Levelek Júliának - Letters to Juliet

A legszebb szerelmes történet amit a P.S. I love you óta láttam. Bár a végét kicsit elbagatelizálták, maga a történet nagyon szép, még bőgtem is rajta, bár én min nem.

Ezt a filmet látva szeretném elhinni, hogy tényleg van igazi, sorsszerű szerelem. Amit az égiek is úgy akarnak, ami véletlennek tűnő események sorozatán keresztül teljesül be. Ilyenkor sajnálom, hogy az az ember vagyok, aki puszta kémiának, ennél fogva illékony dolognak tartja a szerelmet.

Sophie New Yorkban tényfeltáró, vőlegénye pedig egy éttermet készül nyitni. Jegyesek, és még az esküvő előtt el akarnak utazni Veronába egy elő-nászútra.
Fel is kerekednek, de az utazás másként alakul, mint ahogy Sophie elképzelte. Vicktor még ott is csak az üzlettel foglalkozik, ezért Sophie egyedül fedezi fel Veronát. Ellátogat Júlia házához is, amely mára azoknak az összetört szívű hajadonoknak és asszonyoknak a zarándokhelye, akik itt hagyják néhány sorban leírt szerelmi bánatukat és Júliának szóló kérdéseiket. Sophie rájön, hogy veronai asszonyok egy csoportja válaszolgat is a levelekre, ezért jobb dolga nem lévén segít nekik. Véletlenül rábukkan egy 50 évvel azelőtti levélre, amire úgy dönt, hogy válaszol annak ellenére, hogy a lány, aki írta, valószínűleg már nagymama. Nem egész 2 hétre rá megjelenik a szkeptikus unokájával karöltve Claire, az asszony, aki annak idején a levelet írta. Sophie segít neki, hogy megtalálja Lorenzo Bartolini-t, a férfit, akibe 1957 nyarán beleszeretett. Hozzá kell tenni, hogy nem teljesen önzetlenül teszi: meg szeretné írni a történetüket. Az út közben Sophie rádöbben, hogy saját élete mennyire üres volt eddig....

Minden hölgynek ajánlom, és mivel szép, romantikus szerelmes film, ezért pasiknak szokás szerint nem. A csajuk úgyis végigszipogná mellettük/helyettük az egészet.