Szombaton még csak sejtettem, hogy baj van. Szokatlanul sokat aludt, levert volt, és mikor felvettem az ölembe, egyáltalán nem virgonckodott. Az én örökké nyughatatlan, élettel teli cicuskám csak nézett rám. Vasárnap reggel már tudtam, hogy gond van. Minden reggel, a kávém erejéig be szokott kucorodni az ölembe, ha hívom, ha nem. Nála ez rituálé volt, hogy kedvesen odajön, megvárja míg megiszom, majd felkísér a szobámba felöltözni. Általában kiül az ablakomba és lesi a madarakat. Most viszont csak feküdt a fotelben és meredt maga elé. Azt hittem, hogy csak rosszat evett vagy valami. Délután már sírva könyörögtem anyunak, hogy vigyük el állatorvoshoz mert nagy baj van. Végigjártuk és telefonáltuk mind a 3 állatorvost, de vagy elutasítottak, vagy fel sem vették, és rögzítőn közölték, hogy hívjuk a fehérvári ügyeletet. Persze órányi autóútra volt a legközelebbi ügyeletes, a macskám szenvedett és én tehetetlen voltam. Ha elindulok vele, lehet hogy belehal, ha nem, akkor is. Mire hazaértünk már zihált és le volt bénulva. Csak sírtam és könyörögtem neki, hogy ne csinálja velem ezt. Az én lökött kis miniatűr macskám, aki megvigasztalt, mikor Bencécském meghalt, az alig egy éves Babucikám....és nem tudtam segíteni rajta. Hétfő reggelre elpusztult, mert egyetlen állatorvos sem volt képes feláldozni a délutánjából fél órát, hogy megvizsgálja, vagy ha nincs remény, elmulassza a szenvedését. Így úgy kellett meghalnia, hogy szenvedett, és nekem tehetetlenül végig kellett néznem. Mikor megláttam, csak sírtam és sírtam majd csak meredtem magam elé. Ez így folytatódott a mai nap folyamán, és ha csak belegondolok, hogy nem üdvözöl reggel, mikor kimegyek a mosdóba, nem kucorodik oda az ölembe a kávém alatt, nem ücsörög az ablakomban és nem őriz, míg a szobabiciklin tekerek, sírok. Mért kellett egy ilyen önzetlen kis teremtménynek elpusztulnia? Miért hagyott itt, mikor még alig élt. A szeme mindig tele volt bizalommal és kedvességgel, egész nap mindenhova elkísért. Ha szóltam neki már villogtak a kis sárga lámpás szemei, hogy most mi jót csinálunk? A kedvence az volt, mikor a piros plédem alá befészkelte magát és onnan lesett ki. Most rá sem bírok nézni arra a plédre. Elment a cicukám. Annyira hiányzol Pötikém.
Megjegyzések