Azt mondják elmenni könnyű,itt maradni nehéz.Talán ez részben igaz is.De míg eljutunk addig a pontig,hogy el tudjunk engedni mindent,az mindennél nehezebb.Egy ideje már azt érzem,hogy milyen egyerű lenne itthagyni ezt a világot.Milyen egyszerű lenne semmit nem érezni és csak lebegni vagy belezuhanni a nagy semmibe.Végül is semmi nem köt ide.Az élet csak szorongás és félelem végeérhetetlen körforgása,ha véget ér az egyik,jön a másik.A pillanatnyi örömök elillannak és csak halovány emlékük marad.Mintha a világ egy gyorsított felvétel lenne,aminek a közepén ott állok én mozdulatlanul. Olyan jó lenne ma éjjel elaludni és soha többet felébredni. Akkor nem kéne azt az egyetlen lépést megtennem az örök üresség felé...csak magához ölelne és nem lenne gondom többé,megnyugvást lelnék. Nem lenne több fájdalom,félelem a holnaptól,nem lenne több magány. Csak egy kis lépés,és be is tudnám fejezni:"I'm leaving you today,goodbye,goodbye,goodbye!Goodbye all you people,there's nothing you can say,to make me change my mind...goodbye!
Megjegyzések