Ozzy Osbourne - Én, Ozzy

"Kérdezgetik tőlem az emberek, hogyan lehet az, hogy még mindig élek és én nem tudok mit mondani. Életem minden egyes napja esemény volt. Harminc éven át halálos dózisokban nyomtam a piát és a drogokat. Túléltem egy repülőszerencsétlenséget, öngyilkos túladagolásokat, nemi úton terjedő betegségeket. Vádoltak gyilkossági kísérlettel. Aztán majdnem meghaltam, amikor a kvadomon ülve öttel belehajtottam egy gödörbe a kertemben. Egy csomó minden nem lesz szép ebben a sztoriban., Mindig is vonzott a sötét oldal, és csináltam néhány csúnya dolgot. De nem vén vagyok az ördög. Én csak John Osbourne vagyok: egy munkásgyerek Astonból, aki felmondott a gyárban és elindult, hogy jól érezze magát."

Ozzy egy hatalmas arc. Annak ellenére, hogy egy tanulatlan pasas, aki ráadásul túlmozgásos, vannak nagy gondolatai. A maga egyszerűségével és trágárságával fejezi ki a gondolatait, amikkel viszont néhol nagy igazságokat mond ki. Számára a világ egyszerű, mint ahogy mondta is: fekete vagy fehér, jó vagy rossz. A fanyalgóknak üzenem, hogy az is Ozzy, aki bohócot csinált magából az Osbourns-ban. Egész életében mást sem csinált: bohóckodott. Ez alól a valóságshow sem kivétel, csak ott már 30 évnyi kemény cuccozás után tette ugyanazt, ami kissé lelassítja az embert.
A trágárságról jut eszembe: veszélyes a könyv, mert visszaszoktam én is a káromkodásra.

Kiválóan megszerkesztett életrajzi könyv, az ember betegre röhögi magát a poénokon, majd beüt a krach, és ha valaki érzékenyebb lelkű, mint én is, akkor bizony pityereg egy sort. Hiába szól nagyjából az egész könyv arról, hogy hogyan itta,drogozta,kefélte szét az agyát negyven év alatt, annak minden poénjával és tragédiájával együtt, végig izgalmas. Mint amilyen egy rock and roller élete.

A könyvből kiderül, hogy igazából a köré kialakult imázs teljesen a véletlen műve, eszében nem volt sátánistának lenni, a denevér fejét véletlenül harapta le, meg is szívta vele rendesen, a galambét ugyan direktbe, de akkor meg teljesen szét volt csúszva és később ős is rosszul volt saját magától. És a sornyi hangya, amit a többiek állítása szerint felszippantott egy szívószálról? Nos, arra ő nem emlékszik, végül is akkoriban elég sok minden az orrában landolt.

Még azokon is csak röhögni lehet, amikor azt taglalja, hogy milyen volt teljesen szétcsapatva, és mikkel szívatták egymást a többiekkel ilyenkor. Hihetetlen egy élet volt, az biztos, még ha a nagy részére nem is emlékszik. :) Betegre nevettem magam, amikor a Black Sabbath fénykorából mesélte el azokat a sztorikat, amikor mást sem csináltak a koncertek, lemezfelvételek alatt, mint szívatták egymást. Ezekből kiderül, hogy ha akartak sem lehettek volna a sötétség fejedelmei: kibaszott beszari alak volt mindegyik egytől egyig....

Ozzyban van valami boszorkányos, vagy inkább úgy mondom: az őrangyala biztos túlórában nyomatta végig Ozzy élete nagy részét. Olyan dolgokat élt át, amiket ha nem könyvben olvasok, nem is hiszem el. Például amikor meghalt a gitárosa, Randy Rhoads. Randy aznap este bejelentette, hogy kiszáll, egyetemre akar menni. Ugyan azon az estén a buszsofőr bekokózva lenyúlt egy repülőt, felvitte magával Randyt és Rachelt, majd ledarálta vele a turnébusz tetejét, a végén pedig belevezette egy házba. Mindhárman meghaltak, Ozzynak pedig majdnem levitte a fejét, centikre kerülte el a busz azon részét, ahol Sharonnal aludtak.

Írnék a könyvből részleteket, mert azt hiszem ezeken keresztül tudom a kedvet meghozni az olvasáshoz. Vagy inkább elrettenteni egyeseket:) Mindenesetre mindenképp érzékletesek a következő kis szösszenetek:


A szívatások:
"A honvágyunkról legjobban úgy tereltük el a gondolatainkat, hogy durva tréfákat űztünk. Az amerikaiak akcentusát egyszerűen nevetségesnek találtuk. Minden egyes alkalommal, amikor a szállodai recepciós "Mr. Ozz-Burn"-nek nevezett, összeestünk a röhögéstől. Volt egy állandó viccünk is a szállodai éttermekben: kajálás közben valamelyikünk kiosont a recepcióhoz és megkérte a személyzet egyik tagját, hogy keresse meg Mr. Harry Bollockst. A vendégek bent ültek az étteremben, ették a hamburgerüket, aztán besietett egy londiner, és a csengőjét rázva elüvöltötte magát, hogy "Itt találom Hairy Bollockst? Hairy Bollocksot keresem!"" ( az amerikaiak úgy ejtik a Harry-t, mint a 'hairy' szót, ami azt jelenti: szőrös. A bollocks szó eredeti jelentése here, amit manapság szitokszóként értelmeznek így esetünkben a Hairy Bollocks jelentése: szőrös fasz)

A következő, amit megosztanék veletek, egy olyan szívatás, amitől majdnem bepisiltem, annyira röhögtem, és ami miatt azt mondom: nem a sötétség fejedelmei voltak a Black Sabbathban, hanem beszari alakok:

" A soron következő Black Sabbath lemezt egy kísértetházban vettük fel a semmi közepén, Forest Deanben, a walesi határon. Nem tudom, kitől jött a briliáns ötlet, de az biztos, hogy nem tőlem. Clearwell kastélynak hívták a helyet, és olyan félelmetes volt, hogy a szar is belénk fagyott. .....A Clearwell kastélyban csak az a veszély fenyegetett minket, hogy halálra rémítjük egymást. Mi pedig nagyon, nagyon próbálkoztunk, hogy ez így is legyen.
Egy napja sem voltunk még ott, és máris durva tréfákat űztünk egymással. Én voltam az első számú tettes: rájöttem, ha belerakok egy kazettát a nyolcsávos magnóba, és teljesen lehalkítom, akkor amint egy dal végéhez ér a szalag, rettenetes zajt csap, amit visszavernek a kőfalak: CSA-CSANK-CSIKK. Úgyhogy elrejtettem a gépet Tony ágya alatt. Besurrantam a szobájába, mielőtt aludni ment - előtte tartottunk egy szeánszot a tömlöcben, ahol a frászt hoztuk egymásra-, megnyomtam a "lejátszás" gombot, és teljesen lehalkítottam a magnót. Aztán kirohantam és elrejtőztem a szomszéd szobában.
Hallottam, amikor Tony lefeküdt.
Vártam.
A kastélyban a fények egyenként kialudtak, teljes sötétség lett. ........
Vártam.
És vártam.
Aztán egyszer csak CSA-CSANK-CSIKK.
Csak azt hallottam Tony szobájából, hogy "ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ" és egy tompa puffanás, amikor kiesett az ágyából. Aztán kicsapódott az ajtaja, kirontott alsógatyában és üvöltözni kezdett. "Valami van a szobában! Valami van a kibaszott szobában!"
Napokig nem bírtam abbahagyni a röhögést."


Tökéletes példa az Ozzy-féle humorra és arra, hogy mennyire elutasította az egész feketemágiás hülyeséget:

"A sátánisták viszont csak nem húztak el a picsába. Reggelente, amikor kimentem a szobámból, ott ültek az ajtóm előtt a csuklyás köpenyükben, gyertyákkal körülvéve. Egy idő után nem bírtam tovább. Valamelyik reggel, ahelyett, hogy elküldtem volna őket a francba, ahogy általában szoktam, inkább odamentem hozzájuk, leültem közéjük, vettem egy mély levegőt, elfújtam a gyertyáikat, és rákezdtem a Happy Birthday-re. Nem igazán örültek neki." XD

Történet a törpéről, amit a Diary of Madman turné alatt minden állomáson felakasztottak, ergó kivégeztek(itt már szólóban nyomult):

" Ugyan olyan szörnyen viselkedett, mint én, ha piálásról volt szó. Egyszer a Los Angeles-i reptéren annyira kikészítette magát, hogy lekéste a gépét, így az egyik roadie-t kértük meg, hogy vegye fel. A srác csak úgy felkapta, és bevágta a turnébusz alján lévő csomagtartóba. Erre egy nő odarohant, és elkezdett sikoltozni, hogy: "Hé, láttam mit csinált azzal a szegény kis emberrel! Nem bánhat így vele!" A roadie ránézett és azt mondta: "Baszódjon meg. Ez a mi törpénk." Ebben a pillanatban a bőröndök között megjelent egy fej, és azt mondta: " Ja baszódjon meg. Én az Ő törpéjük vagyok"


Történetek a kokóról, piáról:

"Pete Martens (asszisztense) gyakran akaratlanul is bűntársammá vált a részeg tréfáimban. Egyszer például kíváncsi lettem, milyen lehet, ha egy kutya bepiál. Úgyhogy fogtuk Pete-tel egy darab nyers húst, beletettük egy tál sherry közepébe, aztán odahívtuk Sharon yorkshire terrierjét-ezt épp Bubblesnek hívták-, és vártuk, hogy mi fog történni. Naná, hogy Bubbles felnyalta az egész sherryt, hogy hozzáférjen a húshoz, aztán öt perc múlva keresztben álló szemekkel botorkálni kezdett a szobában és közben vonyított a zenére, ami épp szólt. Megcsináltuk: Bubbles totál bebaszott. Zseniális volt, egészen addig, amíg a kutya ki nem dőlt a nappali közepén. Betojtam, hogy kinyírtam, úgyhogy leszedtem az égősort a fáról, és rátekertem a testére, hogy azt mondhassam: baleset történt, megcsapta az áram. De hál istennek rendben volt-bár reggel elég másnaposan ébredt, és nagyon csúnyán nézett rám. Mintha csak azt mondaná: "Tudom, mit tettél, te rohadék.""

A másik sztorit nem írom le szó szerint, kicsit hosszú lenne. Az eset akkor történt, amikor a Bel Air-i villában csinálták az eredetileg Snowblind cím alatt futó Vol 4. Sabbath lemezt, és tele volt a kecó mindennel: csajokkal, piával, fűvel és hihetetlen mennyiségű kokóval. Eléggé tintás állapotban Billnek, a dobosnak igen melege lett és megkérte Ozzyt, hogy nyomja be a klímát. Csakhogy ez öreg hiba volt: Ozzy a riasztót nyomta be. Percek múlva szirénázás, zsaruk megjelennek, mindenki lelép, egyedül Ozz marad ott egy szál alsó gatyában egy roadie-val, Frankkel. Felmarkolták az összes cuccot, és nekiálltak lehúzni a budin. Csakhogy a füvet zacsistól tuszkolták be a lefolyóba, ami el is dugult. A kokó meg ott maradt, ami akkora mennyiség volt, hogy a fél bolíviai hadseregnek elég lett volna. Ozzy fogta magát, és nekiállt felszívni Frankkel, mondván, hogy ő soha nem megy vissza a börtönbe. Úgy ahogy volt, kiöntötte a csempére, rátolta az orrát, és nekiállt felszívni. Közeben a takarítónő elrendezte a dolgot, a zsaruk elmentek, addigra viszont Frank orrából folyt a vér és a takony, a fél arcát meg kokó borította. A végén persze Ozzy kihúzta magát a szarból: Frank megkérdezte, hogy:
"-Szerinted is....?
- Igen-bólogattam.- Valakinek meg kell tanítania Billt, hogy hol kell bekapcsolni azt a kibaszott termosztátot."


És végül egy olyan gondolatsor Ozzy-tól, ami mutatta számomra, hogy a maga módján egy nagyon is intelligens ember(már amennyi megmaradt az agyából)

"Az a vicces egészben, hogy nagyon is érdekel a Biblia, és meg is próbáltam elolvasni párszor. De sosem jutottam tovább annál a résznél, amikor kiderül, hogy Mózes 720 éves, mert ott mindig fel kellett tennem a kérdést: mi a francot szívhattak ezek régen? A lényeg annyi, hogy nem hiszek én jobban abban, hogy van egy Isten nevű csávó, aki valami fehér hacukában üldögél egy bolyhos felhőn, mint abban, hogy van egy Ördög nevű faszi, akinek szarva van és háromágú villája. Én abban hiszek, hogy van nappal és éjszaka, van jó és rossz, van fekete és van fehér. Ha van Isten, akkor az a természet. Ha van Ördög, akkor az is a természet."

Olvassátok, ha szeretitek a Black Sabbath és Ozzy zenéjét, sok mindent megtudhattok arról, hogy mik zajlottak a háttérben. Olvassátok, ha szerettétek volna tudni mi is van a egy olyan ember arca mögött, akit a Sötétség Hercegének neveznek. Vagy olvassátok akkor is, ha csak egy olyan ember életéről akartok olvasni, aki az astoni munkásosztályból kezdte, majd eljutott odáig, hogy "legendák" övezik a nevét.

És akkor ami miatt nagyon büszke vagyok az én példányomra:

Igen, dedikált XD