Szív,seb,ész

"Your defenses were on high,
Your walls built deep inside"
(30 Seconds to Mars - Was It a Dream?)

Egy teliholdas késő őszi este tökéletes a Balaton partján való elmélkedéshez. Senki nincs ilyenkor ott, ahol nyáron tömegek lézengenek. Maximum a felugráló halak csobognak kicsit. A helyzet végiggondolása meg is kívánta ezt a nyugalmat. Mire hallgassak, az a nagy kérdés. A szívemre, az agyamra, vagy a legjobb barátnőmre.

Ha a szívem tartalmát nézzük, akkor félek, de ez nem olyan félelem, amitől elrohannék. Az a veszélyérzet, amiből még jó is kisülhet. Félelem a jövőtől....bár mikor nem félek tőle. Vágyakozás...minden értelemben, elviselhetetlen mélységekben. Egy kisebb falat is találok, ami úgy alapból kizárna minden hímnemű lényt az életemből.

Az agyam már kicsit egyértelműbb. A józan énem azt üvölti teljes hangerővel, hogy FUSS! Az érzelmi énem azt mondja, hogy próbáld meg, miben nincs manapság veszély, közben azonban ő is fél picit. Kicsién azt mondja ezt akartad, megkaptad, most meg mit kell rajta agyalni. Ha nem kell minek kérted? Most mégsem jó?

A barátnőm nemes egyszerűséggel félt tőle, és stílusosan egy Ákos idézetet mantrázik: "A válasz akkor is NEM" Habár mikor elmeséltem neki, még nem teljesen ezen a véleményen volt, nem tudom, hogy fél óra után mi változott. Egy biztos, délután fél négykor már benyomva tötyögtem haza másfél üveg bor után. Ennyi kellett, hogy kiadjam ami bennem van. Erre jött az a szöveg, hogy egyébként is depresszív személyiség vagy, nem kell neked olyan, aki még szuicid is.

Néha eldobnám az agyam és mennék az orrom után. Rombolást hagynék magam után, pusztulást, az biztos. Veszélyes vagyok az önkontrollom nélkül. Ilyenkor nem érdekelnek a következmények. Bárcsak most is meg tudnám tenni. Legalább lenne egy olyan dolog, ami egyértelmű.

És még az is előfordulhat, hogy feleslegesen mizériázok.