Tegnap tudtomon kívül be lettem osztva gyerekfelvigyázónak. Tojásfesztivál volt, no meg Dóri barátnőm húgának a szecskaavatója. A kettőt kombináltuk, mert tojásfesztre minden évben kimegyünk társadalmi életet élni, a lányok meg bulizni akartak. A probléma ott kezdődik, hogy 2 14 éves lányt nem lehet elengedni egyedül az éjszakába. Igen-igen tudom, én csak ne beszéljek, 14 évesen már túl voltam sok mindenen, de már nem azt a világot éljük, és mi egyébként is érettebbek voltunk a korunknál. Legalábbis szeretném ezt hinni. Utólag belegondolva elég vad tinikorom volt, de bizonyos határokat mindig betartottam.
El is indultunk be az éjszakába, majd a két delikvens rögtön le is lépett "körülnézni", mi addig rég látott Klaudiával pletykálkodtunk (mondom:pletykálkodtunk, nem beszélgettünk). Fél szemem azért rajtuk volt, persze hogy ezek nem körülnéztek, hanem bementek a Moonlightba. Jöttek is mutogatni a karszalagjukat. A Zsófika barátnője persze 5 fokban lehúzott kabáttal feszített egy szál topban, mert azt mindenkinek látni kell, hogy flitteres bulicuccban van. Ártatlanul közölték, hogy csak Perczelesek mehetnek most be, ezért majd szólnak, ha kibulizták magukat. Már túl voltunk a forralt borunk felén, amikor leesett, hogy Annácska még csak nem is Perczeles. Nem baj, telefon Gábornak, vigyen be minket ingyen, mert tinibuliért nem csengetünk ki ezer forintot. A Moonlight nevű műintézményről elhaló emlékeim vannak abból az időből, amikor még T-boy volt, én meg nagyon részeg....az volt az első és utolsó, hogy én oda betettem a lábam. Körülnézvén nem is nagyon bántam. Mindenfelé ittas tinik, olyan ruhákban, hogy a fél nunijuk kint volt belőle. Becéloztuk az első bőrkanapét a sarokban és felváltva dumáltunk és szörnyülködtünk. A felsőbbséges vigyort a pofámról nem bírtam letörölni, végül is mindegyik egy kis porbafingó gyerek, hiába adják a nagylegényt viszkikólával a kezükben. Két kanapéval odébb a csaj épp a kanapé mögötti falat öntözte okádékkal, a barátnője meg azt kérdezgette, hogy mi baja. RÉSZEG bazzeg mi baja lenne....
Volt egy elvetélt kísérletünk arra, hogy mi is jól érezzük magunkat, de mikor elindultunk megkeresni az elsőbulis tiniket, megkaptuk, hogy cikik vagyunk, üljünk csak tovább a kanapén. Cikik...ha tudnák, hogy mi mindent csináltunk mi már az ő korukban....mindegy visszaültünk, Dórit nagyon bántotta a dolog, engem annyira nem, mondjuk nem is nekem mondta a húgom, hogy ciki vagyok.
Mikor elmentünk mosdóba két kis gyíkarc elfoglalta a helyünket. Dórival magyaráztuk, hogy a mi helyünk, ne legyenek már akkora tahók, hogy nem engednek vissza. Mikor nekiálltunk taglalni, hogy hogyan vágjuk pofán a taknyos kis képüket, arrébb álltak. Közben tovább röhögtünk a sok kis ribancon, akik úgy tolták a seggüket oda a pattanásos kölyköknek, mint a tüzelő szukák. Lányok, istenem, hol marad a méltóság??? A nőiesség? A tartás? Az egyik kiscsajon épp hogy mutatóban volt egy csík anyag, fekete lakkbőr, de alá már csak fehér bugyi jutott, amit közszemlére is tett a neonfényben. Közben meg inkább takarta volna el a hurkáit. Jesszus....
Voltak azért ismerős arcok is, öcsém haverjai, plusz odajött hozzánk Dávid, hogy nem vagyunk-e nagyon idősek ide....kérdezi ő, aki felettünk járt a suliban....
A két nagylány egyig kapott kimenőt, ezért 3/4 után elmentünk megkeresni őket. Persze ment a hiszti, hogy még maradnának, de a szabály az szabály. Hazafelé sztorizgattunk a Dórival a nagy bulikról, miután Bebi büszkén mesélte, hogy egy kortyot sem ivott, bezzeg az xy 3 tequilát is letolt, és milyen részeg volt. Belőlem meg kitört a röhögés, hogy annak idején, mikor a srácok először itattak le(ejnyebejnye, Norbi, a te hibád volt) nekem 10 tequila kellett meg 2 jéger, ahhoz, hogy részeg legyek. Visszagondolva tarthattam volna a pofám, mert rögtön ráugrottak a témára, hogy hány éves voltam. Dóri menekített meg, hogy már bőven elmúltam 17, az igazság az volt, hogy éppen hogy elmúltam 15. Viszont mi mindig is a nagyobbakkal lógtunk, kezdve a 13 évemmel, amikor először ittam alkoholt, egy negyed tequilát Fleisz Gáborka jóvoltából. Akkoriban úgy gondoltam, hogy neki vannak a legszebb kék szemei. A tequilát is csak azért ittam meg, hogy megmutassam, hogy tökös csaj vagyok.
Hazafelé azért adtam az igét a lányoknak, hogy ráérnek mindennel, és ne nyavalyogjanak a korai hazamenés miatt, mert ha az elején betartják a játékszabályokat, később tovább és talán egyedül is el lesznek engedve, ha tudják a szülők, hogy nem csinálnak baromságot. Az igazság az, hogy előbb-utóbb mindenki megcsinálja a maga hülyeségét, ki kisebbet, ki nagyobbat, de el fogja követni. Mindentől nem lehet megvédeni őket. Én csak azért voltam így elengedve, mert anyám megbízott bennem. És mert ő is csinált nagy ökörségeket. Csak némely szülő elfelejti milyen tininek lenni. Hál istennek az enyém nem felejtette el.
Azt hiszem rám legalább hallgattak, talán azért, mert én jobban szót értek velük, és nem kioktató stílusban mondom, hanem mint idősebb nő a fiatalabbnak. Így azt hiszem Zsófika megértette a lényeget, végül elég intelligens kislány. Tényleg csak remélni tudom, hogy fogta az adást, és nem csak bólogattak mindarra, amit próbáltam megértetni velük.
Mindettől függetlenül megpróbálom majd én is úgy nevelni a lányomat, ahogy anyám engem: aki elég intelligens ahhoz, hogy felfogja, hogy a nő még ittasan is maradjon nő, próbálja megőrizni a méltóságát(ergó hatni az önérzetére) azzal nem lesz probléma. Remélem.
El is indultunk be az éjszakába, majd a két delikvens rögtön le is lépett "körülnézni", mi addig rég látott Klaudiával pletykálkodtunk (mondom:pletykálkodtunk, nem beszélgettünk). Fél szemem azért rajtuk volt, persze hogy ezek nem körülnéztek, hanem bementek a Moonlightba. Jöttek is mutogatni a karszalagjukat. A Zsófika barátnője persze 5 fokban lehúzott kabáttal feszített egy szál topban, mert azt mindenkinek látni kell, hogy flitteres bulicuccban van. Ártatlanul közölték, hogy csak Perczelesek mehetnek most be, ezért majd szólnak, ha kibulizták magukat. Már túl voltunk a forralt borunk felén, amikor leesett, hogy Annácska még csak nem is Perczeles. Nem baj, telefon Gábornak, vigyen be minket ingyen, mert tinibuliért nem csengetünk ki ezer forintot. A Moonlight nevű műintézményről elhaló emlékeim vannak abból az időből, amikor még T-boy volt, én meg nagyon részeg....az volt az első és utolsó, hogy én oda betettem a lábam. Körülnézvén nem is nagyon bántam. Mindenfelé ittas tinik, olyan ruhákban, hogy a fél nunijuk kint volt belőle. Becéloztuk az első bőrkanapét a sarokban és felváltva dumáltunk és szörnyülködtünk. A felsőbbséges vigyort a pofámról nem bírtam letörölni, végül is mindegyik egy kis porbafingó gyerek, hiába adják a nagylegényt viszkikólával a kezükben. Két kanapéval odébb a csaj épp a kanapé mögötti falat öntözte okádékkal, a barátnője meg azt kérdezgette, hogy mi baja. RÉSZEG bazzeg mi baja lenne....
Volt egy elvetélt kísérletünk arra, hogy mi is jól érezzük magunkat, de mikor elindultunk megkeresni az elsőbulis tiniket, megkaptuk, hogy cikik vagyunk, üljünk csak tovább a kanapén. Cikik...ha tudnák, hogy mi mindent csináltunk mi már az ő korukban....mindegy visszaültünk, Dórit nagyon bántotta a dolog, engem annyira nem, mondjuk nem is nekem mondta a húgom, hogy ciki vagyok.
Mikor elmentünk mosdóba két kis gyíkarc elfoglalta a helyünket. Dórival magyaráztuk, hogy a mi helyünk, ne legyenek már akkora tahók, hogy nem engednek vissza. Mikor nekiálltunk taglalni, hogy hogyan vágjuk pofán a taknyos kis képüket, arrébb álltak. Közben tovább röhögtünk a sok kis ribancon, akik úgy tolták a seggüket oda a pattanásos kölyköknek, mint a tüzelő szukák. Lányok, istenem, hol marad a méltóság??? A nőiesség? A tartás? Az egyik kiscsajon épp hogy mutatóban volt egy csík anyag, fekete lakkbőr, de alá már csak fehér bugyi jutott, amit közszemlére is tett a neonfényben. Közben meg inkább takarta volna el a hurkáit. Jesszus....
Voltak azért ismerős arcok is, öcsém haverjai, plusz odajött hozzánk Dávid, hogy nem vagyunk-e nagyon idősek ide....kérdezi ő, aki felettünk járt a suliban....
A két nagylány egyig kapott kimenőt, ezért 3/4 után elmentünk megkeresni őket. Persze ment a hiszti, hogy még maradnának, de a szabály az szabály. Hazafelé sztorizgattunk a Dórival a nagy bulikról, miután Bebi büszkén mesélte, hogy egy kortyot sem ivott, bezzeg az xy 3 tequilát is letolt, és milyen részeg volt. Belőlem meg kitört a röhögés, hogy annak idején, mikor a srácok először itattak le(ejnyebejnye, Norbi, a te hibád volt) nekem 10 tequila kellett meg 2 jéger, ahhoz, hogy részeg legyek. Visszagondolva tarthattam volna a pofám, mert rögtön ráugrottak a témára, hogy hány éves voltam. Dóri menekített meg, hogy már bőven elmúltam 17, az igazság az volt, hogy éppen hogy elmúltam 15. Viszont mi mindig is a nagyobbakkal lógtunk, kezdve a 13 évemmel, amikor először ittam alkoholt, egy negyed tequilát Fleisz Gáborka jóvoltából. Akkoriban úgy gondoltam, hogy neki vannak a legszebb kék szemei. A tequilát is csak azért ittam meg, hogy megmutassam, hogy tökös csaj vagyok.
Hazafelé azért adtam az igét a lányoknak, hogy ráérnek mindennel, és ne nyavalyogjanak a korai hazamenés miatt, mert ha az elején betartják a játékszabályokat, később tovább és talán egyedül is el lesznek engedve, ha tudják a szülők, hogy nem csinálnak baromságot. Az igazság az, hogy előbb-utóbb mindenki megcsinálja a maga hülyeségét, ki kisebbet, ki nagyobbat, de el fogja követni. Mindentől nem lehet megvédeni őket. Én csak azért voltam így elengedve, mert anyám megbízott bennem. És mert ő is csinált nagy ökörségeket. Csak némely szülő elfelejti milyen tininek lenni. Hál istennek az enyém nem felejtette el.
Azt hiszem rám legalább hallgattak, talán azért, mert én jobban szót értek velük, és nem kioktató stílusban mondom, hanem mint idősebb nő a fiatalabbnak. Így azt hiszem Zsófika megértette a lényeget, végül elég intelligens kislány. Tényleg csak remélni tudom, hogy fogta az adást, és nem csak bólogattak mindarra, amit próbáltam megértetni velük.
Mindettől függetlenül megpróbálom majd én is úgy nevelni a lányomat, ahogy anyám engem: aki elég intelligens ahhoz, hogy felfogja, hogy a nő még ittasan is maradjon nő, próbálja megőrizni a méltóságát(ergó hatni az önérzetére) azzal nem lesz probléma. Remélem.
Megjegyzések