Ezek olyan kis szösszenetek, amik nem értek meg egy külön bejegyzést, mert csak megjelentek a fejemben, és nem is lettek továbbgondolva.
Kisses
Az első dolgon a szülinapom hétvégéjén egy buliból hazafelé jövet gondolkodtam el. Azaz nem gondolkodtam, megállapítottam. Tudniillik az én szótáramban 4 féle csókot különböztetek meg:
Az ismerkedős szájrapuszi: Már az elnevezése elmond mindent magáról, kapcsolat elején, óvatosságból, bizonytalanságból fakad.
Kóstolgatós-nyelves: Ohó, a delikvensek kezdenek belelendülni.
Szenvedélyes-nyelves: Ebből már lesz valami.
Mandulasimogató-nyelves: Fúj. Na, ez az, amit senkitől nem viselek el. Az első három még jöhet, de nincs annál rosszabb, mikor valakire ennyire összenyálaz. Semmi érzéki nincs abban, amikor nem kapsz levegőt a másik nyelvétől.
Differences
Újra néztem-olvastam az Alkonyatot és rájöttem, hogy mi volt a baj az első filmmel. Cahtrine Hardwricke rendezőnő túlságosan is a búskomorságra játszott rá. Ezért sütötték rá a filmre az emós bélyeget. A színvilága is sötét, és nyoma sincsen benne annak a humornak, ami az első könyvben benne van. Bella ironikus humora sokkal szerethetőbb karaktert képvisel a könyvben, mint amit a szájtáti Kirsten. Plusz probléma, hogy kiragadott jellemző mozzanatokat a könyvből, nem próbálta meg azt érzékeltetni, amit Bella közben érez, ettől aztán folyton olyan, mintha fájna valamije. Ezektől a kiragadott dolgoktól kicsit ugrál a történet. Az igaz, hogy minden egyes ilyen részlet művészien megkomponált, de lehet hogy pont az a baj: hogy ennyire művészi. Ezért csodálkoztak annyian a harmadik résznél, hogy „jé bazdmeg, ebben humor is van”.
Similarities
Még mindig Alkonyat, csak most New Moon. Sírtam a könyv elején, bizony. De nem azért, mert Bella szenvedett, de nem ám. Hanem azért, mert tudom, hogy mit érzett. Ő annyival „szerencsésebb” helyzetben volt, hogy neki már volt kit elveszteni. Ő már tapasztalta a teljes boldogságot. Az a lyuk a mellkasban, az nekem is ott van. De nálam nincs konkrét tárgya a magánynak, ettől aztán nem is beszélhetünk lyukról, inkább egy zsigeri ürességről. Szörnyű éjszakákon és hajnalokon keresztül fészkelődik az emberben, és konkrétan lehet érezni a lüktetését. A szívből indul és szétterjed mindenhol, az ujjbegyekben hal el. Nem érzel semmit, csak a pulzáló ürességet, az űrt. És sajnos nem mindenkinek jut olyan különbejáratú Nap, mit Bellának, hogy ezt betöltse.
KissesAz első dolgon a szülinapom hétvégéjén egy buliból hazafelé jövet gondolkodtam el. Azaz nem gondolkodtam, megállapítottam. Tudniillik az én szótáramban 4 féle csókot különböztetek meg:
Az ismerkedős szájrapuszi: Már az elnevezése elmond mindent magáról, kapcsolat elején, óvatosságból, bizonytalanságból fakad.
Kóstolgatós-nyelves: Ohó, a delikvensek kezdenek belelendülni.
Szenvedélyes-nyelves: Ebből már lesz valami.
Mandulasimogató-nyelves: Fúj. Na, ez az, amit senkitől nem viselek el. Az első három még jöhet, de nincs annál rosszabb, mikor valakire ennyire összenyálaz. Semmi érzéki nincs abban, amikor nem kapsz levegőt a másik nyelvétől.
DifferencesÚjra néztem-olvastam az Alkonyatot és rájöttem, hogy mi volt a baj az első filmmel. Cahtrine Hardwricke rendezőnő túlságosan is a búskomorságra játszott rá. Ezért sütötték rá a filmre az emós bélyeget. A színvilága is sötét, és nyoma sincsen benne annak a humornak, ami az első könyvben benne van. Bella ironikus humora sokkal szerethetőbb karaktert képvisel a könyvben, mint amit a szájtáti Kirsten. Plusz probléma, hogy kiragadott jellemző mozzanatokat a könyvből, nem próbálta meg azt érzékeltetni, amit Bella közben érez, ettől aztán folyton olyan, mintha fájna valamije. Ezektől a kiragadott dolgoktól kicsit ugrál a történet. Az igaz, hogy minden egyes ilyen részlet művészien megkomponált, de lehet hogy pont az a baj: hogy ennyire művészi. Ezért csodálkoztak annyian a harmadik résznél, hogy „jé bazdmeg, ebben humor is van”.
SimilaritiesMég mindig Alkonyat, csak most New Moon. Sírtam a könyv elején, bizony. De nem azért, mert Bella szenvedett, de nem ám. Hanem azért, mert tudom, hogy mit érzett. Ő annyival „szerencsésebb” helyzetben volt, hogy neki már volt kit elveszteni. Ő már tapasztalta a teljes boldogságot. Az a lyuk a mellkasban, az nekem is ott van. De nálam nincs konkrét tárgya a magánynak, ettől aztán nem is beszélhetünk lyukról, inkább egy zsigeri ürességről. Szörnyű éjszakákon és hajnalokon keresztül fészkelődik az emberben, és konkrétan lehet érezni a lüktetését. A szívből indul és szétterjed mindenhol, az ujjbegyekben hal el. Nem érzel semmit, csak a pulzáló ürességet, az űrt. És sajnos nem mindenkinek jut olyan különbejáratú Nap, mit Bellának, hogy ezt betöltse.
Megjegyzések