Sundown

Nyaranta gyönyörű naplementék vannak itt, a Balaton mellett, amit gyakran nézek a hátsó teraszról. Most is kiültem, hogy egy kis Lovecraftot olvassak az egyre erősödő félhomályban. Közben szünetet tartottam és becsuktam a szemem. Furcsa, hogy az emberi érzékek hogy ki tudnak teljesedni, ha nem látsz.
Megpróbáltam csak arra figyelni, amit hallok és amit érzek:

Legelsőnek a közeli fán ülő rozsdafark csettegése.....távolabb egy énekes madár.....a hetes út autóinak a zaja....a feltámadó szellő egy tűzrakás fűszeres, csípős illatát hozza.....a levelek surrogása az erősödő szélben....a hajamat borzolja......a macskám mancsának halk nesze a fűben.....mellém telepszik és figyel.....egy toboz szánkázik le az ágak között és puffan a fűbe....valaki a környező házakban klasszikus zenét hallgat...zongora-muzsika.....fakopáncs a az egyik fenyőn......egy galamb száll a fejem felett lévő ágra......tömény bodzavirág illat.....frissen vágott fű, közeledő vihar....valami megváltozott.....

Kinyitom a szemem és látom, hogy lement a nap. Be kéne menni.