Azt hiszem sikerült megfejtenem, hogy mért imádnak a gyerekek. Vasárnap megint én vigyáztam Léda húgomra, a délutáni szundit az ágyamban vágta le, mint egy kiterült béka, mondjuk még jó hogy, mert nagyon megszenvedtem vele, hogy befogja a lepénylesőt és hajlandó legyen végre elaludni. Nem is tudom, hogy ebből hogy következett az esti töprengésem, de valahogy oda lyukadtam ki, hogy vagy az, hogy egy örök gyerek vagyok, vagy az őszinteség, ami a gyerekeket vonzza. Megérzik a rokonlelket. A gondolkodásom és (minden beképzeltség nélkül mondott) intelligenciám mellett egy örök gyerek maradok, aki reggel míg ébredezik, rajzfilmet néz a Cartoon Network-ön.
Az őszinteség pedig.....valahogy beletolult az agyamba az a kifejezés, hogy gyermeki őszinteség. Mert a gyerekek őszinték, őket még nem ferdítette el a világ és nem ismerik a konzekvenciákat. Nem tudják, hogy néha jobb hallgatni. Az én őszinteségemet gyakran bunkóságnak veszik, pedig én csak kimondom, amit gondolok, vagy amit érzek. Egyesek, sőt a többség nehezen viseli el az igazságot, ebben a mai világban ez már csak így vagy. Inkább hazudnak, minthogy elmondják mit is gondolnak valójában. Az őszinteség egy olyan luxus, amit sok ember nem enged meg magának. Szóval ezzel oda akartam kilyukadni, hogy a gyerekek érzik, ha valakivel nem stimmel valami, ha nem őszinték. Látni a szemükön, hogy ha tudatosan nem is, de a lelkük mélyén tudják, hogy valami ferdítés van. Én nem hazudok, csak hogy szépítsek. Nem hazudok, hogy jobb véleménnyel legyenek rólam. Persze lódítani vagy túldramatizálni szoktam, ki nem. De az más tészta. Ennyi lett volna a "mértszeretnekakislányokennyire"-filozós része a bejegyzésnek.
Ma, azaz mivel hajnali egy van, már tegnap volt a szülinapom. Elég egy faramuci nap volt. Egy ideje már nem érzem ünnepnek a dolgot, inkább úgy, mint egy olyan terhet a környezetemnek, amit a hátuk közepére nem kívánnak. (persze kivétel ez alól Dorcám) A nővérem hagyott egy kedves üzenetet, hogy Boldog Szülinapot, kaját ugyan neki kellett volna főzni meg boltba menni, de inkább elment biciklizni Tihanyba. Az öcsém tegnap mattrészegre itta magát, így egész nap aludt, anyám elutazott 3 napra és szinte egész nap szakadt az eső.
Igazából már nekem is csak nyűg, mert ráébreszt, hogy eltelt egy újabb év, és még mindig nem jutottam előrébb. Kicsit olyan, mintha ülnék az árok szélén, és várnék valamire. Hogy történjen valami. Hogy jöjjön valami változás, valami nagy...de végül is ez az emberi élet: vársz valamire, ami jó esetben eljön, az esetek többségében nem. Egy dolgot szeretnék jelenleg az élettől, már jó pár éve, de csak nem jön. Lehet, hogy a karmám nem is engedi, hogy eljöjjön. Talán büntibe vagyok, már nem tudom.
Mindenesetre az egyetlen jó dolog a napban az volt, hogy Dóri átjött este egy italra meg pipázásra. Moscow Mule koktél-féleséget ittunk, csak gyömbér helyett ásványvízzel(vodka, limelé,lime,cukor,törtjég,ásványvíz, menta). Mintha a Dóri mondta volna a nevét, de nem jut eszembe. Fini volt, jó be is csíptem tőle, de legalább jó kedvem lett. Rendeltünk pizzát is, másfél óra volt mire ideért, tök hideg volt, de legalább 300 forintot el is engedtek az árából. Ez a minimum ezek után.
Némi további örömet hozott, hogy facebookon és iwiwen is megköszöntöttek jópáran, még olyanok is, akikre nem számítottam. (pl Zafer, a török cserediák, akiről már meséltem) Ennyi voltam mára.
Az őszinteség pedig.....valahogy beletolult az agyamba az a kifejezés, hogy gyermeki őszinteség. Mert a gyerekek őszinték, őket még nem ferdítette el a világ és nem ismerik a konzekvenciákat. Nem tudják, hogy néha jobb hallgatni. Az én őszinteségemet gyakran bunkóságnak veszik, pedig én csak kimondom, amit gondolok, vagy amit érzek. Egyesek, sőt a többség nehezen viseli el az igazságot, ebben a mai világban ez már csak így vagy. Inkább hazudnak, minthogy elmondják mit is gondolnak valójában. Az őszinteség egy olyan luxus, amit sok ember nem enged meg magának. Szóval ezzel oda akartam kilyukadni, hogy a gyerekek érzik, ha valakivel nem stimmel valami, ha nem őszinték. Látni a szemükön, hogy ha tudatosan nem is, de a lelkük mélyén tudják, hogy valami ferdítés van. Én nem hazudok, csak hogy szépítsek. Nem hazudok, hogy jobb véleménnyel legyenek rólam. Persze lódítani vagy túldramatizálni szoktam, ki nem. De az más tészta. Ennyi lett volna a "mértszeretnekakislányokennyire"-filozós része a bejegyzésnek.
Ma, azaz mivel hajnali egy van, már tegnap volt a szülinapom. Elég egy faramuci nap volt. Egy ideje már nem érzem ünnepnek a dolgot, inkább úgy, mint egy olyan terhet a környezetemnek, amit a hátuk közepére nem kívánnak. (persze kivétel ez alól Dorcám) A nővérem hagyott egy kedves üzenetet, hogy Boldog Szülinapot, kaját ugyan neki kellett volna főzni meg boltba menni, de inkább elment biciklizni Tihanyba. Az öcsém tegnap mattrészegre itta magát, így egész nap aludt, anyám elutazott 3 napra és szinte egész nap szakadt az eső.Igazából már nekem is csak nyűg, mert ráébreszt, hogy eltelt egy újabb év, és még mindig nem jutottam előrébb. Kicsit olyan, mintha ülnék az árok szélén, és várnék valamire. Hogy történjen valami. Hogy jöjjön valami változás, valami nagy...de végül is ez az emberi élet: vársz valamire, ami jó esetben eljön, az esetek többségében nem. Egy dolgot szeretnék jelenleg az élettől, már jó pár éve, de csak nem jön. Lehet, hogy a karmám nem is engedi, hogy eljöjjön. Talán büntibe vagyok, már nem tudom.
Mindenesetre az egyetlen jó dolog a napban az volt, hogy Dóri átjött este egy italra meg pipázásra. Moscow Mule koktél-féleséget ittunk, csak gyömbér helyett ásványvízzel(vodka, limelé,lime,cukor,törtjég,ásványvíz, menta). Mintha a Dóri mondta volna a nevét, de nem jut eszembe. Fini volt, jó be is csíptem tőle, de legalább jó kedvem lett. Rendeltünk pizzát is, másfél óra volt mire ideért, tök hideg volt, de legalább 300 forintot el is engedtek az árából. Ez a minimum ezek után.
Némi további örömet hozott, hogy facebookon és iwiwen is megköszöntöttek jópáran, még olyanok is, akikre nem számítottam. (pl Zafer, a török cserediák, akiről már meséltem) Ennyi voltam mára.
Megjegyzések