"Anita Blake-nek St. Louis-ból ezúttal az egészen távoli, 2600 kilométerre fekvő Las Vegasba kell repülnie szeretett vámpírjai és vérállatai mellől, hogy eleget tegyen egy meghívásnak. A szívélyes meghívó postán érkezett egy levágott fej képében, feladója a sorozatgyilkos vámpír: Vittorio. Melyik nő tudna ellenállni ilyen ajándéknak, pláne, ha szövetségi rendőrbíró? Anita nem is habozik, bár gyomra eléggé émelyeg a repülőúton, három kollégájával a Bűnös Város táncosait és rendőreit tizedelő vérszívó nyomába ered. Az ő nyomában viszont ott liheg Minden Sötétségek Anyja, valamint Belle Morte, vámpírerejének origója. S akkor még csak a jelentősebb ellenlábasokat említettük. A vértigris klán uralta kaszinóvárosban elszabadul a pokol, főleg miután Anita latba veti szerelmi és szexuális vonzerejét…"Újabb Anita Blake. Összetettem a két kezemet, mikor végig értem a könyvön. Végtelenül örültem, hogy az Obszidián Pillangó után ez is egy kifejezetten Edwarddal vámpírra vadászós történet lett, mellékelve Anita több tucatra nőtt pasiseregét. Viszont nem tetszett, hogy Edwardot kiléptette a tökéletes hideg bérgyilkos képe mögül. Edward elpuhult, és ez a karakterbeli változás nekem nem tetszik. Családtagként gondol Anitára, már nincs meg az a fenyegetés, ami eddig megvolt kettőjük kapcsolatában. Pozitívum, hogy Hamilton most egészen az 57. fejezetig kibírta, hogy megkufircoltassa Anitát, és ez után is minimálisra szorította az ilyen események leírását. Negatívum, hogy az egész könyv két napot ölel fel, de Anita annyit lelkizik, szájpingpongozik, bizonygat,elmélkedik, hogy kitelik belőle egy majdnem 900 oldalas könyv. De határozottan visszafordult az írónő a jó irányba, abba az irányba, amikor Anita még többet gázolt zombikban, vámpírokban, hullákban, vérben és belekben, mint férfi farkak között.
Szerintem minimálisra lehetne csökkenteni, hogy folyton azt hajtogassa, hogy ő egy alacsony, ámde dögös csaj, akit mindenki gyönyörűnek lát, önmagát persze nem tartja annak, meg azt is, hogy a zsaruknak bizonygassa, hogy ő ennek ellenére tökös csaj, aki bárkit kinyuffannt, ha csak csúnyán néz rá. Ezt már mindenki kívülről fújja, aki olvassa a könyveit, nem kell ezt túlragozni.
Végre a magyar fordítás is visszatalált önmagához, nincsenek benne közönségesen vulgáris szavak, amire semmi szükség nem volt, és idegesítően szlengesített kifejezések, amiket a fordítón kívül valószínűleg senki nem értett.
Egyszóval jól összehozott kis könyv lett, megnyugodtam, hogy az írónő remélhetőleg továbbra is hallgat a kritikákra és kicsit visszafogja ki nem elégített fantáziáját.
Megjegyzések