Eredet - Inception

A Christopher Nolan rendezte Eredet számomra új értelmet adott annak a kifejezésnek, hogy "egyik álomból a másikba zuhan". Nem tudtam mit várjak a filmtől, hiszen a történetről mindenki mélyen hallgatott, csak sokat sejtetően azt mondták, hogy ezt mindenképpen látni kell, de bármit is mondok, az már rontja az élményt.

Igazuk volt. Ha bármi többet hallottam volna róla, akkor már nem ugyan abban az élményben lett volna részem, mint amiben volt, ezért én is szorítkozni fogok a minimális spoilerre.

Nolan tökéletesen alkotta meg a történethez szükséges szürreális álomvilágot. A film kulcsmondata szerint az álom a valóság egészen addig, míg fel nem ébredsz. És milyen igaz: a legtöbb álmunk, már amire emlékszünk az ébredés után, legyenek akármilyen irreálisak is, valóságosnak tűnnek. Én is ébredtem már úgy, hogy egy kiadós üldözés után őrülten vert a szívem, egy arcra adott csókot még a bőrömön éreztem, vagy éppen pont arra riadtam fel, hogy teli torokból üvöltök a félelemtől.

Az Eredet egy olyan film, ami a rengeteg digitális technika ellenére nem fullad bele abba. Úgy értem, hogy rengeteg digitális elemet használ, mégsem megy a történet rovására. Nolan minden apró részletet kidolgozott ebben a világban. Az Eredet álomvilágának, csakúgy mint a saját álmainknak őrült szabályai vannak, amik azonban a káosz ellenére mégiscsak átláthatók. Mikor felébred a nézőben a "most mi van?" érzés, már meg is kapta a választ, ami kiváltja az "ez igen!" érzést. Elhisszük azt, ami nem lehetséges, mert az irrealitása ellenére mégis logikusnak tűnik. Tudom, hogy ez most elég nyakatekertnek hangzott, de amint valaki megnézi a filmet, tudni fogja, hogy mi az, amit itt próbálok megfogalmazni.

A történet szerint Dom Cobb (Leonardo DiCaprio) abból él, hol beleturkál mások álmába és információkat szerez azokból. Ehhez az álmok különböző mélységeiben lavírozik, ami viszont nem teljesen veszélytelen. Cobb egy nap olyan ajánlatot kap, amit nem tud visszautasítani, hiszen a megrendelő azt adná meg fizetségül számára, amit a legjobban akar. Cserébe viszont olyat kell tennie, amit még senki nem tudott végrehajtani: ezúttal nem kémkednie, információt szereznie kell, hanem vissza kell térni az eredethez: el kell ültetni egy gondolatot a célszemély agyába, úgy, hogy az ébredés után is ott maradjon. Cobb mindent elkövet, hogy sikerüljön a feladat, de persze ez nem megy olyan simán.

Sajnos ennél többet nem írhatok le a történetből, mert az már rontaná az izgalmakat. A színészekről szólnék pár szót még. DiCaprio-t mindig is jó színésznek tartottam, de fiús báját elvesztve már igazán beérett színészként is. Cillian Murphy (Fisher, a célszemély) az eddigi, többségében pszichopata szerepei után végre kapott valami olyan karaktert, akitől nem futkos a hátamon a hideg, és ebben a szerepben is megállja a helyét. Ellen Page és Marion Cotillard mindketten gyönyörű nők és nem utolsó sorban jó színésznők is. Szerintem remekül összeválogatott gárda.

Összefoglalásként annyit mondanék, hogy csak ajánlani tudom mindenkinek. 142 perc tömény izgalom, az ember figyelme egyszer sem tud ellankadni. Monumentális képi világ, tökéletesen odaillő zenék és zseniálisan megformált történet jellemzi. Nézzétek és élvezzétek!