Undorítóan őszintén megmondós kedvemben vagyok, ha személyesen is ismersz, nem biztos, hogy olvasni akarod, mert még a végén magadra ismersz. Ha meg nem ismersz, valószínűleg nem érdekel majd. Nekem viszont muszáj kiírnom magamból.
Sokan mondták, hogy olyan vagyok, mint a szél, folyton változik, vagy mint a Nap, ami egyszer kiderül máskor meg beborul. Na jó, senki nem volt ilyen költői, de ez most így jól hangzott.
Szóval lássuk természetemből fakadó személyeink között fellépő "problémák" okait, röviden szólva Galaxis útikalauz hozzám:
1/ Kevés ember véleménye/tanácsa/kioktatása számít nálam, még kevesebb embertől fogadok el segítséget.
2/ Tulajdonképpen ezen a listán két főnek van helye, az esély rákerülni minimális. Esetünkben vagy az anyámnak kell lenned (ez ugye már esélytelen), vagy minimum 10 éve kell ismerjél.
3/ Ábrándjaid azonban ne legyenek, 10 év után sem fogsz teljesen kiismerni, de azt hiszem az illúzió már megvan ilyen hosszú idő után.
4/ A végletek embere vagyok: vagy van kedvem hozzád, vagy nincs. Ha nincs, hagyj békén mert irtó tapló bírok lenni.
5/ Hamar elunom magam. Ha nincs semmi értelmes, akkor szintén hallgass inkább. Emiatt nincs már MSN a gépemen. Mert mindenki rámírt, pedig semmi mondanivalójuk nem volt.
6/ Leginkább az olyan embereknél száll el az agyam, akiknek a társalgási szótára kimerül abban, hogy "szia, hogy vagy?". Úgysem fogom elmondani, mert egy, aki ismer általában tudja, hogy mi van velem, ha meg nem ismersz, nem tartozik rád, kettő, magad sem akarod hallani, hogy vagyok.
7/ Azokat az embereket is mellőzöm, illetve tapló vagyok velük, akik csak a saját kis csip-csup ügyeikkel bírnak megtalálni, hogy a nyakamba zúdítsák a nyomorukat. Nekem is megvan a sajátom és senki nyakába nem zúdítom oda kérleletlenül.
8/ Ugyan ez áll azokra is, akik csak akkor keresnek, ha kell valami tőlem.
9/ Ha valamiben úgy gondolom, hogy nekem van igazam, akkor hidd el, hogy nekem van igazam. Ritka az az eset, amikor mégsem, ilyenkor szégyellem is a pofámat. Azonban jobb, ha az adott pillanatban elismered, mert x idő után a csökönyösen hajtogatott baromságtól elszáll az agyam és két centiről fogom a képedbe üvölteni, hogy egy korlátolt, sötét, tudatlan álokostojás vagy. (vagy valami csúnyábbat) ( Ne kételkedj abban, hogy ettől neked rossz lesz. Már 4 évesen olyan decibellel bírtam üvölteni, hogy az anyám a háztömbnyire lévő vegyesboltban hallotta, hogy otthon gáz van. Szóval fontold meg megéri-e...)
10/ Gyakran káromkodom, igen. Mocskos szám van nő létemre, igen. Főleg akkor, ha sok Anita Blake-t olvasok, vagy ha már nagyon beborult nálam a borjú. Hogy ha a képembe vágod, hogy nő létemre undorítóan mocskos a szám, ez a legkisebb hatással sem lesz rám. Röviden szólva szarok rá.
11/ Nem viselem el, ha a képembe hazudnak, vagy kibeszélnek a hátam mögött. Ha ezt megtetted és rájövök, nincs bocsánat. Ha kommunikálok is veled, mosolygok rád, akkor se legyenek illúzióid: bízni sosem fogok benned többet.
12/ Nem szeretem, ha valaki túlzottan nyomul. Tudjátok, lassú víz partot mos. Ez áll a verbális kommunikációra és a tér-köz távolságra is. Ez alatt azt értem, hogy tartsuk meg az egészséges távolságot beszéd közben. Ne mássz bele az aurámba, gyűlölöm, ha az engedélyem nélkül hozzámérnek, tapiznak és bizalmaskodnak, vagy ha a képemtől két centire érzi magát fitten az adott személy beszéd közben.
Egyelőre ennyi. Ezek azok az esetek, amik miatt mostanában bunkó/távolságtartó voltam veletek, vagy hallgatag voltam. Bocsánatot nem kérek, mert ilyen vagyok. Megszoksz, vagy megszöksz.
Sokan mondták, hogy olyan vagyok, mint a szél, folyton változik, vagy mint a Nap, ami egyszer kiderül máskor meg beborul. Na jó, senki nem volt ilyen költői, de ez most így jól hangzott.
Szóval lássuk természetemből fakadó személyeink között fellépő "problémák" okait, röviden szólva Galaxis útikalauz hozzám:
1/ Kevés ember véleménye/tanácsa/kioktatása számít nálam, még kevesebb embertől fogadok el segítséget.
2/ Tulajdonképpen ezen a listán két főnek van helye, az esély rákerülni minimális. Esetünkben vagy az anyámnak kell lenned (ez ugye már esélytelen), vagy minimum 10 éve kell ismerjél.
3/ Ábrándjaid azonban ne legyenek, 10 év után sem fogsz teljesen kiismerni, de azt hiszem az illúzió már megvan ilyen hosszú idő után.
4/ A végletek embere vagyok: vagy van kedvem hozzád, vagy nincs. Ha nincs, hagyj békén mert irtó tapló bírok lenni.
5/ Hamar elunom magam. Ha nincs semmi értelmes, akkor szintén hallgass inkább. Emiatt nincs már MSN a gépemen. Mert mindenki rámírt, pedig semmi mondanivalójuk nem volt.
6/ Leginkább az olyan embereknél száll el az agyam, akiknek a társalgási szótára kimerül abban, hogy "szia, hogy vagy?". Úgysem fogom elmondani, mert egy, aki ismer általában tudja, hogy mi van velem, ha meg nem ismersz, nem tartozik rád, kettő, magad sem akarod hallani, hogy vagyok.
7/ Azokat az embereket is mellőzöm, illetve tapló vagyok velük, akik csak a saját kis csip-csup ügyeikkel bírnak megtalálni, hogy a nyakamba zúdítsák a nyomorukat. Nekem is megvan a sajátom és senki nyakába nem zúdítom oda kérleletlenül.
8/ Ugyan ez áll azokra is, akik csak akkor keresnek, ha kell valami tőlem.
9/ Ha valamiben úgy gondolom, hogy nekem van igazam, akkor hidd el, hogy nekem van igazam. Ritka az az eset, amikor mégsem, ilyenkor szégyellem is a pofámat. Azonban jobb, ha az adott pillanatban elismered, mert x idő után a csökönyösen hajtogatott baromságtól elszáll az agyam és két centiről fogom a képedbe üvölteni, hogy egy korlátolt, sötét, tudatlan álokostojás vagy. (vagy valami csúnyábbat) ( Ne kételkedj abban, hogy ettől neked rossz lesz. Már 4 évesen olyan decibellel bírtam üvölteni, hogy az anyám a háztömbnyire lévő vegyesboltban hallotta, hogy otthon gáz van. Szóval fontold meg megéri-e...)
10/ Gyakran káromkodom, igen. Mocskos szám van nő létemre, igen. Főleg akkor, ha sok Anita Blake-t olvasok, vagy ha már nagyon beborult nálam a borjú. Hogy ha a képembe vágod, hogy nő létemre undorítóan mocskos a szám, ez a legkisebb hatással sem lesz rám. Röviden szólva szarok rá.
11/ Nem viselem el, ha a képembe hazudnak, vagy kibeszélnek a hátam mögött. Ha ezt megtetted és rájövök, nincs bocsánat. Ha kommunikálok is veled, mosolygok rád, akkor se legyenek illúzióid: bízni sosem fogok benned többet.
12/ Nem szeretem, ha valaki túlzottan nyomul. Tudjátok, lassú víz partot mos. Ez áll a verbális kommunikációra és a tér-köz távolságra is. Ez alatt azt értem, hogy tartsuk meg az egészséges távolságot beszéd közben. Ne mássz bele az aurámba, gyűlölöm, ha az engedélyem nélkül hozzámérnek, tapiznak és bizalmaskodnak, vagy ha a képemtől két centire érzi magát fitten az adott személy beszéd közben.
Egyelőre ennyi. Ezek azok az esetek, amik miatt mostanában bunkó/távolságtartó voltam veletek, vagy hallgatag voltam. Bocsánatot nem kérek, mert ilyen vagyok. Megszoksz, vagy megszöksz.
Megjegyzések