Az első nap reggel fél 6kor kicsit megviselten, de izgatottan keltem fel. Gyors csomagellenőrzés után fel Budapestre, ahol Biankával lepakoltunk Idukánál, mint központi hadibázison.
A VOLT különvonaton úgy volt, hogy összetalálkozunk több Killjoy-al is, végül csak Gerdával sikerült összefutni, aminek én személy szerint örülök, mert aranyos csajszi : )
Sopronba érve sikerült egyszer eltévednünk, nekiindultunk a várfal felé, így nagyjából fél órát elsétálgatva le is tudtuk a városnézést. Végül odaértünk egy 1-es busszal, megkaptuk a Metapay kártyánkat, amivel fizetni tudtunk a fesztivál területén. Mi Biankával arany színűt kaptunk, mert volt piros klubkártyánk, de azt el is vették : (
Bementünk, a nagyszínpad előtt megtaláltuk Bianka barátnőjét, Blankát, akinek a sátrába leraktuk a cuccunk, mert az istennek nem találtuk a csomagmegőrzőt. Itt jegyezném meg, hogy a szervezettség nem jellemző erre a Szigetre. Egy plakát nincs kirakva, hogy merre kell menni, a városban mindenki mást mond, hogy merre és mivel, valamint utolsó nap botrányosan kevés volt a busz is, és a nappali buszvezetők sem voltak a toppon információ tekintetében. A nagyszínpad nagyon gázul volt elhelyezve, egy emelkedő tetején, amitől a küzdőtér közepén kb semmit nem lehetett látni a színpadról. Inkább rakták volna a lejtő aljára, és akkor a nézőtér emelkedett volna, így talán nem lett volna akkora tülekedés. Ja, mert hogy annak ellenére, hogy mi már fél 5 óta ott ültünk a 3. sor környékén, a My Chemical Romance-on már a másik oldalon néztük, a 20. sor környékéről. Mert Kiscsillagon olyan szinten kezdtek el nyomni, hogy az összes levegő kiszorult a tüdőmből. Még akkor sem állították le az őrjöngést, amikor már sorban ájultak ki az emberek a tömegből, és ez így maradt mind a 4 nap.
De ne szaladjunk ennyire előre. Fél 5kor szépen odaültünk, beszélgettünk, mert két romazenekar volt az Asian Dub Fundation előtt, amin már táncoltunk, és nekem rohadtul bejött a zene (is, meg a dobos pasi is :D), de az első kettő szörnyű volt hosszú távon. A lengyelek itt és Mars előtt is pofátlanul befoglalták az első sort, tök bunkók voltak, aztán Annie ma meg mesélte, hogy a magyarok parasztok, tanuljunk meg normálisan angolul és normálisan tombolni koncerten. Szerintem ő meg tanuljon meg kevésbé ellenséges lengyelnek lenni, amúgy meg egy 15 éves pöttyösrudi fejű picsa ne osztogassa nekem az észt. (fehér alapon piros pöttyös kendő volt az egyik fején, egy srác, az Áron nevezte el piros pöttyös rudifejűnek. Szóval bunkók voltatok lengyel mucikák, mi hozzátok képest úri népek vagyunk.
Kiscsaillagon beindult a darálás, hiába könyörögtünk, a beszívott részeg kiscsillagok folyamatosan nyomtak, így kétszer majdnem elájultam, levegőm pedig nem volt egyáltalán. A Biankát kikapták a securitys fiúk elől, mert rosszul lett, én Kiscsillag végéig szenvedtem és hajtogattam magamban, hogy megéri megéri megéri megéri…..de a mantra nem segített, mikor már úgy remegtem, mint egy nyárfalevél fogtam magam és üvöltve elindultam kifelé, hogy engedjetek!! Egy srác aranyos volt, félretolt pár embert és segített kiabálni, hogy engedjenek ki. Pont összefutottam Biankával, akivel átmentünk a másik oldalra, ahol láthatólag kevesebben voltak. Mindenesetre életem leghosszabb koncertje a Kiscsillag volt, többet a nevüket nem akarom hallani. Blanka volt aranyos, próbálta fújogatni nekem a levegőt meg legyezni, meg mindig kérdezte jól vagyok-e. Hát nagyon nem voltam, a lábam a levegőben lógott, néha ráléptem 1-1 lábra, de egyébként annyi helyem nem volt, hogy a földre lépjek, csak úgy lógtam a levegőben összepasszírozva, miután a pánik elhatalmasodott már rajtam, feladtam és akkor mentem hátra Biankával kiegészülve.
Valamennyit láttunk, de azért hatalmas visszalépés volt a 3. sorhoz képest….főleg azért volt szarabb, mert a jobb oldalon láthatólag nem olyanok voltak, akik a Black Parade-on kívül mást is ismertek volna tőlük. A „kis” kellemetlenségek ellenére hatalmas koncert volt, külön öröm, hogy Gerardnak élőben is kurva jó hangja van, végig énekelte a dalokat, plusz jó műsort tud csinálni. A pózok amikbe be bírja magát vágni, az nem semmi, szerintem ezek Frankievel nem csak a színpadon, közönség előtt szoktak játszadozni. :P Továbbá Gee-n valószínűleg nem volt alsógatya, mert a csomag „zavaróan” (hát, mondjuk nem mondanám, hogy kifejezetten zavart… :P) befigyelt még olyan távolságból is, ahonnan mi néztük a koncertet. Ott haltam meg, meg, mikor Frankie kicsit megnyalta a mikrofont, nem sokkal utána meg Gerard lefeküdt a földre és simogatta magát. GIF az ehhez hasonló eseményről ITT.
Ami nagyon el volt cseszerintve még, hogy napközben, mikor főttünk a napon nem locsoltak 
minket a slaggal, koncert alatt azonban boldog boldogtalant betaláltak a magasnyomású szarjaikkal, amikor már egyébként is remegtem, mert a ruhám tiszta víz volt mások izzadságától, amit rám préseltek. A jobb oldalt állva már rutinosan lebuktunk, mert akkor már a tömeg sem melegített annyira, plusz az objektívemet is telibe kapta párszor a szadista barma, aminek én nagyon nem örültem :/
Volt minden lemezről dal, amit nagyon sajnáltam, hogy nem volt az a Ghost of You, az I Don’t Love You és az újról a S.C.A.R.E.C.R.O.W.. Volt viszont Nanana, Give’Em Hell Kid, Planetary GO! (Erre hatalmasat tomboltam, IMÁDOM!!), Hang’em High, Mama(bömbizés), Only Hope For Me Is You, Wolves, Summertime, I’m Not Okay, Vampire Money, Destroya (másik tomoldaaaa disztrójaaaa), Black Parade, Sing (megsirattam, szívből énekeltem), Teenagers, Vampires Will Never Hurts You, Helena (könnyezés) és miután jó hangosan követeltük, ráadásnak a Cancer (újabb adag könny) és a Bulletproof Heart.
Gerard cukika volt, Mikey viszont végig fapofát vágott, bár amennyi koncertvideót néztem, ő mindig : ) Ray őrülten rázta a sörényét, nem volt semmi látvány : ) Utána úgy voltam vele, hogy életem eddigi legnagyobb koncertélménye volt, most azért vetekszik a szombati Mars koncerttel. A szombati nap leírása után el is mondom, hogy miért : )
A koncert után mentünk a VOLTos buszhoz, ami ugye szintén elég ratyi módon volt megoldva szombaton, amikor kb a fél kemping haza akart vonatozni, velünk együtt. Mindegy, sikerrel elfelejtettem lepecsételtetni az alkalmi kedvezményes vonatjegyemet, ezért szegény Biankát és Gerdát kicsit megfuttattam visszafelé, de már be volt zárva a civil sziget, szóval csak remélni mertem, hogy a kallernek nem tűnik fel, és csodák csodájára nem is. A pályaudvaron még kicsit várnunk kellett, hogy kinyissák a várót, addig a lépcsőn ülve fagyoskodtunk, néztük meg a képeket, amiket lőttünk a fényképezővel és elemeztük ki Gee csomagját (éhes disznó makkal álmodik).
A vonatra felszállva csak a kallert vártuk meg és aludtunk is. Én legalábbis csak két helyen riadtam fel, Komáromban azt hiszem, meg Kelenföldön. Egyébként ki voltam ütve teljesen.
Ennyi lett volna 29.-e, remélem semmit nem hagytam ki, kicsit sűrű volt a nap….
Megjegyzések