Hivatalosan is az álláskeresők táborát erősítem. Különféle okok miatt csak most lett meg a nyelvvizsgám írásbeli része, aminek épp ideje volt. A következő utam talán arra a bizonyos piacra vezetett volna, nem a vizsgaközpontba, mivel eszemben nem volt még egy olyan idióta szöveget értelmezni, mint a mandarin és a kanton nyelvjárások a kínai negyedben. Jó, mondjuk kellett nekem ECl-re menni. Most már mindegy, megvan. Mikor megtudtam fél órás hisztériás rohamom volt és utána még órákig csak bőgni tudtam. Azt hiszem a megkönnyebbülés ezt hozta ki belőlem, anyámnak erről az a véleménye, hogy csak a kényelmes semmittevést sirattam. Köszi anyu, tényleg, azt hiszem te valóban nem ismersz engem. Az, hogy tulajdonképpen nem tudtam semerre mozdulni a kurva nyelvvizsga nélkül az bosszantó. Az, hogy emiatt itthon kellett basznom a rezet még bosszantóbb. Szóval nem, nem azt sirattam, hogy az izgága tenni akarásom ellenére nem volt mit tennem.
Találtam egy igazán nekem való állásajánlatot az egyik honlapon, be is adom a jelentkezésem. Olyan, mintha csak rám várt volna. Az a baj mondjuk az ilyenekkel, hogy amikor úgy néz ki, hogy a véletlenek olyan dolgokat sodornak elém, mintha tényleg nekem kínálná tálcát az élet, akkor hirtelen elkapja az univerzum azt a rohadt tálcát az orrom alól. Most ez egy kicsit zavaros, de én tudom mit akarok mondani XD
Szóval jó kis állásnak tűnik, van benne jó adag szervezés, sajnos sok papírmunka, viszont fiatalokkal kéne foglalkozni és köze van a zenéhez :) Igaz, hogy andragógus vagyok, felnőttekkel kéne foglalkoznom, de azt hiszem drága jó anyám tanácsára elvégeztem egy olyan egyetemet, hogy egy percet nem fogok a szakmámban dolgozni. De ki tudja.
Na mindegy, a lényeg, hogy még nem árulom el mi is ez pontosan, majd ha behívnak interjúra akkor talán. Budapesten lenne az állás, ami felveti a problémát. Tudniillik én már húznék innen a rákba, a nővérem rendszeres hisztijeitől és baromságaitól messze, az unalomig ismert városból az unalomig ismert emberektől valami új felé. Ugyanakkor szeretem a várost. Hozzám nőtt, szeretem a légkört és vérbeli balatoni gyerek vagyok. Mindent szeretek: a nyári viharokat, a Balaton lágy hullámait mikor a turisták már eltakarodtak haza, a fülledt bulizós éjszakákat....de ez mind csak nyáron van, télen halott és unalmas minden.
Szóval egyik oldalon ott van az, hogy új emberekkel akarok megismerkedni, dolgozni akarok valami olyan területen, ami érdekel is, a másik oldalon viszont ott van, hogy miből fogom én finanszírozni a kezdeti időket a fővárosban, amikor még ott van a diákhitelem, anyu nem tud segíteni, apám meg már 8 éve szarik a fejemre, mondván, ő már nem tartozik értem felelősséggel, valamint az is, hogy milyen mocskosul fog hiányozni a legjobb barátnőm és a város.
Találtam egy igazán nekem való állásajánlatot az egyik honlapon, be is adom a jelentkezésem. Olyan, mintha csak rám várt volna. Az a baj mondjuk az ilyenekkel, hogy amikor úgy néz ki, hogy a véletlenek olyan dolgokat sodornak elém, mintha tényleg nekem kínálná tálcát az élet, akkor hirtelen elkapja az univerzum azt a rohadt tálcát az orrom alól. Most ez egy kicsit zavaros, de én tudom mit akarok mondani XD
Szóval jó kis állásnak tűnik, van benne jó adag szervezés, sajnos sok papírmunka, viszont fiatalokkal kéne foglalkozni és köze van a zenéhez :) Igaz, hogy andragógus vagyok, felnőttekkel kéne foglalkoznom, de azt hiszem drága jó anyám tanácsára elvégeztem egy olyan egyetemet, hogy egy percet nem fogok a szakmámban dolgozni. De ki tudja.
Na mindegy, a lényeg, hogy még nem árulom el mi is ez pontosan, majd ha behívnak interjúra akkor talán. Budapesten lenne az állás, ami felveti a problémát. Tudniillik én már húznék innen a rákba, a nővérem rendszeres hisztijeitől és baromságaitól messze, az unalomig ismert városból az unalomig ismert emberektől valami új felé. Ugyanakkor szeretem a várost. Hozzám nőtt, szeretem a légkört és vérbeli balatoni gyerek vagyok. Mindent szeretek: a nyári viharokat, a Balaton lágy hullámait mikor a turisták már eltakarodtak haza, a fülledt bulizós éjszakákat....de ez mind csak nyáron van, télen halott és unalmas minden.
Szóval egyik oldalon ott van az, hogy új emberekkel akarok megismerkedni, dolgozni akarok valami olyan területen, ami érdekel is, a másik oldalon viszont ott van, hogy miből fogom én finanszírozni a kezdeti időket a fővárosban, amikor még ott van a diákhitelem, anyu nem tud segíteni, apám meg már 8 éve szarik a fejemre, mondván, ő már nem tartozik értem felelősséggel, valamint az is, hogy milyen mocskosul fog hiányozni a legjobb barátnőm és a város.
Megjegyzések