A köztes két napot, 30.át és 1-jét Budapesten töltöttük Biankával, a csütörtök nagy részét átaludtuk, meg dumáltunk, este meg elmentünk még sparba vásárolni valami kaját. Pénteken találkoztunk Timivel, megcsináltuk a fiúknak szánt meglepit, mert úgy volt, hogy Timi bejut a backstage-be végül nem sikerült neki. Azért nem mondom meg mit csináltunk, mert még lehet lesz rá alkalmunk odaadni (inkább valószínű, mint lehet :D)
Utána elementünk még Timi keresztapjához képet nyomtatni nékem, hátha alá tudjuk íratni vagy valami, de ugye érthető okokból ez is elmaradt. Jah, mert a Meet&Greetek elmaradtak délután, mert Jared még Róma után bekerült a kórházba, kicsit elfáradtak már a hangszálai, bár ez hál égnek egyáltalán nem volt érzékelhető VOLTon. Este még beugrottunk a Mammutba egyet Starbucksolni, ittunk fincsi karamellás frappucsínót. Nyám-nyám.
Aztán szombaton összefutottunk Hajnival meg Dettivel a vonatnál, és felszálltunk. Négyen viccelődve gyorsan elment az út, felfelé viszont sikerrel eltévedtünk megint. A sofőr közölte, hogy szálljon le mindenki, VOLTosok is, mint kiderült nem kellett volna. Még egy órás gyaloglás lett volna onnan, de egy idős házaspár azt mondta menjünk velük az erdőn keresztül, hátha hátul a kempingnél beengednek minket. Én hiába pampogtam hátul, hogy nem kéne 20 percet sétálgatni az erdőben, mert a karszalagot úgyis csak egy helyen kapjuk meg. Mindegy, miután lejártuk a lábunk, kiderült, hogy persze hogy nem engednek be, így ajánlatomra visszamentünk a buszhoz. Arra is vártunk 20 percet, így történt, hogy eléggé későn értünk ki ahhoz képest, mint ahogy terveztük. Most sikerrel megtaláltuk a csomagmegőrzőt, bár ne tettük volna, mert így én szépen beraktam a hosszú ujjúmat, ami viszont a Belga után már nagyon kellett volna, mert elkezdett fújni a szél meg esni is, én meg egy szál atlétában voltam. Így aztán egész este fáztam, de megérte, mert elől voltam, a kordon mellett a 2-3. sorban, tökéletes rálátással szinte mindenkire, kivéve Timet, akit az előttem lévő igen megtermett csaj szépen kitakart. Timet amúgy láttuk még a Parov Stelar alatt, a backstage-nél ami igencsak jó volt^^ Csak szegény észrevette, hogy észrevettük és inkább beljebb somfordált.
A Belga után volt ha jól emlékszem Irie Maffia, ami jó-jó, de továbbra sem lesz a kedvencem, a Parov Stelar band viszont kurva jó volt. Nem lehetett megmaradni tánc nélkül. Mellettem egy ilyen két méteres szőke csaj volt, aki egyfolytában sikított ilyen üvegrepesztő tartományban, hogy már a végén befogtam a jobb fülem, mert már tökre csengett tőle. Gábor, a biztonsági őr meg ezt észrevette és rohadt jól elröhögcsélt rajtam. Ő könnyen volt, neki volt füldugója…
Gáborral Annie „haverkodott” össze, némi kis előny reményében, de hát az izomagy eléggé hajthatatlan volt. Koncert közben a két térfelet elválasztó kordonok között odajött a VOLTos fotós is mellénk, akkora teleobjektívvel, mint az egész lábszáram, combostul mindenestül, és kb olyan súllyal, amihez nem kis izomzat kell. Mindenki a csodájára járt a kordonok közelében, amit nem is csodálok, egy kisebb sportautó árába kerül a cucc. (nekemiskell)
A Parov Stelar után a Ting Tings rengeteget késett, majdnem ¾ órát. A csajszi énekes amúgy
cuki meg aranyos, de kb két számukat ismertem, és a koncertet elhallgatva nagyon nem is akarok többet jobban megismerni. Futkorászott a kordonok között is, nagyon kis pöttöm nőci, de elég közvetlen, és olvasott fel egy lapról egy magyar szöveget, de nem valami ügyesen, mert hiába beszélt magyarul, kb a felét nem értettem mit akart vele :)). A másik oldalon szintén kialakult a hullámzó embertömeg effektus, annyira örültem, hogy nem oda mentünk vissza.
A 30 seconds to Marsra várva már jól felspannoltuk egymást, meg mondjuk a háttérzenék is jók voltak, pl Linkin Park, MCR, meg Fall Out Boy, a Linkin Parkot csomó mindenki énekelte, annak már durván brutál hangzása volt, amitől úgy gondoltam inkább nem nézek hátra mennyien is tolongnak mögöttünk.
Maga a Mars frenetikus volt. Jareden nyoma sem volt a tavalyi pöffeszkedő arroganciának, az „ittvagyunkmertmuszáj” hangulatnak. A beteg torka ellenére próbált minél többet énekelni, nagyon jó kedve is volt, Tomo is jól érezte magát szerintem, Shanonnál nem tudtam eldönteni, mintha kicsit fingja nem lett volna arról hol van és kiknek játszik. (twitterről ki is derült, hogy ő úgy gondolta, hogy éppen Bécsben vannak -.-) Volt egy kis akusztikus blokk, a The Killnél szépen el is sírtam magam, közösen énekeltük, bár én alapból mindig elsírom magam rajta. Az Alibi és a Hurricane is hasonlóan szép volt akusztikus verzióban, és persze volt a szokásos Escape, A Butifoul Lie, Vox Popouli, Search and Destroy, Attack, This is War, Shannon-féle L490, ennél kiült a kiugróra és ott gitározott meglehetős koncentrálással a képén : ) Hiányolom viszont továbbra is a Stranger n a strange land-et és a Fantasyt a koncertekről, de nagyon. Meg az első albumról sem játszanak soha semmit, pedig nekem az a kedvencem....egy Echelont vagy a The Missont...ha más nem a Capricornt vagy az Edge of the Earth-t. Valamit :(
Viszont Jareden az a szörnyű tehénmintás poncsó volt, amit én személy szerint nagyon rühellek
, bár neki még ez is jól áll. Ez alatt még volt a szegecses farmerkabátja meg egy triádos póló. Annyi legalább elmondható, hogy nem volt olyan kibaszott meleg, mint tavaly Szigeten. Apropó Sziget…hmmm… ;)
Jared a kordonokhoz is lejött, ott jött el teljesen mellettem, kicsit tudtam csak megtapizni, mert a biztonságiak jó hogy nem képen vágtak minket….de ott volt tőlem egy karnyújtásnyira….nem mintha most olyan hülye picsa lennék, hogy húúúú meg hááá…de azért mégis….az az ember, aki olyan kifejező dalszövegeket és felemelő zenéket ír plusz rohadt tehetséges színész is, ott van tőled egy ujjnyira háááát….Visszafelé akartam róla képet lőni, de nem ment, mert a biztonsági visszacsapta a kezünket, mint valami dúvad. Nem tudom mit hitt, hogy a géppel akarom megerőszakolni, vagy mi?
Valamelyik számnál volt az is, hogy Jared arra buzdított mindenkit, hogy jöjjön közelebb egymásba kapaszkodva ugráljunk egyszerre, de szerintem ezt nem gondolta át mert a balközép az ismét durván alkotott. Nálunk volt egy csaj az első sorban aki nem ugrált, azt kiszúrta, hogy nem ugrált, odament hozzá és megkérdezte, hogy what the fucking hell are wrong with you, hogy nem ugrálsz. Minket meg felszólított, hogy aki nem ugrál mellettünk fogjuk meg és ugráltassuk csak. Félig le is videóztam, hihetetlen ahogy leállt a lánnyal veszekedni. :)
Az Alibinál meg szintén majdnem eltörött a mécses, nagyon gyönyörűt alkottunk közösen. Jared szólt, hogy vegyük elő az öngyuszit akinek van és csápoljunk azzal. Felnéztem a kivetítőre, és ahogy közösen énekeltük az alibit több ezer öngyújtó fénye hullámzott a feketeségben…annyira szép volt, utána Jared mondta is, hogy ’hát srácok, ez gyönyörű volt’. Én csak mélységesen egyet tudok vele érteni, ennél elbűvölőbbet nem is láttam még koncerten azt hiszem.
Zárásnak a Closer to the Edge és a Kings and Queens volt, konfetti esővel megtoldva, Hajni 
később mutatta a vonaton, hogy mindegyikre rá volt írva, hogy Provehito In Altum. Nem irigylem, aki a fecniket darabolta XD Plusz készült a mostanában szokásos stage fotó is, rajta vagyok, a fél fejem belelóg a 3.sorban a szélén :))))
A Kings and Queens alatt most is hívott fel Jared emberkéket a stage-re, a többség nem nagyon akart várni a biztonságiakra, kiugrottak a kordonon maguktól is, így Bianka is, de fent volt még az ismerős echelonok közül az Évi és a Detti is. A biztonságiak utána megérték visszatartani a tömeget, hogy ne ugráljon ki boldog boldogtalan, szerencsétlenségükre Jared egyre csak mondogatta, hogy come you and you and you….egy pár embert végül a grabancánál fogva lódítottak ki, mert annak ellenére mászott ki, hogy már nem engedtek fel több emberkét a stage-re. Én nem éreztem ingerenciát arra, hogy kimásszak vagy kiszedessem magam a tömegből, rettegek a színpadtól és a tömegtől. Brrrrr.
Közben Jared kiállt az egyik sráccal a kiugróra, aki angolról fordította magyarra Jarednek, hogy mit mondjon. Tök meglepő volt, amikor cuki, de érthető akcentussal mondta nekünk, hogy „Szeretlek” (ováció) „Van egy meglepetésem” (röhögés és ováció) "Visszaterünk". Tovább angolul folytatta, szerintem feladta a küzdelmet a magyar nyelvvel, "I have a surprise for you. We’ll be back. Don’t tell anyone but we’ll be headlining Sziget Festival later this year!” Majd átadta a mikrofont a srácnak, aki fordított neki, mint kiderült valami magyar emós banda énekese volt, és mondta neki, hogy "tell them", gondolom magyarul, amit a fülébe mondott, hogy " KIBASZOTT JÓK VAGYTOOOk". Hát igen, azok voltunk^^
A bejelentés után pár századmásodpercre megfagyott a levegő, én már nem is tudom kivel néztem össze, és álltunk neki rögtön sikítani is, hogy most WTF, de IGEN!!!! ISMÉT FELLÉP A SZIGETEN 30 SECONDS TO MARS!!! És megint 13, igaz, nem péntek. Amy Winehouse helyett, hálával tartozunk neki a botrányért, ami miatt lemondta az egész turnét. És az a jó az egészben még, hogy most Jared is lelkesnek tűnt. Bár lehet nem volt az, de olyan érzésem van azért, hogy most elég jól érezte magát, sokkal jobban mint tavaly. Igaz, sokkal lelkesebb volt a közönség, nem olyan bamba nézelődők voltak, mint a Szigeten. Remélem a következő is ennyire jó lesz, mert valahogy Szigetre is ki kell köhögnöm majd a jegy árát.
Volt egy olyan is, már nem emlékszem melyik számnál, csak így ugranak be az események, hogy Jared leguggoltatott minket, hogy majd úgy ugorjunk fel. Én spec a lábamat nem éreztem, nem hogy guggoljak és ugorjak, de azért valahogy megcsináltam. Azt hiszem CTTE-nél volt, de nem vagyok benne biztos.
Mikor vége volt nem bírtam elszabadulni a kordontól, mert felpasszíroztak rá teljesen a Kalkbrenner fanok, akik előre nyomultak. Közben észrevettem, hogy Braxton, a billentyűs lejött elénk, és matricákat osztogat az elől levőknek, én meg fogtam magam és ráüvöltöttem, hogy Brax, please gimme one!, ő meg cuki volt és a két utolsóból az egyiket belenyomta a kezembe^^
Szóval ezek miatt voltam úgy, hogy nem bírom eldönteni, hogy melyik volt a nagyobb élmény, az MCR vagy a Mars, mert mindkettő nagyon is megérte a pénzét :)
Hajnival még ott maradtam kicsit Kalkbrenneren, nem akartam egyedül hagyni, mert Biankát nem sikerült elérnünk, hogy hol van. Mivel fáztam, Bianka meg otthagyta a zászlóját, magamra terítettem és úgy táncikáltam, mire az előttünk lévő srácok jól megnéztek, majd rám nyomtak egy „Lájkollak” matricát XD
Hazafelé volt egy kis kavarodás, majdnem lekéstük a 4 órás vonatot, amire végül 2 részletben ugrottunk fel, mert annyira tele volt a vonat, hogy a lábam nem bírtam letenni a földre. Bianka meg Hajni talált ülőhelyet, foglalták nekünk, míg Dettivel átverekedtük magunkat kb 4-5 vagonon. Szó szerint verekedtünk, mert voltak akik nem voltak hajlandóak addig se felkelni a földről, amíg elengednek minket, mondván ha nekik is rossz, nekünk is legyen az, így fogtuk magunkat és a támlákra felállva végigmásztunk a vagonon. A pöcsfejek röhögtek, de elégtétel volt, hogy míg én hazafelé aludtam egy igaz rohadt kényelmetlen, de azért ülésen, ők addig a földön ülve szenvedtek.
Zárszóként elmondhatom, hogy imádatos volt ez a pár nap, igaz sehonnan nem sikerült pengetőt vagy dobverőt vadászni, de anyám szavaival élve nem sikerülhet minden ;) Élményekkel gazdagodtam, pozitívval és negatívval egyaránt, csalódtam kellemeset és kellemetlent is, de azt hiszem nem is én lennék, ha minden összejönne és nem ütne be semmiféle gigszli. A lényeg, hogy a Szigetes bejelentés miatt a posztkoncert depresszió még késik, igaz a vonaton hazafelé a Closer to the Edge-t hallgatva eltörött a mécses kicsit, de azt a fáradság és a másfél óra ülve alvás számlájára írom.
Apropó ki jön ennek tudatában Szigetre 13-án? :DD
(a képek a legfelső stage képet kivéve mind az enyémek, ha felhasználná valaki, szóljon előtte, nem akarom máshol is viszont látni, köszi, puszi)
(Szandi képe, köszi neki érte :D)
Megjegyzések