Holdhercegnő - The Secret of Moonacre

A rengeteg negatív kritika ellenére megnéztem, és örülök, hogy megtettem.

Manapság kevés az igazán szó szoros értelmében vett mese. Mindent túl akarnak spilázni, technikával felturbózni, hogy végül az anyja nem ismer rá. Ez egy varázslatos mese, amibe mindent bele akarnak magyarázni a Rómeó és Júliától elkezdve a Narnia Krónikájáig. Nem és nem! Tudom, néha én is előítéletes vagyok, és könnyebb skatulyákat alkotni, de kezeljk már a dolgokat annak, ami!

Ez egy kis költségvetésű film Csupó Gábor tolmácsolásában, jó színészekkel, gyönyörű képi világgal. Nem próbál meg elveszni a digitális trükkök posványában. A Gyűrűk Ura óta igazán üdítő, hogy végre találkozok egy olyan filmmel, ahol nem a digitális technikával akarnak a többiek fölé tenni. Ez a film nem arról szól. Oké, lehet, hogy kicsit butácska, egyszerű és szájbarágós, tipikus jó-gonosz jellemekkel. De akkor is varázslatos. Minden kislánynak vannak ilyen képzelgései, mindenki volt már Holdhercegnő, aki megmenti a Holdföldét. Csak mondjuk nem így nevezte.

Ezt a filmet méltatlanul aláértékelik, akárcsak a Híd Terabithia földjére című Csupó-filmet. Ott mondjuk magasabb volt a költségvetés, de a legtöbb szűkagyú csalódott volt, amikor nem egy látványos csatákkal vívott második Narniát kapott és a vége egy olyan egyszerű, de szívfájdító eseménnyel zárul, mint egy kislány halála, akinek hatalmas fantáziája és szíve volt.

A Holdhercegnő is egy kislányról szól, itt azonban nem a képzelet szülte a fekete oroszlánt és az unikornist. Maria (Dakota Blue Richards) egy finom kis hölgy, akinek apja halála miatt a vadregényes vidékre kell költöznie különc nagybátyjához. Egyetlen öröksége egy különös könyv, amiből megismeri Holdfölde történetének egy részét. Az események folytán rájön, hogy ő maga a következő Holdhercegnő és egyedül ő tudja megállítani Holdfölde pusztulását azzal, hogy visszaszerzi a Holdgyöngyöket és kibékíti a két gyűlölködő családot, a Merryweather-eket és a De Noir-okat. Már a nevek is milyen beszédesek:) Bár a film vége egy kicsit erőltetett, azért szerethető.
Minden nagyon eredeti, a jelmezeket egyenesen imádtam, főleg a De Noir fiúkét, azon belül is főleg Robin De Noir-ét (Augustus Prew) :))))) A kastélyok berendezése, fantáziával, barokkal és rokokóval(csigavonal és fésűkagylók) és szecesszióval(kandalló,kapuk,ajtók) keverve....varázslatos és prímán eltalált. Nagyon jól keveredik a reális és az irreális világ. A korbeli elhelyezés reális, a ruhák is nagyjából, viszont mindegyikbe vittek egy kis egyediséget, egy kis csavart. Például Maria ruháján a fardagály szerkezete megér egy misét XD

Szóval, véleményem szerint a mai filmesek és a filmkritikusok már elvesztek a digitális technika rengetegében és képtelenek értékelni egy szerényebb digitális effektekkel bíró filmet. A kritikusok többsége férfi, innen is látszik, hogy a tesztoszteron túltengésükkel mindig csak a látványos csatákat és az öldökléseket hiányolják. Képtelenek meglátni a szép képi világot, az eltalált helyszíneket és jelmezeket, vagy hogy minden kislány olyan toronyszobáról álmodik, mint ami Maria-nak jutott.

Szép film, nézzétek meg.