(tipikus keresd a hibát kép, főleg, hogy Jareden kesztyű volt a koncerten )Reggel már jól indult a napom, amikor a hangosbemondó közölte a pályaudvaron, hogy a Venezia
előreláthatóan 40 percet késik. A 40ből végül 65 lett, így délután egy óra körül értünk ki Timivel a Szigetre. Lepakoltuk a cuccomat meg feltöltöttük a metapayt és elindultunk körülnézni. Kicsit belehallgattunk a Lostpropeth hangpróbájába, mivel a rendes koncert az egy időben lett volna a Marssal. Aztán még nézelődtünk a bazársoron, utána odamentünk a nagyszínpadhoz, ahol összetalálkoztunk pár kedves és kevésbé kedves ismerőssel is. Végül a bal oldalra mentünk, mert én nem akartam az érkező oldali darálóban lenni. Így sem úsztuk meg teljesen, mert volt pár nagyon barom suttyó paraszt, akik kitalálták, hogy kivernek minket az első két sorból, mert az nekik jár. De erről később.
Leültünk, hogy megvárjuk a fél óra múlva esedékes első fellépőt, az Overflow-t, aztán mikor gyűlt a nép, felálltunk, még pont volt két hely a második sorban, úgyhogy oda beálltunk. Az Overflow horváth indie-rock-punk banda, nem tudnám behatárolni, de iszonyat jól tolták. Látszott, hogy összeszokott banda és szeretik egymást. Ez a szeretet néha az énekes és a gitáros közt közelebbről is megnyilvánult, erre megint csak azt tudom mondani, hogy ’O j'ai chaud tout d'un coup moi!’ :P Az énekesnek (Goran Živković Žika) olyan kék szeme volt, hogy jaj…a gitáros ( Nikica Jovanovic) pedig kiköpött Billie Joe, eskü. Még a szemöldökét is úgy rángatja. Biztos túl sokat járt Green Day koncerten XD Nagyon jó hangulatot csináltak, nagyon összehangoltan mozogtak a színpadon. Beléjük szerettem, komolyan.
Overflow után jött a Hadouken! Amibe egyszer belehallgattam és megállapítottam, hogy jó-jó, de tényleg csak ilyen fesztiválokon. Be nem raknám a lejátszóba úgy alapból. A másik probléma ott volt, hogy az énekes körbepogózásra biztatta a jónépet, amit csak úgy sikerült megúsznunk, hogy egy angol kb 190 magas gentleman beállt nekünk háttal és sziklaként védelmezett minket. Ezúton is üzenem neki, hogy imádlak öreg, párszor megmentetted a seggünket XD Hadoukent! így annyira nem élveztem, habár azért táncoltam rendesen.
Hadouken után következett Kate Nash, akinek az első albumát én annak idején ronggyá hallgattam, de sajnos arról csak kb 3 számot játszott, pedig azon sokkal jobb számok voltak, mint a mostanin. Na mindegy, nagyon aranyos az énekesnő, végig mosolygott és annak ellenére, hogy nem voltunk valami hú de aktívak Marsra várva, kedvesen buzdított minket. Csomószor összemosolyogtam vele, mert baloldalt az első sorokból kb egyedüliként énekeltem vele kívülről az egyes dalokat, szóval ez még egy külön élmény volt. :D Sokat mászkált le-föl a színpadon kisebb edzést tartva a technikusoknak, akik lélekszakadva loholtak utána a mikrofonkábelt igazgatva, ami a lerakott üdítős poharától kezdve a szintetizátort takaró túlméretezett karácsonyi égősoron keresztül kb mindenbe beleakadt és vitte magával a fél belerendezést. Az egyik srácnál akkor szakadt el láthatóan végleg a cérna, amikor a mikit pörgetve Kate izomból a földhöz kúrta azt…szóval Timivel megállapítottuk, hogy ők voltak a nap hősei XD Közben észrevette, hogy egy srác egy szívecske kíséretében felírta a mellkasára, hogy Marry Me! :D Ezt többször is megemlítette, meg hogy ő lesz a leendő férje :) A vége felé bodysurffel kijött középről, az in-kalos 
biztonságiak tök durván el akarták vezetni, de Kate mondogatta, hogy no no, végül az egyik crew tudta meggyőzni, hogy engedjék fel a színpadra. A srác tök lelkes volt, össze-vissza ugrált és meg akarta ölelni Kate-t aki nem erre nevezett be, ezért leültette a lépcsőre és a The Fundatitonst neki énekelte el. A srác egyszer lefeküdt, az MTV-Live kamerása meg végig így vette őket :D Mindenkit tökre feldobott ez a kis közjáték, felrázta a közönséget, szóval vastapsot kapott a produkció :D Végül a szám után Kate hagyta magát megölelni-megpuszilni, ezek után már elégedetten ment le a gyerek a színpadról :D
Kate Nash után jött a Kaiser Chiefs, amit én a legkevésbé élveztem. Igazából mindenki 
mondogatta, hogy hűű meg hááá de jók, de bennem annyira mély nyomott nem hagyott. Olyan tipikus brit banda, jobbat nem tudok mondani. Egy két szám tetszett, de dallamot már nem tudnék felidézni. Bár lehet amiatt is, mert ekkor kerültek mögénk a kulturálatlan pöcsök, akik elénk akartak jönni. A srác bevetődött mellettem és megfogta a kordont. Mondtam neki, hogy lesz szíves elmenni. Visszapofázott, hogy neki egy kis 12 éves ne pattogjon. Nem akartam mondani hogy bazdmeg 23 vagyok, hanem elkezdtük a csajokkal lefeszíteni a kezét. A srác meg elkezdett pattogni ha szépen megkérem akkor elveszi a kezét. Mondom bazdmeg légy szíves vedd el a kezed. Elvette, de utána könyöklőnek használt, és közölte, hogy évezzem amíg tudom a koncertet, mert Marsra ő már az első sorban lesz. A pofájába röhögtem. Az angol pasi itt is megvédett minket, tolta hátra a srácokat amíg tudta, beszélgettem is vele 1-2 mondatot. Aztán Mars előtt a kezembe nyomta a tasiját, hogy fogjam meg kicsit, és előhalászott egy fénycsövekkel kirakott triádos pólót, amit én adtam rá, mert annyi helye volt csak, hogy a kezét felemelje.XD
A 30 Seconds to Mars koncertet a VOLTon valahogy jobban élveztem, mert ott nem könyököltek és préseltek palacsintává, mint itt. Kicsit My Chem fíling volt, de itt legalább tudtam fogni a kordont az elején. Aztán mögém került egy ilyen emós hajú srác és könyöklőnek használt. Mondtam neki, hogy nem vagyok bárpult, mire közölte, hogy jólvan, akkor gyere ide, átkarollak, végül is echelonok vagyunk vagy mi fene. Puff neki.
Azért kurva jó volt maga a koncert, látszott rajtuk, hogy élvezik. Bár nem volt igazából újdonság, mivel VOLTon is láttam őket, és a daráló után azt hiszem, nem megyek a bécsi koncertre. Hátul én nem érzem jól magam, de még egy ilyet nem tudom, hogy át akarnék-e élni, mert tahó emberek mindenhol vannak. Akartam menni, talán még most is kicsit, mivel ez rendes stadionos koncert lesz, ahol sokkal több mindent játszanak, de elbizonytalanodtam kicsit. Mindegy, van időm eldönteni még.
Jared annyira aranyos volt, egyszer csak nekiállt eljátszani a Rehab-ból egy kis részletet, majd kijött mellénk a kiugróra és megkért mindenkit, hogy emlékezzen meg kicsit Amy-ről, aki helyett most játszanak, sok mindent nem értettem, mert mögöttem egyfolytában pofáztak az észlény barmok, de lekameráztam kb az egész koncertet, szóval majd visszanézem, és ha sikerül kisilabizálni, akkor leírom. Ez olyan szép gesztus volt szerintem. Utána eljátszotta a Modern Myth-et amit mindenki kitörő örömmel fogadott, nem sokszor játsszák egyébként sem, nálunk meg eddig egyáltalán nem volt. Setlistet nem írok, nagyjából ugyan az, mint VOLTon volt. Koncert után bőgtünk egy sort, ennyi fangirlködést megengedtem magamnak, igaz, VOLTon sokkal jobban sírtam a The Kill meg úgy az egész akusztikus rész alatt, talán mert ott volt levegőm sírni XD
Koncert után még odamentünk a backstage-hez, hátha kijön valaki alapon. Odaálltunk két csaj meg egy srác mellé, és mikor a csajok elhúztak és otthagyták a srácot, nekiálltam vele dumálni. Nagyon rendes-kedves volt, tök jól elbeszélgettünk, azért ritka az ilyen. Elmondta, hogy vasárnap ők is fellépnek az egyik kisebb sátorban, és hogy 5 pass helyett csak 3mat adtak nekik, és a maradékra úgy dobták össze a pénzt. Nekiálltunk szidni ezt a plp (pay for play) rendszert, hogy mekkora faszság már, hogy felléphetsz, ha fizetsz. Közben megláttam Nikica-t és üvöltöttem, hogy Billie Joe, Billie Joe a srác meg azt hitte, hogy tényleg XDD De utána mondtam, hogy nem csak az Overflow gitárosa aki Billie Joe :D Meg legalább egy fél órát még dumáltunk vele, aztán Timiért jött anyuja, ezért kikísértem a hídig, aztán visszamentem a félrészeg nővéremhez a NOL Citybe. Visszafelé megálltam egy rögtönzött kukás-stomp koncerten, amit egy csapat külföldi csapott az egyik konténeren :D NOL Cityben alig találtam meg a nővéremet, már túl volt (jó) pár pohár pián, kész szánalom volt a viselkedése is, jól ott is hagytam és magamban táncikáltam meg ücsörögtem felváltva.
Volt egy olyan zenei blokk, amikor olyan számokat játszottak, hogy haaajjaj, Placebotól az Every you every me-t meg a Bitter End-et plusz Papa Roachtól a Last Resortot meg egy csomó hasonló stílusú számot, én meg itt tök magamra találtam. Amikor a Foo Fighters-től ment a The Pretender, nagyon elengedtem magam és csaptam pár Dave Ghrol-féle hajrázást. Odajött egy holland (ír? Nem értettem XD) srác, hogy „Helo, your smile is so nice”. Tök kis cuki volt, mondta, hogy mosolyogjak sokat, mert nagyon szép vagyok úgy. Áhhh mondom köszi, kedves vagy. Megjegyezte, hogy látja szeretem ezt a zenét ami most megy. Mondom ja, nagyon :D Meg, hogy szeretem a 30STM-et (általam gyártott mithrás póló volt rajtam :D), és hogy ő is nagyon, csak a sikítozó fangörlöket nem. Ezt el is játszotta. Mármint a fangirlöket. XD Mondtam neki, hogy én nem vagyok az, csak szeretem a zenéjüket nagyon. :D Erre megnyugodott.Elmesélte, hogy nagy világjáró, most jött haza Afrikából, és hazafelé megálltak és bejöttek Szigetre. Beszélgettünk az utazásról, meg hogy én merre jártam, meg hol lakom. Mondtam neki, hogy Siófok. Azt nem ismeri. Hát mondom, pedig gyere egyszer el oda, mert nálunk az a nyár fővárosa. Erre rávágta, hogy de hát Budapest a főváros. Mondtam neki, hogy ja, de nyáron Siófok a maga 1-2 milliós tömegével nyáron az. (jó,ez idén valahogy nem igaz, de hát na :D) Meg hogy Közép-Európa legnagyobb tava mellett van, és jó hely :D Szóval építettem egy kis országimázst is :P Még sok mindenről dumáltunk, aztán a haverjai szóltak, hogy menni kéne, én meg a nővéremet kezdtem el rángatni, hogy el kéne érni a fél 4es vonatot hazafelé. Elég trükkös volt, mert rekordsebességgel felmarkoltuk a táskánkat a csomagmegőrzőből, vettem a maradék pénzemen két szelet pizzát magunknak, amit úgy eltüntettünk, mintha egy hete nem ettünk volna. Kifelé megláttuk azt, ami miatt én egy fél órával előbb már el akartam indulni: a kilométeres sort a taxiknál. Hanna mondta legyünk pofátlanok, elsétáltunk a sor mellett, mintha csak hazaindulnánk, aztán mikor megérkeztek a taxik és mozdult a sor, beslisszoltunk a tömeg mellett. A sofőr haláli jó fej volt, meg én sem bírtam magammal. Egyszer mikor piros volt a lámpa, Hanna megjegyezte, hogy basszus ilyen a szerencsénk, van negyed óránk elérni a vonatot és pont piros. Aztán pont mikor már lassított a 
sofőr átváltott zöldre, én meg közöltem, hogy ez az én jedi erőm volt és intettem egyet. Erre a sofőr felröhögött, és intett egyet ő is, mire én meg rákontráztam, hogy talán jedinek képzeled magad, hogy itt integetsz nekem? (nem Star Wars fanoknak: Wattoo mondta ezt Obi Van Kenobinak az első részben :D) A sofőr itt már tök kész volt, szerintem feldobtuk az estéjét XD
A vonaton csak egy órát tudtam szunyálni, de itthon olyan szinten nyúltam ki, hogy arra sem ébredtem fel, amikor pont a házunk előtt egy négyes karambol volt, síró gyerekkel meg üvöltő vérző fejű emberekkel plusz vijjogó szirénákkal.
Összegzésképpen elmondhatom, hogy méltóképpen megünnepeltük a napra pontosan egy évvel ezelőtti Szigetet és Mars koncertet. :)
Megjegyzések