Azon gondolkodtam, hogy én vagyok ennyire zárkózott, hogy nem ismernek az emberek, vagy ők nem veszik a fáradságot, hogy odafigyeljenek rám és kiismerjenek. Aztán rájöttem, hogy sok minden vagyok, de zárkózott már jó ideje nem. Vegyük például ezt a blogot. Szimplán élménybeszámoló-jellegűnek indult, aztán tulajdonképpen mindenféle agymenésemmel fárasztom a jó népet lassan két éve. Szóval a naplóm nagy részét mindenki látja...igen, csak a nagy részét mert van olyan, amit csak magamnak....köhöm.
Lehet, hogy csak rosszul teszem, hogy magamból indulok ki. Én analizáló vagyok: odafigyelek mindenkire, a legjelentéktelenebb mozdulatot is eltározom és ha legközelebb előkerül akkor már csak a testbeszédéből levágom, hogy mi van. A skatulyákat is próbálom kiiktatni és megfigyelni az embert, mielőtt elkönyvelem magamban ilyennek vagy olyannak. Ezt a fáradságot esetemben senki nem veszi, vagy ennyire kiszámíthatatlan vagyok? Oké, néha nem lehet rajtam kiigazodni, de akkor általában magammal is küzdök, szóval az nem számít. De úgy látszik engem még a saját anyám is berakott egy skatulyába még 16 éves koromban és ott maradtam. A minap ültünk a kocsiban és egy srác rohadtul megbámult. Anyám meg felröhögött, hogy kisbarátom esélyed nincs....én meg nem értettem. Mert a srác helyes volt, cuki, látszott, hogy sportol, mert jó kis feneke volt, az más kérdés, hogy az is látszott rajta, hogy az a karót dugtak a seggébe anyuci kisfia típus (skatulya peh). Megkérdeztem anyutól, hogy miért gondolja ezt. "Hát mert ha nem egy hosszúhajú rocker rosszfiú, vagy egy hosszúhajú izmos vadember, akkor nálad esélye sincs édes lányom"-hangzott a válasz. Viszont ez nem igaz....oké, a hosszú haj tényleg alap, de arról nem tehetek, ez a génjeimben van szerintem vagy ilyesmi. Vagy máshol, de ezt ne firtassuk :P
De már rég nem kell az, hogy rocker rosszfiú legyen. Arról nem tehetek, hogy hosszú haja általában az olyanoknak van, akiknek a zenei ízlése megegyezik az enyémmel. Ez csak egy dolog volt, példaképpen. Az emberek viszont nem figyelnek a másikra. Én hónapokkal korábbra vissza tudok idézni pontos párbeszédeket...a nővérem pl arra sem emlékszik, hogy mit mondott tegnap. Most velem van a baj, vagy az emberek lettek ennyire felületesek?
Lehet, hogy csak rosszul teszem, hogy magamból indulok ki. Én analizáló vagyok: odafigyelek mindenkire, a legjelentéktelenebb mozdulatot is eltározom és ha legközelebb előkerül akkor már csak a testbeszédéből levágom, hogy mi van. A skatulyákat is próbálom kiiktatni és megfigyelni az embert, mielőtt elkönyvelem magamban ilyennek vagy olyannak. Ezt a fáradságot esetemben senki nem veszi, vagy ennyire kiszámíthatatlan vagyok? Oké, néha nem lehet rajtam kiigazodni, de akkor általában magammal is küzdök, szóval az nem számít. De úgy látszik engem még a saját anyám is berakott egy skatulyába még 16 éves koromban és ott maradtam. A minap ültünk a kocsiban és egy srác rohadtul megbámult. Anyám meg felröhögött, hogy kisbarátom esélyed nincs....én meg nem értettem. Mert a srác helyes volt, cuki, látszott, hogy sportol, mert jó kis feneke volt, az más kérdés, hogy az is látszott rajta, hogy az a karót dugtak a seggébe anyuci kisfia típus (skatulya peh). Megkérdeztem anyutól, hogy miért gondolja ezt. "Hát mert ha nem egy hosszúhajú rocker rosszfiú, vagy egy hosszúhajú izmos vadember, akkor nálad esélye sincs édes lányom"-hangzott a válasz. Viszont ez nem igaz....oké, a hosszú haj tényleg alap, de arról nem tehetek, ez a génjeimben van szerintem vagy ilyesmi. Vagy máshol, de ezt ne firtassuk :P
De már rég nem kell az, hogy rocker rosszfiú legyen. Arról nem tehetek, hogy hosszú haja általában az olyanoknak van, akiknek a zenei ízlése megegyezik az enyémmel. Ez csak egy dolog volt, példaképpen. Az emberek viszont nem figyelnek a másikra. Én hónapokkal korábbra vissza tudok idézni pontos párbeszédeket...a nővérem pl arra sem emlékszik, hogy mit mondott tegnap. Most velem van a baj, vagy az emberek lettek ennyire felületesek?
Megjegyzések