Sotoba, a világtól elzárt kis falu az örökzöld momi fenyőkkel borított hegyek között fekszik. Unalmas település, ahol nem történik soha semmi. A falu határában álló európai stílusú kastélyba beköltözik a különc Kirishiki család, ezzel egy időben különös betegség kezdi tizedelni a falu lakóit. Sorban hunynak el az emberek ugyan azzal a tünetekkel, habár látszólag más-más betegségben. A helyi klinika orvosa, Ozaki Toshio és barátja, a helyi sintó pap, Muzaki Seishin együtt kezdenek el nyomozni a rejtélyes halálesetek után. Azonban van még valaki, akinek feltűnnek a különös események: Yuuki Natsuno, egy, a nagyvárosból a faluba költözött fiú, aki gyűlöli az álmos kis falut, és annak minden lakóját. Az emberek sorban halnak, a rejtély azonban szép lassan felszínre kerül, és megkezdődik a rémálom...
Az anime kicsit vontatott lehet annak, aki pörgős eseménysort várna ehhez a horrorhoz.
Az igazság az, hogy maga a történet csak a végén kezd felpörögni (22 részes, kb a 15-től kezd pörgősebbé válni). Az elején leginkább a szereplők, karakterek és a kapcsolatok bemutatása történik, ami ahhoz szükséges, hogy megértsük a végén, hogy ki mit és miért tesz. A történet rengeteg karakterrel dolgozik, és nagyon oda kell figyelni,hogy ne vesszünk el a karakterek között. Rögtön az elején Shimizu Merumit ismerjük meg, akiről azt lehetne hinni, hogy ő lesz a főszereplő, de erről szó sincs. Csupán az ő karaktere mutatja be legjobban, hogy mennyire unalmas is Sotoba. Megumi egyfolytában divatos ruhákban illegeti magát, ami miatt a falubeliek bogarasnak és feltűnősködőnek titulálják, és nyíltan kinevetik. Továbbá betegesen szerelmes Natsuno-ba, aminek még Metsumi halála után is következményei vannak....
Nem mutatom be a karaktereket, mert maga az anime ettől érdekes, akit érdekel, nézze meg. Elég borongós hangulatú anime, azonban csodálatos képi világa van, nagyon szép grafikával. A zenéket pedig nagyon eltalálták, ezek még tovább erősítik a melankolikus hangulatot. Külön öröm számomra, hogy az 1. openinget a Buck-Tick jegyzi a Kuchizuke című számmal, ami szerintem telitalálat.Számomra érdekes volt maga a történet üzenete. Nem mondom el a végét, de annyit kijelenthetek, hogy a tanulsága az, hogy a bűnösök néha csak látszólag bűnösök, nem minden fekete és fehér, az üldözőkből gyakran lesznek üldözöttek. Sotoba végromlását végül maguk az ott lakók okozzák, a Kirishiki család csak a löketet adta.
Ajánlom mindenkinek aki szereti az olyan jellegű horrort, ami nem tocsog a vérben, hanem az idegborzoló hangulat adja borzongást.
Megjegyzések