Észrevétel

Rá kellett jönnöm, mért lettem olyan, amilyen. A környezetem kényszerített arra, hogy feladjam az önzetlenségem és mindig megpróbáljak az összes kérésnek eleget tenni.

A közvetlen környezetem már túl evidensnek veszi azt, hogy én mindig előzékeny vagyok. Sokszor még nekem volt rossz érzésem, ha nem adtam oda mondjuk az én gépemet, hogy a nővérem internetezni tudjon, amikor kedve szottyan. Kb. két éve észrevettem mit művel és hogy én mit művelek. Azóta én vagyok a tapló-bunkó, ha nem pattanok rögtön minden kívánságára. Ha épp' benyomom a gépet, akkor is adjam át neki rögtön, mert neki sürgős csetelni valója van, annak ellenére, hogy egész délután ő baszta a rezet a fészbúk előtt, valami srác után koslatva, akit előző este szedett fel. Ha nemet mondok, akkor jön az, hogy egész nap a gép előtt tunyulsz, húzzál el onnan. Az ÉN gépem elől húzzak el. Itthon sincs, de ő "tudja", hogy egész nap itt ülök. Néha azt hiszem látnoki képességei vannak. Végül is a Keletibe sem megy vonat, és szökőév is két évente van.

Ne legyetek előzékenyek, ebben a világban kurvára nem jó technika. Nyújtod a kezed, és legközelebb majd az egész karod kell.