Empty

"... én nem vagyok semmi egyéb, csak egy üres héj.
Egy lakatlan ház, amelyet lebontásra ítéltek-
hosszú időn keresztül teljesen üres voltam."

Tegnap elég filozofikusra sikeredett a hajnalba nyúló névnapozás. Hajnali egykor már elég komoly témákról beszélgettünk a csajokkal, amiből egy kis részletet itt is kifejtenék.

Arról volt szó többek között, hogy hogyan tudnak egyesek eljutni arra a pontra, ahol öngyilkosságot kísérelnek meg vagy követnek el. Ez a téma engem is közelről érint több szempontból is. Az egyik barátnőm, nem nevezek nevén most senkit, azt mondta, hogy ő sosem tudna eljutni a szakadék szélére. Nagyon fájt neki pl. amikor az első nagy szerelme elhagyta. Akkor napokig fájt a szíve és csak szavak nélkül sírt. Nagyon sajnáltam akkor, de idővel már jobban lett. Azt mondta, akkor sem gondolt arra, hogy meghalna, mert amíg érez valamit addig tudja, hogy van miért élnie.

Én erre azt válaszoltam, hogy addig jó, amíg érez valamit. Amíg fáj. Mert amikor már nem érzel semmit, csak azt, hogy üres vagy belül és csak fekszel az ágyadban és napokig nem gondolsz semmire...nos, az az állapot, amikor megpróbálod megölni magad. Azt mondta, hogy ő még sosem érezte az ürességet. No, ez az, amire azt mondom, hogy nem is tud átbillenni a szakadék peremén, mert soha nem is volt ott. Én már voltam ott. Nem kellemes. Azaz semmilyen. Ilyenkor nem érzel semmit. Nihil. Olyan, mintha nem is léteznél. Aki nem tudja miről beszélek, annak kívánom, hogy soha ne is értse meg.