Stephen King - A mobil

"Clay Riddell grafikus Bostonba utazik, hogy tárgyaljon az általa tervezett képregény ügyében. A kiadóba menet a parkban beáll a fagylaltos kocsi előtt kígyózó sorba, mert a melegben bizony jólesne egy hűsítő nyalánkság. Az előtte állók némelyikének megcsörren a mobiltelefonja, s mikor beleszólnak, leírhatatlan dolgok történnek. A telefonálók megvadulnak, egymásnak esnek vagy önmaguk ellen fordulnak, s pillanatok alatt őrjöngő-vérengző emberek töltik meg az utcákat. Claynek - micsoda szerencse! - nincs mobilja, s hamar rájön, hogy az őrületet csakis a telefon által közvetített impulzus okozhatja. Néhány hozzá hasonló, mobilmentes emberrel elindul, hogy olyan területet keressenek, ahol nincs telefonos lefedettség és hajtja az aggodalom is, vajon mi történhetett otthon a feleségével és a kisfiával, akik mindketten mobilhasználók? A káoszban nem könnyű az utazás. A megfertőzött telefonembereket mintha egy ijesztő kollektív tudat irányítaná, a kevés megmaradt "normális" pedig kétségbeesetten küzd, hogy megmentse önmagát s a világból azt, ami még megmenthető. Stephen King, a thriller kimeríthetetlen fantáziájú mestere, mindenből ihletet merít. Ezúttal is lebilincselő történetet mesél el, de biztos, ami biztos, míg a regényt olvassa, kapcsolja ki a mobiltelefonját."


A Ragyogás után másként néztem a kádunkra. Komolyan, amíg olvastam, szinte alig mertem kimenni a fürdőszobába éjjel. Teljesen paranoiás lettem tőle. A mobil nem volt ilyen hatással rám, de éjjelenként azért folyton menekültem miatta álmomban.

A mobil egy apokaliptikus történet arról, hogy mi történne, ha a mobilsávokat úgy tudnák meghackelni, hogy az hatással legyen az emberi agyra. Hogy ne csak 10 %-ot használjunk belőle, hanem az egészet. Hogy milyen lenne, ha az agyunknak lenne egy „reset” gombja, vagy be tudnánk ütni, hogy format C:. Félelmetes lehetőség, bár elég valószínűtlen.

Először nem gondoltam volna, hogy mi sül ki belőle. Igazából a „mobilemberek” célja sem volt teljesen egyértelmű, a vége pedig kicsit befejezetlen volt számomra. Hogy sikerül-e végül megmenteni Clay fiát vagy mi lesz? Mert pont úgy fejeződik be, hogy „ pont pont pont találd ki magadnak”. Az ilyet nem nagyon szeretem.

Maga a könyv egésze izgi, de a Ragyogás sokkal nagyobb hatással volt rám. Mindenesetre maga a felvetés izgalmas, sőt még Clay és társainak vándorlása is, de a vége nekem akkor is hiányos.