Kész, vége, felmondtam. Tudom, nem bírtam sokáig. De a szorongás, önmagam elvesztése, a folyamatos reggeli hányás után még meg is alázott a főnököm, és ezt már nem nyeltem le. Egyik nap odajött, miután kiderült, hogy elkövettem pár hibát, és közölte velem, hogy egy trágyadomb vagyok, csak a szart lapátolom a fejére, meg hogy egész nap nem csinálok semmit. Amikor megpróbáltam magam megvédeni közölte, hogy fogjam be, mert nem ilyen kevés munka mellett nem lehet semmilyen kifogásom. Ezek után végigbőgtem a napot, este pedig komolyan elgondolkodtam azon, hogy megölöm magam, mert ha kívülről nézem, semmi értelme az életemnek. Mi értelme dolgozni, ha nem okoz örömet? Minek a pénzt hajszolni, ha mellette egy lélegző gép vagyok, aki már semmit nem tud élvezni? Másnap valamivel jobb hangulatban mentem be dolgozni, de a főnököm ismét betalált, és olyan fél évvel ezelőtti munkákat kért rajtam számon, amiről nem is tudhatok, semmi közöm nem volt hozzájuk, lévén, hogy két hónapja dolgozom még csak ott. Ennek ellenére minden héten közli velem, hogy rakjam rendbe őket, én meg mindig elmondom neki, hogy nem tudom, mivel akkor még nem dolgoztam itt, fogalmam nincs róla. Ezek után észrevett egy olyan dolgot a rendszerben, amihez szintén semmi közöm nem volt, de nemes egyszerűséggel nekiállt üvölteni, hogy feljelent a munkatársammal együtt a rendőrségen valótlan adatkezelés miatt vagy miffene. Ebédidőben közöltem anyuval, hogy nem bírom tovább, és ne haragudjon, de úgy tűnik a nyakán maradok, mert én képtelen vagyok itt dolgozni éhbérért. Nekem ez nem éri meg. Ki KELL találnom mi az, amit szívvel tudnék csinálni, mert így tényleg nincs értelme az életemnek.Tanácsolnék valamit azoknak, akik hasonló cipőben járnak, mint én: ne hagyjátok magatokat. Nekem már az utóbbi időszakban az étel sem ízlett, olyan szinten veszítettem el az életkedvem. Ezt jól mutatja, hogy mostanában zenét sem hallgattam annyit, mint korábban. Van, amikor már az sem segít. Amikor már orvosilag felírt nyugtatót kell szedned, hogy működni tudj, akkor már nagy baj van. Amikor a nyugtatóra megiszol esténként 4-5 pohár bort, akkor már kurva nagy szar van. Nekem ez nem éri meg. Ez alatt a majd' 3 hónap alatt tönkrementem. Eddig sem volt túl nagy önbecsülésem, de most a padló alatt vagyok két szinttel. Környezetváltozás kell. Valaki vigyen el innét!
Megjegyzések
Hála az égnek már rég nem élvezzük egymás társaságát. De mielőtt eltűnt volna a színről, bemutatkoztam neki, hogy lássa, nem az a hallgatag kislány vagyok, akinek eleinte gondolt.