Diplomaosztó

No hát, a borongós indulás ellenére nagyon jó volt ez a mai nap. Reggel mondjuk kicsit fagyos volt a hangulat, mert kerek perec kijelentettem, hogy nem akarok a két órás autóút alatt Quimbyt hallgatni, mert nekem felkúrja az agyamat az a zene. Egyetlen számot bírok, az Autó egy szerpentinen-t, mert az a pécsi utak himnusza. Mert nekem semmi nem jó. Nem, kéremszépen én csak a Quimbyt nem szeretem.

Mikor leértünk már kellemes 35 fok volt a városban, a harisnya pedig szervült a fenekemmel. Jó sokat kellett várni a talárokra, amikor megkaptuk, kiderült, hogy még az S-es is úgy lóg rajtunk, mint tehénen a gatya. A sipkát felapplikálni a fejemre külön művészet volt, négy csat kellett ahhoz, hogy megmaradjon a frissen mosott fejemen. Míg vártunk, fotózkodtunk is egyet, sajnos csak telefonnal, mert a rendes gép öcsinél volt.





















A talár nagyon meleg volt, plusz még a kesztyű és a kobak tovább rontotta a helyzetet. A nagy főpróba, amit 45 percesre terveztek, az végül 10 percbe le lett zavarva, így utána csak ültünk, mint a jógyerekek. A légkondi még ment az elején, de amikor elkezdtek beszivárogni a szülők, akkor már nem ért semmit, mi meg lekezdtünk szép lassan pacává olvadni. Erre még rátolták a 2 csillárt max fényerőre( egyenként 2 milláért ajkai kristályokkal, én a zsaruk helyében ezt is megkérdezném, honnan volt rá a karnak pénze), ami tovább növelte az amúgy sem alacsony hőmérsékletet.

Az ünnepség nagyon szép volt, a dékánunk szerintem letolt egy pár kört a Kuba nevezetű műintézményben, mert össze-vissza beszélt, papírja nem volt, freestyleba tolta, ennek a vége megint az önfényezés lett.

Utána volt az eskü, itt a szöveg:

"Én ....... fogadom, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmányához és a Pécsi Tudományegyetem rangjához hű leszek. Fogadom, hogy a Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar hagyományait megőrzöm, és tovább viszem; a tudományok és a szakmám fejlődését figyelemmel kísérem, műveltségemet folyamatosan megújítom. Munkámat értelmiségi hivatástudattal és legjobb tudásom szerint végzem. Mindent megteszek a nemzet felemelkedéséért és boldogulásáért, fáradhatatlanul és nyitottan szolgálom az emberi kultúra és az ország fejlődésének az ügyét."

No comment, utána különböző köszöntők és beszédet, utána az oklevél átvétele. Mindenki egyenként kezet fog Dénes urammal, vissza a helyére. Meglepően gyorsan végigértünk, ezt az egyet végre meg bírták normálisan szervezni. Utána utunkra bocsájtás, szalag feltűzése a zászlóra, sapkadobálás.
Kint rögtön le kellett vetni a talárt, majd ha fotózkodni akartunk, akkor ki a parkunkba(mert nekünk van egy külön bejáratú székelykapus mini parkunk:D) és ott volt egy adag garnitúra, amit egymás kezébe adogattunk, de szerintem ennek semmi értelme nem volt. Szép kis családi képek készültek, de a többiek szépen elhúztak, ezért bandázós kép nem lett, csak ami a telómmal van. Ennyi lett volna, sajnos nem tudom jobban megfogalmazni, mert minden nagyon gyorsan történt. Az Anett és a Norbi ült mellettem, mindegyikükkel jót poénkodtunk, és amikor arról volt szó mi mindent tettek értünk a karon és megemlítették a "gyakorlatot" akkor a Norbi horkantva tolta bele a könyökét az oldalamba is, mire belőlem is kibukott a vigyor, amit Vámosi metsző tekintete le is fagyasztott. (ja, hogy az ő dolga lett volna kitalálni a gyakorlatot...nem szóltam).
Holnap egyébként még lesznek képek, egyrészt mert mindenkit lelejmolok, másrészt a kari honlapon is lesznek, onnan vadászok még, addig is egy pár még:

(nagyobb méretért a képre..már aki ezt igényli)
(ezekkel a tökfödőkkel asszem hivatalosan is kockafejűek lettünkXD)