Dórimmal felvonatoztunk Fehérvárra a négyes vonattal, majd két tucat Fezenre igyekvővel a szemerkélő esőben vártunk a fesztiválbuszra. Miután megtelt a jármű már kellemes emberszag volt, párás meleg és minden egyéb, ami a préselődő embereknél jelentkezik. Útközeben Ozzy-s sztorikkal szórakoztattam Dórit (Én, Ozzy könyv, nagggyon beteg). Mikor megérkeztünk a helyszínre már éreztem, hogy baj lesz. Az eső megállíthatatlanul esett és esett, a dorkómba meg szép lassan nekiállt befolydogálni. Kicsire nem adunk, ez van. Bementünk a Metal Hammer sátorba, csodálkoztam, hogy Dóri ezt lőtte be magának :))) Gőzünk nem volt mi megy, de jól elvoltunk, most nézem, hogy vagy Till We Drop vagy Cadaveres ment, de azt hiszem inkább az utóbbi. Utána belehallgattunk a Road végébe, imádom ezeket a hibbant pasikat:))) Ákos-Iconon ismerkedtem meg a zenéjükkel, és azóta nagyon szeretem az elborult fajtájukat:)
Az A-ha! sátorban töltöttünk ki tesztet, amiért kaptunk pólót, ami később jól jött...hogy mért...olvass tovább. Láttuk, hogy óvsszert is osztanak, megkérdeztük a csajt, hogy hogyan kaphatunk. A csaj vetett ránk egy pillantást és kikotort 2-2-t a dugi kartondobozból, mondván, hogy elméletileg csak matricával, de nekünk itt van...köszi, ez rendes volt:)
A feszten amúgy elég kevés ember lézengett az esti nagykoncertek előtt, kicsit fura volt. Már csak azért is, mert én a heringeffektus-hoz és a negyven fok árnyékban-hoz szoktam fesztiválok alatt. Itt meg csak esett és esett, valamint a rendezők állítása ellenére a holdbéli táj nem nagyon változott a tavalyihoz képest, mert a nagy bokatörő kövek még mindig ott voltak, a középre felszórt kavicsréteg pedig csak nagyobb szmötyit csinált, biztonságosabb közlekedést nem.
Nyolc körül odamentünk a Nagyszínpadhoz Lordra. Megkerültük a nagy tömeget, beslisszoltunk a hangosító pult mellett balra, ahol így elöl álltunk. Egyébként ajánlom mindenkinek ezt a taktikát, mert a nézelődők mindig azon az oldalon állnak meg, ahol az út véget ér. Kerüljétek meg a sok mamlaszt, és fúrjátok be magatokat a másik oldalra, kevesebb ember, több hely(30STM koncerten is bevált ez a taktika).
A Lordot nem ismertem, de egész jó kis 80as évek rockzenéjét tolták, Dórival elugrálgattunk rá. Közben nekiállt irgalmatlanul zuhogni, én felcsaptam a pólóm kapucniját, a bőrkabátom meg amúgy is pergette a vizet(hah az elején....)Dóri szövetkabátban volt, ami nem a legjobb az eső szempontjából, ezért rátukmáltam az egyszer használatos esőköpenyt. A mellettünk lévő srácok nagyon sűrűn ránk pillogtak, majd mikor megjött a haverjuk egy adag sörszállítmánnyal, az egyik srác odajött hozzám, hogy látja van körmöm(szép feketék :D) nyissam már ki legyek oly gyémántkukac a sörét. Cserébe kaptam egy puszit, jó üzlet volt XD (ezek a fesztiválpuszik jóóóók:D)
Míg vártuk a kezdést, az eső csak még jobban zuhogott. A kis tócsák egyre nagyobbak lettek a semmit nem érő murvázott placcon. Mikor végre valahára elkezdték, már tök vizes voltam.....a hajamból nemes egyszerűséggel a nyakamra és onnan a ruhámba fojt....
A program ugyan az volt, mint a Szindbád nagyjából összes állomásán, Induljon a Banzáj és Mindenki táncol kezdésnek, amikor is mindenki ugrál, mindenki táncol, mint az őrült. Az első 10 perc után megjelent mögöttünk Keszi is, ő az az ősrajongó, akinek a társaságában találtam EFOTTon a nővéremet, és akitől kaptunk sört. Dóri kérdezte, hogy ő az? Mondom, hogy "hogy má ne", puszi puszi Dórinak én meg kaptam megint sört XD
A felvezetők is többnyire ugyan azok, régebben valahogy fantáziadúsabb volt, vagy csak nem tűnt fel a koncerteken az ismétlés? Ez azért lenne furcsa, mert pl az Új törvény, az Andante, az Utolsó hangos dal meg a Még közelebb turnék alatt több állomáson is ott voltam/voltunk Dórival.....de nagyon nem rémlik. Mindegy, most rövidebbre fogta, mondván, hogy a szervezők ráparancsoltak, hogy kevesebb pofázást.
No de térjünk vissza a mostani koncerthez. Zalán az idő ellenére is szokása szerint végig
Az eső továbbra 'szakadatlanul szakadt' (Dóri elszólása) mi meg szépen lassan, de biztosan az esőköpeny és minden ellenére kezdtünk teljesen átázni. A szemüvegem két szám között folyamatos törlésre szorult, szegény fotósok is a latyakban csúsztak előttünk. A pocsolya a lábunk alatt egyre csak nőtt, én a kordon rácsozott szélén álltam, Dóri barátnőm sajnos a pocsolya kellős közepén. A koncert közepére végül is mindegy volt, mert amikor ugráltak a többiek a szmötyi az egész lábamat beterítette, és a rács lyukain keresztül is ütemre liftezett a víz....bele a cipőmbe. Ákos is megjegyezte, hogy milyen csodálatos időnk van, ő mondjuk könnyen beszélt,nem ő ázott. A vicc az, hogy olyan jól éreztem magam, hogy nem is vettem észre, hogy mindenem vizes, míg haza nem értem.
A lassú számoknál Dóri előrenyúlt a vállam felett és úgy csápoltunk összefont karokkal, ha minden igaz a stage-ről az egyik fotós lőtt is rólunk így egy képet. Képekről jut eszembe, rengeteget készítettünk Dórival, felváltva fotóztunk, és szerintem nagyon-nagyon jók lettek,
Következtetés: különös élmény volt a szakadó esőben koncertezni, bár számomra a Szigetes vihar után nem számított újdonságnak a víztől cuppogós dorkó és a nadrágomat combomig beterítő sár. Az eső valahogy adott egy alaphangulatot, és az sem volt hátrány, hogy nem negyven fok volt. Bár jó lenne a kettő közötti utat is megtalálni egyszer.
Megjegyzések