Rengeteg az életemben a mi lett volna, HA momentum. Ezt leginkább azért utálom, mert arra emlékeztet, hogy mennyi mindent elmulasztottam. Ha akkor felveszem a telefont, ha akkor nem rakom le. Ha akkor nem viselkedem úgy, mint egy hárpia. Ha nem találkoztam volna xy-nal. Ezen kívül hiányoznak a főiskolai évek. Ott is annyi mindent mulasztottam el, hogy fáj belegondolni. Hiányzik jó pár ember, akivel sok időt töltöttem, és hiányoznak olyanok is, akikkel jóval többet kellett volna. A főiskola alatt váltam azzá, aki ma vagyok, de hiányoznak az akkori barátok és azok is, akik csak lehettek volna a barátaim.
Tegnap egy kád forró vízben ülve azon méláztam, hogy a konkrét személy, akinek az apropóján ez az egész eszembe jutott mennyire kedves volt számomra és mégis távol tartottam magamtól. Sokan mondták, hogy valószínűleg nagyon kedvel, és néha még én is láttam rajta, és mégsem lettünk közelebbi barátok. Nem értem miért. Aztán sok minden közbejött, és eljutottunk arra a pontra, hogy egy nyáron úgy ment el mellettem 2-3X is, mintha vadidegenek lennénk. Nem tudom, hogy én rontottam-e el, vagy csak ő változott meg, de azóta minden nyáron így sétálunk el egymás mellett. Valószínűleg mindkettő. Mert az emberek változnak, hiába mondja a többség, hogy nem.
Hogy őszinte legyek hiányoznak a főiskolás barátok, e hiányoznak azok a csapatok is, akikkel minden vasárnap Pécs felé robogtunk. Mindegyik. A jó hangulat, a disznó viccek, a rengeteg nevetés. Ha visszamehetnék, mindent másképp csinálnék. Valószínű, hogy akkor most több barát lenne mellettem.
Tegnap egy kád forró vízben ülve azon méláztam, hogy a konkrét személy, akinek az apropóján ez az egész eszembe jutott mennyire kedves volt számomra és mégis távol tartottam magamtól. Sokan mondták, hogy valószínűleg nagyon kedvel, és néha még én is láttam rajta, és mégsem lettünk közelebbi barátok. Nem értem miért. Aztán sok minden közbejött, és eljutottunk arra a pontra, hogy egy nyáron úgy ment el mellettem 2-3X is, mintha vadidegenek lennénk. Nem tudom, hogy én rontottam-e el, vagy csak ő változott meg, de azóta minden nyáron így sétálunk el egymás mellett. Valószínűleg mindkettő. Mert az emberek változnak, hiába mondja a többség, hogy nem.
Hogy őszinte legyek hiányoznak a főiskolás barátok, e hiányoznak azok a csapatok is, akikkel minden vasárnap Pécs felé robogtunk. Mindegyik. A jó hangulat, a disznó viccek, a rengeteg nevetés. Ha visszamehetnék, mindent másképp csinálnék. Valószínű, hogy akkor most több barát lenne mellettem.
Megjegyzések