni, hogy mennyi öröm, bánat, könny és kínszenvedés van előttem.
Egy dolgot tudok csak biztosan. Ha már muszáj ebben a világban maradnom, akkor szeretnék...nem.....akarok VALAKI lenni.
Nem különösen vágyok férjre, házra, átlag két és fél gyerekre. Azt akarom elérni, hogy ne csak egy szokásos, átlagos, pótolható fogaskerék legyek a világ nagy gépezetében. Azaz, végül is minden ember bizonyos szinten az. Csak szeretnék letenni valamit az asztalra, ami miatt emlékeznek rám.....vagy ami miatt van miért visszaemlékeznem halálom előtt.
Nem akarom, hogy halálom után csak a közeli ismerőseim emlékezzenek rám....nem akarom, hogy amikor emlegetnek, csak az jusson eszükbe, hogy: " Á, ő volt XY, XY felesége, X számú gyereket hagyott hátra....ez meg az volt a munkája". Aztán már ennyi sem. Elfelejtenek. Már csak egy név leszek a családfán.
Inkább úgy emlegessenek, hogy: " Igen, ő volt Az, akinek izgalmas élete volt, ezt meg azt csinálta.....milyen jó emlékeket, dolgokat hagyott hátra...:"
Jó lenne megtalálni az ehhez vezető utat és rá is lépni. Aztán ha már ráléptem, nehezebb lesz megtalálni a helyes ösvényt, és rajta is maradni ezen az ösvényen, nem eltévedni, és végül CÉLBA érni. Tényleg jó lenne.
Lehet, hogy ez az egész zavaros, nem baj. A lényeg, hogy Én értem.
mint a vágy, hogy ne legyünk azok"
William Shakespeare
Ijesztő arra gondolni, hogy már leéltem majdnem 22 évet. Sok minden történt ezalatt velem, sok minden akartam lenni, sok lehetőségem volt, a legtöbbet elmulasztottam. Történt velem jó, rossz, borzalmas, izgalmas, mámoros, megrendítő, boldogságos, magával ragadó, mélybe taszító....de elérni semmit nem értem el.
Azonban még ijesztőbb, ha abba gondolok bele, hogy mennyi minden van még előttem, hány év és hány élmény. Nem biztos, hogy akarom....hogy akarom tudni, hogy mennyi öröm, bánat, könny és kínszenvedés van előttem.
Egy dolgot tudok csak biztosan. Ha már muszáj ebben a világban maradnom, akkor szeretnék...nem.....akarok VALAKI lenni.
Nem különösen vágyok férjre, házra, átlag két és fél gyerekre. Azt akarom elérni, hogy ne csak egy szokásos, átlagos, pótolható fogaskerék legyek a világ nagy gépezetében. Azaz, végül is minden ember bizonyos szinten az. Csak szeretnék letenni valamit az asztalra, ami miatt emlékeznek rám.....vagy ami miatt van miért visszaemlékeznem halálom előtt.
Nem akarom, hogy halálom után csak a közeli ismerőseim emlékezzenek rám....nem akarom, hogy amikor emlegetnek, csak az jusson eszükbe, hogy: " Á, ő volt XY, XY felesége, X számú gyereket hagyott hátra....ez meg az volt a munkája". Aztán már ennyi sem. Elfelejtenek. Már csak egy név leszek a családfán.
Inkább úgy emlegessenek, hogy: " Igen, ő volt Az, akinek izgalmas élete volt, ezt meg azt csinálta.....milyen jó emlékeket, dolgokat hagyott hátra...:"
Jó lenne megtalálni az ehhez vezető utat és rá is lépni. Aztán ha már ráléptem, nehezebb lesz megtalálni a helyes ösvényt, és rajta is maradni ezen az ösvényen, nem eltévedni, és végül CÉLBA érni. Tényleg jó lenne.Lehet, hogy ez az egész zavaros, nem baj. A lényeg, hogy Én értem.
"Ne a haláltól félj, hanem a meg nem élt élettől. Nem kell örökké élned, de élned kell..."
(Tuck Everlasting)
(Tuck Everlasting)
Megjegyzések