My Chemical Romance - Danger Days: The True Life Of The Fabulous Killjoys

A várva várt új MCR album, jó hosszú címmel megáldva. Mivel nem vagyok zenekritikus, így csak a saját gondolataim alapján tudok véleményt mondani. Merőben más az eddig megszokottól.
Lehet átkozódni, szitkozódni, mert ugyan úgy, mint a Linkin Parknál nem a megszokottat kaptunk, azonban míg az utóbb említett újítása nem lett a kedvencem, az előbbié viszont nagyon is.

Az előző korong, a Black Parade is más volt az azt megelőző kettőhöz képest. Ha engem kérdeznek, az első két lemez nekem nem a szívem csücske. Gerard hangja kiforratlan, a hangzás szintén. A szövegek viszont tényleg tartalmasabbnak voltak mondhatóak, bár ez is nézőpont kérdése. A Balck Parade egy nagyon erős konceptalbum, amit én személy szerint imádtam. Az egész felépítését, a hangulatát és a dalszövegeit.

A Danger Days is konceptalbum, ez már elég korán kiderült. Ezt erősítette a két beharangozó klip, amik a Na Na Na és a SING című számokhoz készültek. Már így is egy kis kerek történet azonban biztos vagyok benne, hogy itt nincs vége.

Maga a koncepció egy elképzelt jövőben játszódik, amelynek olyan hatása van számomra, mint egy atomtámadás utáni Amerika, képregénybe öntve. Teljesen irreális, viszont nagyon ötletesen kitalált jövő, aminek remek színvilága van. Érdekes a fekete-fehér (gonosz) és a nagyon élénk, nagyon színes (jó) szemben állása. Egyszóval: képregényszerű. :) De hát mi mást is várhatnánk Gee-től, aki képzett képregény-rajzoló?

Nos, akkor lássuk a tartalmat:

A Look Alive, Sunshine egy felvezető szöveg, ami a klip elején is szerepel. Ezután következik a Na Na Na: Igazi lázadó, nyomulós, tombolós nóta, első hallásra kicsit furcsa refrénnel. Viszont minden furcsasága ellenére engem rögtön megfogott.
A Bulletproof Heart számomra az a szám, ahol kicsit visszaköszön a régi MCR, mind szövegileg, mind hangzásilag. A dalszövegekbe nem akarok semmit belemagyarázni, mert az mindenkinek mást jelent. Számomra a szív megkeményítését jelképezi, azt, hogy magad mögött tudsz hagyni bizonyos dolgokat.
SING egy igazi szívhez szóló nóta. Vagy inkább úgy fogalmazok, hogy amit igazán szívből lehet énekelni. Nem véletlenül lett SING a címe :D
A Planetary (GO!) az egyetlen olyan dal, amivel nem tudtam megbarátkozni ebben a formájában. Túlságosan is pop, némi diszkós beütéssel. Viszont az biztos, hogy igazi bulizós, ugrálós nóta. A dalszöveg tetszik, viszont a hangzása nekem túlzottan mainstream-be ment át.
A The Only Hope For Me Is You jelenleg az egyik kedvenc az albumról. Szép "szerelmes" szám, amolyan Danger Days stílusban :)
A Jet-Star And The Cobra-Kid/Traffic Report egy átvezető, tudósítás Ray, alias Jet-Star és Mikey, alias Cobra-Kid helyzetéről :)
A Party Poison az, ami a címe. Sok mindent bele lehet érteni a szövegbe, nekem legalábbis sikerült, egy valami biztos: mindenki feltöltődik tőle rock&roll-al (igaz annak a langyosabb fajtájából) és tombolni fog a koncerteken, habár Gerard azt akarja bemagyarázni, hogy ez nem egy buli, hanem (banda)háborús övezet. Én mondjuk mindkettőt elhiszem neki.
A Save Yourself, I'll Hold Them Back a küzdésről szól. Küzdeni minden áron, még ha nehézségekbe is ütközünk, vagy ha úgy gondoljuk csak rossz vége lehet. Mindezt elég pofába-vágó stílusban.
A S/C/A/R/E/C/R/O/W a másik nagy kedvenc. Egyszerűen megfogott. Úgy tudnám megfogalmazni, hogy sötéten szépséges. Az első mondat után végem volt: "Move your body when the sunlight dies". A számot hallgatva szinte látom magam előtt azt, amiről Gerard énekel. Az egész olyan képszerű. Gyönyörű, szerintem a legjobban eltalált dal az albumról, egyben van a hangzás és a szöveg.
A Summertime az a szám, ami szép szép, de engem nem fogott meg különösebben. Nincs bajom vele, viszont nem is lesz a kedvencem. Túl sok mindent nem is lehet róla elmondani.
A Destroya igazi harci dal. Komolyan, az egész a düh-ből fakad, és csak is úgy lehet énekelni. Hit, hitetlenség,keménység,rombolás,ellenség,harc. Ezek a szavak jellemzik leginkább. Őrületes egy nóta. Őrületesen jó.
A The Kids From Yesterday egy elég nehezen megfogalmazható érzést keltett bennem. Visszatekintés a gyermekkora olyan felnőtt szemmel, amikor már tudod, hogy minden, amiben hittél, amit igaznak véltél, az egy naiv gyermek hite, egy naiv gyermek reményei. Ezt az érzést nem lehet leírni. Mindenki átérzi egyszer.
A Goodnite, Dr. Death szintén egy átvezető, a 2 meglévő klip alapján tudom kikövetkeztetni, hogy miért is kapott helyet az albumon. Mindenesetre érdekes élmény az amerikai nemzeti himnusz ebben a közegben....
A Vampire Money meg pláne furcsán hat utána, gondolom ez a srácok győzelmi nótája.
A Zero Percent-el még nem találkoztam, majd talán az album hivatalos megjelenése után XD

Összességében azt mondhatom, hogy az ígéretüket, miszerint erősen el kívánnak menni a punk-rock irányába, beváltották. Viszont keveredik a poppal és számomra beazonosíthatatlan stílusokkal. Leginkább azt mondanám rá, hogy egy teljesen egyedi dolgot hoztak össze, imitt-amott felfedeztem némi Green Day utóérzést, valamint az egyik szám kezdetekor meg mertem volna esküdni, hogy az egyik új Linkin Park számnak is hasonló zenei alapja van.

A koncepció szerinti történet viszont teljesen nyomon követhető, akár filmet is lehetne belőle forgatni. Vagy képregényt csinálni belőle. Kinek mi a szimpatikusabb. :) Az összkép nekem a harcot, a küzdést jelképezi, ez ugye már a koncepcióból is fakad. Szépen végigvezették az albumon ezt az elképzelést, nekem nagyon bejött.

Azoknak tudnám ajánlani a korongot, akik nem ragaszkodnak a régi My Chemical Romance-hoz, vagy azoknak, akik még egyáltalán nem hallgattak MCR-t.

A Danger Days:True Life Of The Fabulous Killjoys November 22-től a boltokban! :))))