"Nem sokkal azután, hogy a csillagászok szokatlan fényjelenségeket észlelnek a Marson, különös hullócsillag zuhan egy London melletti mezőre. Hamarosan kiderül, hogy az, amit meteornak véltek, valójában lövedék - és az idegen hengerekben látogatók érkeztek a Földre. A kapcsolatfelvétel azonban borzalmas következményekkel jár. Mi történik, ha egy fejlettebb civilizáció megpróbálja leigázni a Földet? Miközben újabb és újabb hullócsillagok hasítják végig az eget, az emberiség jövője szinte napok alatt végveszélybe kerül. Wells számtalan formában feldolgozott klasszikusa a science-fiction egyik alapműve, izgalmas és elgondolkodtató olvasmány. Helyenként borzongató, mind a mai napig érvényes vízió az idegen kultúrák találkozásáról, kiváló tanulmány a pusztulás szélére sodródott társadalomról."Kevesen tudják, hogy a könyvet 1897-ben (!!!!) írta Wells, és ennélfogva nagyon kevés köze van a Spielberg szuperprodukciójához. Mai szemmel nézve már egyáltalán nem olyan félelmetes a könyvben leírt harc a két világ között, rá is fogok térni, hogy miért.
A könyvben a földönkívüliek tényleg földönkívüliek. Úgy értem, hogy a mai általános felfogással ellentétben semmi emberi kinézetük nincs, Wells a leírásaival ezt teljesen egyértelművé teszi. Valamint nyoma sincs a Spielberg-filmben látott heroikus küzdelemnek, inkább a reménytelenség lengi át az egész könyvet. Az emberiségnek vége, a lények legyőzhetetlenek és minden ember gondolkodását átszövi a leigázottság érzése. Végig nyomott hangulat uralkodik, ahogy a főszereplő menekülve átszeli a vidéket és csak halottakat lát mindenfelé, esetleg félig megtébolyodott emberi roncsokat. Maga a leírás egy mai embernek azért nem félelmetes, mert a mai haditechnikával azt hiszem nem lenne ennyire reménytelen a helyzet. Ismét hangsúlyoznám, hogy 1897-et írunk, amikor még nincsenek rakéták, páncélozott autók, és a világ mit sem ismert a biológiai hadviselésről. Itt az emberiség még ágyúkkal próbálja felvenni a harcot a tripodok ellen. Azonban megdöbbentő, hogy Wells mit meg nem sejtett. Például a földönkívüliek által használt "hősugár" kísértetiesen emlékeztet a mai lézersugárra, vagy a lények által épített repülőgép a mai repülőgépekre, lopakodókra. Pedig abban a korban még nem igazán lehetett repülőkről beszélni. Azért ez félelmetes.
A mai ember felsőbbrendűségének nyoma sincs a történetben. Wells többször is összehasonlít minket a hangyákkal és más kisebb teremtményekkel. Hogy a földönkívülieknek mi olyanok vagyunk, mint számunkra azok a lények, akiket mi alsóbbrendűnek gondolunk, mint például a nyulak vagy a hangyák. Számukra lényegtelen, hogy élünk-e vagy halunk, mint ahogy minket sem érdekel egy hangyaboly sorsa. Ilyen szempontból mélyen elgondolkodtató a könyv. Érdemes elolvasni, hacsak másért nem, azért, hogy lássuk mekkora a különbség a film és a könyv között.
Megjegyzések