Először is, boldog 100. bejegyzést nekem!:)
Ennek örömére(no meg az előző bejegyzésből következően) nosztalgiázom kicsit az első Szigetes élményemről. Még több, mint 2 hónap, majdnem 3 de már nem bírok magammal, ezért muszáj fenntartani a lelkesedésem. Az én első Szigetem egy napra szólt, mert édes jó anyám még így is halálra aggódta magát, hogy mi van velem. Két évvel ezelőtt voltunk a már nem is tudom hányadik napon, csak azt, hogy akkor az az egy nap felért egy egész héttel.
Reggel akartunk indulni, amiből az lett, hogy kedves jelenlegi szobatársnőm, a szintén Szandra lekéste a buszát, így csak a későbbi vonattal tudtunk menni. A vonatút nagyon vicces volt, rengeteget ökörködtünk a kupénkban. Mikor leszálltunk a keletiben csak annyit tudtunk, hogy metróra kell szállni. A metrót még vágtuk, hogy mit merre hogyan, de utána a HÉV-et annyira már nem. Szerencsénkre találtunk egy Szigetes infóponot, akik csak annyit kérdeztek,hogy első Sziget? Jaja...Hát akkor csak kövessétek a hátizsákos tömeget, nem fogjátok eltéveszteni. Tényleg nem tévesztettük el, csak épp a hátizsákos tömeget nézve gondolkodtam el azon, hogy jövőre egy sokkal nagyobb csapatot kell szervezni, mert ketten is, jó de ha sokan vagyunk még jobb. Sikeresen elértük a célpontot, és kora délután révén gyorsan be is jutottunk, a zsákomat csak végigtapogatták és mehettünk is. Beljebb lépve a bőség zavarában szenvedve nem tudtuk merre menjünk. Végül oda jutottunk, hogy nézzük meg a Nagyszínpadot, merre van, mert a Serj Tankian és az R.E.M. is ott lesz. (én Serj Tankianra akartam mindenképp, Szandra meg R.E.M.re, ezért jött ki jól, hogy egy napon voltak) Alig indultunk el, két olasz srác már meg is állított minket, mert tetszett nekik a Szandra cipője, és megkérdezték milyen márka és honnan van. Mire Szandra közölte, hogy ez a jó öreg Tisza cipő, ami magyar márka, tessék boltot keresni:D
Séta közben rengeteg igazán őrült arcot fedeztünk fel: egy színes tarajos punkot, aki lila nejlonotthonkában flangált fel és alá....egy kivénhedt ősrokker nagypapát, talpig bőrben, vele a 7 év körüli punk unokája szintén bőrben és farmerban.....egy olyan arcot, akiről nem tudtuk eldönteni, hogy férfi vagy nő, mindenesetre egy szállodai zsúrkocsit tolt, amin tálcákon különböző babafejek voltak. Én azt sejtem, hogy akármilyen nemű volt, biztos, hogy francia, mert azoknak volt a zászlójuk tetejére tűzve egy hatalmas babafej.
Körbesétáltuk szinte az egész Szigetet, közben kajáltunk is egy lángost. Borzasztó volt én mondom, még sosem fizettem 700 forintot egy lángosért, és még ez volt a legolcsóbb kaja. A szar az volt, hogy az olaj már a könyökömön csorgott, a sajt valószínűleg egyszer már megkövült és valamivel újra reszelhető állagúvá tették...nem tudom. Csak azt, hogy a felét bírtam letolni, és utána nagy ívben megkukáztam.
Sétálgatás közben sikerült bekapnom egy darazsat, mivel épp röhögtem, ami jól megcsípte a nyelvemet, ettől aztán elkezdett dagadni. Szandra rögtön az elsősegélysátorhoz akart cipelni, mire közöltem, hogy nem kell ide elsősegély, csak 4 cent pálinka. Így történt, hogy a dagadó nyelvemet mézes szilvapálinkával fertőtlenítettem. Jobban lettem, csak kicsit zizis volt a nyelvem.
Továbbindultunk, és a Hammer sátornál jártunk, amikor észrevettem, hogy anyám 20X hívott, és sms-t is küldött. Teljesen kiakadt, hogy nem adtunk életjelet. Felhívtam, és mondtam, hogy ne számítson a hívásomra, mert lassan kezdődik a Serj Tankian és addig még be akarunk nézni a Lumináriumba. Azaz akartunk volna....ugyanis kilométeres sor állt előtte, helyette fotózkodtunk a furi szobroknál, amik előtte voltak.
Nagy kihívás volt magyarokat találni, ugyanis attól a pillanattól kezdve, hogy beléptünk leginkább francia és olasz beszédet lehetett hallani. Így már inkább angolul mentünk oda mindenkihez, hogy tudnál-e képet csinálni. A két magyar lánynak,akikre ráakadtunk tökre örültünk, meg ők is nekünk, mert ők is úgy gondolták, hogy itt alig vannak magyarok.
Ezután elindultunk már helyet keresni Serj Tankianra, szépen be is álltunk a kemény mag és a nyugisabb tömeg határára.
A koncert maga csalódás volt nekem, mert kurva szar volt a hangosítás. A dobokat nagyon lehetett hallani, Serj-t annyira már nem. A koncert alatt két bodysurf-ös is átment felettünk, az egyik pont a lábaink elé pottyant.Aki felpattant, meghajolt, mint egy jól nevelt úriember és továbbment. Egy kétajtós ipse is odajött, hogy ha közelebb akarnánk menni, akkor ő töri nekünk az utat, ezt udvariasan visszautasítottuk, mert mindkettőnkön csak sportcipő volt, nem acélbetétes.
A koncert után eloszlott a tömeg, így kerültünk R.E.M.-nél kb a 10. sorba. Az éjszaka előrehaladtával egyre közelebb jutottunk, így végül már az első 5 sorban voltunk, igen közel. Nem ismertem addig annyira az R.E.M.-et, de egész megkedveltem, mert jó kis táncolhatós számokat játszottak, a Man on the Moon-nál meg vicces volt a szitu, mert pont akkor volt holdfogyakozás, amit többen észrevételeztek.
Miután vége lett lézengtünk még kicsit és mivel egyre több mattrészeg ember talált be minket, elkezdtük a hajnali HÉV és buszmenetrendet nézni. Ezt pont egy forgalmas kereszteződében tettük, mire odapattant hozzánk egy olasz srác, aki szintén elkezdte nézni a papírt. Mikor rájött, hogy egy kukkot sem ért belőle, rám nézett, és adott egy hatalmas cuppanós puszit. Nagyon meglepődött arcot vághattam, mert a Szandra elkezdett rajtam röhögni, a srácnak meg több sem kellett, őt is elkapta, de mivel a Szandra ellenállt, így neki pont a fülébe sikerült cuppantania. Így jár, az aki kárörvend.
Metró sajnos nincs éjjel, így amikor a legelső HÉV-vel elmentünk addig a megállóig, ahol felszálltunk, nem tudtuk hogyan tovább. A buszmenetrend kész káosz volt, sehol nem volt kiírva, hogy merre megy az adott busz. Ráadásul rá kellett jönnünk, hogy most a Nyugatiba kell mennünk, amibe én speciel még nem is jártam. Itt jött az ötlet, taxizzunk! Találtunk is egy taxist, aki már nem tudom mennyiért vitt minket, csak azt, hogy arcpirítóan sokért. Mint kiderült gyalog is odaértünk volna kb egy fél óra alatt, de akkor már mindegy volt, és a lábunk is cefetül fájt. A következő megrázkódtatás akkor ért, amikor kiderült, hogy a csövesek miatt éjjelre bezár nemhogy a váró, de még a peron is. Aszittem agybajt kapok, Siófokon ilyen nincs, így bele sem gondoltunk, hogy itt másképp van. Másfél órát fagyoskodtunk, mert mindkettőnkön csak egy vékony blézer volt. Leültünk egy buszmegállóban, megnéztük a fotókat és dumáltunk. Közben többször is majd összecsináltuk magunkat a félelemtől, mert több részeg is jött ki a közelben lévő késdobálóból, meg a csövesek is elég aktívak voltak így hajnaltájban. Kis enyhülést hozott, hogy felfedeztük a metró szellőztetőjét, ahonnan meleg levegő áramlott ki. Pehünkre ezt a csövesek is felfedezték. Mikor fél 3kor kinyitott a váró, beültünk, helyből betalált egy csövi, aki lelejmolt 100 forinttal. Több Szigetes arc is volt, pára szarul jártak, mert a pénztár nem volt nyitva, az elektromos jegyautomata meg beszart. Még jó, hogy nekünk retúrjegyünk volt. Végül sikerült felszállnunk a 3 órás vonatra, valahogy úgy jött ki, hogy a Szigetes arcok majdnem mind 1 kupéba kerültek, mellettünk a srácok rögtön bealudtak. A kaller megbökdöste őket a jegyért, odaadák és már aludtak is tovább. Rendes volt amúgy, mert mindenkinek fent volt a szemben lévő ülésen a csülke, de nem szólt ránk, csak vigyorgott. Jó, mondjuk múltkor meg megkínáltak minket borral, bögréből....fílinges volt.
Fél 7re hazaértünk haza, még elmentünk a pékségbe, ami előttünk nyitott, ezért forró péksütit kajáltunk..mennyei volt, és még jobban esett, mert előző nap csak azt a borzasztó lángost ettem:)
Reggel akartunk indulni, amiből az lett, hogy kedves jelenlegi szobatársnőm, a szintén Szandra lekéste a buszát, így csak a későbbi vonattal tudtunk menni. A vonatút nagyon vicces volt, rengeteget ökörködtünk a kupénkban. Mikor leszálltunk a keletiben csak annyit tudtunk, hogy metróra kell szállni. A metrót még vágtuk, hogy mit merre hogyan, de utána a HÉV-et annyira már nem. Szerencsénkre találtunk egy Szigetes infóponot, akik csak annyit kérdeztek,hogy első Sziget? Jaja...Hát akkor csak kövessétek a hátizsákos tömeget, nem fogjátok eltéveszteni. Tényleg nem tévesztettük el, csak épp a hátizsákos tömeget nézve gondolkodtam el azon, hogy jövőre egy sokkal nagyobb csapatot kell szervezni, mert ketten is, jó de ha sokan vagyunk még jobb. Sikeresen elértük a célpontot, és kora délután révén gyorsan be is jutottunk, a zsákomat csak végigtapogatták és mehettünk is. Beljebb lépve a bőség zavarában szenvedve nem tudtuk merre menjünk. Végül oda jutottunk, hogy nézzük meg a Nagyszínpadot, merre van, mert a Serj Tankian és az R.E.M. is ott lesz. (én Serj Tankianra akartam mindenképp, Szandra meg R.E.M.re, ezért jött ki jól, hogy egy napon voltak) Alig indultunk el, két olasz srác már meg is állított minket, mert tetszett nekik a Szandra cipője, és megkérdezték milyen márka és honnan van. Mire Szandra közölte, hogy ez a jó öreg Tisza cipő, ami magyar márka, tessék boltot keresni:D
Séta közben rengeteg igazán őrült arcot fedeztünk fel: egy színes tarajos punkot, aki lila nejlonotthonkában flangált fel és alá....egy kivénhedt ősrokker nagypapát, talpig bőrben, vele a 7 év körüli punk unokája szintén bőrben és farmerban.....egy olyan arcot, akiről nem tudtuk eldönteni, hogy férfi vagy nő, mindenesetre egy szállodai zsúrkocsit tolt, amin tálcákon különböző babafejek voltak. Én azt sejtem, hogy akármilyen nemű volt, biztos, hogy francia, mert azoknak volt a zászlójuk tetejére tűzve egy hatalmas babafej.
Körbesétáltuk szinte az egész Szigetet, közben kajáltunk is egy lángost. Borzasztó volt én mondom, még sosem fizettem 700 forintot egy lángosért, és még ez volt a legolcsóbb kaja. A szar az volt, hogy az olaj már a könyökömön csorgott, a sajt valószínűleg egyszer már megkövült és valamivel újra reszelhető állagúvá tették...nem tudom. Csak azt, hogy a felét bírtam letolni, és utána nagy ívben megkukáztam.
Sétálgatás közben sikerült bekapnom egy darazsat, mivel épp röhögtem, ami jól megcsípte a nyelvemet, ettől aztán elkezdett dagadni. Szandra rögtön az elsősegélysátorhoz akart cipelni, mire közöltem, hogy nem kell ide elsősegély, csak 4 cent pálinka. Így történt, hogy a dagadó nyelvemet mézes szilvapálinkával fertőtlenítettem. Jobban lettem, csak kicsit zizis volt a nyelvem.
Továbbindultunk, és a Hammer sátornál jártunk, amikor észrevettem, hogy anyám 20X hívott, és sms-t is küldött. Teljesen kiakadt, hogy nem adtunk életjelet. Felhívtam, és mondtam, hogy ne számítson a hívásomra, mert lassan kezdődik a Serj Tankian és addig még be akarunk nézni a Lumináriumba. Azaz akartunk volna....ugyanis kilométeres sor állt előtte, helyette fotózkodtunk a furi szobroknál, amik előtte voltak.
Nagy kihívás volt magyarokat találni, ugyanis attól a pillanattól kezdve, hogy beléptünk leginkább francia és olasz beszédet lehetett hallani. Így már inkább angolul mentünk oda mindenkihez, hogy tudnál-e képet csinálni. A két magyar lánynak,akikre ráakadtunk tökre örültünk, meg ők is nekünk, mert ők is úgy gondolták, hogy itt alig vannak magyarok.Ezután elindultunk már helyet keresni Serj Tankianra, szépen be is álltunk a kemény mag és a nyugisabb tömeg határára.
A koncert maga csalódás volt nekem, mert kurva szar volt a hangosítás. A dobokat nagyon lehetett hallani, Serj-t annyira már nem. A koncert alatt két bodysurf-ös is átment felettünk, az egyik pont a lábaink elé pottyant.Aki felpattant, meghajolt, mint egy jól nevelt úriember és továbbment. Egy kétajtós ipse is odajött, hogy ha közelebb akarnánk menni, akkor ő töri nekünk az utat, ezt udvariasan visszautasítottuk, mert mindkettőnkön csak sportcipő volt, nem acélbetétes.
A koncert után eloszlott a tömeg, így kerültünk R.E.M.-nél kb a 10. sorba. Az éjszaka előrehaladtával egyre közelebb jutottunk, így végül már az első 5 sorban voltunk, igen közel. Nem ismertem addig annyira az R.E.M.-et, de egész megkedveltem, mert jó kis táncolhatós számokat játszottak, a Man on the Moon-nál meg vicces volt a szitu, mert pont akkor volt holdfogyakozás, amit többen észrevételeztek.
Miután vége lett lézengtünk még kicsit és mivel egyre több mattrészeg ember talált be minket, elkezdtük a hajnali HÉV és buszmenetrendet nézni. Ezt pont egy forgalmas kereszteződében tettük, mire odapattant hozzánk egy olasz srác, aki szintén elkezdte nézni a papírt. Mikor rájött, hogy egy kukkot sem ért belőle, rám nézett, és adott egy hatalmas cuppanós puszit. Nagyon meglepődött arcot vághattam, mert a Szandra elkezdett rajtam röhögni, a srácnak meg több sem kellett, őt is elkapta, de mivel a Szandra ellenállt, így neki pont a fülébe sikerült cuppantania. Így jár, az aki kárörvend.Metró sajnos nincs éjjel, így amikor a legelső HÉV-vel elmentünk addig a megállóig, ahol felszálltunk, nem tudtuk hogyan tovább. A buszmenetrend kész káosz volt, sehol nem volt kiírva, hogy merre megy az adott busz. Ráadásul rá kellett jönnünk, hogy most a Nyugatiba kell mennünk, amibe én speciel még nem is jártam. Itt jött az ötlet, taxizzunk! Találtunk is egy taxist, aki már nem tudom mennyiért vitt minket, csak azt, hogy arcpirítóan sokért. Mint kiderült gyalog is odaértünk volna kb egy fél óra alatt, de akkor már mindegy volt, és a lábunk is cefetül fájt. A következő megrázkódtatás akkor ért, amikor kiderült, hogy a csövesek miatt éjjelre bezár nemhogy a váró, de még a peron is. Aszittem agybajt kapok, Siófokon ilyen nincs, így bele sem gondoltunk, hogy itt másképp van. Másfél órát fagyoskodtunk, mert mindkettőnkön csak egy vékony blézer volt. Leültünk egy buszmegállóban, megnéztük a fotókat és dumáltunk. Közben többször is majd összecsináltuk magunkat a félelemtől, mert több részeg is jött ki a közelben lévő késdobálóból, meg a csövesek is elég aktívak voltak így hajnaltájban. Kis enyhülést hozott, hogy felfedeztük a metró szellőztetőjét, ahonnan meleg levegő áramlott ki. Pehünkre ezt a csövesek is felfedezték. Mikor fél 3kor kinyitott a váró, beültünk, helyből betalált egy csövi, aki lelejmolt 100 forinttal. Több Szigetes arc is volt, pára szarul jártak, mert a pénztár nem volt nyitva, az elektromos jegyautomata meg beszart. Még jó, hogy nekünk retúrjegyünk volt. Végül sikerült felszállnunk a 3 órás vonatra, valahogy úgy jött ki, hogy a Szigetes arcok majdnem mind 1 kupéba kerültek, mellettünk a srácok rögtön bealudtak. A kaller megbökdöste őket a jegyért, odaadák és már aludtak is tovább. Rendes volt amúgy, mert mindenkinek fent volt a szemben lévő ülésen a csülke, de nem szólt ránk, csak vigyorgott. Jó, mondjuk múltkor meg megkínáltak minket borral, bögréből....fílinges volt.
Fél 7re hazaértünk haza, még elmentünk a pékségbe, ami előttünk nyitott, ezért forró péksütit kajáltunk..mennyei volt, és még jobban esett, mert előző nap csak azt a borzasztó lángost ettem:)
Megjegyzések
...de legfőképp: igen, boldog 100. bejegyzést! :)
Remélem az idei még nagyobb élmény lesz....elméletileg megyek EFOTTra is, kérdés találok-e társaságot:)